Már az Árpádházi-királyok idején létrejönnek az első magyar városok, először többségükben egyházi székhelyek, kereskedelmi csomópontok. A középkorban két fő várostípus alakult ki: a szabad királyi város és a mezőváros. Topikom az egész volt Magyar Királyság területére vonatkozik, még Erdélyre és a hódoltsági területekre is, ahol csak magyarok éltek.
Jöhet minden, Soprontól Brassóig, pallosjogtól városvédelemig.
Ebben a topikban ugyan erősen off, de a költségesen kiépített, aprólékos, de nehézkes oszmán államgépezet valójában már Nagy Szulejmán idejében is borzasztó rossz hatásfokkal működött.
Minden apró-cseprő ügyben a Díván hatalmasainak a véleményét kellett kikérni.
Szulejmán halála után pedig a központi hatalom gyöngülése és a fegyelem lazulása miatt rohamosan romlott a helyzet.
A területi növekedés nem számít hász esetében. A hász nem területileg egybefüggő egység. A budai beglerbég [ki más?:)] hászának egy része pl. a Balkánon feküdt. Azaz gond nélkül megoldható lett volna, hogy a kanizsai vilájethez tartozó hász ne a frissen meghódított területen legyen. Fodor szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy sürgős volt a javadalmazás elintézése, és nem nagyon volt idő a hász kiépítésére, ezért inkább a f ix jövedelmet részesítették előnyben. Ha jól tudom, a hászt végül ki sem alakították.
Egyébként éppen most olvasok a hász és a tímár-rendszer megszűnéséről:)
"Ha jól tudom, Eger és Kanizsa környékén a hász-rendszert ki sem épült teljes valójában, a kanizsai és egri vilájet vezetői már fix fizetésért kapták a tisztséget."
Meglehet, ennek az az oka, hogy egyik vár elfoglalása sem járt számottevő területi növekedéssel, legfeljebb a határövezet kitolásával.
Területe és beglerbégje válogatja. A 17. század végére az egész hász-rendszer a gyakorlatban névlegessé válik. Gyakran már azzá se. Voltak olyan területei a Oszmán Birodalomnak, ahol be sem vezették már. Ha jól tudom, Eger és Kanizsa környékén a hász-rendszert ki sem épült teljes valójában, a kanizsai és egri vilájet vezetői már fix fizetésért kapták a tisztséget. A hász-birtokokból származő jövedelem innentől fogva a kincstárat illette. Elvben:)
Nem feltétlenül:) Kissé bonyolultabb volt a rendszer ennél. A hász-rendszernek ugye az az alap tétele, hogy adott tisztséghez előre meghatározott falvakból befolyó jövedelem társul. A realitás azonban azt mutatja, hogy mondjuk egy 600 000 akcsés hász legfeljebb 100 000 akcse tényleges jövedelemmel járt. A budai beglerbégség esetén a majd 1 milliós akcsés hászt a 17. századra - ha jól emlékszem- egy 300 000 ezres fix jövedelemre váltották ki, ráadásul eközben az akcsét le is értékelték. Azaz a hász nominális értéke mindig lényegesen alatta maradt a ténylegesnek. A hászhoz tartozó jövedelmeket pedig nem volt célszerű túlságosan kiegészíteni. Új tisztségviselő beiktatása előtt mindig tartottak egy tételes elszámolást a befolyó jövedelmekről. Ha túlságosan kizsákmányolta a kedves beglerbég a hászt, akkor az őt követő új bég, illetve a Porta által küldött pénzügyi ellenőr szépen "államosította" a régi bég vagyonából azt a részt, amihez kvázi illegálisan jutott hozzá.
Nagyon jól mutatja egyébként az oszmán felső réteg vagyonát, hogy a 16. száazd végén Sinán pasa nagyvezírnek a halála után össezírt vagyona több mint 1 millió arany volt. Ebben az időszakban a Habsburgok Magyarországról származó jövedelme 700 ezer rajnai arany körül mozgott... De ez már off:)
Személyes meglátásom, kedves Kaif, hogy a derék beglerbégek és defterdárok megszerezték egyéb úton azt a hiányzó részt, amit a hász-birtok nem tudott kitermelni.
Gondolok itt rablásra, fosztogatásra, rabszolgakereskedelemre, kereskedők megvámolására, sőt kifosztására stb.
Éppen tegnap szaladtam bele egy érdekes gondolatmenetbe Fodor oszmán pénzügyigazgatásról szóló könyvében.
1541-től egészen a század végéig a budai beglerbégek és defterdárok hász-rendszerben kapták meg a tisztséget. Egyelőre még részleteiben nem kutatott a dolog, de a századforduló környékén egyszer csak áttértek a fix összegű, kincstárból kiutalt "fizetésre". Fodor és mások felvetése szerint ez annak köszönhető, hogy a budai beglerbég és a defterdár hász-birtokai ebben az időben már nem tudták kitermelni az eredetileg meghatározott összeget a falvak pusztulása miatt.
Érdekes módon ez pont a 15 éves háború időszaka:)
Pár oldallal később több olyan beglerbégséget és defterdári pozíciót is felsorol, ahol a 17. században ugyanígy térnek át a fix fizetésre a hász-rendszer helyett, és a legtöbb valamilyen frissen meghódított terület, vagy háborús zóna. A kérdés az, hogy Buda esetében azért gondolnak az elnéptelenedésre kiváltó okként, mert ez beleillik a 15 éves háború pusztításának koncepciójába, vagy valóban van összefüggés a két dolog között. Mindenesetre én kíváncsian várom a további eredményket, Fodor tevékenységét ismerve talán nem is kell sokáig várni:)
Sziasztok, csatlakozom az adóelkerülők elismeréséhez. Óriási volt a pusztítás, de ha nem olvastam volna pl. Takács Sándor tollából a hajdúk eredeti foglalkozásuk során elkövetett harmincad vám csalásairól. Egyébként az jutna eszembe, ugyan késöbb miért volt oly elterjedt szokás, hogy fiú gyermeket lány névre kereszteljenek, ami pedig sorozási kontingenseket csökkentette. Tehát az adóívek kritikával kezelendők. Édesviz
Nem cáfolni akartalak, árnyalni :) No meg szívok, mint az állat a sok újratelepült falut illetően az őseim kersése közben :) Egyedül talán a "tekintélyes része" megfogalmazást illetően tartom fent a további ellenkezésemet.
Elfogadom, amit írtál a tizenötéves háborút, mint változást hozó időszakról, erre nem figyeltem eléggé. Közbeszólásomat a "csaknem érintetlenül átvészelték a török hódítást." megfogalmazás indikálta, azt hivén a teljes időszak egészére vonatkoztatod.
Magam sem a XVIII. századi összeírásokra koncentráltam (ezt Scheftsik munkája ugyan együtt hozza a közvetlenül a hódoltság végén elvégzett összeírásokkal).
Álljon itt egy nagyon szemléletes elemzés. Szentes és a környékbeli falvak összehasonlító elemzése, mint adózási, mint demográfiai oldalról.
"Mellesleg nem csak a török, és a tatár, hanem bizony a keresztény seregek is kifosztották azt a terepet, ahol épen jártak"
A törökök és a keresztény hadak néha azért ésszerűen járhattak el: ha elpusztítják a jobbágyfalvakat, nyáron, aratás előtt az élelemről, télen pedig a szállásról kellett volna lemondaniuk. Ugyanez a tatárokat nem zavarta, jó félnomádok módjára hozzászoktak a vándorszállásokhoz, a lovaikon hordozott nyershús pedig bőven kitartott a Krímből idáig tartó menet után is.
Ekkora seregeket persze az ország önmagában valszeg' akkor se tudott volna eltartani, ha kétszer-háromszor többet termel. A lakosság pusztulását így inkább az élelmiszerek elkobzása után fellépő éhínség, a fogolyszedések és hadseregben horrdozott járványok okozták.
Ezzel nem cáfoltál engem. :) Te az 1699-es adatokat, és forrásokat hoztad, én viszont arról beszéltem, hogy nem történt jelentős pusztítás a tizenötéves háború előtt. Tehát a későbbi, általad is adatokkal alátámasztott pusztítást nem tagadtam. Az, hogy mondjuk a Nagykunság területén hány ember élt a XVIII. században, nem mondja meg nekünk, hogy mikor pusztult ki onnan a népesség. A Hódoltság népességének radikális csökkenésének idejét én a tizenötéves háború korára teszem továbbra is. Ahhoz, hogy ezt a kérdést eldöntsük, nem a XVIII. századi keresztény adatokra, hanem a török defterekre kellene hivatkozni. :) (A kora újkoros csapat esetleg nyilatkozhatna ;)
Szentkirály szultáni khász birtok volt. Ezzel szemben nem volt az a Jászság és a Nagykunság jelentős része.
Scheftsik Béla hajdan volt J-N-Sz vmegyei főlevéltáros ide vonatkozó tézisei szerint:
(kiemelések tőlem)
"Az 1699. évi Pentz-féle összeírás szerint a Jászság lakossága ekkor 4948 lélek volt, a Nagykunságban pedig mindössze 640 ember élt. A tiszamelléki terület majdnem úgy elpusztult, mint a Nagykunság. Itt csak nyolc község maradt meg: Alattyán, Köre, Roff, Kőtelek, Kürü, Vezseny, Szolnok és Jenő. Vármegyénk területének lakossága a hódoltság utáni időben alig haladta meg a hétezret. A Nagykunság és a Tiszamellék szinte sivatagszerűen elnéptelenedtek.A Nagykunságban ekkor csak két kicsiny helység tengődött: Karcagújszállás és Madaras, néhány száz lakossal.Az elpusztult helységek közül később alig egy-kettő népesült be újra a békés idők beköszöntésekor.
A megfogyatkozott, megtépázott nép 1711 után hazaszállingózott s felépítette - immár véglegesen - helységeit. Az újratelepülés kezdeti viszonyait a német lovagrend 1713. évi adóösszeírásából ismerjük meg. A Jászságban ekkor mindössze 4000 lélek élt. A Nagykunságban négy helység települt újra: Karcag, Madaras, Túrkeve és Kunhegyes (Kisujszállás és Kunszentmárton az összeírásban nem is szerepelnek). A Nagykun helységek lakossága ekkor alig volt több ezer léleknél."
Tudok én is virágzó városokról a hódoltsági időkből (az említetted Szentkirály Kecskemét szerencsés sorsában osztozott), de a "magyar falvak tekintélyes része" megfogalmazásodra, a tényleges hódolttatás alá eső területekre szorítva (Felvidék, Dunántúl kiesik) - bár nincs adatom - szerintem mi is azt mondhatjuk: "Ez nem egészen így van." :)
Ez nem egészen így van. A magyar falvak tekintélyes része, a régészeti kutatások alapján, kisebb veszteségekkel, csaknem érintetlenül átvészelték a török hódítást. Az 1568-as drinápolyi békét követően pedig némelyik lakossága tovább nőtt az eredetihez képest. (pl.: a feltárt Szentkirály házainak száma egyharmadával nőtt). A tizenötéves háború okozta azt a markáns változást, amire te gondolsz. (Mellesleg nem csak a török, és a tatár, hanem bizony a keresztény seregek is kifosztották azt a terepet, ahol épen jártak).
nem éppen, olvastam valahol hogy ez a fajta átalakulás már a török hódítás előtt elindult. a mezővárosok meg alapvetően nem voltak városiasok, tkp. több ezres lakosságú nagy falvak voltak.
a mezővárosokat én nem nevezném a szó szoros értelmében vett városoknak, inkább egy átmenet a falu és a város között. igazából az Alfölfön elég furcsa a településhálózat, mert ahol mezővárosok vannak, ott nincsenek falvak.
Kecskemét és a többi szultáni birtok város a hódoltságban, Debrecen. A XVIII. század alföldi mezővárosai tudomásom szerint magyar lakta települések voltak.
Szerintem a városodáshoz többnyire vagy nagyobb népsűrűség, vagy más telepítési energia kell (távólsági kereskedelem, tengeri halászat, bányászat, igazgatási székhely). Magyarország népsűrűsége, nem tudott a korai időkben telepítési energiát adni a belső városfejlődéshez (Magyarországon élelmiszerbőség volt), ezért
a korai időkben valóban a bevándoróltak indították némely város felylődését, de később a magyar lakosságú városok is alakultak. A mezőváros lehetett egy ilyen későbbi városcsíra lsd.: Debrecen.
A késő középkori városhálózat egy igen érdekes kérdése a városok centralitása. Ezt a kérdést Kubinyi András dolgozta fel, és pontrendszerbe foglalta. Kritériumai a következők voltak:
1. Uradalmi központ, főúri, királyi rezidencia 2. Bíráskodási központ, hiteleshely 3. Pénzügyigazgatási központ 4. Egyházi igazgatás 5. Egyházi intézmények 6. Külföldi egytemre beiratkozottak száma 7. Kézműves, vagy kereskedő céhek száma 8. Úthálózati csomópont 9. Vásártartás 10. Település jogi helyzete
1-6 pontokkal osztályozta a különböző kategóriákonn belül az egyes városokat, ennek alapján megkülönböztetett:
1. Elsőrendű (főbb) városok 41< 2. Másodrendű városok 31-40 3. Kisebb városok, fontosabb mezővárosok 21-30 4. Közepes városfunkciót ellátó mezővárosok 16-20 5. Részleges városfunkciójú mezővárosok 11-15 6. Átlagos mezővárosok, nagyobb falvak 6-10
Ennek alapján Magyarország centralitási pontok alapján elsőrendű városai:
Buda 55 pont Pozsony 49 pont Kolozsvár 45 pont Kassa 43 pont Székesfehérvár 43 pont Szeged 42 pont Pest 41 pont Sopron 41 pont Várad 41 pont
Majd megpróbálom, de időigényes a kozmetikázása ill. csak egyhasábos a konvertálóm, így minden oldalt kétszer is be kell majd olvastatni. A feltett anyag a tárgyi időszakról meglévő anyagom kb. negyede, továbbá a bevezető és előzmény (honfoglalás előtti --> római :o) is kb. ennyi.
Köszi szépen, esetleg nem tudnád beolvastatni és Wordbe exportálni, akkor maga a topik is gazdagodhatna ezzel a tartalommal (a külső tárhely van mikor nehezen elérhető, ill. később törölhetik is).
tudnál belőle idézni a belső falat majd pontosabban kikeresem, de a Városház u kifelé eső oldalán van, és emlékeim szerint a Kossuth Lajos u tulós oldalán is folytatódik, majd neki fordul a Dunának. A Váci utcai kereszteződését is megtalálták.
"Ha hozzá veszed, hogy a városfal a jelenlegi Kiskörút belső telekhatárán áll, akkor az is elgondolkodtató lenne, hogy egy akkor szerinted tatárjárás előtti további városfalat is ismerünk, amit kompletten elbontottak a tatárjárásra."
Nem, akkor félreérthető voltam. A városfalakat elkezdték építeni, meg votlak belőle bizonyos szakaszok, de a teljes várost nem kerítették körül. A Györffyben, amit idéztem, abbna pontosabban benne van a pesti falnak a kiépülése.
