Keresés

Semmiért egészen elemezhető, de nem idevaló.
Én csak arra gondoltam, hogy ilyen elemzés paródiákat adhatunk furcsa (tetsző-nem tetsző) gyerekversekről.
Ha lehet.

nem tom... szerintem nem xar egyáltalán :) egy falusi hangverseny :)
OK. pl. nem egy Kicsi vagyok én, de ez még nem is annak a korosztálynak szól.

ha gyerekversben meg szerintem nagyon sok nagyon jó van :)
de ált. az én kedvenceim Weöres versek, amik meg nem igazán gyerekversek. Ahogy pl. a Galagonya sem, ahogy te is írtad

bocs... itt az indexen sosem lehet tudni :)


akkor elemezzük a Semmiért egészen c. verset... nálam listavezető :)

A gyerekversek közt ez egy szar vers. Akármit magyarázok bele.
Annak ellenére, hogy tisztelem, szeretem Szabó Lőrincet.

A galagonya meg nem gyerekvers, csak gyerekek is szeretik.

Orsi
Alice

én vagyok megdöbbenve.
hogy miket nem mondtok.

jaj.
viccből írtam, természetesen.

Azt hittem, érthető, hogy nem komolyan gondolom.

:)
azért pl. a WS Galagonyát lehet elemezni :) akár felnőtt versként is :)

de maximálisan egyetértek, hogy a gyerekversnek a szavakon kívül sokkal inkább hangsúlyos rész a ritmus, a rövid versszakok, a hangutánzó szavak.
szerintem is vicces pont ezt a verset elemezni

no, meg ami utána ebből az elemzésből született... szerintem Szabó Lőrincet semmi alól nem kell felmenteni, a gyerekversek között ez egy nagyon jó vers.

bocs... Falusi hangverseny... valamiért nem így küldte el.

Tejóisten, akkor hogy elemeznétek az Antanténusz nevű örökbecsűt????

MIért kell egy ygerekverset elemezni egyáltalán??? A gyerekversnek nem az értelme a lényeg, hanem a ritmus, a szavak zenéje...  a magyar nyelv ritmusa, hangsúlyai.

jah, és Hangverseny a vers címe

nagyon sok időtök volt.
de azért ezt helyből illett volna tudni, hogy Szabó Lőrinc.

szerintem meg az ilyen gyerekverseket nem úgy kell elemezni, mint pl. a Semmiért egészen című hihetetlen jó verset.
Gyerekeknek íródott, és nincs mögöttes értelem.
a gyerekverseknek elég sok kritériuma van, azoknak ez mind megfelel.

a Weöres Sándor gyerekversek egy része ugyanígy csak gyerekvers!

Nőmmel együtt énekelgettük kétéves gyermekünknek a következő dalt, amelyet valszínű mindenki ismer.

"Háp-háp-háp, jönnek a kacsák,
hű, de éhes, hű de szomjas ez a társaság.

Bú-bú-bú, boci szomorú,
Tyúkjai közt hogyha feszít a kukurikú.

Röf-röf-röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.

Gá-gá-gá, szalad világgá
Liba mama, ha a csacsi rábőg, hogy: iá.

Rút-rút-rút, fel is le is út,
Pulyka mama te szereted csak a háborút

(...)"

Kisgyermekünk szereti ezt a dalt. Mi nem annyira. de a jóságos szülő mit meg nem tesz.
Beszélgettünk erről a versről többször. Nőmet is, és engem is nagyon irritálnak a következő versszakok:

2: (boci-kukurikú, mit keresnek egy versszakon belül).

3: kucu néni meg az ő sonkalábai. Milyen baromság. Döcög a sonkalábán a Kucu néni. Hülyeség.

4. Liba-csacsi-iá komlexuma, összezsúfolva egy versszakban.

Megegyeztünk mindketten abban, hogy ezek a versszakok gyengék, Keresettek, kényszeredettek. Kisgyermekek számára érthetetlenek. Szar versek. Ötödik középszar. Befejezés elmegy.
Ebben megnyugodva feküdtünk le.

Ma, hogy hazajöttem, nőm feldúlt arccal fogad.
Tudod ki írta ezt a verset?
Mondom biztos Gazdag Erzsi, vagy ilyen valaki.
Mondja nem.
Mondom akkor ki.
Mondja mit gondolsz.
Mondom nem tudom.
Mondja na.
Mondom mondjad már.

Hát kiderült, hogy gondolati líránk egyik legnagyobb klasszikusa, Szabó Lőrinc eme vers költője. (in: Forrai: Gyermekdalok)
Gondolkodóba estem.
Nem létezik, hogy Szabó Lőrinc ennyire szar verset ír.
Miért.
Mi bántotta.
Mi történt vele.

Aztán rájöttem, hogy bennünk a hiba.
A vers valójában egy létösszegző vers, örök támaként a férfi-nő kapcsolatok reménytelenségéről.
Elemzem.

1. versszak.
A látszólagos nyugalom, béke, a család teljessége, valami vak és naiv öröm, bizakodás csendül ki a kacsák hápogásából. Háp-háp-háp. Jönnek. Itt vannak. Itt vannak, hogy birtokba vegyék (hű de éhes, szomjas) a világot. Próbálkozásuk kudarcra ítéltetett,

hiszen
a 2. versszak
megmutatja
hogy a férfi-lét bánattal teli. A férfiban lakó gyermek (boci) nem tud örülni a felnőtt férfi (kakas) sikereinek. Valami meghasonlik a férfiban. Sejthető, hogy ez a befelé forduló önmarcangolás (vö. Találkozás egy fiatalemberrel: Szabó Lőrinc kakas-énje itt találkozik ifjúi boci énjével) nem vezet jóra. Összeomlik a rend. A bizonytalan lábon áló naiv életigenlés öröme. Valami eltörött.

És valóban
a 3. vszk.
megmutatja, hogy mi lehet a nő választása. Egyik az anyagias létbe való merülés (vö: József Attila "láttam a boldogságot, szőke volt és másfél mázsa"). A boldog, de önző anyagias öröm, az öncélú gyönyör, amely a szépségről való lemondással jár persze együtt: megmártózni a pocsolyában, a sárban, a lehúzó erőben, a fertőben (sonka láb: mily remek összetétel, finoman célozva az elkerülhetetlen végzetre, Kucu néni öntudatlanságát kiemelve, nem sejti, hogy sonka lesz belőle)

Avagy a
4. vszk.
mely az egyértelmű menekülés, a liba lét, amely a kétségbeesett férfi szamárordítást nem akarja meghallani. Menekülni, el ebből az idegen és idegesítő világból, a konfliktusok elől, menekülni, mindegy hova.

Az 5. vszk
természetesen mindennek lezárásaként, a Nő öregasszony szerepben immár (Kucu néni - Liba mama - Pulyka mama). A klasszikus anyósszerep.
Vagy a megkeseredett nő bosszúja a rajta esett sérelmekért? A háború? Amelynek édes izgalma pótszer, kis ragtapasz a sebre - gondolja Pulyka mama...
De ő a túlélő.
Az übermensch.

Mindez eszünkbejutott, és leírtam, hogy fölmentsük Szabó Lőrincet.