Fegyverrel harcoltak a kommunizmusért és a saját hatalomban maradásukért, miközben papokat öltek és lopták, amit lehetett, nyíltan büszkélkedve azzal, hogy ők megvetik a múlt emlékeit.
Horthy a hatalomért bármibe belement. Horthy-nak köszönhetjük Trianont csak szólok. Ezt feledtetendő installálta fel a két háború közti rendszert a rá jellemző felfokozott irredentizmust.
A vesztes, szarba alázott és leatombombázott Japán például hatvankét éve nem kötött békét a Szovjetúnióval/Oroszországgal a Kuril-szigetek miatt. Horthy-rendszere gondolkodás nélkül aláírta a Trianoni békét. Na ez a különbség a nemzet szempontjait figyelembe vevő vezetők (a japánoké az elmúlt hatvankét évben) és a szimpla hazaáruló antantkollaboráns Horthy közt.
Nem véletlenül a német megszállás és a II. vh miatt jött a Szálasi kormány? És nerm a Kádár-rendszer és a cocializmus totális bukása maitt lettt itt valamiféle rendszerváltás?
A Kádár-rendszer magától megbukott(máig fizetjük a vergődésének árát), míg a Horty-rendszert megbuktatták...
Nos, a Horthy-rendszer után Szálasi jött, meg a nyilas-rémuralom, a Kádár-rendszer után meg Antall és a parlamenti demokrácia.
Uhh-uhh. Ezt azert inkabb irnam a meglehetosen kulonbozo vilagpolitikai helyzet szamlajara, mint sem az emlitett urak szemelyes kvalitasaiera. A gondolatmeneted alapjan Ceausescu is tulajdonkeppen egy egeszen vallalhato arc volt, mig Honecker es Egon Krenz (de foleg persze Honecker) szuletesnapjat meg ma is piros betuvel kene jelolni a nemet naptarban. :-)
Tegyük hozzá: minden rendszer tartozik valamelyes felelősséggel azért, hogy milyen rendszer jön utána.
Inkabb a tavozas mikentjeert talan-talan, de akkor is csak egy idoben uralkodo rendszerekre alkalmazhato szerintem. Kadar rendszere ketsegkivul jobb volt a mi '89-unkkel, mint Ceausescue Romania '89-evel, de az NDK igy is zavarba hozza az elmeletet. :-)
A világháború következményeit egy évtized alatt kihevertük, a kádárizmussal tizenhét éve nem boldogulunk és az ország csak csúszik lefelé a lejtőn. Tényleg nem lehet összevetni, egy világháború és egymillió halott után gyorsan talpra lehet állni, de a kádárizmus hosszú távon tönkretett minket.
Horthy alatt se járhatott mindenki kihúzott gerinccel, az alsóbb néprétegek olyan kiszolgáltatottságban éltek, amilyet egy mai internetező el se tud képzelni.
Az a baj, hogy ma nem! Ez a legnagyobb baj a mai rendszerrel.
Amihez szerintük érdemes lenne visszanyúlni, az az 1945 és 1948 közötti polgári demokratikus időszak.
Tehát a szovjet bábállam rövid ideig tartó demokratikus színjátéka az első köztársaság? Hát ez nagyszerű rendszer mit ne mondjak! Annál a Horthy-korszak ezerszer polgáribb volt.
Horthyék semmit sem számoltak föl. Clemenceau számolta föl a jegyzékével, a Vörös Hadsereg parancsnokságán szolgáló tisztek, akik eljuttatták a tiszai offenzíva terveit a románoknak, és a románok. Aztán Horthy, amikor már megengedték neki, akkor bejött a különítményeseivel, és ahol éppen eszükbe jutott, ott rendeztek egy kis vérengzést. Éppenséggel már nem volt miért, de azért csak megtették. Ha már megemlítődött a topikban, hogy 56 után hány tehetséges ember ment ki (tegyük hozzá, az nem igaz, hogy csak tehetségesek hagyták el az országot, ment az aljából is!), akkor tegyük hozzá gyorsan, hogy a fehérterror hónapjaiban is tömegével menekült a az intelligencia. (A hollywoodi filmipart is a Horthy különítményesei elől menekülő magyarok tették naggyá...)
A Horthy-rendszerbe és annak következményeibe végül belehalt egymillió magyar, míg a Kádár-rendszer évtizedekre tönkretette az országot és megfosztva a gerincétől a társadalmat olyan mértékben, hogy máig nem sikerült és remény sincs a kádárizmus felszámolására.
Horthy után maradt egy romokban heverő ország, annak összes iszonyatos emberi és anyagi következményével. Kádár után "csak" egy eladósodott ország maradt -- a kettőt nem lehet összehasonlítani. A társadalom gerinctől való megfosztását pedig azok szokták hangoztatni, akik halálosan meg vannak sértődve azon, ha valaki nem komcsizik. Pedig Horthy alatt se járhatott mindenki kihúzott gerinccel, az alsóbb néprétegek olyan kiszolgáltatottságban éltek, amilyet egy mai internetező el se tud képzelni.
Az életszínvonal kapcsán a Horthy-korszak berendezkedése előnyösebb volt, mivel nem volt állami segélyezés és az állami beavatkozás is minimális szinten volt tartva, így jóval egészségesebb volt a társadalom szerkezete.
Életszínvonalhoz egy kis olvasnivaló Illyés Gyulától a Puszták népe. Utána esetleg revideálod az álláspontodat.
Családom azon tagjai, akik mindkét rendszerben éltek, egyiket sem kívánják vissza. Amihez szerintük érdemes lenne visszanyúlni, az az 1945 és 1948 közötti polgári demokratikus időszak.
Már bocs, de nem volt román, antant stb megszállás miután hatalomra került. Az, hogy előtte kik garázdálkodtak( kommunisták, románok), még inkább fontossá tette azt, hogy valaki megszilárdítson egy független, abban a korban teljesen szalonképes berendezkedésű országot. Neki önállóan sikerült,saját elképzelései, döntései nyomán. Kádárnak, a helytartónak ellenben Moszkvából jöttek az utasítások, semmit sem tehetett önállóan, csak egy báb, egy hazaáruló volt.
Tegyük hozzá: minden rendszer tartozik valamelyes felelősséggel azért, hogy milyen rendszer jön utána. Nos, a Horthy-rendszer után Szálasi jött, meg a nyilas-rémuralom, a Kádár-rendszer után meg Antall és a parlamenti demokrácia.
Annak az apróságnak, hogy a 40-es években Hitler sertepertélt a környéken, 80-90 között meg Gorbacsov és kicsit arrébb Reagen, az égvilágon semmi szerepe sem volt, gondolom:-)
Tegyük hozzá: minden rendszer tartozik valamelyes felelősséggel azért, hogy milyen rendszer jön utána. Nos, a Horthy-rendszer után Szálasi jött, meg a nyilas-rémuralom, a Kádár-rendszer után meg Antall és a parlamenti demokrácia.
Az antantkollaboráns hazaáruló Horthy a román hadsereg nyomában vonult be az országba. Semmi különbség nincsa szovjetek hatalomba ültette Kádár és az antant kreálta Horthy közt!
Mindkét rendszer idegen fegyverek révén született meg, Horthy-t az antant és a román hadsereg hozta a nyakunkra, míg Kádárt a szovjet.
Mindkét rendszer minden erővel igyekezett megrágalmazni az elődjét, amit az idegen fegyverek megdöntöttek, tehát a Tanácsköztársaságot és a 56-os forradalmat és lehetőleg elfelejteni és szintén megtagadni a kettővel előtt lévő rendszert, tehát a Monarchiát és a sztálinizmus idejét. És jó oka volt erre, mivel ezek a rendszerek az árulásra emlékeztették.
Ebből adódóan mindkét rendszer egy torz legitimitást épített ki, a Horthy-rendszer az antiszemitizmus és az alacsonyabb néprétegek karhatalommal való kordában tartása révén vezette le a társadalmi feszültségeket, míg a Kádár-rendszer kvázi jóléti állam kiépítése révén vásárolta meg a köznyugalmat.
Mindkét rendszer katasztrófát hozott az országnak, ám a két katasztrófa nem összemérhető. A Horthy-rendszerbe és annak következményeibe végül belehalt egymillió magyar, míg a Kádár-rendszer évtizedekre tönkretette az országot és megfosztva a gerincétől a társadalmat olyan mértékben, hogy máig nem sikerült és remény sincs a kádárizmus felszámolására.
Ugyanakkor a Horthy-rendszer a konszolidációt követően egy liberális szempontból is abszolúte vállalható politikai berendezkedést hozott létre az adott körülmények közt (ugye koldusoknak nem lehet választójogot adni, mivel azok a kommunistákra, vagy a nyilasokra, tehát így vagy úgy de a demokrácia felszámolására fognak szavazni, ezért maga a gondolat is értelmetlen, hogy az adott körülmények közt a választójog ésszerű korlátozása antiliberális gyakorlat lett volna), míg a Kádár-rendszer egy diktatúra volt.
Gazdasági szempontból a Horthy-korszak szintén teljesen rendben volt, mivel kapitalizmus volt, szemben az ebből a szempontból teljességgel vállalhatatlan kádárizmussal.
Mindkét korszak kedvezett a dzsentrinek, függetlenül attól, hogy a két korszak dzsentrije közt minimális az átfedés, mivel a PÁRT kitermelte magának az új élősködő elitet, amely az állam révén szerzi és tölti be a pozícióját.
Az életszínvonal kapcsán a Horthy-korszak berendezkedése előnyösebb volt, mivel nem volt állami segélyezés és az állami beavatkozás is minimális szinten volt tartva, így jóval egészségesebb volt a társadalom szerkezete. A kádárizmus egy velejéig beteg társadalmat hozott létre, amely társadalom mára katasztrofális állapotokat idézett elő az országban.
Kultúrális szempontból a Horthy-korszakban a kultúra élvezete szabad volt, a kádárizmus idején a rendszer szigorúan megszabta, hogy milyen kulturális termékekhez lehetett az országban hozzájutni.
