Értem a kérdésfeltevésedet. Megpróbálom pusztán materialista eszközökkel megközelíteni a kérdésed. Eszerint a neurológia kulcsszerepet játszik. Tudomásom szerint az ember első évei döntőek az idegsejtek közötti kapcsolatok szerveződésében. Akiben sok kapcsolat jön létre, szerencsés, mert a mai világunkban okosnak fogják megítélni. Sok idegközponttal fog rendelkezni, és emiatt több tényt fog majd egyszerrre mérlegelni, vagyis körültekintően jár el.
Ami itt érdekes nekem, hogy az idegsejtközpontok kialakulását az élménydús környezet segíti a legjobban, és akinek hányatott az első pár éve, annak több idegkapcsolata lesz, mint a féltve óvott gyermeknek. Természetesen a jó sorsban nevelkedett is juthatnak sok élményhez, de ehhez "okos" szülők kellenek :-) Tehát egyszerre szerzi meg az empátiára való készséget és a sokoldalú mérlegelést.
Mégis van abban igazság, hogy az öröm egyenlő mértékben van elosztva szegény és gazdag között?
Szerény megfigyelésem szerint, az intelligensebbnek tartott emberek (furcsa kifejezés) a hétköznapokban csípőből átlátnak emberi kapcsolatokat, egyes emberek lelki történéseit. Talán ha némi agyat kaptunk at égtől, kisujjunkban van az, amit az ELTE-n évekig tanulnak? Ez nyílván nincs így, de ki tudja, lehet hogy tényleg mondvacsinált tudomány a pszichológia, az élettapasztalat, az intelligencia jobban vizsgázik az általa fölvetett kérdésekben.