Hali, azt még nem mondtammert azt hittem, hogy ez egy beufratós topic, de most már látom, hogy frankók vagytok, hogy én bodobácsokat rejtegetek az ágyneműtartómban. Nagyon félek viszont, mert egyre nagyobbak lesznek, és bármikor eljöhet az a nap amikor lebukom velük. A rabjuk vagyok, ha úgy adódik, bármit megtennék értük.
Nekem sokáig nem engedtem otthon semmilyen állatot. Így egyszer beszereztem egy üres akváriumot és belegyűjtöttem eső után a létező összes csigát, amit találtam a környékünkön... Na most a csigáknak nem volt nagy teljesítmény a fedetlen akváriumból kimászni, így egy éjszaka alatt ellepték a lakótelepi, 9. emeleti lakásunkat. Jó pár napba került, mire mindent összeszedtük:) - bár még így is voltak kóbor csigák, amiket még fél év múlva is találtunk a szekrény háta mögött, amikor tapétáztunk:)
Összefogdostam még apró békákat (nyári tábor, Balatonlelle), katicákat - persze végül mindent szabadon engedtük, a táborban nem engedtek állatot tartani.
Volt nekem is mentett kisverebem, balatoni nyaralás alatt - vihar után találtuk- mi sem tudtuk táplálni és elpusztult:(
Börzsönyben van a telkünk, összeszedtünk gőtéket, pici rákokat is a patakból aztán hazavittük - majd a rákövetkező hétvégén vissza, mert a biológiatanárnőnk majd sikitófrászt kapott, hogy a védett erdei állatokat otthon tartom..
Kóbor kutyát, cicát én is próbáltam befogadni, de már a lakásig sem jutottam el velük:(
Na ezt cáfolnám. A szűznemzés akkor jön csak, ha nincs más lehetőség. A gyerek telefonjában van egy homályos kép: "a bizonyíték". Ha le tudom tölteni, akkor felteszem ide. Egészen úgy csinálják, ahogy azt kell. :)))))
Egyébként botsáska nálunk is van vagy száz, 2-3 cm-esek. Szóljon, akinek kell!
Nem tunt el a kis larva, ott novekszik a szekrenyed mogott egy beszogellesben. A hosszu evek alatt hatalmas, mutans darazs-szornyetegge fejlodott, es hamarosan ledonti a szekrenyedet, es zsakmany utan nez...
Persze ezt mar nem tudod majd nekunk elmeselni, de biztos bemutatjak a Kekfenyben meg a Discovery Channelen :-)))
Igaz ami igaz, anno én is vittem haza tücsköt-bogarat. Cserebogarakat például, lepkéket, aprócska, ebihalból éppen átalakult békát, gőtét, miegymást... persze jópár madárfiókát is. Anno egy közeli árokból még valami halszerűséget is fogtam, kézzel, persze már lehetett valami nyűgje hogy hagyta magát megfogni, el is pusztult hamarosan. Pedig akváriumba tettem :)))
Meg volt egy egerem is! Őt is úgy tudtam csak megfogni, h előtte valószínű mérget evett, csak egy órára lehetett az enyém, az utolsókat rúgta...
Egyszer egy darázsfészket is szereztem, egy darab lárva volt benne. Kikelt (a szekrényemben!!!), én meg langyos mézes vízzel etettem. Ideig-óráig meg is volt, aztán eltűnt.
sok parlagfüvet tartok otthon, teljes titokban. persze törvénytisztelő polgárként kizárólag frissen kaszálva. engem nem zavar, mert tegnaptól koliban vagyok.
Gyerekkoromban, amikor a lakótelepre kőtöztünk, rengeteg volt a kóbor qtya. Ugye a kertes házakból behozták, oszt kidobták a jónépek. Anyám mesélte (6 éves voltam), hogy hány vén, randa qtyát szedtem össze és vittem haza. Aztán szegények meg lettek etetve, és huss... :o(
Aztán, mivel qlcsos gyerek voltam nyaranta, vittem haza:
- macskát (kicsit, nagyot vegyesen, egy maradhatott is, idén tavasszal halt meg...),
- madárfiókát (fészekből kiesett, otthon elhunyt, nem tudtuk etetni...),
- sok ebihalat üvegben (anya meglát - sikoly - elzavar - visszavittem a pocsolyába),
- patkányt (a családi legenda szerint igazi, békebeli házipatkányt, anya meglát - sikoly - elzavar - visszavittem),
- kiskacsát (húsvétkor a piacon zsebpénzből vettem, anya meglát - nevet, örül - nekiadtuk nagynéninek vidéken, további sorsáról csak sejtéseim vannak...)
"a hangyafarm szekrény mögött, radiátor mellett teljesen észrevétlen"
De csak amig ki nem szabadulnak a kis dogok! Egyszer a nagyszuloknel arra ebredtem a haloszobaban, hogy egy hangyaboly ellepi a labamat. Pedig nem is volt hangyafarmja a nagyfaternak. Viszont lyukas volt a padloja, es valahogy beszivarogtak.
Eloszor azt hittem, elzsibbadt a labam, mert olyan volt, mint hangyak maszkalnanak rajta. Kozben meg tenyleg hangyak maszkaltak rajta :-)
cserebogaram- cincérem nekem is volt - kicsi dobozban - sőt volt egy csodaszép nagy kifejlett példányu szarvasbogaram is - érdekes hogy túlélték az egész nyarat - csak ősszel engedtem őket vissza a természetbe -
- volt fehér egerem a fürdőszobában, akiről később kiderült hogy patkány - szegény anyukám - hogy megrémült tőle -
- csipás veréb fiókám is volt -
- sőt egyszer ugy 6 éves lehettem - egy tojást bugyoláltam be sok ruhába - hátha kikel a kiscsirke a párnám alól -
Én anno kis műanyag dobozba gyűjtöttem egy fél bolynyi hangyát, földeltől, mindenestől. Még öntöztem is őket :))) Anyám tudott róla, hagyta hadd múljon el magától ez a szenvedély. El is múlt.
Meg kissrac koromban egyszer osszegyujtottem egy befottesuvegnyi cserebogarat, es otthon eldugtam a szekrenyemben. Mar nem tudom, milyen celom lehetett veluk, de miutan egy ejszakan at folyamatos kaparaszas hallatszott a szekrenybol, jobbnak lattam szelnek ereszteni oket az ablakbol.
Kesobb attertem a sarokban lako pokok etetesere, mire a szuleim hosszu gyogykezelest javasoltak egy csendes szanatoriumban.
Ma mar csak a kutyamat etetem, de o nem a szekrenyben lakik, ugyhogy offtopic :-)
