A virágok csodaszépek, elgyönyörködtem bennük.Ami a balkonkertészetet illeti, kipróbáltam. A saját nevelésű palántáim nem nőttek túl nagyra, elvittem egy barátnőmhöz, nála bezzeg nekieredt! A piacon vett palántán termett 8, azaz nyolc darab miniatűr paradicsom, szebb volt, mint amennyire praktikus. egy palántán véletlenül maradt meg, növésnek indult, várom mi lesz belőle.
Pár napja az erkélyen igyekeztem segíteni az elázott kaktuszaimnak, amikor észrevettem, hogy egy széncinke csipegeti a kimosott virágföldet. Nem sajnáltam tőle, inkább gyönyörködtem benne!Furcsa volt, hogy alig egy méterre volt tőlem, de nem rebbent fel. Azt gondolhatta, hogy mire ez az idétlen alak ideér, addigra én már a harmadik fán leszek.
Jelentem, most már biztos, hogy megjöttek, csak nem keresték fel a régi fészküket az erkélyen. Ma reggel szellőztettem, Silver az ablakban nézelődött. Egyszer csak megjelent egy aprócska, tollas helikopter, az orra előtt lebegett, és hangosan, figyelmeztetően csirregett. Cicus egy darabig értetlenül szemlélte, kicsoda-micsoda ez a tollas okvetlenkedő, aztán elunta. leugrott az ablakpárkányról, és otthagyta a zajossá vált idillt.
Érdekes, hogy ha én kimegyek az erkélyre, vagy virágot locsolok az ablakban (bár mostanában nem nagyon kellett) akkor azt simán tudomásul veszi vagy veszik a madarak. Alighanem a szemközti fán élnek. Sok sikert nekik a fiókaneveléshez!
Na, most már tényleg virágzik a húsvéti kaktuszom, igaz, csak a piros, de a fehér is hamarosan követni fogja, alig várom. Mindenesetre reggel gyorsan beljebb húztam a virágládájukat, nem akartam, hogy meg kelljen tanulniuk úszni.
Pénteken megnéztem a botanikuiskertben lévő kiállítást. Találtam egy pavilont, amiben a Madártani társaság két tagja árult fészekodúkat, és beszélgetett a látogatókkal. Éppen valami madár dalolt, és az egyikük azonnal tudta, melyik volt. Megragadtam az alkalmat, hogy érdeklődjem bérlőtársaim, a szürke légykapók iránt. A napokban mintha láttam volna őket, de alighanem tévedtem. Várom a látogatásukat, már ötödik éve lesz, hogy itt költenek az erkélyemen. Számomra egyértelműen ők az ország legcsodásabb madarai! Mint kiderült, legföljebb négy-öt évig élnek, ezért aztán lehet, hogy nem ugyanaz a pár látogat meg, hanem a leszármazottaik. Akárhogy is, alig várom, hogy megjöjjenek!
Pár napja látok egy, esetleg két madárkát, amint gyorsan röpködnek fel-alá az erkély környékén. Lehet. hogy újra itt vannak a légykapók? A fészek körül még nem láttam őket, de érthető, ha előbb ki akarják pihenni a nagy utazást. Mindenesetre gondoskodom számukra friss vízről, és várom a továbbiakat.
Örömmel vettem észre, hogy mindkét húsvéti kaktuszomon szépek a bimbók, lehet, hogy tényleg húsvétra nyílik ki belőlük egy-kettő.
Ami a csilipaprikát illeti, fura a helyzet. A régi virágzik, és semmi jelét nem mutatja, hogy el akarna száradni. Lehet, hogy feltaláltam az évelő paprikát? Viszont a magjaiból lett sötétzöld, izmos, zömök palánták nem bírták ki azt, hogy cserépbe ültettem át őket. Elég baj, de remélem, a piacon, a múltkori árustól sikerül egy újabb, szép reményekre jogosító példányt beszerezni.
Én itt pakolászok, meg ültetgetek, erre az időjósok mínuszokat ígérnek jövő hétre! Remélem, nem lesz igazuk, mert különben pakolgathaatok vissza. Igaz, nem a lépcsőházba, csak a szobába, de akkor is! Hát kellett nekem kaktusz? Igen, kellett és kell is.
Ma délelőtt rászántam magam, és az összes növényt kivittem az erkélyre. A macskám csak most volt hajlandó megbocsátani a felfordulást, ami okoztam. Még nem tudja, de két nap múlva még jobban kiszúrok vele, mert lekapcsolom a gázt.
Ami a növényeket illeti, jól teletek, csak kettő volt, ami nem bírta ki. Őket sajnálom, de sarjikák voltak, és nagy számban hagytak maguk után leszármazottakat.
Újra szép lett az erkélyem, no meg a konyhaablak párkánya! Néhány kaktuszt át kellett volna ültetni, de nem volt földem. Tettem néhány találó megjegyzést az előrelátásommal kapcsolatban, de majd holnap bepótolom. Természetesen csak a macskakiállítás után!
Olyan csodás idő van, hogy néhány növényt már kivittem az erkélyre, ha minden jól megy, pár nap, és a kaktuszok is sorra kerülnek. Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy néhány esetben a cserép és a falitartó között csinos, de sápatag pókocskák lapultak. Eléggé nehezményezték, hogy zavartam őket, de egyiket sem bántottam, a tisztogatás és a helyváltozás után viszatérhettek a lakásukba. Remélem, méltányolják.
Egy ablak egyik felében van elhelyezve, a másik felét elég gyakran nyitom ki, hogy szellőztessek. Nem szeretném, ha megfázna. Még akkor sem, ha nem fog tüsszögni...
Ma reggel nagyon meglepődtem, bár kellemesen, Tíz-tizenkét nappal ezelőtt paradicsommagot ültettem néhány cserépbe, és ezeket egy csöpp kis üvegház-szerűségbe tettem. Ma reggel nyurga, de csinos, mutatóujj hosszúságú palántákat láttam, kissé megdőlve, mert a fény felé nyújtóztak. Egy ajánlás jutott az eszembe, a doboz egyik oldalát, amiben vannak, óvatosan megemeltem egy gyufásdobozzal. Állítólag így nem dőlnek meg a palánták.
A csilinek még csak a szép, fejlett gyökérzetét látom, nem is baj, mert éppen nincs itthon virágföldem, majd legközelebb pótlom a hiányt.
Most földben kelnek, a VHO-tól örökölt állatmelegítő lapra téve. A lila levelűből már kiültettem poharakba a szükséges mennyiséget. Pár napot még várok, nem megy-e belőlük tönkre valamennyi, aztán a maradék csíranövényt elajándékozom. A másik, amelyikről az őszi kertészeti kiállításon megtudtam, hogy Etna fajtájú, valamivel lassabban kel, de 3 palántám már abból is van.
Két tavalyi tövet a fürdőszobában teleltetek. Ezeket kéthetente le kell zuhanyozni, különben nagyon ellepik a levéltetvek. Mindent sose sikerül lemosni.
Még mindig szép a csilipaprikám, ezért aztán a legszebb példányokból magot szereztem, és a Nórától tanult módszerrel nedves papírtörlőre tettem. Van egy kis műanyag dobozkém, azt használom, mint üvegházat. Remélem, sikerül, de ha nem akkor sem vesztettem semmit.
Még nem próbáltam ki a magkeveréket, de fogom! Így is érdekes, ahogy a cinkék felkapnak egy magot, átrepülnek vele a szemközti fára, és ott eszik meg, aztán vissza. Időnként egy-két korty vizet is nyelnek. a macskám már megszokta, ritkán nézi őket, inkább egész nap szunyókál, és milyen igaza van!
Tegnap diót törtem, és maradt egy félmaroknyi aprócska darab belőle. Kitettem az erkélyre, amit a cinkék őszintén helyeseltek. Nem mértem az időt, de szerintem húsz perc alatt elfogyott! A napraforgó, illetve tökmagot is eszik, a feketerigók és a balkángerlék is, de a dió a cinkék kedvence. Egyszerre hárman i igyekeztek hozzáférni. Lehet, hogy utánpótlással is szolgálok nekik.
Szúnyogháló nálam is van, de időnként szellőztetni is kell. Arról nem is beszélve, hogy a reggeli kávémat általában az erkélyen iszom meg, és közben átgondolom a napi tennivalókat.
Mindezek után elégedetten űcsörög az autó tetején.... hmmmm
