Ahonnan jöttél, ott már nem hiányzol.
Lassan több van már mögötted, mint amit még előre látsz.
Egyre több az emlék, a furcsa ismerős ("Honnan is?")
Nem lelkesít már annyira egy új kaland igérete, szívesebben játszol talán az elmúlt évek emlékeivel.
Fellöktek megint, ki tudja hányadszor -nem harcolsz már. leporolod magad és mész tovább, hiszen így szoktuk, "ez az Élet"....Ez?
És vagy már olyan bölcs, hogy ne osztogass bölcs tanácsokat. ("Minek? Kinek?")
A gyerekeid felnőtt emberek. Nem érnek már rád, várod hát a ritka ünnepeket.
A napok a metronóm egyhangúságával sorakoznak.
Tik...tak...tik...tak..tik...tak..tik...tak..
(Valahol vol már egy ilyen topik.)
Már megbocsáss, de honnan veszed, hogy az idősebb korosztályt nem érdekli a szex? Szerintem egyáltalán nem az. És azt is álliíthatom, hogy pár évtizeddel ezelőtt sem tartottam „mocskos, kerülendö, szégyenletes, max szükséges rossznak”.
A fiatalok sokszor azt felejtik el, hogy az idősebbek is voltak fiatalok. A másik amit sokan elfelejtenek hogy a szex nem a fiatalok kiváltsága. Miért ne lehetne egy idősebb embernek is szexuális vágya? Ez nem verseny, hogy ki hányszor csinálja! Fiatalon sem az volt a célom, hogy naponta minél többször, hanem inkább az, hogy minőségi legyen. Hogy mind a két fél maximálisan élvezze az együttlétet.
Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, hogy valószínűleg fiatalon többet szeretkeztem, mint mostanában, vénülő fejjel, de soha nem számoltam, hogy mennyit. Nem is érdekelt.
Hogy fiatalon mennyi volt és most mennyi, az meg csak is rám tartozik szerintem.
Most sem tartom sem mocskosnak, sem szükséges rossznak, csak egyszerűen olyan témának, aminek a kitárgyalása szerintem nem helyes. Mondhatod rám, hogy prűd vagyok, de ettől én még szeretek szeretkezni. Szerintem erről nem beszélni kell, hanem csinálni. Sokkal jobb! :D
Ne haragudj de ez egy erős előitélet részedről, vagy rosszul válogattad meg a társaságod. Persze nem tudom, hogy a mai fiatalok kitárgyalják-e társaságban a szexuális éltüket, az én időmben ez tényleg nem volt szokás. De a száját senki nem huzogatta a szexre abban biztos vagyok. Az én életemben, ami eddig 8 évtizedből áll, soha nem volt a szex mocskos vagy kerülendő. Viszont a felvetett probléma valóban orvosi eset. Nem tudom mit segítene, ha itt mi elkezdenénk mondani, hogy az én férjem x-szer egyhéten tud, a másik meg csak y-szor. Megoldaná ez a problémát???
Azért jársz itt rossz helyen a problémáddal, mert ebbe a topikba egy olyan korosztály jár, amely számára az élvezetes, kielégítö, a mindennapi életet kiteljesítö szexualitás eleve szájhúzogatós tabu. Ez a te korosztályod is, tehát tudnod kell, hogy a nyílt és pozitív hozzáállás ritka mint a fehér holló. A szex pár évtizeddel korábban ab ovo mocskos, kerülendö, szégyenletes, max szükséges rossz volt. Itt nem fogsz pozitív hozzáállású tanácsot kapni. Ezért írtam, hogy menj tovább orvosi vonalon.
Nekem egyébként nagyon rokonszenves és irigylendö, hogy vágysz a szexre, és amíg a tested képes rá, nem akarsz lemondani róla. Nagyon örülnék, ha az én férjem is így állna majd hozzá, úgy harminc év múlva :)
Előbb kérdezném meg egy jó barátomat, mint egy anonim topicot. De kérdezni lehet. Amint látjuk nemigen van erre, számodra elfogadható válasz. Amit mi jónak találnánk az neked nem kell. Akkor mi legyen?
Az alapkérdés, ha már öregedés topik, hogy a szex kinél hogy megy idős korban, ...
Erre meg szerintem főleg ne várj válszt. Van négány nagyon jó barátom, akivel sok mindenről szoltumk eszmát cserélni, de ez eddig soha nem volt téma. Lehet, hogy a korosztályom szemérmesebb annál, hogy ilyen ügyeket kitárgyaljom? Nem tudom...
Nem fogom azt írni, hogy imádom a szexet és ma is naponta kétszer szexelek, mert nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy csak minden másnap (karácsony és húsvét másnapján) művelem a sport eme formáját. Az igazság valahol a kettő között van.
Valamikor fiatal koromban annyira szerettejm a töltött káposztát, hoyg ha anyám azt főzött, akkor képed voltam, reggelire, ebédre és még vacsorára is azt enni, karácsoynkor minden nap. Ma is szeretet, de már csak ebédre fogysztom és az sem biztos, hogy az ünnep minden napján.
A lényeg az, hogy ahogy öregszünk megváltozunk. És ez igaz a étkezési szolásokra épp úgy, mint a szexualitásra. Ezt vagy tudomásul veszed, vagy nem. Én tudomásul veszem.
A psychosomatikus dolgok idővel somatizálódnak. Ezért kellene psychologushoz vagy még inkább talán psychiáterhez fordulni. Egy próbát megérne nekem, ha valami számomra fontos dologról volna szó.
ne is várj, hogy valaki majd konkrét választ ad, vagy megoldja a problémádat"
Nem ezt vártam!
Az alapkérdés, ha már öregedés topik, hogy a szex kinél hogy megy idős korban, kit zavar, kit nem, az esetleges "sikertelenség". Tudom, "illetlen" ilyen után érdeklődni, de ez jellemzően vele jár az idős korral
Olvasgattam olyan témákat, ki mit csinál 60-70 éves korban, hogy tölti az idejét
Marhára nem érdekel, ki mit barkácsol, ki mit főz stb. Ha a vázolt helyzetem nem zavarna én is tudnék hosszú kommenteket írni, mivel tölteném az időmet.
Azt mondod hogy pszichés?
Másképp gondolom, mert szép lassan jött a fizikai kifáradás, a rosszúllét és még utána is be-bevállaltam munkákat. Akármilyen lazán csináltam abnormálissan "belefáradtam".
Persze rosszul érintett hogy nem tudok dolgozni és az hogy ez bejött a szexben is, egyenes fizikai következménye és nem pszichés/volt/
Most már persze az! Ha minden sarkon kapsz egy pofont, megpróbálod elkerülni az utcasarkokat :)
Okos vagy! értelmes elfoglaltásgok mellett észre se vesszük az évek múlását. Nekem csak kb. 2-3 éve kezdik átadni a helyet a buszon. Kicsit sértődött voltam eleinte, hogy ennyire látszik a korom, de ha tömve van a busz, szivesen elfogadom.Nem nézek soha senkire szúrósan ha nem adja át a helyét, még tudok állni szerencsére.
Fotózni jó! 7 évesen kaptam az első igen primitiv kis kodak skatulya gépet, megvannak a fotók amit csináltam akkoriban. Én is sokszor sajnálom, hogy a sok utazást nem tudtam digitálisan megörökíteni. Szines papirképekkel igyekeztünk spórolósan fotózni.:-(
Valmiért a filmezés soha nem izgatott, ki se próbáltam soha.
Viszont elég sokat olvasok, minden érdekel. Neten is van előfizetett ujságom többek közt. Szóval unatkozni nincs időm az biztos. Sajnos koromnál fogva kihalnak a régi barátok körülöttem. A jó nagy dumák, viták stb. azok hiányoznak, de ez az élet rendje. Van akiknek korábban kell távozniuk és van akit itt felejtettek. Én az utóbbiakhoz tartozom.
Ma délelőtt végigolvastam az összes bejegyzést. Boszival egyetértek. Igaz nekem 3 gyerekem és 5 unokám is van, de ettől függetlenül (mármint hogy) neki nincs gyereke sok mindenben igaza van és érdemes meghallgatni amit mond, illetve ír. Azután vagy megfogadom a tanácsát, vagy nem. Ez már a saját döntése mindenkinek. Egy idő után úgy is rájön az ember, hogy igaza volt. És azért volt igaza, mert bölcsebb a korából kifolyólag, amit most ne írok ide, mert hölgyeknél ez nem illik. Nekem még így tanították... :-)
A kor nem érdem, hanem egy állapot. A lányom egyszer azt mondta nekem: Apa olyan borzasztó, hogy neked mindig igazad van. Lehetett akkor 18 éves. Lassan majd ő is megkapja a gyerekeitől ezt.
66 éves elmúltam közeledem a 67-hez. Amikor betöltöttem a 65-öt akkor már nem vettem nyugdíjasbérletet, de még csak jegyet sem a BKV-ra. Nem szólt a Metró mozgólépcsőjénél posztoló ellenőr amikor csak köszöntem neki egy „jónapot”-al. Ránézésre elhitte? Lehet, de minek ezzel foglalkozni? Élni kell, vidáman, jókedvűen és nem azzal foglalkozni, hogy öregszem. Értelmes tevékenységet folytatni ami nem hagyja, hogy az ember agya ellustuljon. Vallom, hogy akkor nem lehet baj.
Soha nem voltam tornászbajnok, futni meg kimondottan utáltam. Persze a nők után az más kérdés, de azt meg nem szebad, hiszen itt a nejem, 44 éve együtt vagyunk. Persze azért a csinos lányokat ma is megnézem, azt semmi nem tiltja. :-) De eltértem a témától. A fiatalokról akartam még egy gondolatod. Amikor a városban járok és Metrózom, már nem egyszer előfordult, hogy amikor felszálltam, akkor nem is egy fiatalabb lány vagy fiú már állt is fel, hogy tessék leülni. Általában megköszönöm, de nem veszem igénybe ezt a felajánlott lehetőséget, mert pár megálló nem nagy dolog és állni még tudok. De azért jól esik, hogy felajánlják. Annak idején még én is agy tettem, mert így tanítottak a szüleim. Sok fiatal ismerősöm van. Jóé megvafyunk egymással. De ez egy külön téma lehetne.
Fotózás, filmezés:
1964 óta fotózom. Persze akkor még csak a 36 kockás filmes fényképezőgépet ismertük, az előhívótankkal, a vegyszerekkel és nagyítógéppel. Én magam nagyítottam a felvételeimet. Ma már digitális masinával csinálom én is a fotókat élvezve ezáltal azt a lehetőséget, hogy gyakorlatilag nincs mennyiségi korlát, annyit csattogtatok amennyit akarok. Azután meg, ha keresek egy képet, akkor rámegy sokszor egy fél napom is mire megtalálom, vagy nem :-)
1969-tól filmezek. Akkor kaptam ajándékba anyámtól egy Quartz M kamerát. Tekerős masina, ami 2x8-as filmre dolgozott. Sok felvételt csináltam a gyerekeimről azzal a masinával. Akkoriban sok könyvet elolvastam az amatőr filmezéssel kapcsolatban. Valahol azt írták, hogy az effajta filmezés de főleg a technika kihaló félben van. Akkor ezen csak mosolyogtam, de be kell látni igazuk volt.Ma már persze én is digitális kamerát használok. A masina zsebben elfér és ma már a memória krtyára 2 órát is fel tudok venni egyfolytában, színesben és még hangja is van. :-) Csak azt sajnálom, hogy amikor fiatal voltam, akkor még ilyenem nem lehetett. De mint tudjuk ez sem kívánság hangverseny.
Foglalkozom az unokákkal. Főleg azzal a kettővel akik a közelünkben laknak. Napi kapcsolatban vagyunk. Hanarosan itt a nyár és akkor itt lesznek naphosszat, mert ugye a szülők dolgoznak...
Internetezek, weblapot csinálok, tévét nézek, ha olyan műsort találok ami érdekel és írok.
Nem unatkozom, de nem is akarok. Ameddig kedvem lelem ezekben addig nincs baj.
Persze, vannak betegségeim, mert a szervezet azért csak kopik, főleg ha az ember nem igazán folytat úgynevezett egészséges életmódot, de ezekkel együtt tidok élni. Egyik sem jár fájdalommal.
Szeretek élni, mert élni jó! Én már csak ilyen vagyok. Egy vén bohóc. Mondták már nekem, hogy olyan vagyok mint egy nagy gyerek, aki nem nőtt fel. Igaz lehet, de ha eddig nem nőttem fel akkor már minek tegyem arra a hátralévő 40-50 évre? :-)))))
„Elöször csak a munkában fáradtam ki nagyon. Aztán gyanusan nagyon, majd mellkas tünetek, hogy finoman mondjam.”
És utána félbehagytál egy munkát. Igaz arról nem írtál, hogy ez mit váltott ki belőled. Szerintem eléggé stresszes állapotot. Mert ugye úgymond nem tudtál megfelelni a saját elvárásaidnak. Most kérdezheted, hogy jön ehhez a szex közbeni és utáni rosszullét? Tudat alatt a szex közben is benned volt az ideg, hogy nem tudtál teljesíteni. A STRESSZ! A szervezet elfáradt, elege lett. És ez pszichés dolog. Tudomásul kell vennünk, hogy ahogy az idő előrehalad úgy a szervezetünk sem úgy működik már mint régebben.
Arra szerintem ne is várj, hogy valaki majd konkrét választ ad, vagy megoldja a problémádat. Mint már írtam nem vagyok orvos, de ha az lennék sem hinném, hogy távgyógyítással orvosolni lehetne a gondodat. Minden ember más így másképpen élünk meg dolgokat. A gyógyszerek is másképp hatnak az egyes emberekre. Azt írtad, hogy egy 12 órás kivizsgálás után a doki azt mondta, hogy nem talált semmit. Akkor tovább kell lépni. Ha úgy érzed, hogy az ereid körül lehet a gond, akkor próbálkozz érspecialistával esetleg. A véleményem most is az, hogy a gondod pszichés eredetű. Persze ez csak megérzés, konkrétan nem mondhatom, mert nem ismerlek.
Gondok mindenkinél lehetnek és vannak is. A megoldáa nem az, hogy hallgatunk róla. Néha már az is segít, ha csak kibeszéljük magunkból. És ez nem szégyelni való.
Elöször csak a munkában fáradtam ki nagyon. Aztán gyanusan nagyon, majd mellkas tünetek, hogy finoman mondjam.
És eljött egy munka amit félbehagytam, kiszálltam. Ekkor még semmi nem jelentkezett szex közben, után. Najó , lehetett túlzott kifáradás ott is de, nem okozott olyan gondot.
Most már persze pszichésen is "tiltakozom", mert rossz tapasztalatom van.
Egy munka közbeni, utáni rosszúllét után , vagy 12 órás kivizsgálás és semmi
Elbeszélgettem hosszasan a doktorral. Azt mondta, nem tud mást mondani, a vizsgálatok alapján minden rendben
Arra azért kiváncsi lennék, milyen állapotban vannak arrafelé az ereim.
Nem lehet, hogy pszichés problémáról van szó? Nem kardiológiai, hanem egészen más lehet a gond? Mert az is előfordulhat, nem?
Nem vagyok orvos, de az emberben benne lehet egy kis szorongás, ha már egyszer előfordult, hogy utána rosszul lett. A félelem attól, hogy ismét előfordul. Szerintem ez is előfordulhat.
huha, de elbeszélünk egymás mellett! én egy példát emlitettem, s nem téged az ismerkedést illetöen.
Mindeki levonhat következtetéseket, a hozzászólásokból. Én azt vonom le, hogy lehet kulturáltan is irni. Nem kell egymást elküldeni a picsába, vagy ugyanazt szajkózni (nosztalgika) perecet tessék...perecet tessék, (a szex az egy jó dolog)
Nagyon bölcsen cselekedtél. Jómagam már régen nem vezetek, de ez nekem semmi bánatot nem okozott. Igaz, inkább a férfiak szoktak autó megszállottak lenni. Orvosok meg közömbösek. Volt olyan ismerősöm, aki valóban már alig látott, de képes volt kocsiba ülni és vezetni. Komolyan mondtam neki, hogy ön és közveszélyes.
Nekem se szokott semmim se fájni, de azért tudom, hogy már nem rohangálok úgy a lépcsőn mint szoktam még 1-2 éve. Társammal együtt túl vagyunk a nyolcvanon és tudomásul vettük, hogy lelassultunk. Már nem megyünk hosszú repülő utakra, mert fárasztó. Az utazás volt az életünk, de erősen vissza vettük magunkat mikor már betöltöttük a nyolcvanat. De azért élünk, sok minden iránt érdeklődünk és utazni csak Europán belül utazunk. Tudjuk, hogy már nem leszünk frissebbek és fiatalabbak, de amit tudunk azt élvezzük. Pl. jó könyvek, hangversenyek, szinház stb.
Tudom, hogy friss vagyok itt de azért véleményem lehet – gondolom. És le is írom:
Ahogy az ember idősödik jönnek a nyavalyák. A szervezet kopik és ezt – ha akarjuk ha nem – tudomásul kell venni. Nekem is van jó pár, de nem fogom felsorolni, mert nem hinném, hogy valakit is érdekel. 1976 óta van, illetve volt jogosítványom. Napi szinten vezettem. Nem hivatásos sofőr voltam, de a munkámmal együtt járt. Imádtam vezetni. Tavaly augusztusban kellett volna a jogosítványom hosszabbíttatni. Nem tettem meg, mert tudom magamról. hogy hogy nem úgy látok aholgy kéne. Nem szemüveg probléma, hanem „csak” anniy, hogy a bal szemem látóidege előtt van egy kis vérömleny ami zavarja a látást. A szemorvos megadta volna az engedélyt, de én nem kértem. Lemondtam egy olyan tevékenységról ami mindig örömet okozott és nagyon szerettem. Úgy gondoltam van elég hülye az utakon, nem kell hogy még egyel több forgassa a volánt és esetleg veszélyeztesse ártatlan emberek testi épségét, vagy életét. De ezt nem úgy éltem meg, hogy most vége a világnak. Nem dőltem a kardomba ezért. Alapból optimista vagyok. Szeretem az életet és nem hagyom hogy bárki, vagy bármi kibabráljon velem. Azt mondják, hogy egy bizonyos korban, ha reggel felébredsz és nem fáj semmid, akkor már nem is élsz. Erre én vagyok az ellenpélda, mert nem szokott reggel semmim sem fájni amikor felébredek. És még is élek. Mondták már nekem, hogy fordítva vagyok bekötve.
Miután te a hozzászólásaid alapján frigid vagy, el se tudod képzelni, hogy egy ember nem azért akar szexelni, hogy bármilyen elvárásoknak megfeleljen, hanem ázért, mert ez neki jól esik. Tudod, mint a csokitorta vagy a séta a tavaszi erdöben, ésatöbbi. És vágyik rá, mert tudja, hogy az neki jó. Ha te ezt nem érted meg, akkor az csak a te fogyatkozásodat domborítja ki ezen a téren.
Akkor ne add fel! Éljenek a gyógyszergyárak, akik nem kis hasznot csinálnak ebböl. Mindössze arra kivántam rámutatni, hogy egy nö bizonyos kor után megértö ezzel a "problémával" szemben. A problémát a férfiak csinálják maguknak.
Itt csak a nézöpontokról fogsz olvasni, a szivproblémádra nem itt lesz a megoldás.
Szeretném megemliteni, ami kiváltképpen taszit: idösebb úr szeretne megismerkedni velem. Kb. a harmadik mondatában kétértelmü szexualitásra utaló viccesnek szánt dolgokról beszél. Hát ez a legfontosabb? Nekem nem! Túl az ötvenen vannak még sokat adó egyéb közös tevékenységek is.
A meddöség és a többi, amiröl irsz más kategória.
Én itt nem "csámcsogok", még T.nosztalgikával sem vitatkozom akár nivó alatt, vagy felett. De látom nem sikerült meggyöznöm arró tisztelt idösödö úr, hogy ha egészségi állapotod nem engedi, ne csinálj ebben a korban ebböl problémát. A társad meg fog érteni!
"Igy már nem érdekel semmi, még a korábbi hobbijaim sem, pedig azokat imádtam."
Na szóval itt van a kutya elásva. Vannak igen idős barátnőim 90-102 évesig. Mág soha nem hallottam azt tőlük, hogy nem érdekel semmi. Ha valakit már semmi nem érdekel, akkor tényleg minek élni? Nem tudom megérteni ezt a nyűgöt. Amig van szemem, tudok olvasni, ha jó a fülem, tudok zenét hallgatni. Ha van lábam, tudok járkálni, emberek közé menni gondolatokat kicserélni stb. Szerintem menj el egy psychologushoz.
Aki 70 éven felül, férfi létére azt szeretné celebrálni, amit 30 évesen tudott, hát adja fel! Ne váljék nevetségessé!"
Nem a 30 éves korom teljesitményét sírom vissza, ha gondosabban olvastad volna
Azt se irtam, mennyi lenne a "kapacitásom" ha ez a szemét szívzűr nem lenne
Legyen csak minden másnap, ahogy a vicc mondja, karácsony és husvét másnapja :)
Gondolod hogy nevetséges lettem ezzel a gondommal?
Mennyire nevetségesek akkor azok a fiatalok, középkoruak, akik potencianövelőre szorulnak?
Mennyire nevetségesek azok a nők akik nem tudnak kielégülni a szexben, vagy valamiért nem tudnak teherbe esni?
Ne gyere azzal hogy a férfin múlik! Van jópár topik róla.
Tehát mindezek az emberek, köztük én is, adja/adjuk fel? Szégyenünkben bungee jumping gumikötél nélkül?
Ha neked és a többi topik-társnak ez a gond nem gond, vagy nem hiányzik a szex, akkor miért itt csámcsognak, ha jobb tanácsuk nincs? Jogotok van persze, csak...
Nem tudom a nicked férfit vagy nőt takar, de menj valami hasonló topikba ahol bármilyen testi nyavalyákkal nyűglődnek, legyen férfi vagy női és röhögjél rajtuk egyet. Aztán kezdjél futni...
