volt már, hogy mesét olvastál a gyereknek, és megakadtál közben, hogy ez azért durva?
jancsi és juliska, csizmás kandúr... iszonyatos viselkedésmodellek -
kivonatoljuk a mesék horrorisztikus tartalmát!
Meselek en is egyet: A kecske es a harom gido (Ion Creanga)
Volt egyszer egy ozvegy kecske, harom gidajaval elt egyutt egy hazban. A ket nagyobbik rosszcsont es a kicsi szofogado, jo gida volt. Egyszer el akart menni etelt szerezni az erdobe es a harom gidoval megbeszelt egy kodot, hogy csak akkor nyissak ki az ajtot, ha azt halljak. De a farkas, akinek mar regota a gidokra fajt a foga, hallgatozott es ahogy a kecske elment ott is volt az ajtonal, kantalva a kodot. A nagy maris ki akarta nyitni neki, de a kicsi mondta, hogy ez nem az anyjuk, mert vastag a hangja. A farkas elvaltoztatta a hangjat, vegul csak meggyozte a nagyot, hogy nyissa ki az ajtot. A kicsi es a kozepso elbujtak.
--Na itt jon az on-topic resz--
Ahogy kinyilt az ajto rogton atharapta a gido torkat, hogy csak ugy spreccelt a ver. Leharapta a fejet es gyorsan megette a gidot. Elkezdtett keresgelni, hogy hol a tobbi, mert tobb hangot hallott. Aztan tusszentett egyet es a kozepso egeszseget kivant neki. Igy ot is megtalalta es hasonloan elfogyasztotta. A legkisebbet nem talalta meg igy mergeben a ket fejet kirakta az ablakba es a falakat bekente verrel.
-- Hazajott a kecske, a kicsi elmeselte neki mi tortent, rogton bosszut tervezett, nagy lakomat csapott es a gidok emlekere meghivta a farkast is. A farkast viaszszekre egy godor fole ultette, amibe elozoleg tuzet rakott, igy egy ido utan a viasz megolvadt es a farkas a tuzbe esett. Onnan meg kikiabalt, hogy mentsek meg, de csak szenat raktak ra, hogy meg jobban egjen.
DE! Mar emlitettem, hogy nem a szakirodalombol valo idezessel volt a legfobb problemam, hanem a mellekesen hozzakapcsolt egy-ket mondattal, ami __szerintem eleg lekezelonek tunt. Te is szerezd be a konyvet, en mar ismerem, es nem Lovaszitol!
Élt egyszer az Óperenciás patakon innen, az Ablaküveg síkságon túl, a nagy Kockás erdő közepén egy büdös bogár. Az egész területet egyedül lakta, ezért ő volt a rabló, a rendőr, a boltos, a körzeti orvos és természetesen a király, egyszemélyben. Egyik nyáron elfelejtett sütni a nap, ezért majdnem megfagyott a palotájában, amikor eszébe jutott, hogy a szomszéd Görényország görénykirálya egyszer azt mondta neki, hogy "ahol büdös van, ott meleg is van". Gyorsan elővett egy zsák babot, szemenként kelkáposzta levelébe csavarta és megfőzte. Alig múlt el félóra azután, hogy mindet ebédre megette, amikor a babok egyenként durrogni kezdtek a hátsó felében, olyannyira, hogy a nadrágja is füstölt. Pillanatok alatt olyan hőség lett, hogy a felesleges meleget befőttes üvegekbe zárta, hogy bármikor elővehesse, ha fázik. Boldogan csücsült a popójából kiáradó füstben, mert arra gondolt, hogy milyen jó, ha szeretik egymást a szomszédok, és jó tanáccsal is segítik egymást. Gyorsan telefonált görénykirálynak, hogy jöjjön át, mert ilyen különlegesen büdöset biztosan még ő sem szagolt, pláne ilyen jó melegben. Így hálálta meg a jó tanácsot a rablórendőrboltoskörzetiorvos büdös bogár, és szomszédjának adott ajándékba a teli befőttes üvegekből kettőt.
(Megjelent a Rajzos rejtvény album gyerekeknek c. könyvben)
Te Zak, miért nem rám klikkeled a hozzászólásaidat, ha nekem írsz?
A jó öreg Bettelheimet azért idéztem, mert hátha valaki komolyan veszi az itteni eszmecserét, és máglyára küldi az összes népmesét.
És még egyszer, hátha megérted: engem a remek összefoglalók késztettek vigyorgásra. Neked is javaslom, kukkants fel a képernyő tetejére, ha balra fordítod a fejed, egy vigyorgó arcot látsz. Ilyet, ni: :)
Nem rajtatok mulattam, hanem a nagyon frappáns felnőttösszefoglalókon, és ha felnézel a képernyő tetejére, a topiccím végén egy smile van. Vagy csak nálam?
Én komolyan viccnek gondoltam az egészet, ha nem annak hittem volna, lekaphattam volna a polcról Proppot, vagy Frommot is :-)
Tehát a beszélgetésbe, véleményegyeztetésbe már nem fér bele az, hogy valaki a témáról mélyebben olvasott? Na nehogy már! Nekem tetszett Lovászi hsza, a könyvet is meg fogom keresni a könyvtárban.
hát ha nem is szándékosan, de azért csak otthagyja elakadva úszélén a lúzer kistraktort, a lúzer kisautót és a lúzer kisrepülôt a genyó, nem segít nekik hazamenni, sak a saját érdekét nézi :-)
OFF Jah, meg ismételgetve, hogy egyébként milyen jól mulat rajtunk (kvázi kis amatôrökön, miközben más okos már ezer éve frankón megvilágosodva végigrágta a témát). Más sem azzal kezdte, hogy lekapja a háta mögül Propp kötetét, vagy elkezdek turkálni Erich Fromm vagy Lenz elemzései után, hogy oszthassam az észt - ha egy spontán beszélgetés majd, egyszer, talán úgy alakul, megér elég hozzászólást a topic és érdemes lesz foglalkozni vele itt, majd akkor. ON
Valami pozitívat is: találtam nagyon lájtosat ma este. Igaz, csak 6 oldal és a kisvonat hazamegy benne :-) de legalább nem nyír ki senkit. :P
Szerintem,a jaratossag nem feltetlenul az, ha valaki innen-onnan idez, bar arra meg nem kaptam valaszt, hogy Lovaszi meseszakerto-e. Pont azert kerdeztem, hogy el tudjam donteni, hogy tenyleg ert -e hozza! AZ elobb az jutott eszembe, hogy milyen jo lenne, ha mi is ki tudnank jatszani magunkbol az elmenyeinket, mint pl. a gyerekek a meseelmenyeiket. Lovaszi! Meg csak annyi, ha viccesnek gondoltad ezt a topicot, nem kellett volna Bettelheimtol idezni, meg a Grimm tesokrol irni. Abban az egyben egyformat gondoltunk, hogy amikor elkezdtem olvasni a Jancsi es Juliska felnott ertelmezesete, en is azt gondoltam, ez egy poen. De mindketten tevedtunk.
én az első pár hsz-re gondoltam, ott volt említve j&j és bettelheim :-)
de mind1 is, sztem értelmezhető egy könyvízű hsz is, és ha vki járatosabb vmiben, lehet, hogy kioktatónak tűnik, de én nem ezt láttam meg ebben, hanem egyfajta szándékot, hogy kicsit "tudományosabb" ízű megközelítés is legyen
Az idezetet a Bukovinai mesekbol kertek, Bettelheimnek a hozzaferhetoseget kerte valaki.Nem az idezessel volt problemam, hanem a "konyvizu hozzaszolassal".
volt is rá lentebb igény, hogy esetleg idézzen vki az említett könyvből (jancsi és juliska mese kapcsán szerintem) szóval szvsz teljesen helyén van, hogy megtetted :-)
Koszonjuk! Amugy te egy meseszakerto vagy? Nem arrol van szo, hogy nem kell a ""segitseged", de azert azt ne gondold, hogy csak Te ismered a szakirodalmat. En azt hittem, hogy ez a topic egyfajta beszelgetes, velemenyegyezteytes,ill. kulonbseg. Talan, segitsegnek eppen eleg lenne a szakirodalom megjelolese. Ha meg valaki reagal a te hozzaszolasodra, nem kell megsertodni.
Eddig azt hittem, ez egy vicces topic, lehet, hogy mégsem?! Hm...
Ti felnőtt fejjel értékelitek ezeket a meséket, a gyerekek meg gyerek fejjel. Az általunk Grimm meséknek nevezett gyűjteményt Jacob Grimm (1785-1863) és Wilhelm Grimm (1786-1859)gyűjtötték össze. Vagyis azt az ősi mesekincset, amit a német nyelvterületen megtaláltak. Ugyanezek a mesék olvashatók a Charles Perrault (1628-1703) meséiben is, csak francia nyelvterületen gyűjtött. A mesék némelyikének más a vége, de amúgy 80-90%-ban ugyanaz. (Ja, és Perrault cirka 100 évvel korábban gyűjtötte őket.)
Ezek a népmesék nagyon sokat jelentenek a gyerekek számára, hiszen legtöbbször a legkisebb győz, ő a legügyesebb, a legeszesebb pl. Mit jelent ez egy kicsi számára? Hiába én vagyok a legkisebb a családban, én is olyan nagyszerű leszek/lehetek, hiszen Babszem Jankó is pici volt, és lám...
Az igazi népmesékben nem hal meg visszavonhatatlanul senki, valamilyen formában visszajön, pl. Hamupipőke anyukája. Mi ezt felnőtt fejjel szellemjárásnak tartjuk, a gyereknek meg azt jelenti, hogy bár meghalt, azért vigyáz ránk. És tulajdonképpen ez tényleg így van: hiába halt meg, akit szerettünk, a gondoskodásának emléke megmarad. A példákat hosszasan sorolhatnám.
Ezek az ősi mesék az emberiség bölcsességét gyűjtik egybe, nevezhetjük a kollektív tudatalatti lenyomatának, megjelenési formájának is akár. Nem véletlen, hogy a népmesékre elég hamar rákattantak a pszichoanalitikusok is. Pl. a már idézett Bruno Bettelheim: A mese bűvölete című könyvében a freudista értelmezést lehet olvasni. Én jobban szeretem Marie-Louise von Franz: Női mesealakok című könyvét (ő jungiánus). Az Anderesen meséket nem keverném a Grimm gyűjtemény meséi mellé, mert Andersen a mesét mint műfajt használta, de nem tartotta be a népmesék "alapszabályait".
Elég szórakoztató olvasni, ahogy felnőtt fejjel fordítjátok le a meséket :-)
Egyszer volt, hol nem volt, volt (van) egy topic, aminek a címe Tapasztalt anyák kerekasztal társasága. Ott már körbejártuk ezt a témát, oda idéztem a már említett Bettelheim könyvet, idemásolom nektek:
Hajdanában, réges-régen ... (vagy egyszer volt hol nem volt, a megj. tőlem) kezdődik a mese, s "A bevezető mondat a történetet különleges mese-időszámításban helyezi el:" "A mesében hamarosan olyan események játszódnak le, melyekből kiderül, hogy a megszokott logika és kauzalitás nem érvényes, akárcsak saját tudattalanunkban, ahol olykor legarchaikusabb, a legkülönlegesebb és legmeglepőbb események játszódnak le. A tudattalan tartalma egyszerre rejtélyes és ismerős, egyszerre sötét és lenyűgöző, egyszerre kelti bennünk a legvadabb szorongást és a legnagyobb reményt. Nincs meghatározott térhez és időhöz kötve racionalitásunk nem kényszeríthet az eseményekre oksági láncolatot. Tudtunkon kívül a tudattalan visszavezet bennünket életünk legrégibb, kezdeti időszakába. A mese különös, egészen ősi és távoli és mégis egészen ismerős tájai azt sugallják, hogy a lélek belső útjain járunk, a tudatelőtti és a tudattalan birodalmában." (Bettelheim, Bp. 1986. 86. o.) "Ha a gyermek csak "valósághű" (vagyis a belső valóság fontos szempontjaiból hamis) történeteket hall, arra a következtetésre juthat, hogy belső valóságának jelentős része szülei számára elfogadhatatlan. Ez sok gyermeket elidegenít tulajdon belső életétől, s ezáltal szegényebbé tesz. Ennek következtében a gyermek később, serdülőkorában, amikor már nem érvényesül a szülők érzelmi befolyása, meggyűlöli a racionális világot, és teljes egészében a képzelet világába menekül, mintha így akarná pótolni, amit gyermekkorában elveszített. Még idősebb korban, ha a sors úgy hozza, komoly törés jöhet létre a valósághoz fűződő viszonyában, és ez veszélyes következményekkel járhat az egyénre és a társadalomra nézve is. Kevésbé súlyos esetben ez a benső tokosodás egy egész életen át tart, és az ilyen ember soha nem érzi magát teljesen elégedettnek, mert az elidegenített tudattalan folyamatokat nem használhatja fel élete gazdagítására. Az élet ilyen esetben se nem "öröm", se nem "valamiféle sajátos kiváltság". Tudattalan szükségleteit megfelelő módon semmi nem elégítheti ki, bármi történjék is vele a valóságban, mert a szakadás áthidalhatatlan. Végeredményben az ilyen ember soha nem érzi teljesnek az életét. Ha a gyermeket nem árasztják el saját lelki folyamatai, és ha egyébként bármilyen fontos szempontból megfelelő módon gondját viselik, akkor korának megfelelően szembe tud nézni az élettel, és a felmerülő problémákat meg tudja oldani. De ha elnézzük a gyermekeket - például a játszótéren - kiderül, hogy ezek az időszakok nagyon rövidek. Ha viszont a belső feszültségek felülkerekednek - és ez gyakran előfordul -, a gyermeknek csak egyetlen reménye marad, hogy valamiképpen megbirkózzon velük: ha externalizálja (kivetíti)őket. Csakhogy itt az a probléma, hogy az externalizációk is felülkerekedhetnek rajta. A gyermek rendkívül nehezen tud csak rendet teremteni a valóságos világban szerzett különféle tapasztalatai között, és ha ezek a tapasztalatok összekeverednek belső élményeivel, segítség nélkül képtelen szétválasztani őket. A belső folyamatok világában a maga erejéből nem tud rendet teremteni, és nem is érti őket. A mesealakok segítségével azonban ellenőrizhető módon externalizálhatja lelki folyamatait. A mesék példát mutatnak neki hogyan azonosuljon egy harmadikkal, hogyan vonzódhat egy negyedikhez és így tovább, mindig a pillanatnyi szükségleteinek megfelelően. Ha a gyermek minden vágyálma alakot ölthet egy jó tündérben; minden destruktív vágya egy gonosz boszorkányban; minden félelme egy falánk farkasban; lelkiismeretének minden parancsa egy kalandos úton megismert bölcs emberben; minden féltékeny haragja egy állatban, amely kikaparja ősi riválisa szemét - akkor a gyermek végre megkezdheti a rendcsinálást belső ellentmondásainak világában. És ha egyszer megkezdte, egyre kevésbé ragadhatja magával a káosz." (Bettelheim, Bp. 1985. 89. o.)
Most azt kezdtek ezzel, amit akartok, én megtettem, amit tudtam :-)))
".... Jancsi rendszeresen átb@ssza az öreglányt, amikor az ellenőrzi Jancsi súlygyarapodását.
Egyszer aztán egy óvatlan pillanatban Juliska kihasználja a nyanya figyelmetlenségét, és egy rablógyilkosság első lépéseként elevenen az égő kemencébe löki. Ezután kiszabadítja Jancsit, így már ketten tudnak nekiállni a ház kifosztásának...."
Itt még nem a szülőkkel van a fő bajod.Erre írtam hogy sztem ez önvédelem. Aki sajnál a gyerekektől pár falatot , egyiket dolgoztatja, másikat hízlalja, az ellen jogos önvédelem a védekezés.
A szülőkre is írtam magyarázatot. Ezek már nem olyan kicsi gyerekek, ha a lány dologra fogható. Vaszeg az igazi életbe is útjukra bocsátották ebben a korukban, inasnak, cselédnek adták, tehát nem volt ez olyan szörnyű tett, mint manapság amikor még a huszonéveseket is eltartani köteles a szülő ha tanul.
Ez pontosan igy van. En azert vagyok a regi mesek hive,mert a gyerek szamara sokkal kovethetobb, tisztabbak az ok-okozati osszefuggesek, es mindig kepviselnek erteket. A jo elnyeri melto jutalmat, a rossz megbunhodik, s neha megis van egy-ket igazsagtalannak tuno elem (pl. a szulok Jancsi es Juliska), a vegen akkor is minden egyensulyba kerul. A klasszikus meseket en jobban meg fogom tudni magyarazni a gyereknek, ha lesznek ketsegei. S pontosan ez a szulo szerepe, szerintem. A modern meseknel mar nem vagyok ilyen magabiztos!
