"A bécsi erdő alatt vívott sikerhez Kara Musztafa hibája is kellett. "
Ez alatt mire gondolsz? Valami konkrét hadvezetési stratégiai vagy taktikai hibára vagy arra, hogy a 17. sz. végi katonai erőviszonyok és haditechnikai fejlettség tükrében a Bécs elleni török hadjárat eleve egy kudarcra ítélt vállalkozás volt?
Igen. Sobieski teljesítette szövetségesi kötelezettségét, sőt kicsit túl is, mivel Párkányig részt vett az üldözésben is.
A bécsi erdő alatt vívott sikerhez Kara Musztafa hibája is kellett. Egyébként szerintem se vették volna be Bécset a törökök a lengyelek nélkül se, de, hogy jóval tovább tart az ostrom és a felmentés sokkal nehezebb, az borítékolható. Akárcsak az is, hogy a török nem fejvesztve vonul el, hanem tábort bontva, mint ahogy Eger alól elvonult. A birodalmi csapatok erejéből nem futotta volna üldözésre.
Hát igen, a lengyelek nagy szerepet játszottak a győzelemben, vsz nélkülük is győztek volna a császári csapatok Bécsnél de sokkal több lett volna a halottak száma.
A török-tatár-kozák sereget a három napos hotyini csatában teljesen szétverte Sibieski János, lengyel nagyhetman által vezetett keresztény szövetséges sereg. A csatát a szárnyas huszárok rohama döntötte el.
A török kiűzésének egyik kulcspontja a nagyharsányi, avagy a második mohácsi csata, ahol a Lotaringiai Károly által vezetett Habsburg - birodalmi sereg döntő vereséget mért a Szulejmán nagyvezír vezette törökre. Ezt követően Károly Erdélybe vonult, amelyet harc nélkül megszállt...
Az 1821-ben kitört görög felkelés egyik legvéresebb atrocitása a kioszi görögök lemészárlására volt. A szigeten partra tett expedíciós haderőt a flotta biztosította.
A legnagyobb muszlim ünnep a ramadán, a böjt végén hagyományosan nagy vacsorát tartanak a hívők. A görög felkelők is tudták ezt és 1822 június 18-án éjjel a Kiosznál állomásozó török flotta 84 ágyús vezérhajóját meglepték és felgyújtották. A tűzvészben elhunyt Ali, kapudán pasa is, a főadmirális. A törökök a sziget görög lakosságán álltak véres bosszút. Részletek a cikkben:
Egy apró pontosítás: Jászvásár nem Moldovában van, hanem Moldvában ( régebben mind a kettő Moldva volt, de előbbit az oroszok lekapcsolták, jelenleg pedig független állam).
Egy kiegészítés: a görög szabadságharc ellen a törökök előszeretettel alkalmaztak albán zsoldosokat is, akik többször, több helyen vérengzést hajtottak végre.
ez igaz, de akkor is kevesebb magyar foglalkozik vele, így a teljesítmény is kevesebb :)
pont erről beszéltem, sok szócikk van, de mert kevesebb idő van elkészítésükre, rövidebbek és hiányosak általában, persze vannak kivételek, én most az engem érdeklő történelmi témákról beszélek, lehet hogy mondjuk a fizika szócikkek világelsők
gondolom ott is az van, hogy akinek fontos volt, elkészítette a szócikket, de utána már senki nem foglalkozott a frissítésével, csak azoknál a témáknál teszik, amik sok embert érdekelnek
A magyar tényleg elmarad általában az angoltól, általában annak rövidebb, töredékes változata, látszik hogy nálunk sokkal kevesebb ember foglalkozik a szócikkek készítésével, az angolszászoknál viszont az ideológiailag kényes szócikkekkel van gond, ott csak a balos változat maradhat.
Döbbenetes iramban nő a Wikipedia-szócikkek száma, terjedelme és részlegessége is.
Az angol nyelvű változatnak pl. 6,4 millió szócikke van, de a kínai, orosz, francia, német, spanyol és olasz is bőven 1 millió fölött.
A magyar kb. 450 ezer cikkel a középmezőnyben van, de a magyarban a szócikkek terjedelme, részletessége és színvonala is messze elmarad általában az angoltól. Kivéve talán néhány specifikusan magyar témájú szócikket.
Tudom, hogy itt a töri fórumokon az a mondás, hogy a wikipedia az nem forrás, pedig hát egyre inkább.
Ráadásul egy minőségi wikipedia-szócikkben meg vannak hivatkozva a forrásai, ahonnan bármikor le tudod ellenőrizni a hitelességét.
Érdekes téma különben, lehetne róla bővebben is írni, hogy a 17. században hogy vertek szét sokszoros számbeli túlerőben lévő és viszonylag jól felszerelt oszmán hadtesteket.
Nem Hellász volt azonban az első balkáni ország, amely fölszabadult az oszmán iga alól, nem is Rácország, sőt még csak nem is Oláhföld, hanem az apró területű Montenegro, saját nyelvükön Crnagora (Fekete-hegy).
Ó-Montenegró még kisebb volt, mint a mai Montenegró, lényegében az akkori fővárosra, Cetinjére és azt azt körülvevő, mintegy 70 db. kis hegyi falura szorítkozott, a vad, harcias, független és szabadságszerető montenegrói hegyi klánok területére.
Ezt a kis hegyvidéki területet, Ó-Montenegrót az oszmánok ugyan a fennhatóságuk alá hajtották, de a terület már 1570 után függetlenedett az oszmán uralomtól, a lakosság megtagadta az oszmán defterdároknak az adó, a harács fizetését és az oszmánok katonai erővel is csak rövid időre, átmeneti időszakokra tudtak az akaratuknak érvényt szerezni Ó-Montenegro vad, szaggatott, meredek hegyvidékein.
Aki járt már turistaként Montenegróban, a Lovcsen-hegységben, az kb. tudja, hogy miről beszélek, amikor ilyen jelzőkkel írom le a tájat. :-)
Szóval a crnagorác hegyi klánok a vladika, azaz a cetinjei ortodox (pravoszláv) metropolita-püspök vezetésével lényegében függetlenedtek az oszmánoktól, a 17. század közepére gyakorlatilag véglegesen, de az oszmánok ezt nem ismerték el és többször is próbálták csapatokkal az uralmuk alá hajtani az országot.
Ennek ellenére az oszmánok először csak 1789-ben ismerték el Montenegró függetlenségét (az oroszok először már Nagy Péter cár korában, azután meg többször is).
A teokratikus, pravoszláv egyházi fejedelemség 1851-ben világi jellegű fejedelemséggé alakult át, bár az ortodox egyház nagy befolyása megmaradt.
1851-et tekintjük a Montenegrói Fejedelemség megalakulásának, amely 1910-ben királysággá alakult át.
Ami a gyöngülő oszmán államot illeti, ellenük Montenegro 1861-1862-ben háborút indított a területe növelése céljából, de kudarcot vallottak.
1876-ban aztán a montenegróiak és a szerbek együtt üzentek hadat az oszmánoknak, de ezúttal sem értek el sikereket.
Szóltak a nagy orosz medvének, szláv testvérüknek, hogy jönne-e segíteni. Az jött...
Az 1877-1878-as orosz - török háborúban az oroszok lényegében sz..rrá verték az oszmán hadsereget, kis híján Isztambult is elfoglalták.
A háborút lezáró san stefanói, majd berlini békekongresszuson (1878) a részt vevő nagyhatalmak és az oszmán birodalom véglegesen elismerte Montenegró függetlenségét.
Legyünk őszinték, szerencséjük volt a görögöknek, hogy az ókori őseik miatt komoly volt irántuk a szimpátia Európában és az oroszok fel akarták szabadítani a Balkánt a török uralom alól, nagyhatalmi támogatás nélkül biztos vereség várt volna rájuk.
Kétszáz évvel ezelőtt, 1821-ben kezdődött a görög szabadságharc az oszmán uralom ellen.
Görögországban megemlékezések is voltak, persze a járvány miatt csak mérsékelten.
Több különböző dátumhoz lehet kötni a felkelés kirobbanását:
1821. február 24.: Alexander Ypsilanti a moldovai Jászvásárban, a Szentháromság-monostorban kiáltványt bocsát ki, amelyben az oszmánok elleni felkelésre szólítja fel a görögöket és a románokat, Oroszország támogatásáról biztosítva a résztvevőket.
1821. január 26.: A Peloponésszoszi-félszigeten lévő Vostitsában összeül a peloponészoszi görögök küldöttgyűlése, ahol az egyik legfontosabb napirendi pont az oszmánellenes felkelés kirobbantása (felkeljünk vagy ne keljünk fel).
1821. március 17.: A manióták, egy peloponésszoszi görög népcsoport fellázad az oszmán uralokm ellen.
1821. március 24-től: Közép-Görögországban is megkezdődik a felkelés (Phókiszban, majd átterjed a többi városra is).
1821. március 25.: Germánosz, Pátrasz metropolitája kihirdeti az általános felkelést, az Agia Lavra kolostorra kitűzik a keresztes lobogót.
Március végére lényegében szinte a teljes szárazföldi görögség fegyverben állt a törökök ellen-
A szabadságharc nyolc és fél évig, 1829. szeptember 12-ig tartott és Görögország függetlenségével ért véget.
A harcok néha mindkét oldal részéről kíméletlenül folytak, de leginkább az oszmánok és egyiptomi szövetségeseik tűntek ki a kegyetlenségükkel, a polgári lakosság elleni véres megtorló akcióikkal.
A szabadságharc a két oldalon együttesen több mint 150 ezer halálos áldozatot követelt.
