méz [1138 tn., 13. század közepe] Ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén ma ’méz’, mordvin med’ ’ugyanaz’, finn mesi ’ugyanaz’. Ezek előzménye a ’méz, mézből erjesztett ital’ jelentésű finnugor *mete lehetett. Az sem zárható ki, hogy az alapszó esetleg indoeurópai forrásra megy vissza, vö. óind mádhu ’édes ital, mézsör, méz’.
Inkább legyünk büszkék hogy az egyik legnehezebb nyelv a magyar. Már amint a beszédet illeti. Mert szerintem a legkönnyebb az írás tekintetében. A legtöbb szót annyi betűvel írjuk, amennyit ki is ejtünk - és fordítva.
Szóval semmi; thought, throught, night, walkthrough, ... amiknek a fele hangzóit nem mondjuk ki.
máj [1405 k.] Ősi, uráli kori szó, vö. vogul majät, zürjén mus, musk, mordvin makso, finn maksa, jurák-szamojéd m•d: ’máj’. Ezek forrása az azonos jelentésű uráli *maksa lehetett
sál [1800] Német jövevényszó, vö. német Schal ’hosszú sál’. A német szó az angol shawl ’ugyanaz’ átvétele. Végső forrása feltehetőleg az újperzsa š#l, ’sál, nyakbavaló kendő’.
