Nemzetiségi elismerést a bunyevác népnek! Élve állampolgári jogaimmal, a vonatkozó törvények alapján ezzel a topickal indítom el, a Magyarországon élő bunyevác nép, nemzetiségkénti elismertetését a Magyar Parlamentben. Ehhez legkevesebb 100 éves magyar történelmi múlt szükségeltetik, továbbá magyar állampolgárok részéről 1000 hiteles aláírással jegyzett támogatás, az alulról induló népi kezdeményezés megerősítésére. Muity Mijo, Magyarország, Baja
MNO - KA Megküldte az Országgyűlésnek az Országos Választási Bizottság (OVB) elnöke a bunyevác kisebbség elismertetésére vonatkozó népi kezdeményezéssel összefüggő határozati javaslatot.
A népi kezdeményezést egy magánszemély nyújtotta be, ebben az aláírók kijelentik: a magyarországi bunyevác kisebbséghez tartoznak és kérik az Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény alapján a bunyevác népcsoportot ismerje el nemzeti kisebbségként, illetve a hivatkozott jogszabálynak a Magyarországon honos népcsoportok felsorolását tartalmazó passzusát egészítse ki a bunyevác kisebbségi népcsoporttal.
Az OVB múlt szerdán állapította meg, hogy a bunyevácok önálló kisebbségként való elismertetése ügyében indított népi kezdeményezéshez összegyűlt a szükséges számú aláírás, a szignók száma meghaladja a törvényben előírt ezret. (A testület még tavaly január 11-én hitelesítette az aláírásgyűjtő ívet.) Országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést a törvényhozás tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni – rendelkezik az alkotmány.
A minap a mellemnek szegezte az egyik megmondóember a hatásosnak szánt kérdést: nem túlzol egy kicsi azzal, amikor a bunyevácok helyzetét holokauszt kifejezéssel jellemzed?
Mondom, egyáltalán nem tekintem túlzásnak, lévén nem csak testiségükben lehet embereket elégetni, hanem az identitástudatukat, a szívüket, a lelküket is meg lehet ilyen módon semmisíteni, csak éppen esetenként célt téveszt a szikra, mint jómagam és kitartó segítőim, nemes ügyünket támogatók esetében is, amikor a fellobbanó tűz nem megsemmisítő hatású, hanem a lelkünknek erőt adó, dac szülte védekezést vált ki az ellenünk irányulókkal szemben.
Visszatérő sláger a hazai cigányság esetenkénti csoportos próbálkozása, amikor idegen földön szeretnének népük számára jobb sorsra lelni, lásd kanadai, mitöbb franciaországi, svédországi példák. Időnként megfeledkezve arról, hogy uniós állampolgárnak az EU tagállamai sorában erre nem igazán van esélye.
Hogy egyik nyolcvan év feletti kedves bunyevác aktivistánk az előbbi példák alapján szánta-e magát hasonló lépésre, fogalmam sincs, de az tény, hogy a négy esztendővel ezelőtti kudarcunk miatt határozott szándék érlelődött meg benne arra, hogy politikai menedékjogot kérjen Szerbiától.
Egy talán Szabadkán, vagy Zomborban elszenvedett személyes sérelem tántorította el e lépésétől, ami valljuk be, véghezvitele esetén igencsak nagy szégyenévé vált volna a magyar államnak. Viszont ez az ember, ezzel a bunyevác nép élő hősévé vált volna, a szememben már csak az elképzelés miatt is az maradt.
Nem táplálok én már illúziókat nagyon régóta a gondolatvilágomban, így mindenre fel vagyok készülve, többek közt arra is, amennyiben netán a 2006-os fiaskóhoz hasonló helyzet állna elő, vajon lenne-e okom továbbra is ragaszkodni a magyar állampolgárságomhoz? Megmaradni annak az államnak a hivatalos polgárának, mely az utóbbi két évtizedben bozgori sorsra kényszeríti állampolgárai ezreit, hiszen aki nem válik a honi asszimiláció miatt vagy magyarrá, vagy a külföldi nyomás hatására horváttá, az besorolási kategória hiányában bizony elvileg olyan hontalannak tekintheti önmagát, aki még az anyanyelvét sem jegyezheti sehol hivatalosan.
Annyi kemény munkának, amivel segítő társaimmal adózunk a bunyevác nép nemzetiségi elismertetéséért, illik is, hogy meglegyen az eredménye.
Annyi olyan hazai híresség létezett és létezik, aki részben, vagy teljes vérkeringésében bunyevác származású, szintén méltán megérdemli, hogy a horvátok görcsös igyekezete ellenére se legyen tovább megcsúfított kitagadottja ennek az országnak.
Újabb sikeres lépéssel közeledünk a célunkhoz.
Az Országos Választási Bizottság január 12-én tartott ülésén ismét példás gyorsasággal napirendre tűzte ügyünket, most az általunk leadott támogató aláírások kontrolljáról hozott javunkat szolgáló elismerő határozatot.
Mivel egy ilyen jellegű bírósági procedúra nagytudású és sokoldalú nemzetközi és alkotmányos jogban jártas szakembert kíván, viszont nekem/nekünk nincsen pénzünk ilyen kiadások fedezésére, csak abban merek reménykedni, hátha sikerül a nagy nyilvánosság révén olyan hírverést kelteni, amire felfigyelve akadna olyan jószándékú jogász, aki mély emberi humanizmusból felvállalná a bunyevác nép sorsának az egyengetését.
"Nem azok miatt a bunyevácok miatt kell elismertetni ezt a nemzetiséget, akik közönyesek ebben a kérdésben - ez teljesen egyértelmű. Hanem azok miatt, akik még élnek, akik még éreznek magukban annyi nemzetiségi életerőt, hogy sérti őket a jelenlegi helyzet. Mert nekik van igazuk."
Ennek a gondolatmenetnek a jegyében köszönöm meg mindazok támogató aláírását, akik ezen a módon nyilvánították ki a bunyevác nemzetiség hazai elismertetésének jogszerűségét, szükségszerűségét. Ebből az alkotmányos jogból csak a legmagasabb fórumok kreálnak mélyenszántó hezitációt, egy alapműveltséggel rendelkező előtt nem lehet vitatandó kérdés az, ami evidens.
Idézek a Kisebbségi törvényből (lásd: 30.§):
"(1) A Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely
a) a kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, illetőleg elkülönítését célozza vagy ezt eredményezi,
b) a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul,
c) a kisebbséget vagy kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza.”
Tegnap a zord időt csodálatos élménnyel feledtette az érdeklődők előtt az a program, mely kiválóságai révén bunyevác létünket volt hivatott "bizonyítani" a kétkedésre hajlók előtt.
A rendezvény helyszíne a Bács-Kiskun megyei Nemzetiségi Központ volt, mely sok más intézménnyel szemben nem a megyeszékhelyen, hanem a mi városunkban, Baján található.
A házigazdával egyeztetett terveink szerint ennek a kezdési időpontja 14 óra lett volna, de egy kellemetlen fiaskó áthúzta a számításunkat, ami kis híján a program elmaradásával járt.
Döbbenetes módon az Szabadkáról autóbusszal érkezett vendégeket mintegy két órán át tartó várakozásra kényszerítették más autóbuszokkal együtt a tompai határátkelőhely magyar oldalán, ami csak azért nem nyúlott hosszabbra, mivel közbenjárásomra az átkelőhely parancsnoka haladéktalanul intézkedett, így volt abban a szerencsében részünk, hogy kerek egy órás késéssel voltunk csak képesek megkezdeni az előadást.
Itt is köszönetet mondok a Nemzetiségi Központ munkatársainak, akik minden segítő igyekezetüket bevetették, hogy az előadóterem szükség szerint elő legyen készítve.
Hasonképpen szintén itt kérek ismételt elnézést azoktól az érdeklődőktől, akik megjelentek, de el is mentek reményvesztetten abban a hitben, hogy elmarad a tervezett program.
Nem maradt el, és ha a tervezettnél rövidebb idő alatt is, de maradandó élményben volt részük a kitartóknak.
Ezt az élményt csak fokozta egy meglepetés, ugyanis gépi zenei megszólaltatás helyett a legendás Tumas Pere Hajo névkövető tamburazenekara szolgáltatta a gyönyörű kísérőzenét.
Elmondhatjuk, hogy sem a csodálatos Tamara Babitynak, sem a Tandrcak gyermekkórusnak nem lehettek méltóbb partnerei, mint az említett tamburások, akik szívvel és lélekkel igyekeztek feledhetetlen hangulatot teremteni.
Feltették a riporterek a kérdést: mi volt három szerző egy-egy műve együttes bemutatásának a konkrét indítéka?
A válasz egyszerű: déli testvéreink sem nézhetik tétlenül, milyen méltánytalanságok érik a bunyevác népet Magyarország területén.
Míg Horvátország végtelenül erőszakos asszimilációs poltikájával avatkozik példátlan módon egy magyar belügybe, addig Szerbiából a bunyevác közösségi formációk igyekeznek kulturális élményekkel bizonyítani a bunyevác nemzetiség létét, annak számtalan nagyszerűségének bemutatásával, megszólaltatásával.
Ekkor kell megemlítenem azt is, milyen meglepetés ért az elődás kapcsán: szánom-bánom felhangú olyan bunyevácok is megjelentek a közönség sorai között, akik az elhorvátosítottak rétegéhez tartoznak/tartoztak. Egy bizonyos Csitanicás tisztújítás csalódottsága feletti fájdalmuk vezette őket ide, nem titkolva becsapottságukat, kiábrándultságukat. Külön megköszöm nekik az általuk jegyzett támogató aláírásokat, ami enyhén szólva meghökkentő az ő esetükben.
E hozzászólás folytatásaként Eperjesi László barátom által készített pár fotóval illusztrálom az eseményt, melyről a Bajai Televízió forgatócsoportja is készített felvételeket, amiből egy rövidített változat a híradóban látható (8:44 perctől 10:57 percig).
Szeretném egyértelműsítetten tisztázni mi az, amihez a bunyevác mozgalom kapcsán, mint kezdeményező személy szerint kötődöm, mi az, ami tartalmában a nevemhez fűzhető.
Ezeken kívül abban az egyedi szerencsében van részem, hogy Magyarország legrangosabb hírportálja, az Index, Mijo Baja Klubja címen biztosít számomra klubfórumot több tucatnyi témakörrel. Egyetlen olyan általam nyitott topik van az Indexen, mely nem ebben a zárt szegletben található, ennek a címe: SOS Mentsük meg együtt a bunyevác népet!
Még egy internetes környezetben fellelhető vagyok, ez az IWIW, de ez csak az ott regisztráltak számára tekinthető meg, az adatlapomhoz kötődő témakörök (topikok) és klubok tartalma az, ami a bunyevác missziót hivatott segíteni.
Minden egyéb olyan megjelenítés, amely nem ezek közé tartozik olyan, melyekhez nincs közöm, melyek tartalmától elhatárolódom!
Az aláírásgyűjtőív hitelesített mintapéldányát szombaton az Országos Választási Irodában átvettük, így aki a további 3 hét alatt segítségünkre szeretne lenni, annak jelzés esetén haladéktalanul juttatunk másolati példányokat.
A támogató aláírások gyűjtését december 2. napjáig áll szándékunkban folytatni, ez alatt azt értem, hogy legkésőbb 2-án (csütörtökön) át szeretném venni a kitöltött íveket.
Itt is ki szeretném hangsúlyozni: az ívek mellé mindenkinek adunk kitöltési útmutatót, aminek a tartalma az OVI vezetője instrukciói alapján lett összeállítva, és minden egyes betűje fontos annak érdekében, hogy a támogatás támadhatatlanul érvényes legyen.
Még egy lényegtes szempont: azok, akik az aláírásgyűjtés első fordulója alatt - ami az október 3-án tartott választást megelőző 41. napon szakad meg - már megtiszteltek bennünket támogatásukkal, azok ne bocsátkozzanak most ismétlésbe, csak olyanok tegyék meg ezt, akik az idei év alatt még nem álltak rendelkezésünkre.
Az alábbi jelzésemnek megfelelően, november 13-án kaphatjuk meg az új hitelesített aláírásgyűjtőívet az Országos Választási Irodától.
Ez gyakorlatilag azt fogja jelenteni, hogy a bunyevác nép nemzetiségi elismertetésére irányuló kezdeményezést támogató aláírások további gyűjtését november 15-től, azaz hétfőtől tudjuk folytatni.
A további folyamatot semmiben sem befolyásolja az, hogy az eddig leadott ívek milyen számban tartalmaznak hiteles támogató aláírásokat, hiszen ezeket az OVI csak megőrzésre vette át, közbenső feldolgozásra nem került sor. Ezt azzal együtt fogják megtenni, amit a hátralévő időszak alatt tudunk összegyűjteni.
A célunk változatlan: minél nagyobb számban találni támogatókat.
Ma reggel a közszolgálati tévécsatornán Dr. Semjén Zsolt miniszterlenök helyettessel készült riport.
Örömmel konstatáltam, hogy e rangos közéleti személyiség milyen nagy hangsúlyt helyez a magyarok identitástudatára a világ minden szegletében. Ez alapján okom van feltételezni, a bunyevác nép identitástudata sem lehet közömbös számára.
Tegnap befejeztük bunyevác ügyünk mellett lojalitást vállalóktól a támogató aláírások gyűjtését, hálás köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik szívvel és lélekkel átérzik mozgalmunk lényegét és fontosságát.
Holnap átadjuk az összegyűjtött aláírásokat tartalmazó íveket az Országos Választási Bizottság részére feldolgozásra.
Alapos okom van feltételezni, hogy a törvény szerint megkívánt számban máris rendelkezünk értékelhető aláírással, de erről inkább a kontrollt követően szólnék bővebben.
Mint már jeleztem, ha ez így is lenne, akkor sem hagyjuk abba, az október 3-án zajló választást követő 41. napon tovább folytatjuk a gyűjtést közel három héten át, hogy minél nagyobb számú támogatóval adjunk hangsúlyt az Országgyűlés előtt nemes célunknak.
A Klubrádió műsorvezetője, Pikó András által készített rövid riport Muity Mijoval a Reggeli gyors című műsorában: Tiszta beszéd (19:50-től 25:27-ig).
Itt legalább módom nyílott szétoszlatni azokat a légbőlkapott hamis híreszteléseket, melyekkel a horvátok próbálkoztak pár hónapja a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Dr. Pálinkás József által jelzett szakértői állásfoglalás eredetiségét illetően.
Most, hogy az Alkotmánybíróság előtt ezek hazugságnak bizonyultak, igen komolyan latolgatom, hogy a horvátok honi elnöke ellen beindítom azt a büntetőeljárást, melyet fenyegetőzve személyem ellen helyezett kilátásba az Magyar Televízió nagy nyilvánossága előtt.
Hálás köszönet illeti M. László Ferenc újságírót is, aki az egyik legpatinásabb internetes lap, az [origo] munkatársaként a következő írást jelentette meg bunyevác kezdeményzésem kapcsán.
M. László Ferenc, a magyar média rangos képviselője igyekezett objektív képet tárni olvasói elé. Számomra a bunyevác kérdés kapcsán rendkívül fontos és becsülendő szempont, hogy vele együtt növekedett azoknak a mérvadónak tekinthető újságíróknak a száma - így az általuk képviselt sajtóorgánumok is -, melyek növekvő számban képesek kíméletlenül lerántani a leplet a fölött az aljas szándék fölött, amit egy másik nép ordas letarolására, azaz a bunyevácok bekebelezésére fordít a horvát asszimilációs politika. Mely politikának segítő partnere volt az eddigi magyar hatalom, ugyanakkor reményeim szerint a bunyevácokat megillető nemzetiségi elismerés tövénybe iktatói lesznek az előbbieket követő megvilágosodott mai utódok a Magyar Köztársaság országgyűlésében.
Július közepét írjuk az Úr 2010. esztendejében, Hepp Mihály egykori pécsi népművelő hátát fővárosi irodája klimatizáltsága ellenére kiverte a víz, magába roskadva ült bőrfoteljában, sokkos hidegrázás kerülgette.
Opálos szemeit telefonjára meresztette, nem akart hinni a pár perccel előbb kapott hírnek, miszerint az Alkotmánybíróság, benyújtott botorságait ízekre szedve lényegében elhajtotta őt is és hasonszőrű társait is még a kinti +37 C°-nál is melegebb éghajlatra.
Hepp Mísó ma nagy ember, a horvát nép legmagasabb hazai méltósága, de a kudarcot képtelen méltósággal viselni.
Kivöröslött fejjel, remegő ujjakkal tárcsázta Jadranka Kosor telefonszámát a számára rendszeresített közvetlen vonalon.
Elhaló hangon csak ennyit volt képes kinyögni: Alo, Jadranka, opet ovi bunjevci ...! Pali smo ...
Jadranka Kosor értelmes asszony, a félszavakat is megérti. Haladéktalanul lépett, beindult a munkáját segítő államgépezet. Pár nappal később, azaz ma már hallhattuk is a híreket: Schmitt Pállal tárgyalt a horvát miniszterelnök.
Lám-lám, mindenki teszi a maga dolgát. Jadranka igyekszik elsimítani a sváb-bunyevác-horvát Mísó balfogásait, mi pedig visszük serényen tovább megkezdett bunyevác ügyünket.
Ugyan bunyevác ügyünk pártsemleges jellegű, üzletpolitikától mentes kellene, hogy legyen, de a mai naptól jelentős mértékben magasabb esélyeket látok arra, hogy a kétharmados többséget kívánó törvénymódosítás végre valahára megtörténjék.
Bátorkodom feltételezni, hogy az elkövetkező idők politikai szférája rá fog döbbenni arra (mi mindent megteszünk ezért), miféle csúf játékot űzött velünk négy évvel ezelőtt egy hamis MTA állásfoglalás, mely a gyanítható módon szándékosan septében bonyolított eljárás döntéshozó résztvevőit képes volt megtéveszteni.
Kultúridők parlamenti prominensei nem követhetik el ismét azt a népellenes bűnt, amit a bunyevácok kénytelenek voltak elszenvedni.
Mivel mi kezdeményezők a kiírt feltételeknek hiánytalanul eleget tettünk, ezért az elmúlt 4 év elvesztésének okozóit, azaz a bunyevác nép megkárosítóit igyekezni fogunk minden számításba vehető módon felelősségre vonatni.
Ha valakiknek, akkor nekünk bunyevácoknak okunk van örülni azoknak a várható változásoknak, melyek számunkra elsimerésünket és felemelkedésünket lesz képes biztosítani.
Svetozar Čiplić kisebbségügyi miniszter tegnap hivatalosan is bejelentette: június 6-ánszervezik meg a kisebbségi nemzeti tanácsok választását mind a 167 szerbiai községben. Mint elmondta, 19 szerbiai kisebbség választhat tanácsot, ebből 16 esetben közvetlen választást szerveznek, míg három esetben: a horvátok, a macedónok és a szlovének elektori közgyűlést tartanak.
Szerbiában 1 285 163 polgár vallja magát valamely kisebbség tagjának, ami a lakosság 14 százalékát teszi ki, a különböző nemzeti közösségek listáira összesen 904 280 személy iratkozott fel.
„A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai a kisebbségi önkormányzat megvalósulását biztosítják, ugyanis e testületek által választott képviselőiken keresztül a kisebbségek hatással lehetnek önazonosságuk megőrzésére és jogaik védelmére, külön hangsúllyal a művelődés, oktatás, tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területén” – magyarázta a miniszter.
A magyar közösség mellett, amelynek lélekszáma a legutóbbi népszámlálások alapján 293 299 ezer személy, közvetlenül választhatnak még nemzeti tanácsot az albánok, akik 61 647-en vannak, az askálik, akik 584-en, a bosnyákok, akik 136 097-en, a bolgárok, akik 20 497-en, a bunyevácok, akik 20 012-en vannak, továbbá a vlahok, az ő lélekszámuk 40 054, a görögök, akik 572-en, az egyiptomiak, akik 814-en, a németek, akik 3901-en, a romák, akik 108 193-an, a románok, akik 34 576-an, a ruszinok, akik 15 905-en, a szlovákok, akik 59 021-en, az ukránok, akik 5354-en és a csehek, akik 2211-en vannak.
A választásokat az önkormányzati és országos parlamenti választásokhoz hasonlóan szervezik meg, szavazatszedő bizottság alakul minden olyan településen, ahol legalább 200, legfeljebb 2000 bejegyzett választópolgár van.
A miniszter arról is szólt, hogy a montenegrói kisebbség, amelynek lélekszáma 69 049, azért nem került bejegyzésre, mert ezt nem kérték a minisztériumban, a lélekszám öt százalékának megfelelő számú hitelesített aláírást mellékelve. Jugoszláv nemzeti tanács azért nem alakulhat, mert e közösségnek hiányzik a saját nyelve, írásmódja és irodalma.
Nincs nemzeti tanácsuk a goránácoknak (4581 polgár), a muzulmánoknak (19 503), az oroszoknak (2588), a törököknek (522), a sokácoknak (717) és a cincároknak (293), de négy év múlva élhetnek majd e jogukkal."