A kultúra az, ahogyan élünk. Igen, amiben mi élünk, az a zsidó-keresztény kulturkör része. De nem azért hívják ezt így, mert a vallásosság különösebben meghatározó tényező volna, hanem a kulturális történelem miatt. A vallási szempontokkal jól be lehet határolni egy nagyrészt közös eredetű kulturkört.
De úgy is szokták hívni majdnem pont ugyanezt a kulturkört, hogy "a nyugati világ". Nekem mindegy, hogy minek nevezzük. Én úgy látom, hogy Magyarországon a fogyasztói mentalitás sokkal meghatározóbb lelkület, mint a kereszténység, és úgy látom, hogy a karácsony elsősorban nem keresztény ünnep, hanem a fogyasztói lelkület ünnepe. Nem hiszem, hogy egzakt módon le lehetne mérni az egyes kulturális tényezők valós súlyát, úgyhogy ezen nincs mit vitatkozni. Ha neked úgy tűnik, hogy egy alapvetően keresztény kultúrában élünk, akkor a te szemszögedből biztos így látszik.
Énnekem mindig ez jut az eszembe, amikor egy bevásárló központban járok. Tudomásul kell venni, hogy ezek a társadalmunk spirituális központjai, és a tévé a szentélyünk, nem a templomok. Innen várják az emberek a boldogságukat és az útmutatást, nem pedig a szent könyvek tanításaitól.
Lehet ezt utálni, de akkor vegyük tudomásul, hogy a kultúrát utáljuk, amiben élünk.
Mivel igen szeretek tanulni, megkérdezem: milyen kultúrában élnénk itt és most Mo-on?
Egyáltalán: milyen kultúráról beszélsz, s az hol van, amiről beszélsz, s milyen ismérvek alaján beszélsz arról a kultúráról, amiben a kereszténység messze nem a legmeghatározóbb? (Sok itt a bizonytalanság, s ha nem csak bonmotot mondtál, kíváncsi lennék, miről is van itt most szó?)
S csak úgy alapból: mi az, hogy a mi kultúránk? Az enyém és a tied, vagy a kettő különbözősége, vagy mit képviselsz? (Egyszerűsítésképp: én a zsidó-keresztény kultúrában mint Ding an sich-ben (ez valami olyas, mint messze a legmeghatározóbb) határozom meg magam.)
Nem, nem az. A húsvét a keresztény egyházi hagyományban elsőszámú. A kereszténység viszont messze nem a legmeghatározóbb tényező a mi kultúránkban. És a karácsony pedig csak eredetében keresztény ünnep.
"mindenféle szedett-vedett népség beszennyezi, és saját szájíze szerint átalakítja ezt az egykor szent, keresztény ünnepet."
Igazságtalan vagy. Az, hogy a karácsonyba és más "keresztény" ünnepekbe belekeverednek a különböző pogány hitek egyes motívumai, az a kereszténység terjedésének első pillanataitól kezdve általános jelenség. Ha az egyház nem lett volna hajlandó belekeverni a pogány hiteket a kereszténységbe, még a dogmák szintjén is (purgatórium, pl.), akkor valószínűleg nem tudta volna elterjeszteni a hitet, és lehet, hogy nem is létezne kereszténység, és a Bibliáról ma nem is lehetne hallani.
Ha a kereszténység már a kezdetektől fogva elfogadja, hogy belekeverjük az éppen aktuális hitrendszerünket a karácsonyba, akkor nincs mit csodálkozni sem a télapón, sem a fogyasztói mámoron. Ez egy ilyen alkalmazkodóképes ünnep.
A mi kultúránkban az elsőszámú ünnep a karácsony! Aki a karácsonyt gyalázza, az a lelki életünk alappilléreit gyalázza!
Karácsonykor az ember nem dolgozik, és a családjával van. Ez egy nagy jutalom, mert egyébként nagyon sokat dolgoznak és nagyon keveset vannak a családjukkal. És a karácsony megtanítja nekünk, hogy mivel érdemelhetjük ki a családi boldogságot: Pénzt kell költeni, olyan dolgokat kell venni, amire senkinek nincsen szüksége, mert a gesztus a fontos, nem az az érdekes, hogy mit veszel, a lényeg, hogy vegyél, vegyél, vegyél. És az ünnep legszentebb pillanata arról szól, hogy érzelmi közelségünk csúcspontján szorgosan bizonygatjuk egymásnak, hogy igen, én ettől vagyok boldog, ezzel tudsz örömet szerezni nekem, hogy veszel valamit nekem a boltban, tök mindegy, hogy mit. Így biztosítják egymást az emberek arról, hogy a pénzköltés a családi béke és a boldogság záloga.
Igen, mindenki olyan karácsonyt csinál magának, amilyet akar, bármennyire el lehet térni a szokásoktól, de alapjában véve a karácsony a fogyasztói lelkület államvallásának elsőszámú ünnepe, és a bevásárlóközpontok a templomaink. Minden népnek szüksége van vallásra, tudni akarják, hogy mit kell csinálni, mi a végső mérce, amivel elnyerhetik a lelki békéjüket. Jó, az igaz, hogy ez bizonyos értelemben egy hamis vallás, mert a pénzköltés valójában nem boldogít, és még a bolygót is tönkreteszi, de akkor is ez a spiritualitás a társadalmunk egyik bázisa, és enélkül gyorsan összeomlana az öngerjesztő folyamatai által fenntartott gazdaságunk.
Sajnos legtöbben ma már az első formulát nem veszik semmibe. Évtizedekkel ezelőtt "áttélapósították" a kereszténység legszentebb ünnepét. Minap hallottam a rádióban: Kínában is "trendy" (már a szót is utálom) a karácsony. "Télapóznak", konzumidiótáskodnak a hipermarketekben, szinte legázolják egymást fogyasztói mámorukban. Kíváncsi lennék rá, vajon Jézus Krisztusról hallottak e valamit életük során? Aztán meg mi köze a "télapónak" (aki különben is Mikulás), a karácsonyhoz? Ma már mindenféle szedett-vedett népség beszennyezi, és saját szájíze szerint átalakítja ezt az egykor szent, keresztény ünnepet. :-( Pedig nem kéne...
Nem tudom, ez a halászlé is vagy tíz éve volt. A Népfőiskolára mentem előadást tartani, annak is volt menzája, de a helyiek mondták, hogy hova érdemes beülni.
Németh Lehel nemrég meghalt, azt a halászcsárdát pedig évekkel a halála előtt eladta, a fene tudja, mi lett azóta belőle.
Imádkozom azért, hogy egyre többen felismerjék, fontos az ünnepnap az életünkben.
Persze, ha ez tényleg a lelkünkből ered. Ha tényleg fontos nekünk, hogy Jézus megszületett, hogy az élet még ezen a hideg hosszú éjjelű téli napon is erősebb, mint a halál. (Mert ez utóbbira épített a kereszténység is, a pogány rómaiak is örültek, hogy hosszabbak a nappalok, csak ők hatalmas gruppenszexszel ünnepelték (szaturnália).)
De van akinek a lelke nem ezt igényli. Más talán máshol találja meg a maga ünnepeit. Abban, ami tényleg fontos neki, mert közel állónak érzi. És nem azért, mert állam, párt, egyház, vagy bármilyen más közösség azt mondta neki, hogy "ezt most neked meg kell ünnepelned". Amikor az ünnep érzés és meggyőződés nélküli konvencióvá válik, akkor már rég rossz, ha csak a csatabárd elásásáról, meg a fogyasztásról szól. Márpedig minden "ünnep" erről szól, ha nincs háttere. Épp ezért nem szabad senkit sem kényszeríteni a "felülről irányított" ünneplésre, mindenki azt ünnepelje, ami neki a legfontosabb, akár magából, akár más ember folytán eredően...
Amúgy meg tényleg egyet tehetünk csak: nem állunk be a sorba, és úgy éljük meg az egészet, ahogy nekünk a legjobban esik. Mi már tavaly úgy döntöttünk, hogy leállunk a nyögvenyelős ajándékozással, mert mindenkinek csak púp a hátára, aztán tavaly egy elég durva esemény is történt 24-ről 25-re virradóan, amit még sokan most sem tudtak feldolgozni a családomban, így idén ez elmarad, s talán utána is oly sokszor. Nálunk sincs beigli, mert utálom és anyám amúgy se érne rá sütni, halászlé csak úgy "lájtosan", mert azt is csak anyám eszi, meg a nővéremék, ha eljönnek hozzánk. Úgy kell élvezni, ahogy nekünk a legjobb. Én pl. élvezem a nyugalmat, a félhomályt, a meleget, a Trans-Siberian Orchestra (az egyetlen karácsonyi zene, amit szivesen hallgatok, mert egyik kedvenc zenekarom, a Savatage csinálja) CD-it, köztük a legutóbbit, amit most szereztem be, meg eszek egy kis édeset. A nyugalom az egyetlen élvezhető tehát az egészben. S ha mást nem, legalább ezt sikerüljön megtalálni...
Hülyeség ez a topic. Mindenki (aki megteheti) úgy karácsonyozik, ahogy neki tetszik. Ha ezek után elégedetlen, akkor magára vessen. Azt meg nem értem, hogy miért kellene, hogy érdekeljen engem, hogy mások hogy csinálják, amikor ez egy családi jellegű dolog, még csak nem is látom őket.
Ha valakinek örömet okoz az ajándékozás és nem kényelmetlenséget, akkor azért engedtessék már meg, hogy így tegyen. Micsoda hülyeség az, hogy a karácsonyt elrontja az ajándékozás. Ahol elrontja, ott anélkül sem lenne jó. Attól még nem fogják szeretni egymást a családtagok, hogy nem ajándékozzák meg egymást.
Egyébként is hülyeségnek tartom ezt a szeretet ünnepe dolgot. Normális családban nem kell erre külön ünnep, hanem csak simán szeretik egymást. Minden nap.
A karácsony egy szép szokás, amikor a család összegyűlik, akár megajándékozzák egymást, ha tehetik, de mindenesetre együtt vannak és jól érzik magukat. Ha ebben bármi kényszer van, akkor nem lesz jó.
Mennyivel jobb volt a jó cuculizmusban amikor csúszópénzt kellett adni a boltosnak hogy pult alól hozzájuss valamilyen termékhez. Amúgy meg teli a tököm ezzel az egész fújj gonosz üzlet címû lemezzel amit úgy 10 éve talált ki vagy legalábbis hozott a köztudatba pár sötétzöld fazon, és mára már szvsz eléggé lejárt...
Megdöbbentő számomra ez a topic, de tipikus korképet ad.
Miért vannak sokan, akik nem tudnak mit kezdeni a Karácsonnyal?
Miért vannak sokan, akik nmem tudnak mit kezdeni egy ünneppel?
A dolog valahol ott kezdődik, hogy elfelejtettük a hetedik nap jelentőségét. II. János Pál pápa a vasárnapról írott levelében írja:
"Széles körökben gyakorlattá vált a "hétvége", ami a heti pihenést, az állandó lakhelyrôl távoli helyekre való kimozdulást jelenti, s gyakran foglal magában olyan kulturális, sport- vagy politikai programokat, melyek épp az ünnepnapra vannak idôzítve. Olyan társadalmi és kulturális jelenség ez, melynek -- nem tagadható, bizonyos mértékben -- vannak pozitív vonásai, amennyiben valós értékeket, az emberi fejlôdés és a társas élet kibontakozásának egészét szolgálja. Nem csupán a pihenés szükségletének, hanem az "ünneplés" emberi természetbôl fakadó igényének is megfelelnek. Amikor azonban a vasárnap elveszíti eredeti értelmét és pusztán egyszerű "hétvége" lesz, az ember sajnos olyan szűk horizontba zárul, hogy többé már nem képes látni az "eget". Bármennyire felöltözik tehát az ünnepre, belsôleg képtelenné válik az "ünneplésre". " (Dies Domini 1998 forrás: http://www.katolikus.hu/roma/diesdom.html)
Ha sikerül újra megtanulnunk a heti ünnepnap jelentőségét, ha tuzdunk egymásnak örülni, ha tudunk a másikra odafigyelni, akkor fogkjuk megsejteni a Karácsony igazi örömét, jelentőségét.
Imádkozom azért, hogy egyre többen felismerjék, fontos az ünnepnap az életünkben.
