Hát, a pápista annyira nem gyökeresedett meg. :))) De azért nem szeretem ezeket a fogalmakat, mert a katolikusok nem a pápában hisznek, ahogy az evangélikusok sem Lutherben, és a reformátusok sem Kálvinban.
Hát, maga az abszolutista uralkodó fogalma sem szerencsés, mert sokkal több a kivétel, mint az eklatáns példa. Egyébkén Fülöp barátunk jó esetben is csak legfeljebb próbálkozásról beszélhetünk, nem pedig modern értelemben vett abszolutista rendszerről. Mond neked az a fogalom valamit, hogy "fueros"?
Az nem úgy volt, hogy a mindig gáláns (galante) és mindig lovagias (caballeresco) spanyolok kínálták föl a segítségüket a két nagy rablóhal által is szorongatott, bajba jutott hollandusoknak?....:))))))))))))))))
A lovag, ahol tud, ott segít.(akár az úttörő).:)))
Spirituális mozgalmak alatt modern korunkban azt a folyamatot értem, hogy az emberek egyre inkább fogékonyabbak lesznek bizonyos vallási kérdések iránt. (Ez nem azonos a hagyományos értelemben vett egyházak felé fordulással).
Negatívan befolyásolja a vallási toleranciát, mivel a nagyszámú mozgalom nagyszámú, kevésbé toleráns nézetet is tartalmaz, tartalmazhat.
De ez itt kicsit off, szóval evezzünk vissza történelmi berkekbe. :)
A XVI. században valóban nem sok értelmét látom a fogalomnak, de Galgadio olvtárs amúgy is XVII. századi eseményekből indult ki. Ott azért már volt némi-nemű abszolutizmus. :)
Mondjuk nem szeretnék belemenni abba, hogy a 16. században beszélhetünk-e bármiféle abszolutizmusról:) Mondjuk nem általánosan elfogadott tény, hanem egyszerűen tény
Az abszolutista államok általában a dinasztia vallását kívánták uralkodóvá tenni a birodalomban, mivel általánosan elfogadott tény volt, hogy az egy országban jelenlévő sok felekezet rontja a centralizáció esélyét. Ez független volt attól, hogy az adott országot a katolikusok uralták, és a reformátusokat üldözték (igazán elfelejthetnénk a pápista, lutheránus, kálvinista fogalmakat, ezek egyháztörténetileg nem szerencsés képződmények), vagy éppen fordítva.
Hát, ha a 17. század végén kezdett megszületni az eszme, akkor már éppen itt lenne az ideje, hogy véget érjen a vajúdás:) Még itt a topikokon is látszik, hogy egyeseknek 300 év sem volt elég ahhoz, hogy legalább a kereszténységen belül átéljenek valamiféle toleranciát:)
Egyébként ne tekints el attól az egészen aprócska, mit több, bagatell dologtól, hogy nem minden spanyol katona volt katolikus, és nem minden holland tengerész kálvinista:) Egyébként az egyik legdurvább fosztogatást és pusztítást Németalföldön franciák csinálták...
Ha elfogadsz egy jó tanácsot: ne szemléld a történelmet vallási választóvonalak mellett, mert nagyon sok esteben futnál vakvágányra. Mellesleg 70 év alatt sokat fordult a kocka, egy közös ellenség ellen hamar elfelednek bármilyen múltbéli sérelmet:)
Egyébként a XVII. sz. végétől, XVIII. sz. elejétől, ha nagyon lassan és vontatottan is, de azért megjelent az európai gondolkodásban a vallási tolerancia eszméje, igaz, azt akkor még csak a kereszténységen belül gondolták megvalósítani...
A hispánok 1674-1676 között tényleg a hollandusok szövetségesei voltak a Tulipánországot szorongató angol-francia koalíció ellen?
Mindenesetre két szempontból is furcsa: a spanyolok bigott katolikusok voltak, míg a hollandusok merev, nyakas kálvinisták.
No meg ahhoz képest, hogy a németalföldi szabadságharcban a kasztíli zsoldosok milyen szörnyűségeket műveltek a derék fapapucsosokkal, elég fura, hogy jó hetven évre rá meg szövetséget kötnek...
Most tartok a gályarab prédikátorokról szóló fejezetnél.
Egyszerűen megdöbbentő, hogy a XVII. sz. végén, a felvilágosodás küszöbén Európában ilyen dolgok történhettek.
Nem is beszélve a törvények két lábbal való sárba tiprásáról és arról a hihetelen mértékű vallási önkényről, ami ezt előídézte.
Mellesleg a könyv kissé máshogy írja le a gályarabok kiszabadulásának sztoriját, mint ahogy én ismertem: e szerint a prédikátorok kiszabadítását a bécsi holland követ járta ki a bécsi udvarnál, Michael de Ruyter admirális dolga már "csak" a hazaszállításuk volt.
Akkor ezek szerint nem kellett a kérést nyomatékosítani Nápoly tornyaira szegezett sorhajóágyúkkal?
A Hitünk hősei valóban inkább fiataloknak szóló kedvcsináló, és nem is forrásmunkának készült. Emlékezetből írok pár átfogó munkát, amelyekről tudok:
- Zsilinszky Mihály: A prot. tört. Magyaro-n. 1907. Alapmű, valamikor a hálóra is kiteszem. - Ugyanő: a magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. Azt hiszem, latinul van. - Száz éve a r.k. atyafiak kiadtak egy ötkötetes forrásgyűjteményt a mo-i reformáció korából, ez is latin. - Warga Lajos Egyhtört. II. kötet. 1900 körüli átfogó mű, néhol elavult, de jó alapos. - Studia et Acta Ecclesiastica sorozat. A 70-es évekből, egy-egy témát nagyon alaposan körüljár, pl. Méliusz, a Heid. káté hazai története, ilyesmi. - Zoványi Jenő: a mo-i reformáció 1565-ig (1920 körül, reprintben is). - Ugyanő, ugyanaz: 1605-ig, a Humanizmus és reformáció sorozatban, 1980 körül. - Ugyanő szerk: Magyar prot. ehtört. lexikon. - Kiss Áron: XVI. szdi magy. ref. zsinatok végzései. Ezt épp most digitalizálom, a "Ritka, kapós" topikban van egy link a honlapomra.
"Kedves Herr Zwingli! Ön egy kedves vita- és eszmecserepartner ezen a fórumon. Kérem, ne menjen bele vallfil fejtegetésbe a történelem részlegen, mert a moderatúra hamar megunhatja. kár lenne Önért. Üdv: Kaif al-Rahman ibn Mussa"
Kedves Kaif al-Rahman ibn Mussa! Önből egy valóságos próféta szólt az imént! Mivelhogy kerestem a 737 és 738. számú hozzászólásokat - és sehol semmi! :-(
