Hát nem tom mit higgyek ezekkel kapcsolatban. Reggel én is látok ilyeneket, de ez egyszerűen a fáradtságtól van. Amíg nem olvastam bele a topicba, nem is foglalkoztattak. Ma reggel is többször odakaptam a fejem az üvegajtóhoz, határozottan láttam ott vmit. De mindig is tudtam, hogy ezek csak az agyam szüleményei. Kizátólag reggel és este látok ilyesmiket. Sztem nincs jelentősége, számomra legalábbis nincs. Amit álmában lát az ember az se valódi, mégis tisztán lát mindent. Ébren miért ne láthatna? Nem kell feltétlen azt látnunk, ami a "szemünkből jön". Ráadásul csak elmosódott árnyakról van szó (tisztelet a kivételnek :)
From: "anonymous Date: Wed, 3 Nov 2004 10:13:03 -0500 To: shadowpeopleorg@aol.com
Éveken át láttam az árnyembereket, de mostanában tisztábban és hosszabb ideig látom őket. Általában a nappaliban vannak, de néha látom őket az autóúton, a kocsik között is. Látja őket az egész családom: a férjem, a fiam és a menyem is. Fekete, ember alakú árnyékok, akik a házban kószálnak, és elszaladnak, ha találkozunk velük. Ártalmatlannak tűnnek, egyszerűen csak itt vannak. Nem hiszem, hogy kísértetek, mert a legtöbben nem látják a kísérteteket. Ismerek egy csomó embert, akik látják őket, de nincs pszichikus képességük, és nem is érdekli őket ez a téma.
Erre sokféle magyarázat van, a wikipedia is felsorolja őket.
- Gondolat-kivetülések, mint a tulpa. A tulpa tibeti parajelenség, azt jelenti, hogy a jógi addig koncentrál, amíg létrehoz a semmiől egy saját tudattal bíró, de erősen alárendelt figurát.
- Kísértetek. Meghalt emberek lelke.
- Földönkívüli lények.
- Interdimenzionális lények. Más (több?) dimenzióban élő lények, akiknek a létsíkja metszi a miénket.
- "dzsinn"
- Démonok: ezek a jelenségek gyakran "kísértetjárta" helyeken történnek. Róm. kat. misztériumkör.
- "vámpírok"
- hipnagógia, alvási paralízis
- hallucinációkat, tudatzavart okozó mágneses mező jelenléte
- kábítószeres hallucinációk, főleg Datura és kaktusz
- pareidolia, vagyis az a jelenség, hogy az agy emberi arcokat hajlamos felfedezni véletlenszerű mintázatokban is (szem sarkából észlelés)
A létező észlelések egy jó része (többsége) valószínűleg az alvási paralízishez tartozik, legalábbis az ágyban pajkoskodó entitásról szólók majdnem biztosan. A nappal, éber állapotban észlelt jelenéseket nehezebb természettudományosan megmagyarázni. Mondjuk engem nem lepne meg, ha az ismert világon kívüli intelligencia ilyen bizarr és tudománytalan módon jelentkezne ahelyett, hogy küldene egy rádióüzenetet vagy e-mailt.
Sziasztok!Ahogy végigolvastam az elbeszéléseiteket felmerült bennem egy olyan kérdés, hogyha ezek nem halucinációk, hanem valóban megtörténő dolgok, akkor mi az elképzelésetek, mi okból jelenek meg ezek az árnyemberek?
Én óvatosabban bánnék az "objektív bizonyítás" fogalmával paranormális anomáliák esetében. Ugyebár itt háromféle lehetőséggel lehet számolni: - eddig ismeretlen természettudományos jelenség (mágneses, légköri, zoológiai stb) - eddig ismeretlen pszichológiai jelenség (ami nem csak alvási paralízist takarhat) - eddig ismeretlen intelligencia aktivitása, illetve ismert intelligencia ismeretlen típusú aktivitása. Utóbbi két esetben az objektivitás elég bajos. Például 1991-ig a 3. esethez sorolható Lopakodó repülőgép létezése, vagy régebben az izraeli atomfegyver "objektíve" nem volt bizonyítható. Az objektív bizonyíthatóság hiánya azonban nem ok a kutatás beszüntetésére, ld. utóbbi eset.
Pontosan így vagyok vele én is. Azok lennének az érdekes esetek, amikor mások is látják a jelenséget ( egyidejűleg ! ), fényképfelvétel készül, stb, azaz objektív módon igazolható. Azt hiszem ilyen eset még nem merült fel, amelyik komolyan vehető volna. Azért írtam az egyidejűleg történő észlelést, mert amikor szülő és gyermek lát hasonlókat és nem egyidejűleg, akkor a genetikai hajlam is felmerül az alvási paralizísre.
Az alvási paralízis éppenséggel nem "gyógyítható", legfeljebb azt lehet elérni, hogy az illető tudja, mi történik, illetve mi nem. De engem jobban érdekelnek azok az esetek, amikor a hipnagógia kizárható.
Látom nagyon a szívedre vetted ezt az orvos dolgot. Valóban ha nekem valaki elmeséli, hogy fényes nappal árnyembereket lát, akkor nem az az első reakcióm, hogy biztosan léteznek, hanem, hogy valamilyen okból hallucinál az illető. Ha ő maga sem tudja az okát, hogy miért, akkor mitagadás felmerül bennem az orvosi segítség szükségessége.
Igen, azt talán elmondhatjuk, hogy sokan azért nem beszélnek a dologról, ( nemcsak nekem, ahogy voltál szíves írni ) mert nem akarják, hogy a környezetük, munkahelyük "dilisnek" tartsa őket. Én sem tartom őket dilisnek. Én is láttam a Nat.Geo-n azt a filmet, amikor japán alváskutatók beszéltek az alvási paralízisről és ennek a kulturális közeggel való szoros kapcsolatáról. ( mást látnak a nyugati kultúrában és mást a keletiben, stb. )
"nem találkoztam még ilyen emberrel, aki nemcsak a nagynénje barátjának a keresztanyjáról hallotta, hogy ilyen jelenséggel találkozott, hanem maga is tapasztalta"
Biztos nem akarták, hogy rögtön orvoshoz küldd őket :)
From: Dawnwa5@aol.com Subject: Darkman Date: Thu, 19 Aug 2004 20:09:14 EDT To: shadowpeople@ghostmail.net
Körülbelül három éve találkoztam egy árnyemberrel. Az amerikai légierőnél szolgáltam, Németországban. Az éjféltől reggel hétig tartó őrszolgálatot láttam el. Feladataim közé tartozott a kiosztott felszerelés ellenőrzése minden héten. Éppen egy kompresszort vizsgáltam, amihez odaálltam a műhelykocsival, hogy a reflektorok fényénél jobban lássak. Épp végeztem volna, amikor láttam, hogy valaki elmegy az egyik reflektor előtt, ami körülbelül két méterre volt tőlem. Csak a szemem sarkából láttam. Persze gyorsan odafordultam, meglepve, hiszen hajnali háromkor senkire sem számítottam. Az alak egy sétáló árnyék volt. Elment a másik lámpa előtt is, mire felordítottam, a kocsihoz rohantam és elhajtottam. A fény nem ment át az alakon, és elég közel volt ahhoz, hogy lássam, nincs semmilyen arcvonása.
Ezután nagyon féltem. Elmondtam a kollégáimnak, de persze azt hitték, bolond vagyok. Nem mertem kiszállni a kocsiból éjjel egyedül. Könyörögtem, hogy helyezzenek másik szolgálatba. Ez egy darabig nem sikerült, de többet nem láttam. Minden alkalommal tágra nyílt szemmel fürkésztem a sötétséget, remélve, hogy nem látok semmit.
Akkor nyugodtam csak meg kissé, amikor pár nap múlva megkérdeztem a katonai rendészeket, akik szintén éjjel járőröztek a kifutópályán. Azok a rendészek, akik látták az árnyékot, Darkman-nek nevezték. Mondták, hogy időnként azt hitték, valaki behatolt a bázisra, de amikor odavilágítottak, nem volt ott semmi. Egy fickó látta a Darkmant szemtől szembe. Úgy mesélte, amikor a figura rájött, hogy nézi, árnyékká vált, egyszerűen beleolvadt az árnyékba.
Azt is pletykálták, hogy valaki itt a pályán bolondult meg, és fejbelőtte magát. A furcsa az, hogy én nem meséltem el a rendészeknek, mit láttam, csak amikor elmondták ugyanazt, amit én is átéltem.
Jól van, azért nem kell rögtön besértődni. Gondolom azért írsz a fórumra, hogy valaki válaszolhat is neked, ne adj isten kérdezhet is tőled. Csak azért érdekelt a dolog, mert nem találkoztam még ilyen emberrel, aki nemcsak a nagynénje barátjának a keresztanyjáról hallotta, hogy ilyen jelenséggel találkozott, hanem maga is tapasztalta.
Ne analizálj! A nick egy játékból ered, és semmi köze a dologhoz, a témát csak később találtam meg valahol a neten. Amúgy is a polfórumon vagyok többnyire.
Soha nem mesélt alvásközbeni eseményekről, nála mindig ébrenlétben történnek ilyesmik. A lánya is látja ezeket (egyszer beszélt csak róla), és a férje is. De nyíltan sohasem ismernék be, félnek a megítétetéstől. Ez az ember nem kitalálja ezeket, hanem igen gyakran megéli. Nem szereti ezt, elmondása szerint megszabadulna ezektől, bár nem fél tőlük.
Egyik alkalommal beszámolt arról, hogy miközben megjelentek neki általa szürkének nevezett alakok, hirtelen egy sivatagban találta magát (ahol soha életében nem járt). Az élménye olyan volt mint a teljes valóság, színes szagos, hangos stb. Azután hirtelen visszakerült a konyhájába, ahol éppen dolgozott.
Volt olyan hogy egy alak megjelent a lakásban úgy mint amikor félig látjuk a tv-ben képszerűen, átvonult és megszünt. Totál színesben, élesben és mozgott. A kertjében is látott hasonlót, és azt a család is látta. Ráadásul sokáig látták, nemcsak percekig.
Ezt a fotózást megemlítem neki ha találkozok vele. Ismételt mintákra: a szürke alakok rendszeres meglelenése, az ablak alatt való elhaladás. Nem mesélte hogy lett volna kommunikáció. Ha lett volna tutti elmondja. Nekem az az érdekes az egészben, hogy mennyire régen tapasztal ilyeneket, és szellemileg nem zakkant meg ettől.
Na ez már érdekes, ez nem lehet alvási paralízis. Élénk hallucináció persze igen, és ahhoz nem is kell idegbetegnek vagy vallásosnak lenni, az egy agyi folyamat. Mondjuk ha a családtagok is látják, az valamennyire gyengíti ezt a megoldást, noha nem zárja ki. Bár nyilván nem interjúvoltad meg a családját, nem tudhatod, nem csak kitalálja-e az egészet (odafigyelést stb várva). Nem próbálta még lefotózni? Volt interakció/kommunikáció a lényekkel? Volt ismétlődő minta a mozgásukban? (szubjektumon kívüli anomália, paranormális kivetülés)
Nem bejött, hanem telefonálás közben benéztem, és ott állt. Elkaptam a tekintetemet, aztán megint megnéztem, végül körbenéztem, és mire megint benéztem, már nem volt ott. Jó régen volt, van már vagy 8 éve. Lehet, hogy különös, de ahhoz azért kevés, hogy mittudomén gyógyszert kéne szedni, vagy elmondani ugyanezt egy faszinak, pénzért. Márminthogy én fizessek, hogy elmondhatom. Semmiféle következménye nem volt, és nem szoktam félni, hogy jaj, hátha megint lesz. Akkor persze roppant kényelmetlen érzés volt. De Phoen-x élményeihez vagy az idefordított rémségekhez képest semmiség.
Még nem írtam ide sohasem, de most ezzel kapcsolatban tudok írni.
Van egy közvetlen munkatársam aki mindig ébren, nappal találkozik dolgokkal. Kb 10 -15 éve mesél erről. Elmondása szerint a lakásába simán bejárnak csuklyás alakok, akiknek az arcát nem tudta soha látni. Megjelennek a nap bármelyik szakában, és utána szó nélkül eltűnnek. De találkozott már emberi alakokkal is. Szőke kék szemű nőkkel férfiakkal, sőt a szürkékkel (így nevezi a csuklyásokat) együtt is látja őket.
Ez a munkatársam soha nem foglalkozott semmiféle ilyesmivel, nem olvasott nem is hallott ezekről. Ráadásul két lábbal áll a földön, teljesen racionalista, nem vallásos, nem idegbeteg:-))).
Engem érdekeltek a látványai, ezért szivesen elmesélte az eseteit. Volt hogy családtagjai is ott voltak, és ők is látták sokszor ugyanúgy mint ő. Nyíltan a családtagok tagadják hogy részük volt a látványban, mert szerintük cikis az egész.
Hogy Ő miért mondja el? Azért mert szeretné tudni mi történik körülötte, de még soha senki nem adott neki választ.
Egyetlen egyszer mesélt arról, hogy nem tudott percekig megmozdulni, valami nyomta a falhoz. Ez a pincéjében történt amikor délután a kazánba akatr befűteni.
Szal vannak ilyen emberek lehet több is, de szerintem a többség nem beszél erről, mert talán félnek hogy furcsán fognak rájuk nézni.
Szóval csak egyszeri alkalom volt. Akkor is különös. Én a "madárnak nézek egy fadarabot" és a " látom, hogy valaki bejött a szobába és 15 másodpercig nézem" között óriási különbséget érzek. Az előbbi nem hallucináció, az utóbbi igen. A gyerekek amikor a sötétben szörnynek nézik a szekrényt nem hallucinálnak.
Nem kell folyton orvoshoz szaladgálni. Különben is, mit mondana? Mit írna fel? Persze ha folyamatosan ilyeneket tapasztalnék, akkor volna rá okom, de ez soha nem ismétlődött meg. Az is lehet, hogy olyasféle folyamat volt, mint amikor hosszan néz az ember egy különös madarat, ami valójában egy fadarab.
Nyilván :) Az én drogra vonatkozó kérdésem inkább a "máskor is volt hallucinációd..." mondatrészhez kapcsolódott. Amúgy érdekes jelenség a tiéd. Még soha nem találkoztam ilyen emberrel, akinek saját élménye volt és be is számolt róla. Az ebben a topicban leírt esetek többsége meggyőződésem szerint az alvási paralízis számlájára írandó. Ezt én is átéltem már egy néhány másodpercnyi bénultság formájában. Nem láttam semmi odanemillőt. ( Most, hogy ennyit dumálunk róla, majd fogok...remélem nem.)
A te eseted azonban más. Te is hallucinációnak tartod, én is erre hajlok. Akkor viszont mindenképpen elég komoly tudatzavarnak minősíteném. 10-15 mp-nél hosszabban láttál valamit, ami nem volt ott. Én nemigen tudnék nyugodni, amíg akár orvosi segítséggel is a végére nem járok.
Nem tudom az okát, nyilván nem különleges eseményként tartanám számon, ha épp előtte vettem volna be egy bélyeget. Ráadásul délután volt. Annyi közös az alantiakkal, hogy arca nem volt a hölgynek, pedig egy tíz-tizenöt másodpercig nézegettem, mire eszembe jutot, hogy most meg kéne ijedni.
" Amit én láttam egyetlenegyszer, az egy nőalak volt, de nem fekete, és vsz sima hallucináció. Bár ahhoz elég reális volt, hogy elmeneküljek otthonról." :)) Ez így viccesen hangzik, megélni nyilván nem volt az.
Máskor is volt hallucinációd ? Az okát tudod ? Drog ( bocs), kimerültség, egyéb ?
Személyesen nem. Azt már írtam, hogy "jól ki van ez találva", ugyanis a perifériás látás az homályzóna, hogy ott mit lát az ember, arról nem tud biztosat. Amit én láttam egyetlenegyszer, az egy nőalak volt, de nem fekete, és vsz sima hallucináció. Bár ahhoz elég reális volt, hogy elmeneküljek otthonról. Az angol nyelvű beszámolók közt van több, amikor pl járőröző éjjeliőrök vagy katonák láttak ilyesmiket.
Látom te eléggé benne vagy a témában. Taláékoztál valaha olyan jelenséggel, ami az itteni megfogalmazás szerint "autonóm" volt, mások is látták, stb. Ja, és ontopic !
Alvási paralízis: mostmár én is tudom, hogy így hívják. Pont olyan, mintha meghalnál, mert nem tudod mozgatni a testedet, de közben valamit látsz és hallasz, illetve nem, hanem valamit érzékelsz a környezetből. No meg próbálsz kiabálni, de nem megy. Aztán valahogy mégis sikerül visszamenni. Én kibaszottul meg szoktam ijedni. Hála istennek ritkán van. Viszont én nem látok semmit közben csak a szobát, ahol vagyok, illetve egyszer a szomszéd szobába is beláttam, ami érdekes, mert nem átlásztó a fal. Persze lehet, hogy csak odaképzeltem. De el kell ismerni, hogy ezen jelenség para (asztráltest kinnmarad) és nem para (alvási paralízis) magyarázata egyaránt logikus, helytálló.
Másik téma: néha a közvilágítást is kikapcsolgatom, ahogy elmegyek alatta. Eleinte ettől is féltem, mert azt mondták, hogy egy szellem követ, aki így akarja felhívni a figyelmet magára, de mostmár tudom, hogy én okozom, valami fizikai jelenség lehet a háttérben. Ezekről a nagyfesszel gerjesztett dolgokról még csak annyit tud a tudomány, hogy világítanak.
Bár érdekesek ezek a leírások és nem állítom, hogy mindenre rá lehet húzni egy magyarázatot, de azért közbeszúrólag megjegyezném, hogy annyira azért nem lóg ki a sorból ez a példa, mint amennyire első pillantásra tűnik. Fényes nappal is lehet aludni, pl. délután szunyókálni vagy akárcsak elbóbiskolni pár percre a tankönyv felett vagy a tévé előtt, az alvási paralízis + hallucinációk pedig jellemzően köthetők ehhez a fajta alvástípushoz.
Ez az alábbi beszámoló egyébként nagyon hátborzongatóan realisztikus, de ha objektíven próbáljuk nézni, rájövünk, hogy egyúttal nagyon hiányos is bizonyos oldalról. Semmit sem tudunk pl. arról, hogy a szemtanú pontosan mikor, milyen körülmények között látta, amit látott, ő milyen állapotban volt közben stb.
A nagynéni hasonló beszámolója is - ami első látásra talán bizonyíthatná a jelenség szemtanútól független, autonóm voltát - magyarázható a családi kapcsolattal.
Egyértelműnek tűnik, hogy az alvási paralízis (hypnagógia) felelős sok egymáshoz hasonló élményért, beleértve ezek egy nagy részét, az ufós elrablások egy részét, incubust, és valószínűleg Phoen-x beszámolóit. Az előző viszont szemmel láthatóan kilóg ebből, mert fényes nappal is jelentkeztek. (És az ufó-tematika sem kizárólag alvásból felriadós sztorikból áll.) A továbbiakban olyanokat keresek, amelyek nappali vagy legalábbis éber találkozások.
