"Az egyik legfőbb probléma ezzel az, hogy maga Kádár is annak a kemény vonlnak a része, amelyik részt vett a 45-56 közto időszak csunyább részeiben. Ez alig köztudott. Szerepe a Rajk-perben, belügyminiszteri tevékenysége, és még sok minden.
A megtorlások jelentős részért személyesen is felelős. Az '57-ben, de főleg a 60-as években kialakult helyzet annak a felismerése, hogy a legnyugatibb csatlós államokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint "otthon" a SZU-ban, mert ahoz ezek a társadalmak túl "nyugatiak" voltak. (Az orosz, román, bolgár stb.-hez képest.)
Szűcs Jenő elmélete a a 3 történelmi régióról valóban működött.
Én abban a látom a problémát, hogy a nálunk idősebbek csak a szépre emlékeznek, és ezel a részévével nem akarnak mit kezdeni, mert nem egyszerű elfogadni.
Kádárnak már nem sok köze volt gyakorlatban a 80-as évek végéhez, de a korábbi beidegződések egy része igen is működött még."
Ezt a beírást írtam be egy fórumba, itt a polidilin. Ellenvéleményeket várok, lehetőleg olyanoktól, aki értenek a dologhoz. Nálam jobban.
Mennyiben van igazam , és mennyiben nem. ott lehülyéztek érte, és megkérdőjelezték. Végzős történész vagyok.
Újabb részletek derültek ki Joe Biden 1977-es magyarországi útjáról.
Mint korábban írtuk, a most hivatalba lépő amerikai elnök 1977-ben, Tom Lantos meghívására Magyarországon töltötte a nászútját, az akkor még fiatal szenátor közben sok fontos találkozón is részt vett, és feljegyzéseket is készített a magyarországi viszonyokról. Bidennek abban is komoly szerepe volt, hogy az Egyesült Államok visszaadta a Szent Koronát Magyarországnak.
"Elmentünk a Balatonhoz is. Egészen addig fogalmam sem volt róla, hogy az egyetlen hely a világon, ahol halat érdemes enni, az a Balaton. És azt sem tudtam, hogy minden, de tényleg minden lényeges és értékes dolog eredetileg Budapestről ered" – idézi a BlikkBiden Tom Lantos búcsúztatásán elmondott szavait.
Biden útja azonban komolyabb dolog volt szimpla nászútnál vagy balatoni halevésnél. Az ötnapos út során valóban eltöltöttek egy éjszakát Tihany közelében, valamint a magyar kormány jóvoltából félnapos kiránduláson vehettek részt Esztergomban és a Dunakanyarban, a fennmaradó idő azonban a magyarországi viszonyok feltérképezéséről szólt. Mint az út végén írt 56 oldalas jelentéséből is kitűnik, Biden nem véletlenül választotta a „nászút” célpontjának Magyarországot, hiszen úgy gondolta: az itteni tapasztalatok lehetnek a leginkább hasznára, ha a kommunizmus ellenszerét keresi.
„Bident nagyon foglalkoztatta keleti blokk országainak felszín alatti erjedése, és az ebben rejlő lehetőségek. Magyarország ebben az időben úgy tudott fokozatosan egyre szabadabb légkört teremteni, hogy az nem váltott ki erőszakos szovjet ellenreakciót” – mesélte a Blikknek John Ritch külügyi főtanácsadó, aki maga is elkísérte Bident a magyarországi útra.
A külügyi szakértő kísértetiesnek találta a magyar főváros hangulatát, de nem az emberek, hanem a közelmúlt, különösen a levert forradalom emlékei miatt. „Szinte magunk előtt láttuk a tragédia képsorait. Az 1956-os forradalom mindig is a történelem egyik kiemelkedő eseménye marad” – mondta Ritch.
A fiatal szenátort Budapesten kísérő Alan Hardy amerikai diplomata, a nagykövetség akkori politikai tisztviselője így emlékezett: „Bármelyik magyarral leülhettél úgy beszélgetni, hogy miközben fegyelmezetten felmondta neked a létező összes szovjet álláspontot, szavak nélkül is képes volt a tudtodra adni, hogy egy szót sem hisz el az egészből. Ez sok mindent megtanított nekem általában az emberekről, és az olyan elnyomás alatt élő országokról is, mint Magyarország.”
"- ... ezt követte egy kádári konszolidáció, tulajdonképpen az államszocializmusnak az elfogadtatása, a magyar néplélekbe való beillesztése, beágyazása. És ez szomorú tény, de a magyar társadalom zömének a körében a Kádár-rendszer legitim volt ...
- Ugye, van a kádárizmus, mint amelyik valamilyen formában nagyon sokaknak legalábbis Magyarországon, nem mindenkinek, megfelelő közeg. És a kádárizmus pont arról szól, hogy az állam majd ad neked annyit, amennyiből el tudsz lenni, és nem kell felelősséget vállalni a tetteidért ...
- ... a Kádár-rendszer valami ilyesminek a táptalaját képezte meg, ezt a féllegális létet megalapozta, ennek egy jó előzménye volt. Már a rendszerváltásunk is ebben a féllegitim folyamatban valósult meg. Húztunk egy vörös vonalat, és azt mondtuk, hogy aki eddig az államszocialista rendszernek a pillére volt, vagy a pártban vezető szerepet vállalt, vagy az előző, államszocialista parlamentbe az MSZMP vagy a Hazafias Népfront jelölésében bekerült, az legyen szíves, a következő két-három ciklus során ne induljon ... Ahogy ezt a vonalat nem húztuk meg a politikában, úgy nem húztuk meg a gazdaságban, úgy nem húztuk meg a szellemben, úgy nem vontuk meg a mentalitásban. Nem változtunk, mert nem akartunk."
1989. augusztus 25. Ausztria. Nyugatnémetek várják az illegális határátlépéssel a Fertő-tó felől érkező NDK-s állampolgárokat az osztrák határ mentén. A Nemzetközi Vöröskereszt Ausztriában a határ közelében több ideiglenes menekülttábort állított fel a keletnémetek megnövekedett határátlépései miatt. A magyar határőrszervek a tiltott határátlépést igyekeznek megakadályozni. MTI Fotó: Matusz Károly
Az 1989. augusztus 19-i az osztrák határ menti Páneurópai Piknik rendezvénye során a Magyarországon tartózkodó NDK-s turisták áttörve a kerítést illegálisan Ausztriába távoztak. A fokozódó nyomás hatására szeptember 10-én, Horn Gyula magyar külügyminiszter A Hét című tévéműsorban bejelentette: „Az itt-tartózkodó NDK állampolgárok saját, tehát NDK úti okmánnyal eltávozhatnak abba az országba, amely befogadja őket. Ez 0 órától lép érvénybe.” Már rögtön a bejelentést követően éjfélkor több ezer NDK-polgár hagyta el Magyarországot a hegyeshalmi határátkelőnél.
‐---------------------
Németh Miklósék megfelelő óvatossággal és tesztüzemmódban, a szovjet válaszreakció kipuhatolására készítették elő a terepet. Ezt szolgálta egyfelől, hogy nem állami szerveken keresztül, hanem a Vöröskereszt segítségével egyengették a keletnémetek útját, másrészt egy határvonalra szervezett osztrák–magyar piknikre ezek az NDK-s "turisták" valahogyan odakeveredtek, és önhatalmúlag törték át a határt a minden felkészítés ellenére kissé meglepett magyar határőrök ellenében. Gorbacsov nemhogy nem ellenkezett, hanem titkon valósággal szomjúhozta a lengyel és magyar rebelliót.
Szándékosan hagytam ki a felsorolásból a lengyelpiacokat, amik az én szememben már a 80-as évek legvégéhez, a szocializmus védőbástyáinak leomlásához kapcsolódnak. Hozzáértőbbek, északi határszéleken felnőtt emberek felvilágosíthatnának, létezett-e korábban ez a formáció - mármint nem a lengyelpiac-jelenség, lambadástul, Lagzi Lajcsi-stul, a maga egyébként is felfoghatatlan minőségű lengyel Ferrum Forte magnókazettáival, sőt még pokolibb, már-már szürrealisztikus ukrán adathordozóival. Ahol a délvidéki, jugó eredetű Napoleon konyak észak-közép-európai gyártmányú horgászszékek és az anatóliai textilipar egész elfogadható, bár nem nyűhetetlen remekeinek társaságában cserélt gazdát. Szóval volt-e lengyelpiac a 80-as évek elején, mondjuk, Miskolcon vagy Komáromban? Vagy akkoriban még inkább csak a közvetlen csehszlovák szomszédságból érte meg seftelni, és a lengyel gazdaság összeomlása még nem adott kényszerítő löketet a több ország határán átívelő csencselésre?
A magyar x generáció és a nintendo. Nálunk csak kvarcjátéknak hívták, és eleinte Bécsből szerezte be az egyszeri halandó. Még javában tombolt a puha diktatúra, sokan vártak új autóra a Merkurtól (ami gyakran olcsóbb volt, mint használtan megvenni ugyanazt, pont azért, mert utóbbi esetben nem kellett éveket várni), s a május elsején integető faszjankók korában már a kisiskolások között is tarolt a "kvarcóra"-őrület.
Az ún. kvarcórákat 1982/83 táján emlékeim szerint már biztosan lehetett kapni az ország különböző szegleteinek megfelelően a "román", "jugó", esetleg "cseszkó" (?) piacokon. Ezek a rendkívül összetett, jellemzően megyeszékhelyet érintő hetivásárszerű képződmények a nevüket onnan kapták, hogy a zöldségen és tojáson kívül a közel eső baráti államok portékáit is kiteregették a rutinosan seftelő, gyakran idős kereskedők, öregasszonyok. Így például a helyenként nagyon dinamikusan fejlődő békéscsabai románpiacon az erdélyi zománcos edényeken, ruhaneműkön (a bulákoktól csak azt lehetett hozni, meg legfeljebb kvarckristályt, amit a buta román határőrök olykor elvámoltak) és a használtcikkeken kívül jugó cigirágót, török Rin Tin Tin-es és egyéb rágógumit lehetett venni. Meg persze Donald-rágót, aminek a török rágógumikhoz hasonlóan szintén lehetett gyűjteni és csereberélni a belső papírját.
Az említett kultúrcikkek társaságában kaptak helyet a földön - előkelőbb esetben valami könnyű, szétnyitható asztalkán - a nyugati eredetű digitális órák és nyomkodós játékok. Az 1982/83-as tanítási évben az általános iskola folyosóin már azzal dicsekedtem, hogy a kvarcórám 7 féle ébresztési dallamot tud lejátszani. Le is esett az álla az óraközi szünetekben körém sereglő iskolabelieknek. Ennek persze újsütetű, ezüstözött keretű kvarcórám töltöttsége látta kárát: a nem napi szintű demózásra méretezett apró gombelem lemerült, és a következő hétvégén ki kellett szaladni a piacra utánpótlásért. Ahová egyébként szívesen jártam, többek között mert apukám egyik munkatársa a kollégiumi nevelőmunka mellett fóliázott. Kedélyes megnyugvással vettem tudomásul, hogy a magas, fekete szakáll keretezte arcú rutinos nevelőtanár szinte bármit rá tud sózni a gyanútlan háziasszonyokra fehér színű Wartburg kombiautójának rakteréből. Saját fülemmel hallottam, hogy az egyik vevő paprikáért indult bevásárolni, és pár hatalmas fej káposztával távozott a standok közül!
De vissza a nintendóhoz! A sikerszéria mögötti fejlesztésekről egy friss összefoglaló a 40 éves jubileum kapcsán:
https://index.hu/nagykep/2019/09/08/falusi_eletkepek_a_kadar-rendszerben/
“A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” A szocialista alkotmány tételmondata a fotón a pusztaszeri Árpád-kilátón vöröslik, a pódiumon a honfoglalók létező szocialista utódai ásványvizek társaságában. A korabeli vicc szerint mellesleg a konyak is a dolgozó nép itala, csak a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság nevében az általuk megbízott vezetők fogyasztják el - lehet, hogy már ezen az augusztus 20-on is csúszott le egy-két pohárral.
Ezektől az infoktol nekem is leesett az állam. Csak ennyit birok hozzászolni:
"már eltelt majdnem 40 év, a múltat békévé oldja az emlékezés,"
A Weinstein ügy óta kipattant szexuális zaklatás divat ota ma már ez sem biztos.... de valahogy nem bánnám ha valaki ebbe a pohárba is "tiszta" vizet öntene....
Mások származási alapú kontraszelekciót emlegetnek (Szécsi, Máté P., Balázs Fecó, Demjén, Fenyő, Presser, Mester T. stb.), ami valószínűleg bonyolultabb kérdés, mindenesetre az Erdős-féle "próbaéneklés" a 3T elvének egyik érdekes tényezője, és aligha magyar vagy szocialista sajátosság. Ha Erdős valakinek útjában állt volna, valószínűleg az ő pipáztatásainak ügyét is gondolkodás nélkül felkapják - már ha az akkori rendszer megengedhetett volna magának egy ilyen súlyos erkölcsi önleleplezést.
Szerintem elég köztudott, hogy Erdőshöz még a kóser énekesnő-jelöltek is bejártak kalumetért, elsősorban Koncz Zsuzsa járt ebben élen. Nagy Feró részletesen beszámol erről a könyvében.
Mint említettem, Nagy Feró Boldog szép napok című könyvét is elolvastam a nyaralás alatt. De bár ne tettem volna! Vagy legalább hiányzott volna belőle a 31 oldal! Volt rajta 16-os karika, de az nem, hogy érzékeny lelkületűek, esztétikára fogékonyak lapozzák át ezt a részt….
Pedig érdekes iromány, a rockzenei kalandok mellett sokat foglalkozik magánéletével, nőivel is. Az persze érdekes, hogy Csuka Mónikával való házassága tulajdonképpen teljesen kimarad – az is csak említésképpen kerül szóba, hogy van egy közös gyerekük. Ezzel szemben elég sokat megtudunk olyan csöves csajokról, mint Dóra, Kutyi, Dzsu vagy éppen a Margó. (róla egy olyan sztori is van, hogy Feró berakta neki részegen, aztán elaludt aktus közben. Másnap reggel együtt ébrednek az ágyban, Feró egészen meg is van lepődve, hogy kerül ide a kis csövi Margó és ez a full-romantik párbeszéd zajlik: „Szia, Margó – súgtam oda. – Te, mi volt az éjjel? -Bedugtad és elaludtál… - Az faja!”)
Na, mindegy, feltűnik persze a könyvben a hanglemezgyár mindenható ura, a popcézár Erdős Péter, aki sokszor keresztbe tett Ferónak (is). És akit Koncz Zsuzsanna, az ismert ellenzéki énekesnő csak Peti-cicának (!) nevezett társaságban. Ezt maga a szerző pletykálja el: „A Petitől még csak émelyegni kezdett a gyomrom, de a cicától azonnal behánytam.”
Na, de kiderül még más is a Peti-cicáról.
„Egyszer az Erdős irodájának ajtajában várakoztunk, amikor kilépett tőle a bociszemű K.K. a száját törölgetve (Lehet, hogy K.B. volt nem emlékszem pontosan). Kajánul elvigyorodtam. A művésznő már akkor is tehetségesnek számított, és manapság is ismert dalosmadár. Valószínűleg „próbaéneklésre” jött, és egy pár szót kellett énekelnie a jó öreg bozontos miksibe. Befutott a kicsike.”
OMG! OH, MY!!! MIÉRT, FERÓ, MIÉRT???!!!
Azóta zakatol az agyam, ki lehet az a bizonyos K.K.?
Kovács Kati? – hát nem valószínű. 1966-ban már volt kislemeze, 1970-ben jelent meg az első albuma. Peti cica csak a hetvenes évek közepén került pozícióba, ha jól emlékszem. Ő sztár volt már Erdős előtt is.
Kristály Kriszta? – nem hinném. Kis hal volt, és maradt mindig is. Két kislemeze jelent meg mindössze, az is 1981-82-ben, csak válogatás nagylemezen szerepelt, 1 számmal. Pippantásért tuti album járt.
Katona Klári? – hát, nagyon-nagyon remélem, hogy nem igaz, de sajnos ez a legvalószínűbb. Klárinak 1977-ben jelent meg az első lemeze. Ő volt az első női előadó, akinek a 3 klasszik popbaronesz – Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Cini- után önálló nagylemeze jelent meg Magyarországon. (Szűcs Judith is csak egy évvel később debütált albummal.). És sajnos még a bociszem is stimmel :(((( Első lemezének címe: Savanyú a csokoládé… üzenni akart valamit az énekesnő ezzel a címválasztással?
Azért bízzunk benne, hogy Feró nem emlékszik pontosan, és inkább K.B. volt a pippantó. Ő csak Karda Bea (első lemez - 1981) lehetett, más tippem nincs.
Mindegy, ezt vagy két hete olvastam, de azóta is kísért. Azért talán jobb lett volna, ha ezeket utalás, monogram nélkül írja le Feró. Mondjuk, úgy, hogy „egy ismert énekesnő”, és slussz-passz. Egyrészt, már eltelt majdnem 40 év, a múltat békévé oldja az emlékezés, meg amúgy is, már mindenki hulla vagy nagymama. De mondjuk nem is ez a fő gond.
Hanem az, hogy azóta képtelen vagyok végighallgatni az egyik kedvenc magyar számomat, Katona Kláritól az Egyszer voltot, mert egyszerűen mindig így akaratlanul is beugrik, hogy mi van, ha ő követte el a pippantást… és így megy ez a gyönyörű szám és én nem bírom kiverni a fejemből ezt a szörnyűséges képet….. mármint, hogy ő, meg az eszméletlenül rusnya Peti cica…
VALAKI MONDJA, HOGY EZ NEM IGAZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nagy Feró szerint a Neoton Familia annak idején Erdős Péter, az akkori lemezgyár vezetőjének támogatását élvezte, amiben része volt annak is, hogy Erdős Péter és Csepregi Éva szerelmesek voltak egymásba. Feró állítja ez utóbbi dolgot ő magától Erdős Pétertől hallotta. Szerinte ez nem baj, azt azonban sérelmezi, hogy emiatt olyan előadók szorultak háttérbe, mint például Cserháti Zsuzsa.
A Beatrice frontembere beszélgetésünk során kijelentette: úgy érzi, hogy sikeres pályát tudhat maga mögött, még úgy is, hogy soha nem volt a lemezgyárban babája. Leszögezte, nem érdekli, ha valaki él a lehetőségeivel, szerinte Csepregi Éva is csak ezt tette annak idején. Mindezek mellett Feró azt sem titkolja, Évát tehetséges embernek tartja, nem haragszik rá. Abban azonban biztos, hogy az énekesnő, nem szereti őt, mint ahogyan annak idején Erdős Péter sem szerette.
A korszaké már nem, mert annak a legvégén volt - ráadásul a külvilág még nem tudta, de a Kádár hatalma már messze nem volt a régi 85-86-ban (jöttek fel Pozsgay és a "reform kommunisták", a másik oldalon meg Grósz és emberei).
A történet viszont valóban nem egy tündérmese volt, inkább dráma.
Igaz lenne, hogy súgott-búgott a kommunistákkal? Mindenesetre tárgyalt velük. Szemére vetik, hogy részt vállalt a Független Kisgazdapárt felszalámizásában azzal, hogy 1947 nyarán, Nagy Ferenc emigrációba vonulása után elhagyta a pártot. Akik ezt mondják, elfeledkeznek a tényről, hogy a páter már a megroppant, baloldali dominanciájúvá tett, kriptokommunista Dobi István vezette FKGP-ből vált ki. Tény, hogy az új, általa vezetett, kereszténydemokrata irányultságú, a kisgazdapárt 1945-ös programját továbbvinni akaró Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) megalapítása nem ellenkezett Rákosi terveivel, s ebből a kommunista vezető nem is csinált titkot. A kommunisták arra számítottak ugyanis, hogy az FKGP és az 1947. augusztusi választások előtt megalakuló vagy Csipkerózsika-álmukból felébredő pártok, a Baloghtól jobbra álló, vele folyamatosan polemizáló Demokrata Néppárt (DNP), a Magyar Függetlenségi Párt (MFP) és a Keresztény Női Tábor (KNT) kölcsönösen gyengítik egymást. Mindez csak részben vált valóra.
A négy induló jobbközép ellenzéki erő vezetői között Slachta Margittól (KNT), Baloghon át Barankovics Istvánig (DNP) és a kommunista sajtó által kezdetektől lefasisztázott Pfeiffer Zoltánig (MFP) valójában alig volt felfogásbeli, értékrendbeli különbség. Az eltérést taktikájuk mássága jelentette. Míg hárman – de különösen Pfeifferék – a harcban látták a bolsevik hatalomátvétel elodázásának, ideális esetben pedig meghiúsításának lehetőségét, addig a páter tárgyalásokkal, alkalmi megegyezésekkel, kedvezmények elérésével akarta lassítani, az egyház és a magyar társadalom, a középosztály számára könnyebbé tenni az elviselhetetlent. Baloghnak ugyanis a bolsevik párt történetének áttanulmányozása után – a kötetet az íróasztalán tartotta, s rendszeresen olvasta – nem voltak illúziói. Egyszerre éleslátásról és naivitásról tanúskodó „reálpolitikája” lényegéről utóbb így vallott: „Vitatkoznunk kellett a kommunistákkal, nem abban a reményben, hogy legyűrhetjük őket, hanem hogy az átállás lassabban, törés nélkül következhet be. A három nagyhatalom eldöntötte Magyarország sorsát és jövőjét. Ezen mi változtatni nem tudunk és nem is próbálkozunk.” Vagy ahogy a Független Magyar Demokrata Párthoz csatlakozott volt nemzeti parasztpárti vezető, Kovács Imre írja memoárjában, a páter „engedett a kommunistáknak, ha kellett, de hihetetlen éberséggel és eszességgel követte a fejleményeket, minden rezdülésre felfigyelt, kereste a kiutat a válságokból, igyekezett menteni a menthetőt. A gyorsan változó politikai konstellációkban próbálta a polgári, nem kommunista erőket átcsoportosítani, azonos érdekűeket összehozni; spekulált, kalkulált és taktikázott a túlerővel szemben. Helyét a történelemben talán nem lehet egy Martinuzzi mellett kijelölni, de kétségtelenül György barát ikertestvére volt.”
Balogh politikája persze nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a másik oldalon nem volt rá fogadókészség. A kommunisták a kezdeti lassabb tempó után váltottak; Moszkva utasítására 1947 őszétől az átmenet nélküli totális hatalomra törtek. Kovács Imre november 17-i emigrációja után – amelyről Balogh István egyébként előre tudott – egyre jobban félt. Hamarosan kiadta az intézkedést, hogy fel kell oszlatni a párt ifjúsági szervezetét, kímélendő a tagokat, biztosítva a továbbélést. A szervezet vezetőjének, az Antall-kormány későbbi munkaügyi miniszterének, Győriványi Sándornak pedig meghagyta, hogy égesse el az iratokat. „Rettenetes idők következnek! Én mégis a helyemen maradok, s megpróbálom fékezni, ami következik” – idézte föl utóbb Győriványi a páter szavait. Közben egyre komolyabb ellentét alakult ki közte és a megalkuvás látszatát is kerülő egyházvezetés között; Hamvas Endre csanádi püspök rövid időre fel is függesztette nyilvános papi működését.
Egyetlen ügyet viszont sikerült elintéznie a „fék” szerepét egy darabig még makacsul vállaló Balogh Istvánnak; tettei közül vitathatatlanul ez a legmaradandóbb. 1950 nyarán a kommunista rezsim elérkezettnek vélte az időt, hogy leszámoljon a hazai szerzetesrendekkel. Az apácákat, szerzeteseket az éj leple alatt előbb a déli és a nyugati határ mentéről, majd az egész országból összegyűjtötték és nagyobb kolostorokba internálták. A brutális akció késztette a tárgyalóasztalhoz, majd az alávetettséget szentesítő „megállapodás” aláírására a Mindszenty hercegprímás bebörtönzése óta Grősz József kalocsai érsek vezette püspöki kart. Az állam nyolc (ebből két lányokat oktató) egyházi gimnázium újbóli megnyitását ajánlotta fel, amelyek működését négy, korlátok közé szorított szerzetesközösségre bízta volna. (A többi rendet betiltották, javaikat elkobozták.) A szóba kerültek közül a szegény iskolanővérek, a piaristák, a bencések vállalták a két-két iskolát, míg a cisztercieket az állam megvétózta. Hogy helyüket a ferencesekkel pótolhatták, s nem csak hat katolikus gimnázium működött a következő negyven évben, abban döntő szerepet játszott Balogh István. Segítségének köszönhetően éledhetett újjá az esztergomi, születhetett meg a szentendrei ferences gimnázium, s őrizhette meg a rend három – az országúti, a pasaréti és az esztergomi – kolostorát. (A ferences rend hálából a hatvanas években konfráternek is megválasztotta.)
Az internálásából 1953-ban visszatérő páter a későbbiekben már nem osztott, nem szorzott a magyar politikában. Bár kétszer is javaslatot tett a többpártrendszer visszaállítására – előbb a forradalom után Kádárnak, aztán a hatvanas évek végén az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül a kormánynak –, ötletét nem vették komolyan.
Talán sejtik, hogy mi lehetett a sorsa a nyolcvanas évek második felében egy, a Marx parkban nemrég felállított mellszobornak, ami egy szakállas alakot ábrázolt. Pláne sejtik, ha emlékeznek még a cikk címére. Igen, szegény Damjanich tábornok szobra időről időre atrocitásoknak volt kitéve.
"A nyár elején a parkban egy éjszaka ledöntötték és brutálisan szétverték Damjanich mellszobrát. Azt hitték, hogy Marx" – írta a már említett Benedek Szabolcs A nagy degeneráció című regényében. De egy másik könyvében, a szolnoki gyerekkorában, 1985-ben játszódó A kvarcóra hét dallamában is visszatér ez a motívum: "A park szélén egyébként Damjanich tábornok is mellszobrot kapott. De csak egy egészen kicsit (...) Másokhoz hasonlóan én is csak évekkel később szereztem róla tudomást, amikor a rendszerváltás idején ledöntötték. A szakálla és a bozontja miatt összekeverték Marx Károllyal."
