"Martinovics - így szólnak a régi krónikák - Ájult volt, amikor a padra hurcolák. Nyitott, tajtékos ajkán sápadt mosoly, fakó - Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.
Kuszált, vizes haja, sovány gyermekfeje Ráhajlott csendesen a hóhér keblire. S melyet nyirkos pirossal az alvadt vér elöntött: Két karja átölelte szelíden a fatönköt.…"
"Talán semmi sem különbözteti meg jobban az embereket és a korszakokat egymástól, mint nyomorúságuk ismeretének különböző foka: mégpedig mind a lélek, mind pedig a test nélkülözéséé."
"A Teremtő az emberi fajnak két könyvet adott: az egyikben fenségét jelentette ki, a másikban akaratát. Az első a látható világ, melyet Ő úgy teremtett, hogy az ember szemlélve az Ő teremtésében uralkodó nagyságot, szépséget és harmóniát, felismerhesse Isten mindenhatóságát. A második könyv a Szentírás."
"Az ember szíve úgy van teremtve, hogy szeressen. Valakit, akárkit. És ki áll hozzánk legközelebb, ha nem saját magunk? Kit szeretnénk, ha önmagunkat nem szeretnénk? Olyan jó önmagunkat szeretni. Hiszen más alig is szeret bennünket."
"Az orvosom szerint eltorzult a közszolgálatmirigyem és kétoldali erkölcssorvadásom van (...) - és ezért fel vagyok mentve az Univerzum megmentése alól."
"Csak az az ember, aki megtapasztalta a fényt és a sötétséget, a háborút és a békét, a bukást és a felemelkedést, egyedül az a személy tapasztalta meg igazán az életet."
"