látszik is, mert sejtelmük sincs az oroszok mikor és hol mire készülnek. orosz vonalon mindig kétbalkezes amatőrök voltak az amcsik, ez nem változott érdemben, nem tudnak behatolni.
az ukránok pufferzóna, mind a két fél benn van, de szerintem az oroszok titkosszolgálati pozíciói sokkal erősebbek (régi párt és katonai kapcsolatok nem enyésznek el, az akkori fiatal tisztek most a főparancsnokok, ez meglátszott a Krim esetében is).
Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) ügynökei segítik az ukrán átmeneti kormányt - értesült a Bild am Sonntag.
Iván Csicsajevről nálunk nagyon kevesen hallottak, pedig érdemes lenne foglalkozni vele. A CSEKA embereként mint fehér emigráns kereskedő tevékenykedett Szöulban és a hiányos műveltségű férfi megszerezte a Tanaka-memorandumot. Ezt a szovjetek manipulálták, majd kiszivárogtatták egy kínai lapon keresztül, amivel sikerült megzavarni a Japán- USA viszonyt (USA érdekeltségek veszélyeztetése Kínában és Ázsia többi részén).
A sikeres hírszerzőből a nagy félix utasítására "diplomatát" csináltak. Helsinkiben (33), Tallinban, Rigában (38) szolgálva a balti országokról gyűjtött információt. A szovjetek ugyanis már ekkor a balti államok bekebelezésén dolgoztak, pedig hol volt még a 39-es paktum...
Köszöntöm az NSA szervert és kedves index usereket :)
Mindig is tudtuk, hogy az USA lehallgat minden létező elektronikus kommunikációt, beleértve a szövetségeseit is. A ciki csak az, hogy ez dokumentáltan kiderült :)
Nálunk kevesen tudják, hogy Christine Granville , valójában a lengyel Krystyna Skarbek az SEO leghíresebb világháborús női ügynöke (legalábbis, akit ismerünk) hosszú időn keresztül tevékenykedett Budapesten. Mint annyi lengyel háborús menekült itt élt, szabadon mozoghatott, s ezzel élve a Tátrán át futárszolgálatot látott el, illetve részt vett lengyel tisztek nyugatra szöktetésében. Miután a németek elkezdtek rá vadászni, s meleg lett a pite kivonták Magyarországról, Kairóba került, majd onnan Franciaországba küldték... új név, új feladat... Előszerettel használta ki nőiességét, illetve a német csapatokban sok keleti szolgált.
komcsik komcsik ellen, avagy amikor a magyar és jugó titkosszolgálatok kis háborút vívtak egymás ellen - kicsire nem adtak, még a szélsőjobban is lepaktáltak titóék... emberrablások, gyilkosságok, kémkedés... amiről még ma is elég keveset tudunk:
Most jutott eszembe, s utána néztem van-e kém múzeum?
nos, van :)
Természetesen az USA-ban, Washingtonban találtam, aztán Tamperében...
Angolul emlegetnek egy Bp-i kém múzeumot is, de semmi konkrétumot nem találtam, illetve amit írtak a Terrorházára illik... szóval tud valaki Bp-i kém múzeumról?
azért sok mindent lehet tudni, s azért érdeklődtem, hogy még több adat előkerüljön, amelyet esetleg eddig nem ismertem, ismertünk...
mi mindent lehet tudni? pl. az említett francia példánál a SOE mintegy 400 ügynököt vetett be, ebből 117 halt meg.
vagy szovjetek mintegy 800 magyart képeztek ki, ebből a kijevi partizániskolán Korom Mihály szerint 666-ot (a 930 külföldiből, köztük 160 honvéd és 300 muszos - a többi nyilvánvalóan emigráns kommunista) , Magyarországon kb. 250 ejtőernyőst vetettek be (a visszacsatolt területekkel együtt, tehát korabeli határok közt értendő). A tételes veszteség ismert (csak vissza kellene keresni). A többi magyart kis részben a határokon kívül vetették be, a maradék jött a "felszabadítokkal" mint felderítő, vagy a csapatokhoz beosztott tolmács...
nyugaton a helyzet bonyolultabb, mivel több szakszolgálat dolgozott párhuzamosan, még a szovjeteknél egyszerűbb, mivel a centralizmus a titkosszolgálatokra is igaz volt, a korszakban végig kettő működött katonai (egyszerűség kedvéért nevezzük GRU) és a belbiztonság (cseka, NKVD, KGB)... az említett magyarok értelemszerűen a katonai vonalhoz tartoztak ekkor (az más kérdés, hogy az emigráns kommunisták közül korábban mennyi volt az NKVD ügynöke).
....."......valaki tud-e pontos adatokat hozni arról a hadviselő felek szakszolgálatai mennyi ügynököt vetettek be, s abból mennyi élte túl a küldetést, mennyi esett el harc közben, s mennyit végeztek ki?...."
Tehát ha bevetettek 100 főt, abból túlélte 96, elesett harc közben 40, és kivégeztek 36-ot akkor a helyes szám 100 fő.
(életben maradt 20 fő)
De ha bevetettek 300 főt, abból túlélte 296, elesett harc közben 140, és kivégeztek 136-ot akkor a helyes szám 300 fő.
(életben maradt 20 fő)
A két szám, 100 és 300 között nagy az eltérés.
A gond az, hogy visszafelé számolhatsz ugyan.
Kikutatható, hogy :
- mennyit végeztek ki ?
- mennyi esett el harc közben?
- mennyi tünt el bevetés közben................(talán)
Ilyen esetben két számot nem tudsz :
- mennyit ítéltek el aki NEM kapott halálbüntetést ?
- Mennyi volt a bevetésre induló létszám ?
A legnagyobb bizonytalansági tényező pedig az, hogy hány szervezett indított egy másik ország ellen, hány főt ?
És ez csak egy reláció.
Képzeld el ezt egy olyan mátrixban ahol valamennyi harcoló fél ilyen embereit feltünteted.
a kémkedés, diverzió miatt hadbíróság által kiszabott ítéletek számos országban ismertek, így Magyaroszágon is - pl. az összes szovjet ejtőernyős beszivárgási kísérlet és a résztvevők sorsa dokumentált, ugyan így az angolszászok (pl. Szenes Hannáék) is, csak összesítést nem láttam... illetve nyilván jönnek hozzá a szomszédok. ( a hadműveleti területen, statáriális ítélkezés már nehezebb dió).
viszont az érdekelne, hogy valaki tud-e pontos adatokat hozni arról a hadviselő felek szakszolgálatai mennyi ügynököt vetettek be, s abból mennyi élte túl a küldetést, mennyi esett el harc közben, s mennyit végeztek ki?
------------------
Ha valaki ilyet tud akkor vizsgák nélkül megkapja a :
...Dr. h.c.h DR. prof, emiratus...........stb címeket.
..................:-)))
Valószínűleg egyetlen hadviselő ország sem dolgozta még fel saját titkosszolgálatainak történetét.
Valószínűleg nem is érdekük az ilyen feldolgozás.
Különösen ódzkodnának annak megjelentetésétől.
Például nagy csoda lenne ha a magyar titkosszolgálatok történetét - mondjuk 1945-ig - bárki megpróbálná feldolgozni.
Az előbb ment a népbutító History-n egy kisfilm az SOE-ról, amely végén elhangzott, hogy az F részleg (France) 117 ügynökét végezték ki a németek - amiért a háború után le is számoltak velük (mint háborús bűnösök). Most ne menjünk bele a jogi útvesztőbe (a kémek büntetése halál volt minden oldalon), viszont az érdekelne, hogy valaki tud-e pontos adatokat hozni arról a hadviselő felek szakszolgálatai mennyi ügynököt vetettek be, s abból mennyi élte túl a küldetést, mennyi esett el harc közben, s mennyit végeztek ki?
Ki gondolta volna, Antall Kádárnál panaszkodott a cégre? - fél eredménnyel! Vagy cionista gyanúba keveredett Moldova, a legnagyobb kádárista, Orbánék lehallgatásának problémáira is fény derül egy most megjelent könyvben. Egy kis színes a III/III-ról.
Egy apró gyöngyszem a Blikkből, jót röhögtem a Mándoki Lászlóval készített interjú ezen részén:
amikor '86-ban először hazatértem, egy kémfilmben éreztem magam. Losonczi Pál, az elnöki tanács elnöke személyesen írta alá, hogy visszavásárolhatom a magyar állampolgárságomat, ezt mentem átvenni, az akkori élettársammal, Amy Stewarttal (amerikai popénekesnő – a szerk.). Alig rendezkedtünk be a Fórum Hotel lakosztályában, hívtak a recepcióról, hogy: Mister Mándoki, át kellene költözniük egy másik szobába, mert szükség van karbantartásra. Aztán a szálloda igazgatója is bejelentkezett, sőt személyesen feljött, és a fülembe súgta: ebben a lakosztályban nem működik a lehallgató berendezés. Röhögtem, de amikor mindezt Amynek is elmagyaráztam, lesápadt, és az amerikai nagykövetséget is értesítette. Így úsztuk meg a lehallgatást.
"Az FBI feloldotta azon dokumentumok egy részének a titkos minősítését, melyek az USA-ban letelepedett Szvetlána Allilujeva, Sztálin lányának megfigyeléséről tanúskodnak,
Szvetlána Allilujeva 1967-ben emigrált a Szovjetunióból (egy indiai út alkalmával lényegében megszökött). Előbb Svájcban, majd az Egyesült Államokban élt Lana Peters néven (felvéve amerikai férje nevét). Sztálin lánya Amerikában halt meg éppen egy éve, 2011 novemberében.
A most nyilvánosságra hozott 233 oldalas anyagban azért maradtak titkok, azok a részek, melyek felfednék a titkos informátorok nevét, vagy túlságosan személyes jellegűek.
A dokumentumokból – melyek egy része kivágott újságcikk - mindenesetre az derül ki, hogy az FBI szoros megfigyelés alatt tartotta Sztálin Amerikába emigrált lányát és kíváncsi volt arra, milyen hatással lesz az amerikai-szovjet viszonyra Allilujeva Amerikába költözése. Allilujeva, miután Amerikába érkezett, felvette a kapcsolatot az FBI-val, és azt közölte, hogy a KGB ügynökei követik őt. 1967-ben pedig egy szovjet diplomata, Mihail Trepihalin azt közölte, Allilujeva – aki azt mondta, a szovjet rendszer teljesen korrupt – amerikai jelenléte aláássa az amerikai-szovjet kapcsolatokat.
A dokumentumok titkosságát az Associated Press követelésére oldották fel."
Vlagyimir Putyin orosz elnök is köszöntötte a 90. születésnapját ünneplő George Blaket, aki az ’50-es évektől a szovjet hírszerzés számára dolgozott. Blake eredetileg a brit hírszerzés tisztje volt, a koreai háború idején esett fogságba, és ideológiai okokból kezdett a KGB-nek dolgozni.
Putyin köszöntő levelében George Blake professzionális kvalitásait magasztalta. Az orosz elnök szerint Blake és kollégái fontos szerepet játszottak a hidegháború korában a béke megőrzésben. Ez a „kívülállók számára észrevehetetlen, de nagyon fontos feladat a legmagasabb elismerésre és tiszteletre érdemes” – írta Putyin.
George Blake 1922-ben született Rotterdamban. Hollandia német megszállása idején családja Angliába menekült, ám George Blake Hollandiában maradt, és részt vett az antifasiszta ellenállás tevékenységében.
1942-ben Angliába akart menni, de a francia-spanyol határon lebukott, börtönbe zárták. Végül kiszabadult, s 1943-ban a brit flottában teljesített önkéntes szolgálatot.
1944-ben besorozták a brit hírszerzés holland szekciójába.
A második világháború befejezése után Hamburgba küldték, ahol az volt a feladata, hogy a szovjet hadseregről gyűjtsön adatokat. Itt kezdett oroszul tanulni.
1948-ban a SIS szöüli rezidense lett, feladatul kapta a Szibériáról és orosz Távol-Keletről szóló hírszerzést. Miután a koreai háborúban Szöult elfoglalta az észak-koreai hadsereg, Blake észak-koreai internálótáborba került.
1951-ben felajánlotta együttműködését szovjet titkosszolgálatnak és értékes adatokat adott ki a brit hírszerzésről.
A koreai háború lezárása után visszatért Londonba, immár a szovjet hírszerzés titkos munkatársaként. Blake Londonban a külföldi titkos lehallgatásokat felügyelte. 1953-tól kezdve tájékoztatta Moszkvát a SIS és a CIA titkos akcióiról. Így tőle értesültek a szovjetek arról az alagútrendszerről, melyet Berlinben építettek ki a nyugatiak, s melyet 1956-ban „véletlenül” fedeztek fel a szovjetek.
1961-ben Michal Goleniewski Nyugatra pártolt lengyel hírszerző (aki egyébként az 1918-ben meggyilkolt Alekszej Romanov álcárevicsnek is kiadta magát) szavai után vált ismertté, hogy a SIS egyik magasrangú tisztje a szovjet hírszerzésnek szivárogtat. A Bejrútban tartózkodó Blaket Londonba rendelték, kihallgatták, s miután kiderült, hogy ő az áruló, 42 évi börtönre ítélték. Blake azonban 1966-ben megszökött a börtönből és Moszkvában telepedett le, ahol azóta is él. Blake a Lenin és a Vörös Zászló Érdemrend tulajdonosa.
a likvidálás más ketegória. valószínűleg még a demokratikus országok többségének a titkosszolgálatainak a repertoárjában is szerepel (USA és Izrael esetében alkalmazott, de nem tenném a kezem a tűzbe még a franciák, vagy angolok esetében sem).
mint írtam nincs halálbüntetés Oroszországban, tehát kémkedésért sincs, sőt háborús és terrorcselekményekért se. Részben ennek következménye, hogy a szecnyaz vagy OMON antiterrorista akciók keretében általában csak nyelvet ejtenek, a többi "tűzharc" közben életét veszti. Ezt a kémekkel nem tudják eljátszani, lévén a James Bond filmekkel ellentétben a kémek döntő többségének fegyvere sincs...
ha ebben bíznak, akkor vélelmezhetően elég buták, mert egyetlen szolgálat se szokott kiteríteni mindent, különösen nem demokráciában, nyilvános tárgyaláson. Bőven elég annyi, amennyi az elítéléshez feltétlen kell. Sokkal valószínűbb, hogy vlagyimir cár (volt KGB-s az NDK-ban) befelé elrettent, ezzel fenntartja a félelmet, aminek következtében a külföldi szolgálatok gyakorlatilag alig tudnak beszervezni oroszban ügynököt (halál már nincs, de azért 10-15 év szibériai börtön ma is rosszul hangzik) - másik lehetőség, hogy az oroszok szerint nincs azonos súlycsoportban a 2-2 ügynök.
"Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszter nemrég megjelent könyvében (No Higher Honor: A Memoir of My Years in Washington) visszatekintve külügyminiszteri tevékenységére, a 2008-as kaukázusi háború kapcsán azt írta, Mihail Szaakasvili grúz elnök, azzal, hogy „lehetővé tette az oroszok számára, hogy provokálják”, és háborúba keveredett Dél-Oszétia miatt, eltaszította magától a potenciális NATO-szövetségeseket.
Rice a következőképpen emlékszik vissza 2008 nyarára, még a háború kirobbanása előtt történt találkozójára Szaakasvilivel: „izgatott és impulzív volt, mindannyian tartottunk attól, hogy kiprovokálja Moszkva fegyveres beavatkozását. Adzsáriában, egy másik szakadár régióban sikeresen provokált ki konfliktust, amikor Adzsáriát a külső és belső nyomás hatására sikerült Grúziába reintegrálni. Attól tartottunk, ez a precedens azt a gondolatot szülheti benne, hogy egy hasonló operációt sikerül végrehajtania azon a területen is, amely a Putyinnak kedves Szocsi közelében fekszik.”
Rice azt ajánlotta Szaakasvilinek, írjon alá egy nyilatkozatot arról, hogy Tbiliszi nem alkalmaz erőt, ám erre a grúz elnök nem volt hajlandó.
„Elnök Úr, bármit is tesz, ne engedje meg Oroszországnak, hogy provokálja Önt. Emlékezzen Bush elnök szavaira, miszerint Moszkva arra fogja kényszeríteni, hogy valamilyen ostobaságot kövessen el. Ne keveredjen konfliktusba az orosz fegyveres erőkkel! Senki nem fog segíteni magának, és veszíteni fog.” – így emlékezik vissza Rice arra az intésre, amit Szaakasvilinek megfogalmazott. Ez a visszaemlékezés is arra utal, Washingtonban már 2008. augusztus 8-a, a háború kitörése előtt tudtak arról, hogy Grúzia katonai operációt tervez Dél-Oszétia ellen.
Ami pedig magát a háborút illeti, Rice szerint azt Chinvaliból kezdték a grúz falvak lövetésével: erre válaszul kezdett támadásba a grúz hadsereg a lázadók ellen. Azaz Rice visszaemlékezésében önvédelemnek igyekszik beállítani a grúz hadsereg tevékenységét.
A háború kirobbanása után Washingtonban összeült a Nemzetbiztonsági Tanács. Forró hangulatú vita bontakozott ki Oroszországról. Más visszaemlékezésekből (Ron Asmus) ismert, hogy ekkor az is felmerült: az amerikai légierő lebombázza az Észak- és Dél-Oszétiát összekötő rokszki alagutat, ahonnan az orosz 58. hadsereg átzúdult Dél-Oszétiába. Rice szerint a heves vitának az vetett véget, amikor Steve Hadley nemzetbiztonsági tanácsadó nyugodt tónusban feltette a kérdést: „Készek vagyunk háborúba lépni Oroszországgal Grúzia miatt?” Ezt követően az indulatok lecsillapodtak és konstruktív szellemben folytatódott a tanácskozás.
A háború után Rice és Szaakasvili közös sajtótájékoztatót tartottak. Rice szerint előzetesen abban egyeztek meg a grúz elnökkel, hogy az köszönetet mond az európaiaknak és az amerikaiknak a támogatásért, de Oroszországot nem hozza szóba.
Szaakasvili azonban nem tartotta be az egyezséget. A sajtótájékoztatón eltért az eredetileg megbeszéltektől és minősíthetetlen kirohanásokat tett: barbárnak nevezte az oroszokat, s azt mondta, hogy továbbra is folytatódik a Grúzia elleni orosz agresszió. Aztán Szaakasvili az európaiakat kezdte bírálni, müncheni konferenciát emlegetett. „Olyan dühös voltam Szaakasvilire, hogy meg sem tudtam szólalni” – írja Rice, megjegyezve, a NATO tagállamok külügyminiszterei közül voltak, akik megjegyezték, a történtek ismeretében jó, hogy Grúziát nem vették fel 2008 tavaszán a NATO Tagsági Akciótervébe (MAP).
Egyes propagandisták most is kétségüket fejezik ki a 2008-as grúziai háború kezdetét illetően. A hivatalos grúz propaganda támogatói szerint a „nagy, birodalmi” Oroszország kezdte a hadműveleteket 2008 augusztusában a „kicsi, demokratikus” Grúzia ellen. A WikiLeaks által megszellőztetett dokumentumok azonban egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Grúzia volt az agresszor. A nyilvánosságra került diplomáciai iratok szerint a grúzok elszámították magukat az amerikai segítséget illetően is.
Azt mindenki elismeri, hogy az ötnapos háború Dél-Oszétiában kezdődött, azt követően, hogy Szaakasvili grúz elnök csapatai lőni kezdték Chinvalit, a szakadár köztársaság székhelyét. A grúz álláspont szerint azonban akciójuk önvédelem volt, mert ekkorra már az orosz reguláris erők behatoltak Dél-Oszétiába.
A legelső grúz sajtóközlések még csak arról szóltak, 2008. augusztus 8-a hajnalán, hogy az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiából szivárogtak át irreguláris csapatok Grúzia (Dél-Oszétia) területére. Ezt a verziót három nappal később a grúz hivatalos szervek megváltoztatták, s a mai napig is élő álláspontot dobták be a köztudatba: eszerint 2008. augusztus 7-én éjjel az orosz reguláris erők általános támadást indítottak Grúzia ellen. Ezt az oroszok tagadják, mondván, az orosz csapatok csak 2008. augusztus 8-án, a Chinvalit és az orosz békefenntartókat ért támadás után avatkoztak be a harci cselekményekbe.
A WikiLeaks adatai azonban a következőket árulják el: augusztus 8-án reggel 10 órakor John Tefft amerikai nagykövet azt közölte Washingtonnal, a grúzok közlése szerint a harcok véget értek Chinvaliban „és teljesen ismeretlen, milyen lesz az oroszok reakciója, van-e elég erejük a konfliktus kiszélesítésére?”Azaz az orosz beavatkozás ekkor még nem történt meg. Az amerikai diplomata beszámolója azt is rögzíti: Szaakasvili nyugtalan volt amiatt, hogy lesz-e orosz beavatkozás? A grúz külügyminiszter reggelre briefinget hívott össze, amelyen azt próbálta elérni: a nemzetközi közösség gyakoroljon nyomást Oroszországra, hogy az ne avatkozzon be Dél-Oszétiába. Az amerikai diplomáciai táviratok szerint a dél-oszétiai oszétok ekkor még azzal vádolták Oroszországot, hogy az cserben hagyta őket…
Mindezek a dokumentumok teljesen világosan ellentmondanak a hivatalos grúz verziónak.
Tbiliszi abban reménykedett Chinvali bombázásakor, hogy elkerülhető az orosz beavatkozás. A grúzok vakon megbíztak az amerikai hírszerzési adatokban, saját felderítésük csődöt mondott, s ezért is kezdtek bele öngyilkos módon a dél-oszétiai főváros bombázásába.
A WikiLeaks iratai azonban azt is bizonyítják, hogy Mihail Szaakasvili nem amerikai iniciatívára kezdte el a Dél-Oszétia elleni háborút. Az amerikai diplomaták és katonai tanácsadók a jelek szerint nem tudtak arról, miben mesterkedik a grúz elnök.
2009-ben megindult az amerikai-orosz közeledés folyamata, ami jelenleg is tart. Washington gyakorlatilag elismerte a dél-kaukázusi status quo-t. Grúzia esetleges NATO tagsága nem ér annyit, hogy emiatt összerúgják a patkót Oroszországgal.
Az ötnapos háború óta sokat változott a posztszovjet térség is: Ukrajna ma már ismét Oroszország oldalán van; a balti államok átérezhették, hogy tagságuk a NATO-ban inkább jelképes; Lengyelországban mégsem lesznek amerikai rakéták.
Ötven éve ezekben a napokban zajlott a kubai rakétaválság, amely kis híján a harmadik világháborúba rángatta a világot. A Kubába elhelyezett szovjet rakéták miatt kirobbant válság végül az amerikai és a szovjet fél kölcsönös meghátrálásával végződött. Egy most nyilvánosságra hozott dokumentum szerint azonban a Fehér Ház a blokádon túl olyan komolyan fontolgatta Kuba lerohanását, hogy J. F. Kennedy elnök már a háború kirobbanását közlő beszédet is előre megírta. A beszédtervezetet Robert Kennedy, J. F. Kennedy szintén merényletben meggyilkolt testvére személyes archivumában fedezték fel.
A beszédtervezet szerint az elnök „nehéz szívvel” közli az amerikai lakossággal, hogy „kénytelen” volt parancsot kiadni Kuba invázójára. Tekintettel a kubai szovjet katonai jelenlétre, könnyen lehet, hogy ez a beszéd a harmadik világháborút robbantotta volna ki. Robert McNamara amerikai védelmi miniszter tervezete szerint egyébként amerikai bombázók támadtak volna Kubára, majd 90 ezer amerikai katona szállt volna partra a szigetországban, amennyiben a szovjetek áttörték volna a kubai blokádot.
Egy másik, a Kennedy archívumból származó 1964-es dokumentum Fidel Castro, Raul Castro és más kubai vezetők meggyilkolásának tervét tartalmazza.
A német Die Welt viszont olyan dokumentumokat publikált az évfordulón, melyek szerint Fidel Castro SS veteránokat toborzott a válság idején – az ő instrukcióik alapján képezték ki a kubai hadsereget."
nem hagyományos rádiózást kell érteni alatta, hanem 1-2 másodpercbe sűrített impulzust, amit csak speciális berendezéssel lehet fogni (és adni is), meghatározott frekvencián. sokkal kisebb az elkapási esélye, mint a műholdas telefonnak, internetnek...
