Keresés

Részletes keresés

eguzki Creative Commons License 2006.10.07 0 0 44

Hálás köszönet mindkét leírásért, a két miniatűr gébfajról még nem is hallottam! Hiába, mindig tanul valamit az ember! Teljesen elképedtem azon, hogy a Holdhal ilyen nagyra is megnőhet! :) Nemsokára én is jelentkezem megint valamilyen vízi teremtmény bemutatásával. Addig is jó éjt!

 

Üdv

Előzmény: Mad árka (43)
Mad árka Creative Commons License 2006.10.07 0 0 43

HOLDHAL
(Mola mola)


Igen találóan jellemzi a holdhal alakját W. Beebe az „Arcturus”-expedícióról írt népszerű könyvében. Azt mondja, hogy ha képfaragó volna és azt a megbízást kapná, hogy a holdhalat mintázza meg, kerítene valamilyen nagy lapos halat, levágná a farkát megkurtítaná a hát- és alsóúszóját és kész volna a holdhal mása. „Amikor hajdanában Linné legelőször látott ilyen monstrumot, – írja Beebe, – így kiáltott fel: „Mola mollium!” A legnagyobb malomkő valamennyi között! És attól kezdve napjainkig minden ichthyológus megismétli ezt a felkiáltást: „Mola, mola!” (Brehm: Az állatok világa)


E halnak se „igazi” farka, se hasúszója. Farokúszója olyannyira csökevényes, hogy igazából nem más, mint egy lekerekített, vastag bőrrojt. Éppen ezért rosszul is úszik. Ha előrehalad, farokalatti úszójával hol balra, hol jobbra csap, mintha csak egy gigantikus csónak volna.

A sarki tengerek kivételével valamennyi óceánban megtalálható, főleg a nyílt felületeket kedveli.

Bőre nagyon vastag, ám csontváza papírvékonyságú és pillekönnyű. Több száz kilogrammot is nyomhat, mérete 80 cm és több méter között változik. Latin neve a méretére utal, a mola ennyit tesz: malomkő. Gyakran a partra sodródnak, így találtak egy 450 kg-os egyedet Svédország partjainál, de Ausztráliából egyszer egy 4 méteres és 1500 kg-os állatnak hajtott neki egy hajó. Testmérete fordítottan arányos az agyával, egy fél tonnás hal kb. 4,5 grammos aggyal bír.

Gyakran csak sodortatja magát a hullámokkal, s szívesen napozik a vízfelszín közelében. Innen kapta angol nevét is: ocean sunfish. Míg a napfényben tölti „déli álmát”, igen könnyű elejteni. Ilyenkor ráadásul sokszor az oldalán fekszik, míg mellúszóját kidugja a vízből. Írország partjainál régebben szigonnyal fogták őket, a feljegyzések szerint többnyire meg sem kísérelték a menekülést. Ma már ezeken az északi területeken nagyon ritkán bukkannak elő.

Étrendjében medúzák, rákok, tintahalak szerepelnek. Mivel egy medúzának akár 98%-a is vízből állhat, így igen sok időt kell táplálékszerzésre fordítania (máshol ezt egyszerűen úgy fogalmazták meg, hogy végigeszi az életét). Képes világítani is, ezzel csalogatva a fénykedvelő halakat, ill. elriasztva a ragadozókat (például a cápákat is sikerrel tartja távol).

Gyakran megesik, hogy harmincan, negyvenen is összeverődnek és éjjel, künn a nyilt tengeren, szinte elragadja az embert a tündérmesébe is beillő gyönyörű látvány, amely ilyenkor a tengerben támad. Villogó fényű ködbe burkolt holdak gurulnak tétova a sötét vízben, hol sebes iramodással keresztül-kasul szelve a habokat, hol pedig csöndesen keringélve, lágyan ringatózva, koronként meg-megállva, majd ismét imbolyogva, mint valami fantasztikus táncot lejtenének. Nem hiába nevezi őt a tengerparti nép holdvilágnak, mert a magas hajófödélzetről nézve csakugyan úgy rémlik, mintha a hold ködbe burkolt képe tükröződnék vissza. (Brehm: Állatok világa)

A világ legszaporább halának is nevezik, mivel egy közepes méretű nőstény 300 millió ikrát is lerakhat, de a végeredmény egy nagyobb példánynál ennek akár a százszorosa is lehet. Ívási területe nem ismert, lárváinak életmódjáról sem tudni szinte semmit. Ivadékai mindössze 1 mm-esek, s tüskéset viselnek.


(E kis íráshoz Charlie Bood Természet csodái sorozatát, a Különleges állatok - Guinness c. könyvet és az internetet kurkásztam.)
Törölt nick Creative Commons License 2006.10.06 0 0 42
A hiányzó láncszem. :-)

Mad árka Creative Commons License 2006.10.06 0 0 41
És csak elírtam és csak a címben. Szóval babszemgéB. Más a nyelvtörőre izgul, de érdemes kipróbálni ezt is: gépeljétek le sokszor (és gyorsan) egymás után azt, hogy babszemgéb, babszemgéb, babszemgéb, babszemgéb, babszemgéb. :)
Előzmény: Mad árka (40)
Mad árka Creative Commons License 2006.10.06 0 0 40

Két géb: a törpe babszemgép és a szinarapan


Él a világon egy hal, amelyet törpe babszemgébnek (Pandaka pygmaea) neveznek. Mindössze 7 mm-re nő meg, s ezzel egyben a legkisebb ismert gerinces is, bár jó versenytársa a kubai nyílméregbéka. Állítólag a Pandaka pygmaea is ennyit tesz: törpe a törpék között.

A törpe babszemgébet 1927-ben fedezték fel Manila partjainál. Planktonokkal táplálkozik, ahogy hasonlóan apró rokona is. A nőstény csigaházakba, repedésekbe ragasztja mikroszkopikus méretű petéit, ezután a hím vigyáz rájuk, s friss vizet áramoltat föléjük.

A gébek nem fukarkodnak, a második legkisebb is köztük található, e faj a szinarapan (Mistichthys luzonensis), s a Luzon-szigeten él a Buhi-tóban (Fülöp-szigetek). Ha már a világ legkisebb hala nem lehetett, lett a világ legkisebb gazdaságilag hasznosított gerincese. Egyébként 3 mm-rel hosszabb rokonánál. A tó mindössze 10 km hosszú, a lakosok sokáig intenzíven horgászták. Igaz, rengeteg volt belőlük, csakhogy 1 kg halhoz 30.000 gébet kellett befogni. Charlie Bood még ezt írta róluk: "De bőségesen van belőlük." (1994) Mára az állományuk megfogyatkozott és a kihalás fenyegeti őket. Ettől függetlenül a neten még jópár, a tóból kifogott gébből készült étel receptjét lehet elolvasni, a védettséget meg sem említve.

Mindkét faj - tehát a törpe babszemgéb is - veszélyeztetett, a kihalás fenyegeti őket.


Felül egy törpe babszemgéb, alatta pedig szinarapanok látható.



eguzki Creative Commons License 2006.09.21 0 0 39

Dajkacápa (Ginglymostoma cirratum)

 

Az akár 4 méteresre is megnövő Dajkacápa nemzetségének egyetlen tagja. Elterjedési területe a tropikus és szubtropikus vizekre korlátozódik, az Atlanti-óceán nyugati és keleti partjai mentén. Általában 1 és 12 m-es mélységekben él, zömében a korallzátonyok környezetében, de megtalálhatjuk a mangrove-val benőtt partmenti vizekben és a homokpadok környékén is.

Éjszakai állat, a nappali órákat nagy, akár 40 egyedet is számláló rajokban a korallok közötti hasadékokban, barlangszerű üregekben tölti. A sötétben jönnek elő, hogy táplálék után kutassanak a fenéken. Szinte minden fellelhető és számításba vehető állatot elkapnak; rákokat, halakat, tengeri sünöket, polipokat, kagylókat stb. Megfigyelték már azt is, hogy különféle korallokat és algákat "legel". A Dajkacápa különlegessége maga a szája. Ezt tudományos neve is mutatja, hiszen a görög ginglymostoma "forgószájút"" vagy csuklószájút" jelent. Szájának mérete nem túl nagy, ezért nagy toroküregében különös, a fujtatószelephez hasonaltos képződmény található. Ennek segítségével tkp. beszippantja a gyanútlan áldozatot.

A Dajkacápa hasonlóan számos más cápafajhoz ún "tojásokkal" szaporodik, melyek azonban az anyaállat testében fejlődnek és kelnek ki. A kis Dajkacápák teljesen kifejlődve születnek. és pettyes mintázatúak.

Az emberre gyakorlatilag veszélytelen.

 

 

 

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.15 0 0 38

Gyöngykagyló (Pinctada sp.)

 

a 12 fajt számláló pinctada nemzetségből mindössze öt faj gyöngyei azok, melyeket igazgyöngyként ismerünk. Mind az öt faj más és másféle gyöngyöt produkál.

A teknők belső oldalát  fénylő gyöngyházréteg borítja. Ha a teknő és a köpeny közé homokszemcse vagy más apró részecske kerül, akkor az állat ezt is gyöngyházréteggel vonja be. Így képződik az igazgyöngy, amely évszázadokon át az egyik legkedveltebb és legdrágább ékszer volt. Természetes körülmények között a gyöngyképződés nem gyakori folyamat, gyakran több száz kagylóból mindössze egyben képződik. A legismertebb igyzgyöngyök a fekete déltengeri gyöngy és a tahiti-gyöngy melyet a Pinctada margaritifera képez; a fehér és arany déltengeri gyöngy (Pinctada maxima); és az akoya-gyöngy ami a Pinctada fucata fajban találnak.

 

 

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.08 0 0 37

Arapaima (Arapaima gigas)

 

Egyéb nevei: Piracucu, Pirarucu, Paiche

 

Ez a hal az Amazonas óriása, a világ egyik (ha nem a leg-) nagyobb édesvízi hala.

Ragadozó, gyakran még a vízből is kiugrik, hogy a víz fölé hajló ágakon ülő kisebb madarakat, nagyobb rovarokat elkapja! Egyébiránt minden nála kisebb teremtmény potenciális zsákmányt jelent az arapaimának. Az arapaima az ún. "labirintkopoltyús" halak közé tartozik, mely annyit jelent, hogy a felszínre jön levegőt venni, amit kb. 20 percenként tesz meg.

Testét nagy pikkelyek borítják. A jelentések szerint 3 méteresre és akár 100-200 kg-osra is megnőhet, ma már azonban ilyen hatalmas példányok ritkán kerülnek elő.

Nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, noha meglehetősen megritkult. Az Amazonas és az Orinoco vízgyűjtő területén őshonos. A száraz időszakokban az iszapba ásva vészeli át a megpróbáltatásokat.

Szaporodását tekintve is különös hal, ugyanis a fészekrakó-csontosnyelvűek családjának tagja. Ha a vízszint alacsony, úgy februártól kezdődően, az arapaima fészket "rak" ami annyit tesz, hogy egy 50 cm széles és kb. 15 cm mély gödröt ás a homokba, ahova leikrázik. Május és augusztusban, amikor a kis ivadékok kikelnek, megjön az áradás így biztosítva a jövő nemzedék nagyobb túlélési esélyeit. Továbbá hasonlóan az afrikai bölcsőszájú-halakhoz, az arapaima is a szájában tartja az ivadékokat.

Az indiánok nagy becsben tartották, és rendszeresen vadásztak rá, főleg szigonnyal, hiszen mikor feljött levegőért, nem volt nehéz dolguk a halászoknak.

A nyelvének gyógyító erőt tulajdonítanak és nagy becsben tartják. Megszárítják, majd összekeverik egy Guarana nevű cserje kérgével. A készítmény állítólag féreghajtó hatású.

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.06 0 0 36

Gyökérmedúza (Rhizostoma pulmo)

 

Áttetsző, harang alakú ernyőjének átmérője olykor a 80-cm-t is meghaladja. Peremét számos kékeslila lebenyke díszíti. Sajátos szerve a karok szegélyeinek összenövésével kialakult szájcső. Ernyőjének ritmikus összehúzódásaival halad előre, miközben szinte beszippantja a táplálékot. Elsősorban planktonnal él, de a nagyobb falatokkal is meg tud birkózni. Nyolc, aránylag rövid karja van. Elterjedési területe a hidegebb északi tengerektől egészen a Fekete-tengerig húzódik. Főleg télen és tavasszal rajzik. Az Adriában legnagyobb tömegben az Isztriai-félsziget partjai mentén figyelték meg.

Búvár zsebkönyvek, Tengeri állatok 1.

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.04 0 0 35

Sárgaúszójú tonhal (Thunnus albaceres)

 

Világszerte megtalálható a trópusi és szubtrópusi vizekben, a Földközi-tengerből azonban hiányzik. Nagytestű hal, testtömege elérheti akár a 200kg-ot is! Nagy rajokban élnek, gyakran más, nagytestű halakkal együtt, sőt nem egyszer bálnákkal, disznódelfinekkel együtt úsznak. Nem válogatósak rákokat, halakat egyaránt zsákmányolnak. 

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.04 0 0 34
Jó link, tudomásom szerint több mint 360 leírt faj létezik.
Előzmény: Mad árka (32)
eguzki Creative Commons License 2006.09.04 0 0 33

Tengeri nyúl (Aplysia depilans)

 

Első pillantásra meztelen csigának látszik, mert elcsökevényesedett, mindössze 3 cm hosszú héját a köpeny eltakarja. Színe sötétbarna, világosabb foltokkal. Nagy testű, lassú mozgású állat, oldallebenyei segítségével úszni is tud. A part menti, növényzettel benőtt övezetben él, ahol barnamoszatokkal táplálkozik. Ha megtámadják, sötét színű folyadékot bocsát ki magából, akár a tintahal. A Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban él. Az Aplysia nemzetségbe 23 faj tartozik.

A harmadik képen Aplysia californica

 

 

 

Mad árka Creative Commons License 2006.09.03 0 0 32
Kíváncsiságból beütöttem a Google-ba a shark taxonomyt, többek között ezt adta: Cápataxonómia. Elcsöpögettem pár sor petét, nem semmi, milyen sok van...
Előzmény: eguzki (31)
eguzki Creative Commons License 2006.09.03 0 0 31
Nagyon-nagyon jó, és érdekes! Éppen egy-két hete nyitottam egy spirálfüzetet, amelyben megkísérlem összeírni a világon élő cápafajokat. A 3 Isistius-faj egyikének sem tudtam a magyar nevét! Remek leírás Köszi! És ami a táplálkozási szokását illeti, tényleg nagyon különös és egy kicsit hátborzongató!!
Előzmény: Mad árka (30)
Mad árka Creative Commons License 2006.09.03 0 0 30

A világító cápa (Isistius brasiliensis)


Leírásából még nem derül ki, miért érdekes ez az állat, hétköznapi módon megközelítve a kérdést ennyi látható elsőre: 30-40 cm, az Atlanti- és a Csendes-óceán trópusi mélytengereiben és szigeteket övező vizeiben él.

Miért érdekes? 150 éve ismerték már, s csak ezután derült ki, hogy ez az első aprónak tűnő állat okozza a nagytestű mélytengeri halakon és bálnákon megfigyelhető kráterszerű sebeket, sebhelyeket. Feljegyezték, hogy egyszer az USA egyik tengeralattjáróján lévő gumiborítású radarra is rátámadt. Tehát ez az élőlény egyszerűen megfogalmazva mások testéből kiszakított húst fogyaszt, ez a parazita életmód nem jellemző amúgy a gerincesekre.

Ajkai szívókorongot alkotnak, állkapcsában háromszög alakú, éles fogak ülnek. Ha éhes és szája ügyébe akad egy ideális alany, először rájuk tapad a szájával, belemélyeszti a fogát a húsukba, majd addig-addig tekergőzik és ficánkol, míg egy jó nagy darab hússal vagy zsírral nem távozik.

Hasi részét foszforeszkáló szövet borítja. Feltehetően ez szerepet játszik a zsákmánykeresésben, mivel a zöldes fény vonzza a többi élőlényt, s így szinte "házhoz" megy az élelemlehetőség. Úszói nem teszik lehetővé, hogy gyorsan ússzon, sőt inkább csak függőleges irányú mozgást végez. Élete nagy részét 3-4000 méter mélyen tölti. Életmódjáról éppen ezért igen keveset tudni, bár időnként 100 méteres mélységig is felmerészkedik.

Brehm ezt írja róla: A tüskéscápákkal rokon nemzetségeknek a mélytengerekben is vannak képviselőik, melyeket világítószervek jellemeznek. Ilyen a fekete cápa, Spinax niger Bp., és a világítócápa, Isistius brasiliensis Q. G. Ez utóbbiról Benett a következőket mondja: „Mikor sötét lett, hálóval fogtuk e halat. Pyrosomahoz hasonlított és foszforeszkáló fényben tündökölt. Azután egy akváriumba tettük e halat s ebben haláláig, mely három óra mulva következett be, megfigyeltük. Az egész test és a fej alsó oldala zöldes foszforeszkáló fényt lövelt. Mikor a cápa megdöglött, eltűnt a világítás testének hátsó részéről, majd apránként elejéről is.

eguzki Creative Commons License 2006.09.03 0 0 29

Márványos zsibbasztórája (Torpedo marmorata)

 

A test mindkét oldalán található elektromos szervével képes akár 220V feszültséget produkálni! Hathatós fegyver, az egyszer biztos. Ez nem csak védelmi célokat szolgál, zsákmányát is ezzel az elektrosokkal bénítja meg. Rákokkal és kisebb fenéklakó puhatestűekkel táplálkozik. A zsibbasztóráják (Torpedinidae) családjába 22 faj tartozik. A Márványos zsibbasztórája főleg az Atlanti-óceánban honos.

 

 

 

 

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.03 0 0 28

Szent Péter hala (Zeus faber)

 

A mítosz szerint a hal két oldalán lévő fekete foltok Szent Péter ujjainak nyomai, amikor megragadva az állatot visszadobta a tengerbe.

Ragadozó, kisebb halakkal és rákokkal táplálkozik. Megtalálható Európa, DNY-Afrika, Japán, DK-Ázsia és Ausztrália menti vizekben.

 

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.03 0 0 27
Köszi, és remélem aktív "részese" leszel eme topiknak:)))
Előzmény: Mad árka (25)
eguzki Creative Commons License 2006.09.03 0 0 26

Vénusz fésűje (Murex pecten)

 

A 10-15 cm-esre megnövő Vénusz fésűje Dél-Japántól a Fülöp-szigeteken, Indonézián át Kelet-Ausztráliáig megtalálható a trópusi tengerekben. Házának alakját a viszonylag magas kanyarulatok és a rendkívül hosszúra megnyúlt szifócsatorna határozza meg. Ragadozó.

Gyakori, de mivel vékony tüskéi könnyen letörnek, ritkán lehet ép példánnyal találkozni.

 

 

 

 

Mad árka Creative Commons License 2006.09.01 0 0 25
Üdv! Jaj, de jó, hogy megnyílt ez a topik. Leszámítva, hogy majd' mindenben így érzem, de vízalatti élővilágból mindig le voltam maradva a nagy "vízrajongókhoz" képest. Igyekszem is anyagot hozni hozzá, mindenesetre elsőként egy nagy üdv a topiknak! :-)
jee_c Creative Commons License 2006.09.01 0 0 24
Előzmény: eguzki (13)
eguzki Creative Commons License 2006.09.01 0 0 23

Krill (Meganyctiphanes norvegica)

 

A krillek apró rákocskák, melyek rendkívül fontos szerepet játszanak a tengeri táplálékláncban. Többek között ők is fontos alkotóelemei az ún. zooplanktonnak, ami számtalan tengeri élőlény, úgymint -sziláscetek, ördögrája, rákevő fóka, cet-, és óriáscápa stb.- számára elsődleges táplálék. Néhány tengeri madár is fogyaszt ebből a "levesből".

 

 

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.01 0 0 22

Foltos kígyókarú csillag (Ophioderma longicauda)

 

A legelső hsz.-ben már előkerült, most egy kicsit bővebben, ezek a kígyókarú csillagok sok tekintetben különböznek a többi tengeri csillagtól, pl. a karjaik és a testkorong jól elkülönült egymástól, és mivel karjaikat teljesen kitöltik a vázelemek, amik rendkívül mozgékonnyá teszik őket. Apró élőlényekkel táplálkoznak. Ez a faj a Földközi-tengerben honos.

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.01 0 0 21

Közönséges lepényhal (Limanda limanda)

 

Az ún. félszegúszók (Pleuronectidae) családjába tartozik, és igen elterjedt, különösen az Északi-tengerben. A lepényhalak az iszapba ásva lesik áldozatukat.

 

 

eguzki Creative Commons License 2006.09.01 0 0 20
Dehogy unjuk! Csak így tovább! :)
Előzmény: Törölt nick (19)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.01 0 0 19

Remélem, nem unjátok még nagyon az Anthozoa-t, mert hoztam még egy adagot. Ezzel viszont be is fejezem :)

 

Törölt nick Creative Commons License 2006.09.01 0 0 18
Na igen, kérdés, hogy van-e. Én nem találtam...
Előzmény: eguzki (16)
eguzki Creative Commons License 2006.09.01 0 0 16
A tükörfordítás nem mindig, sőt a legtöbb esetben nem helytálló, ha van is magyar neve lehetséges, hogy teljesen más.
Előzmény: Törölt nick (15)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.01 0 0 17

Ha már csalánozók, legyen itt egy kis gyűjtemény az Anthozoa (virágállatok) családból is:

 

Törölt nick Creative Commons License 2006.09.01 0 0 15

Köszi, az angol nevet én is megtaláltam, és lefordítottam magamnak - de nem túl szimpatikus, mert szerintem roppant megtévesztő.

Itt van ez a furcsa szerzemény, ránézésre az ember aligha tudná hova tenni, és akkor kiderül, hogy "kék tengeri meztelencsiga" a neve, bárki azt hinné, hogy tényleg valami csigáról van szó, holott ő ugyebár egy csalánozó, még ha első pillantásra nem is az a tipikus medúza-forma.

Előzmény: motoman (9)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!