Napjaink "Einstein"-je. 1942. jan 8-án született Oxfordban. 21 éves korában diagnosztizálták nála az ALS-t (amyotrophic lateral sclerosis). Csodával határos módon azonban ma is él, betegsége hosszú időn keresztül stagnált, ennek köszönhetjük, hogy ma is tevékenyen részt vesz a tudományos munkákban. Szakterülete a kvantumgravitáció, de egyéb területeken, pl. matematikában, kozmológiában is verhetetlen.
Az utóbbi években kifejlesztette az Isten nélküli Világegyetem modelljét (melyben mint egyértelmű, nem szükséges Isten). Felesége, aki egyébként keresztény, nem nézte jó szemmel, hogy férje folyton Isten feleslegessé tételében játszott szerepet. Nézzünk egy idézetet:
What I have done is to show that it is possible for the way the universe began to be determined by the laws of science. In that case, it would not be necessary to appeal to God to decide how the universe began. This doesn't prove that there is no God, only that God is not necessary. [Stephen W. Hawking, Der Spiegel, 1989]
Szóval a dolgok magyarázatához nem szükségszerű Istennel felhozakodnunk, elég a fizikai törvények körében maradnunk. Azonban ne felejtsünk el egy fontos dolgot, ez nem bizonyítja Isten nemlétezését, csupán feleslegességét.
Ha nem mint a világ teremtőjéről, akkor hogyan vélekedjünk Istenről, istenekről.
Hawking nem hisz a személyes Istenben, akár Einstein. Hawking sokszor mondja: lehet, hogy Isten adta meg a kezdeti paramétereket az Univerzumhoz, azonban felesleges.
A ponttöltés tulajdonképpen egy fekete lyuk. Az ált.Rel szempontjából teljesen mindegy, hogy ez mikro vagy makro, netán Giga. Sajnos ez nem oldja meg az elektrodinamika problémáját, sőt, újabbakat vet fel. A töltés benne van a fekete lyukban? A fekete lyuknak van (lehet) elektromos töltése? És akkor az a kérdés, hogyan gyorsul kifelé a töltés tere? Mert ugye, ha nem akar belezuhanni, akkor márpedig a görbült téridőben gyorsulnia kell valahogyan kifelé. Ha belezuhanna, és eltűnne benne, akkor meg az olyan, mintha megszűnne a töltése, vagy lehet az nem is tud lenni neki. Damon Hill sem szűnt meg anno, csak Vitray éppen nem látta. A külső szemlélő a végtelen időkig azt látja, hogy zuhan az eseményhorizont felé a töltés, tehát annak elektromágneses nyomait. Viszont mivel az előbb beláttuk, hogy az elektrodinamika jórészt hiányzik az ált.Rel-ből, ilyen akkor nincs, nem kell vele foglalkozni, no problem. A következő az lenne, hogy már eleve töltése van a fekete lyuknak, nem menet közben szedi össze, viszont megint csak az van, mint előbb, hogy valójában nincs is elektromos töltés az ált.Rel-ben, úgyhogy ezzel sincs gond, minden O.K. Fikció az egész. Könnyelmű volt azt gondolni, egy tolószékben töprengve, hogy a fekete lyuknak lehet töltése, meg forgó töltése, sőt egész elektrodinamikája az ált.Rel-ben.
Viszont a valóságban tapasztaljuk, hogy igen is van töltés. Mikro szinten is, és lehet makro, netán Giga szinten is. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ált.Rel képes azt modellezni. Legfeljebb megerőszakolva a matematikai lehetőségeit önmagunkat becsapva erőltetjük finoman bele. A nyomással megtettük, akkor ez se maradjon már ki belőle, ahogy a kvantumelmélet se... :DD
A spec.Rel-ben a térbeli távolságnak van értelme véges nagy méretben is, nem csak infinitezimálisan, mint az ált.Rel-ben. Ez szerintem fontos az elektrodinamikához, mert ha csak retardáltan is, de a töltéshez szorosan és szigorúan hozzá tartozik az EM-tere (statikusan mozgó töltésnél ugye M rész is van). Ezt az egyenes téridőben kiterjedt Ai négyes vektorpotenciál adja, ahogy kell az elektrodinamikának. Na de az ált.Rel ezt az egészet lokálisan mindenütt meg akarja gravitálni (meg tetszőlegesen elbassza a töltés távoli terének mértani szerkezetét), vagyis mindenütt lokálisan akarja bevonni a gravitációba, viszont csak egy töltésről van szó, és annak egy tömegéről, ami a centrumban van. ERROR-keletkezik! Már az elektrodinamika is begőzöl, ha azt firtatjuk benne, hogy hol van annak az egy elektronnak a tömege (a centrumban? vagy össze kell integrálni a távoli térből körülötte?), de ettől még elműködik. (mindkét helyen ott van, DE csak egynek számítanak, nem duplikáltan. Az ált.Rel viszont ezt nem tudja felfogni, és rosszul akar operálni vele, azaz külön-külön. Következésképp: Az ált.Rel nem kompatibilis teljesen az elektrodinamikával, legfeljebb a töltések nélküli EM-hullámokkal.
Az általam felvetett probléma sokkal mélyebb dolog. És szerintem a vektorpotenciálnál kell keresni a bibit. Ugyanis a spec.Rel-ben az egyenes téridőben az nagy kiterjedésben is fontos jelentésű (nem csak lokálisan). Ámde az ált.Rel-re való áttéréskor a nem egyenes téridőben ez elveszik, hiába marad a lokális jelentése és felírásokbeli szerepe, formája hasonló, az már úgy nem elégséges az elektrodinamikához. Az attrakció bukik.
A probléma elsikkad, ha csupán lokális felírásokra koncentrálunk.
A Bianchi-azonosság az Einstein-egyenletekkel egyszerre van érvényben, mert szorosan kapcsolódik a kettő egymáshoz. Ez azt is leszögezi, hogy az energia-impulzustenzornak a kovariáns divergenciája nulla.
Nem igazán értem, hogyan érted, amit leírtál.
Én úgy emlékszem, hogy az elektrodinamika ált.Rel-re áttolt formájában sem volt olyan gond, hogy:
>Az elektrodinamika általánosan relativisztikus leírásának, jól ismert módon, az volt a történetileg legnagyobb problémája hogy a tisztán elektromágneses energia-tenzoroknak, töltések jelenlétében nemnulla divergenciája van.
#Ez, amit mondasz, nem probléma, hiszen természetesen a spec.Rel-ben is így van. Ha töltések is jelen vannak az elektromágneses térben, akkor természetesen az energia-impulzustenzor mindkettőt kell, hogy tartalmazza (EM-tér+töltések), és természetesen csak a teljes energia-impulzustenzorra vonatkozik, hogy (kovariáns)divergenciája nulla.
Az előbb megtévedtél, és ezt már végképp nem tudom hova tenni:
>Éppen az önkonzisztenciát megkövetelve kiterjedt anyagi rendszerekre, kaphatjuk meg az anyagi rendszert jellemző lehetséges kölcsönhatásokat. Hogy ezek közül az anyagi modellbe melyeket emeljük be, az önkényes választás kérdése.
Nem értem, mire jó ez az állandó nick törölgetés. Nem vagy képes felvállalni magad? Úgy is mindig felismerünk. Ha meg egyszer majd nem, akkor az már nem is te leszel. :D
Az elektrodinamika általánosan relativisztikus leírásának, jól ismert módon, az volt a történetileg legnagyobb problémája hogy a tisztán elektromágneses energia-tenzoroknak, töltések jelenlétében nemnulla divergenciája van. Ez azt jelenti, hogy ha ebben a formában írjuk fel az Einstein-egyenletet, az Einstein-tenzorra általánosan teljesülő Bianchi-azonosság nem teljesülne.
Éppen az önkonzisztenciát megkövetelve kiterjedt anyagi rendszerekre, kaphatjuk meg az anyagi rendszert jellemző lehetséges kölcsönhatásokat. Hogy ezek közül az anyagi modellbe melyeket emeljük be, az önkényes választás kérdése.
Én most azon gondolkozom, amit évekkel ezelőtt még félreraktam, hogy szerintem lehet az ált.Rel-szektorában van gond az elektrodinamikával. Azaz, hogy az csupán egy könnyelmű elkapkodás, hogy néhány könyvben két-három oldalon áttolják kovariánsra a szokványos spec.Rel-es egyenleteit, kifejezéseit, és kijelentik, hogy akkor minden O.K. nincs gond, így bevette magába az ált.Rel. Szerintem meg gond van. Nem fér össze a kettő, és az elektrodinamika csak spec.Rel-es tud lenni. Az ált.Rel dinamikája olyan dolgokat akarna rákényszeríteni, amiknek ellentmond, vagyis nem képes magára venni az elektrodinamika.
Nézd, a kvantum fluktuáció egy rossz vizualizálása az elektron ruhájának. Nem ugrik ki semmi a vákuum-ból, ez csak szemléletes kép az érdeklődők számára. Ugyanúgy, ahogy az elektron sem kering az atommag körül. Egyáltalán nem kering körülötte egy pontszerű elektron. Az elektron foton ruhája is ugyanúgy statikus.
(Most széles jókedvem van, mert bejött egy jóslatom.)
Akkor egyúttal azt is meggondolhatnánk, hogy az elektromos töltés EM-tere bele kellene zuhanjon a töltésbe a gravitáció miatt. Vagy úgy tud tőle számítva helyben maradni, ha gyorsul kifele. Na de hogyan?
A doktorok, mint G.Á ilyenkor inkább bölcsen hallgatnak. :D
>A "szabvány" szupernóvakitörés időben egymást követő fázisainak jele közötti távolságot is nyújtja a tér tágulása, ezért ezek a jelek ide hozzánk nagyobb időközzel érkeznek be, mint amennyivel elindultak: lassabbnak látszik a folyamatok lefolyása.
#Arra nem gondolsz, hogy itt egyszerűen csak más ütemben telik az idő, azaz a saját naprendszeri óránk szerint. Mélyebben a galaxisunkban egy ugyanilyen naprendszerben pedig megint máshogy (mondjuk 2-3 nappal még tovább tart a megfigyelt kitörés), pedig kb. ugyanakkora távolságra van a megfigyelt nagyon távoli (és korábbi) szupernóva. De ha egy ugyanilyen kóbor naprendszek fénysebességgel halad el a közelben a megfigyelési irányba, akkot ott lehet épp rövidebbnek látják a kitörést...
Itt az energiájára gondoltam (illetve tömeg-egyenértékére) meg az elektromos töltésére. Azért paradoxonnak tűnik, hogy az ált.Rel-ben hogy is van ez pontosan. Arra gondolok, hogy a töltés elektromos (illetve a statikusan mozgó töltés elektromágneses) tere az ált.Rel-ben egyfelől lokális forrása a gravitációnak, másfelől maga a töltés is a lokális tömege folytán. DE az elektrodinamika nem úgy tartja, hogy az EM-mező energiája a központi töltés (illetve statikusan mozgó töltés) energiája feletti rész, hanem éppen azt kellene adnia. Érdekes, hogy pont itt vannak megoldhatatlan elméleti problémák, lásd pl. Feynman Mai fizika 6 végét.
Szóval akkor, hogy is van ez? Csupán paradoxon-e ez, vagy nem, hanem tényleg egy hiba a Mátrixban? Az ált.Rel nem tudja jól figyelembe venni az elektrodinamikát?
"Fritz Zwicky lehetett, aki a "fényfáradás" mellett kardoskodott hajdanán."
Meg az oroszok erőltették nagyon.
Azonban a "fáradt fény" hipotézis megfigyelésileg megbukott azon, hogy ami távolabb történik, azt mi lassítva figyeljük meg. Ha csak szimplán energiát veszítene az úton lévő foton, akkor nem lenne a 23 napos "szabvány" szupernóvakitörés lefolyása 35 nap ha hárommilliárd fényévnyire történt, és 48 nap ha nyolcmilliárd fényévnyire. A "szabvány" szupernóvakitörés időben egymást követő fázisainak jele közötti távolságot is nyújtja a tér tágulása, ezért ezek a jelek ide hozzánk nagyobb időközzel érkeznek be, mint amennyivel elindultak: lassabbnak látszik a folyamatok lefolyása.
Az ált.Rel-es gravitációelmélet hasonlóan potenciálelvű, mint az elektrodinamika. Egyikben sem választható külön a középponti objektum a terétől, retardáltan egybetartoznak, egyet jelentenek. Tehát nem számolódnak fel külön + külön, hanem csak egyszer. Ez amúgy igen érdekes, és lényegi aspektus.
A tömeget úgy tekintjük, hogy a test tulajdonsága. "Benne van."
Csakhogy a testet körülvevő térgörbületnek is van energiája. Ez a térgörbület a tömeg mozgását retardált potenciálként követi. Kisléptékben orvosság intrinsic.
"– Amikor Einsteinnel találkozott és elmondta neki néhány fizikával kapcsolatos ötletét, akkor Einstein hogyan reagált?– Éppen egy diák asszisztense ott volt vele, és erre nem igazán számítottam. Elmondtam az ötletemet, ami azzal volt kapcsolatos, hogy a fotonok energiát veszíthetnek az Univerzumon át történő hosszú utazásuk során, emiatt észlelhetünk vöröseltolódást. Másoknak is eszébe jutott ez az ötlet. Sokkal később láttam, hogy egy tudós Németországban írt erről egy cikket, de most nem tudok pontos referenciát adni. Ha ez a jelenség valóban létezne, akkor az aláásná azt a népszerű elméletet, hogy a Világegyetem tágul, ugyanis a tágulásnak tulajdonított vöröseltolódásnak más magyarázatát találnánk."
forrás: John Forbes Nash évfordulójáraInterjú a 2015-ben Abel-díjat nyert John F. Nash Jr. professzorral
Akkor a törvény azt szögezi le, hogy a bespirálozó fekete lyukak összeolvadáskor 2ab-nél nagyobb tömeget nem sugározhatnak ki magukból, mert (a+b)2=a2+b2+2ab
"A 2015-ben észlelt két egyesülő fekete lyuk gravitációs hullámai (amelyet egy szimuláció mutat be) azt mutatták, hogy a fekete lyukak teljes felülete nem csökken, amikor összeolvadnak."
"Ennek a területi szabálynak a tesztelésére Maximiliano Isi, Farr és mások, az MIT asztrofizikusa a térben hullámokat használt, két fekete lyuk keverésével, amelyek befelé sodródva egy nagyobb fekete lyukba olvadtak össze. A fekete lyuk felületét az eseményhorizontja határozza meg - az a határ, ahonnan lehetetlen elmenekülni. A területtétel szerint az újonnan kialakult fekete lyuk eseményhorizontjának legalább akkorának kell lennie, mint a két eredeti fekete lyuk eseményhorizontjának területe."
Nem úgy van, hogy az összeolvadt végső fekete lyuk kisebb tömegű, mint a kettőé együtt, amikből létrejött? Mert a különbség az összeolvadási fázisban kisugárzódott gravitációs hullámok formájában. (Előtte bespirálozáskor saját tömeget még nem veszít.) Én határozottan így emlékszem.
[...]
