A román bulvármédia a székelyekből, az áldozatokból is képes bűnbakot csinálni, itt van rá konkrét példaként a minapi medvetámadás. Ma is működnek a régi reflexek. Tanulságos végigolvasni:
Virágkarneválos felvonulóautót nézett Romániát fenyegető tanknak a volt kolozsvári polgármester
Debrecenben minden évben megrendezik a virágkarnevált. Ennek lényege, hogy valamilyen koncepció alapján járműveket virágokkal díszítenek fel. Kiderült, hogy a magyarellenes kirohanásairól hírhedté vált egykori kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar kevésbé lelkes rajongója az eseménynek, és egy kicsit másképpen tekint rá.
Szerdán reggel egy hosszú Facebook-posztban magyarozott egyet a debreceni virágkarnevál egyik járművének kolozsvári bemutatója miatt. Az öt napja befejeződött debreceni esemény után néhány járművet Kolozsváron is felvonultattak, az ominózus járművön a Szent Korona, a jogar és az országalma látható. Mindez pont úgy néz ki, mint egy tank. Legalábbis Funar képzeletében, a korona a lövegtorony, a jogar az ágyúcső, ezért nekiment a szervezőknek, írja a Főtér.ro.
A lap szerint Funar arról ír, hogy "a virágkocsik az 1940. augusztus 30-án aláírt, Észak-Erdély felszabadulását kimondó második bécsi döntés nyomán elkövetett atrocitásokra emlékeztették a románokat, és hogy ezzel megalázták a magyar „megszállás” alól 74 éve „felszabadult” románokat". Szerinte a város és a megye vezetői és az összes erdélyi megye RMDSZ-es illetékesei megtapsolták a "harckocsit".
Nekiment a határőröknek is, hogy miképpen engedhették át a határon a tankot.
Magyar szemmel rendkívül érdekes példa Koszovó etnikai változásai az elmúlt bő évszázadban, hogyan lett a szerb többségből abszolút albán. S utána tegyük mellé gondolatban Kolozsvár, Nagyvárad, Brassó évszázadát...
Nem említettem külön, de a jelentős görög diaszpóra is megsemmisült, az induló 30 százalékról az alig mérhető 0,17 százalékra csökkent a városban, akárcsak a Fekete-tenger partvidékén mindenütt.
A románok egyébként nem csak Erdélyben, s nem csak a magyarok kárára folytattak rendkívül tudatos romanizáló erőpolitikát, hanem mindenütt, ahová a lábukat betették. Eklatáns példa erre Észak-Dobrudzsa, vagyis a mai román tengerparti vidék.
A Duna-deltában a lipovánok (óhitű ortodox oroszok) voltak többségben, a Duna és a tenger közti földsávban pedig a tatárok és törökök, a városokban jelentős görög diaszpórával, a románság csupán pár százalékot tett ki.
Ennek igazolására nézzük a térség legjelentősebb városát, Konsztancát. Az 1853-as népszámlálás (amikor névleg még török fennhatóság alatt állt a terület) 5200 lakosú isten háta mögötti kisváros volt 36 százalék tatár, 30 százalék görög lakossal, mint s a sorban 5. náció volt csupán a román 5,4 százalékkal. A következő adatsor 1913, a balkánháborúk ideje, amikor már a Román Királyság egyetlen érdemi tengeri (s még volt 3 Duna-tengeri kikötő a deltában) kikötővárosa 27201 lakossal. A felduzzasztásnak valamint a háborúnak köszönhetően (a másodikban letámadták a bolgárokat és elvették a szomszédos Dél-Dobrudzsát ideiglenesen) már 58 százalék a román, 12 százalék a görög, a török meg 9 százalék (a muszlimoknál gyakran változott, hogy töröknek, tatárnak vallják-e magukat). No meg ne feledjük, ekkor már a román hatóságok végezték a népszámlálást, s annak korrektségét mi magyarok pontosan ismerjük...
A harmadik adatsor legyen 2002, amikor is 310 ezres, modern nagyvárossá vált Konsztanka, a románság aránya 92 százalék, 3-3 százalék török és tatárral. A rendkívül nagy arányú létszámnövekedés mögött a szocialista iparosítással együtt járó betelepítés áll, miközben a kisebbségek jó része beolvadt, elvándorolt (főleg a bulgárok , zsidók - előbbi 1913-ban, a háborús időben is 940 volt, manapság meg csak 48, 1266 zsidóból pedig 44... normál szaporodás mellett a bázis adatnak 1,5- 2 X kellene lenniük természetes szaporodással). Mivel a muszlimok több gyereket vállalnak, mint a románok így is feltűnően alacsony az arányuk, akárcsak a cigányoknak (1 százalék), ami mögött valószínűleg az áll, hogy sokan nem a valós etnikai adatokat írták be...
Érdekesség, hogy 437 fő magyarnak vallotta magát a kikötővárosban (0,14 százalék), ami a maga nemében elég szép diaszpóra, s első sorban annak köszönhető, hogy Ceausescu idején a magyar értelmiségieket szétszórták az országban. Akik pedig a Deltába, a tengerpartra kerültek azok utána már nem nagyon tértek vissza, hanem behúzódtak a nagyvárosba, s ott dolgoznak mint orvos, mérnök...
Ez a példa is mutatja, hogy bő egy évszázad alatt egy éppen csak mért szintről majdnem színtiszta román várost csináltak.
A Bécsi döntésnél nem nagyobb, de a kezünkben volt az EU esetében a vétó (a görögök éltek is Észak-Ciprus ellen anno 2004-ben) amivel, ha olyan ügyes lenne a magyar diplomácia, mint a román, akkor komoly engedményeket lehetett volna elérni (területi autonómiát nem, de komoly kisebbségi garanciákat, amiből mér nem tudnának kitáncolni).
És az EU-t mindez nem érdekli. Persze, a mindenkori magyar kormányokat sem: garanciák nélkül beszavazzák Romániát a NATO-ba, az EU-ba, most meg majd Schengenbe. Nagyobb lehetőséget hagytak ki, mint amilyenek a Bécsi Döntések voltak.
A törvény nem érdem szerinti nyelvhasználatot ír elő, hanem etnikai alapút, tehát ahol eléri a 20 százalékot egy etnikum, ott kötelező. Amennyiben a románok két évtizedes pereskedés után kiteszik a magyar feliratot, de mellé felkerül az 1 százalékot se kitevő németségéi is az világos jele sunyiságuknak.
Egyébként a 43 százalékban magyar lakosú Marosvásárhelyen éppen elkezdték a magyar utcanévtáblák leszedését, mivel a törvény csak a település határát jelző táblák és a közhivatalokat írja elő... utcanévtáblát nem.
Diósdon se nagyon élnek németek, mégis kint van az is, hogy Orasch. Szerintem ez még belefér. A németek szerepe a város történetében vitathatatlan, szerintem megérdemlik a feliratot.
A többes szám egyelőre tévedés, valójában egyetlen táblát szereltek csupán fel, s mint előre megjósoltam a magyart marginalizálandó németül is feltüntették, pedig németek gyakorlatilag nem is élnek a városban... továbbá állítanak mellé egy "római" kőoszlopot latin felirattal. Szóval a románok nem tagadták meg magukat.
A friss hírek szerint Kolozsvár határában a településjelző táblákon megjelenik a magyar felirat is (kíváncsi vagyok, hogy ezt marginalizálandó a városban élő néhány száz németre hivatkozással megjelenik-e a német nyelv is a táblákon?).
Moldova, főleg a folyóvölgyek tömve vannak magyar eredetű földrajzi nevekkel.
Adjud-Egyedhalma: Prima mențiune documentară datează din 9 aprilie 1433, când localitatea este pomenită sub denumirea de Egydhalm („In oppido nostro Egydhalm” - în orașul nostru Colina lui Egyd), unde numele în cauză este forma maghiară a denumirii latine Aegidius). A fost un important centru comercial în secolele XVI-XVII. Este ridicat la rang de târg în 1838.[necesită citare]
Első említése magyarul van, Egydhalm formában (Egyed a latin Aegidius magyar formája), a román név is ebből van.
Sascut-Szászkút: Denumirea provine din limba maghiară „Szászkút”, datorită populației ceangăiești ce a existat înaintea colonizării cu ortodocși prin căsătoriile mixte și a lipsei natalității elementului catolic.
Eredetileg katolikus csángók lakták, a név is tőlük van.
Piatra Neamt-Karácsonkő Astfel, primele mențiuni scrise despre Piatra Neamț[a] se întâlnesc în Cronica rusească (cca. 1387-1392) sub numele de Kamena (Piatra) - în Lista orașelor valahe de la Dunare[12] și în documentele asociate cu expediția regelui maghiar Sigismund de Luxemburg în Moldova în anul 1395, cand apare prima mențiune maghiară a localității: Karácsonkő: „in terra nostra Molduana ante villam Karácsonkő.”[14]. Dreptul de târg este atestat din evul mediu, însă statutul de târg domnesc îl primește doar în anul 1453. Conform datelor strânse în Codex Bandini (sec. al XVII-lea), Piatra a fost locuită în majoritate de maghiari și de sași.
Egy orosz felbukkanást leszámítva magyar néven jelenik meg először, Karácsonkő néven említik Zsigmond korában. Ez jó eséllyel a kerecsen régies karacsun formájából van, Ez utóbbi feltevést az is támogatja, hogy a környéken számos magyar eredetű, sólyomfajtáról elnevezett hegy található (Csalhó - Ceahlău : a csaholó, csagoló sólyomfajta ragadozó madárról,Ráró - Rarău: sólyomfajta, Sólyomkő - Piatra Șoimului). A Bandini Kódex szerint a 16. században még magyar és szász többségű város.
Orhei-Várhely Potrivit lui Iorgu Iordan, numele orașului vine din ungurescul vár + hely (cetate + loc), însemnând „loc al cetății”,[2] cu sensul "locul unde era o cetate". Originea maghiară a numelui a fost susținută și de cercetătorii Nicolae Drăganu,[3]Ștefan Ciobanu, A. V. Sava, Alexandru Boldur, Alexandru Graur, Anatol Eremia și alții.[4] Cuvântul "orhei" a fost atestat în și în limba populației locale, cu sensul „deal întărit, cetățuie sau curte boierească părăsită” [5]
Iorga és nagyjából mindenki szerint a magyar Várhely névből jött a román.
Barlad-Barlád
Constantin Cihodaru linked the name, of possible Hungarian origin, to a Slavic word (berlo — "rod", "cottage" or birlo — "swamp"), to which was added the Hungarian suffix -d, also found, for example, in the names Cenad, Arad, Tușnad and Tășnad.
Bacau-Bákó
Marele istoric Nicolae Iorga este de părere că denumirea orașului Bacău este de origine maghiară (ca Adjudul și Sascutul).
Iorga szerint ez is magyar. De ez csak a jéghegy csúcsa, tele van a terület "gyanús" tipikus magyar -d képzős helynevekkel.
Hab a tortán, maga a Moldova neve német eredetű valószínűleg:
An explanation was proposed by the Romanian historian Bogdan Petriceicu-Hasdeu, who connected the name of the river Moldova with Mulde, a river in Saxony, and Moldau, the German name of the river Vltava in the Czech Republic, and argues that all derive from the Gothic word for "dust" (Gothic: 𐌼𐌿𐌻𐌳𐌰, Runic: ᛗᚢᛚᛞᚨ) - Mulda.[2] It is notable that this would not be the only river in Romania that got its name in connection to the word, as Prahova could be derived from the Slavic equivalent, Prah.
Bákóról tudtam a csángók miatt, esetleg Bodzás (Buzau) is lehet magyar eredetű, Mehedentiről nem gondoltam volna.
Viszont annyi kérésem lenne, hogy mivel a fórumon egy-két embert leszámítva nem tudnak románul, a román hivatkozásokat fordítsd le, vagy foglalt össze részletesen. Köszi.
Nyilván ez egy örökzöld téma ott, de ettől függetlenül másról is van szó már.
Még egy kicsit a nevekről, Mehedinți megye Olténiából:
Există două posibile origini ale cuvântului Mehedinți: una latină, ce ar deriva din anticul "Mediam", colonie romană de lângă localitatea "Mehadia" (Caraș-Severin) sau maghiară: "méhészkedés" - stupărit ("méhek" însemnând albină). Imaginea albinelor în heraldica ținutului regiunii Mehedințiului pare să confirme cea de-a doua origine etimologică.
Conform istoricului Bogdan Petriceicu Hasdeu, în a sa Istorie Critică a Românilor, numele de Mehedinți vine de la Mehedinski, un termen slav desemnând teritoriul din jurul orașului Mehadia, oraș aflat pe teritoriul județului vecin Caraș Severin, la granița cu Mehedințiul.
A magyar méhészkedés szóból jött valószínűleg. Ha lesz egy kis időm lehet összerakok egy térképet amin a nevük eredete szerint lesznek megszínezve Románia megyéi.
Én szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez elérni a román néplelket... nem is érdekli a többséget, tehát itt még akár korrektek is lehetnek ( mivel beszélsz románul és érdekel a téma, érdemes lenne ránézned a 30-40 moldvai és bukovinai csángó falu esetében is korrektek-e? ).
A XIX. és a XX. századot meglehetősen jól ismerem, ott tapottat se engedtek a dogmáikból. Éppen ősszel kezdtek egy játékfilmet forgatni a "horthysta fasiszta magyar honvédek" románellenes attrocitásáról. Melegen tartják a magyar kérdést...
Nyilván ezek nagy holtidejű folyamatok, ideális esetben is 10-20 év múlva jelenik meg a közgondolkodásban.
Kellene egy aktualizált, színes-szagos, látványos, többnyelvű online etimológiai térkép a térség össze földrajzi és településnevével, amit kedvére böngészhetne bárki.
Azt hiszem, hogy emögött a fiatalabb romániai értelmiség azon törekvése áll, hogy a Nyugat szemében ne tűnjenek bármiféleképpen is olyasmivel vádolhatók, ami Nagy-Románia gyakorlata volt egészen a kommunista rendszer végéig.
Ezek a korrekciók egyértelműen arra utalnak, hogy – most már – nem akarják minden eszközzel eltüntetni a magyar és német múltat Erdélyből, mert sok helységnév esetében nem is volna sok értelme... (hiszen az ellenkező irányú átvétel nem történhetett meg, illetve pontosan abban az irányban nem adatolt)
Örülök neki, hogy ezek szerint kezdenek elmozdulni (legalábbis digitális kiadásban) a Iorga féle elvakultságtól, bár arra kíváncsi lennék, hogy egy korrekt felmérés mit mutatna a történelemtudat esetében, donule Ioan és domnisoara Maria szintjén
pl. a szlovák történészek az elmúlt években elkezdtek a nyílt hazugságokból részlegesen visszavonulni (Csák Máté már nem szlovák kiskirály Matej C'ak néven, hanem magyar oligarcha, de például Benyovszky Móric még szlovák náluk ), de az átlagember szintjére nem ment át ebből semmi.
Szoktam böngészgetni a romániai városok román nyelvű wikipedia oldalait, és kellemes meglepetésként ért, hogy tisztességgel le van írva Váradtól és Temesvártól kezdve Fogarason és Segesváron át Egyedhalmáig és Várhelyig, hogy ez bizony magyar (vagy adott esetben szláv vagy szász) eredetű név, még a moldvai településeknél is korrektek, ráadásul jellemzőn román történészekre és nyelvészekre hivatkozva.
Nem vagyok nyelvész, de vélelmezem, hogy feldolgozták a témát magyar kutatók, csak pl. mondjuk a 100 évvel ezelőtti Hargita megyei levéltári híradót (fantázianév) lehet már meg se találni, vagy valahol egy pince mélyén porosodik, s arról se tud senki, hogy létezik, nem, hogy mi van benne... A románok meg néhány esetet leszámítva a magyarból átvételt, adaptációt nem szokták reklámozni.
Ezzel szemben az orosz Wikipedia-cikk {1} idézi az 1436. július 17-i, Illés és István moldvai fejedelmektől Oancea bojárnak szóló, egyházi szláv nyelvű adománylevél megfelelő részét: „…и близь Быку, по тои сторонѣ, на долину што падает(ь) против(ь) Акбашева Кешенева, ѹ Кръници, где ест(ь) Татарскаѧ Селища, против(ь) лѣска”, azaz ’és a Bîc [folyó] közelében, annak partján, a völgybe, amely az Akbaš Kešenev-ével szemben terül el, a „Kút”-nál („Forrás”-nál), ahol a „Tatár falu” van, az erdőcskével szemben’.
Itt világosan olvasható, hogy ez a <Kešenev> nevű falu, amelyből a későbbi Kisinyov lesz, egy <Akbaš> (<Akbaş>) nevű személyé, akinek a neve világosan török: <ak> ’fehér’, <baş> ’fej’. Ráadásul a közelben van egy másik település, amelynek a neve is jelzi az (akkori vagy némivel korábbi) török lakosságot. Ez a környezet teljesen illik ahhoz a hipotézishez, hogy ennek az <Akbaş> nevű személynek az újabb téli szállásáról van szó. A népesség a régebbi téli szállás esetén még török nyelvű lehetett, így <*Akbaş qışla(ğa)> ’Akbaş téli szállása’ kifejezéssel illethették azt a helyet, majd a románosodással párhuzamosan az újabb lokációt az <*(Akbaş) Qışla(ğa) nou(ă)> ’új Qışla(ğa)’ jelölhette.
A magyar etimológiát az is erősen gyöngíti – a hivatalos névadás fent leírt problémás volta mellett –, hogy a törzsről vett település-névadás egy adott korra jellemző: amikor még élt a magyar törzsi rendszer, de már területileg széttagolva (hiszen a Jenő törzsről csak úgy nevezhettek el fault, ha ezzel kirívott a környezetéből). Ez a feudalizmus kezdetére, a fejedelmi hatalom megerősödésére jellemző: ilyen a periférián, így a későbbi Moldova területén sem jellemző (korai magyar betelepülés esetén itt még egységes törzsi rendszerrel számolhatunk, későbbi betelepülés esetén pedig már törzsfüggetlen populációval). Ha mégis jelelemző lett volna, mintegy lokális sajátosságként, akkor ez a név sem lehet izolátum, a környéken további magyar törzsről lett településneveknek kellene lenniük. De ilyenről nem tudok.
Továbbá az Arad megyei <Kisjenő> (románul: Chişineu-Criş) eredeti neve is csak <Jenő>. A <Kis-> előtagot azért kapta, mert más, közeli <Jenő> településektől meg kellett különböztetni. Az adott esetben ez a szintén Arad megyei <Borosjenő> (románul: Ineu). A Fehér megyei <Jenő> esetén nem volt ilyen kényszer, az meg is maradt ilyen néven. Ha Moldovában ilyen <Kisjenő> névadásra gondolunk, akkor a közelben a névadáskor kellett lennie egy nagyobb, jelentősebb és/vagy régebbi <Jenő> településnek. De ilyenről nem tudok.
Szóval <Kisjenő> alakú magyar névadásnak Kisinyovnál nem volt meg elégséges tényleges feltétele. (Más típusúnak lehetett, de ennek nem.)
Igen, és nagyon érdekes, hogy pl Chișinău nevét is a magyarból származtatják a románok (vagyis van ilyen vélemény is)...miközben ha jól tudom a magyar álláspont valami besenyő nevet valószínűsít inkább. Ennek a cikknek a kommentjeit érdemes elolvasni:
Felmerül a magyar szál még Kisinyovnál is, amelyet Kisjenőre vezetnek vissza, még a wiki angol változatában is megemlítik:
Its Hungarian name is Kisjenő, from which the Romanian name originates.[6] Kisjenő comes from kis "small" and the "Jenő," one of the seven Hungarian tribes that entered the Carpathian Basin in 896. At least 24 other settlements are named after the "Jenő" tribe.[7][8]
Rengeteg moldvai földrajzi nevet lehet magyarra visszavezetni (sőt állítólag még moldáviait is), egyik része a tatárjárás utáni idők, amikor magyar hódoldság alatt állt a térség a török megjelenéséig, illetve a csángók is rajta hagyták a kezüket a vidéken, mivel elnéptelenedett, vagy nagyon gyéren lakott térségekben települtek le, s mint tudjuk érdemben a királyság létrehozása után indult be a románosításuk, közösségeik szétverése, a nyomaik eltüntetése.
