Sziasztok!
Mi van akkor, ha a pasid/férjed/párod/barátnőd fütyül az - akutan - érzékeny lelkedre? Sírsz - ő nevet mert vicces a tévéműsor. ("Bocsánat, de ez annnnyira jó poén volt!")
Beszélsz a kapcsolatotok nehézségeiről - alig várja, hogy befejezd. Másnap kiderül, hogy nem emlékszik egyetlen szavadra sem. ("Miből gondolod, hogy fáradtan figyelni tudok...?")
Eközben rendületlenül bizonygatja, hogy szeret, de nagyon...
Önmagáról nem beszél, kényelmetlen kérdésekre nem válaszol.
Akad hasonló jellegű tapasztalatotok?
Okulás képpen szívesen olvasnám...
Hogy egyerekes hol tart azt nem tudom, csak arra válaszolhatok, hogyha ha ez érdekel, hogy én a FÉRJE hogyan vagyok!
A szeret vagy (ki) használ topicba szerintem az én érzéseim is beleférnek, és ha drága nejem erre vetődne (akkor is max. másik nick-el) az sem baj, hisz a személyes beszélgetéseink alkalmával a kétkedést és egy csipetnyi lesz@rást is érzek, miért érezne most másként, miért is bánatána, hogy a segíteni próbálok?
Tehát: Szerintem első nekifutásra tisztázd le magadban, hogy melyiktől mit szeretnél?!
Az edző: El tudod vele képlezni a mindennapokat? Vedd bele pl.: az újdonság varázsának elmúlását is. Nem lesz már olyan nagy "durranás" a találkozás, hisz a lebukás veszélye megszűnt, ez "már csak" egy szimpla kapcsolat lesz. Ettől persze még lehet jobb, mint a mostani házasságod, erre a válaszokat te tudhatod.
Ha úgy érzed, hogy Ő a befutó és Ő is lépni akar, ne tökölj, ülj le a férjeddel mondd el, hogy szerelmes vagy, ne fájdítsd a szivét semmilyen részlettel, az első kérdése (a szivében tuti), hogy ki Ő? - szerintem válaszolj- mivel össze fogod kötni az életedet edzőbával, ne hazudozz! Az összes többi személyeskedő kérdésre nem válaszolnék, mert már semmi köze nincs hozzá! Fájdalmas, de idővel megérti, hogy így jobb volt neki, könnyebb felejteni ha minél kevesebbet tud (előző életemből tapasztalat).
Ha edzőbá már régóta hezitál, akkor szerintem felejtsd el, nem kellessz neki másra mint a lopott napokórákpercek kellemes eltöltésére. Magyarán azt mondja mindig amit hallani akarsz, hogy neki beteljesüljenek a vágyai akár szexuális akár mentális irányultságban. Aztán persze lepattanás anyutól meg csak várat magára, te meg egyre jobban ülsz a slamasztikában.
A férjeddel kapcsolatban: Nem titkolom, hogy hozzá jobban húz a szívem, mert a leírásodból nekem egy hasonló szerencsétlen tollashátu majom körvonalazódik ki, mint amilyen én vagyok, és nem írtad reménytelennek az otthoni helyzetet.
Nehéz szitu. Ha meg akarod menteni a házasságodat (ami még mindig lehet szuper mint írta valaki előttem).
Szerintem első lépéskként szedd össze magad, és bármennyire is szereted Őt, az első beszélgetés alkalmával ne tállalj ki! Kérdezd meg, hogy miért változott pozitív irányba. Mik azok a dolgok amiért elkezdett változni? Egyenes embernek írod le - ha valamit sejt ez az indokok között lesz, el fogja mondani. Na itt lesz a bibi. Itt terelj egy kicsit, próbálj meg rájönni - BESZÉLJETEK sokat, ne hagyd, hogy az elmúlt időszak szürkesége kisértsen, hogy VALÓJÁBAN szeret-e és nem csak a családmodell fenntartását szorgalmazza. Ha úgy érzed a kezdeti évekhez hasonlóan feltétel nélkül szeret mond el neki! Az igazság nem a legfájdalommentesebb út, de szerintem (én is egyenes embernek tartom magam) a legcélravezetőbb. Abban biztos lehetsz, hogy lesz sírás-rívás-üvöltözés-dühroham, de ez (ha szeretitek egymást) elmúlik viszonylag hamar.
AMI FONTOS! Ne menj bele részletekbe! Pl.: "annál a fánál hátulról úgy elláta a bajom, hogy csak na" mert az erőteljesen rontaná az "újrakezdés" sikerességét. VISZONT! Kérdései lesznek, mert tudni akar majd mindent! Gondold át minden szavadat! Ha semmit nem mondasz vagy hazudozol orrba-szájba az nem jó. Úgyis leszenk olyan konkrétumok amiket meg fog tudni, és ha rájön, hogy orbitálisan még most is átverted az a maradék kis bizalmát is elveszted. Vannak dolgok amiket magadtól el kell mondanod, Ő megnyugszik egy kicsit, neked pedig a lelkiismerted könnyül egy hangyányit. Éreztesd, hogy szereted, és VALÓBAN szeretnéd helyrehozni a dolgokat. Ha nem törődsz vele, csak verbálisan cselekszel, hogy persze sajnálom, meg soha többet, és hozzuk helyre de nem követik tettek a szavaid, telejesen hiteltelenné válsz, (bizalomból amúgy sem álsz majd akkor jól) mégjobban féltékeny lesz (ha eddig nem volt az, most biztos lehetsz benne) és a végén könnyen lehet, hogy két szék közül a padlón találod magad.
Bár írtad, hogy Vidék meg miegymás de én mostanában sokat olvasgatok Párterápiáról. Sokan vannak ellene, sokan vannak mellette, olvass utána és dönts.
Kívánom a legjobbakat, remélem, hogy valami okoságot le tudsz majd vonni az írásomból.
Bárcsak én tudnék ezekből a szavkból valamit hasznosítani, de nálunk valahol az összes leírt dolgog különleges mixtúrájából áll egyenlőre az életünk.
Szüleim mondhatni, hogy "példás" házasságban élnek már bő harminc éve. Kb 5 éve volt egy nagy botrány, amikor apám félig-meddig lebukott egy munkatárssal. Béna volt, nem tudja kezelni a telefonját, volt néhány nehezen kimagyarázható sms, de mindent nem bizonyítottak, ő meg jó politikus módjára csak annyit vallott be, amire volt bizonyíték. Anyám érhető módon kiakadt, talán kicsit jobban is a kelleténél, apám átminősült kb fél évre kutyába. Én ugye már felnőtt voltam, persze kapott egy kis beolvasást tőlem is, de nem akartam belefolyni, mert kettőjük ügye és ez nem felém volt gáz, hanem anyám felé. Akkoriban egyszer megkérdeztem apámat, hogy első eset volt, vagy az elmúlt harminc évben megesett-e máskor is. Hát, életemben nem láttam ennyire zavarba jönni, elmotyogott egy halk igent és marha gyorsan témát váltott. Anyám persze válással fenyegetőzött, bár érezhető volt, hogy nem gondolja komolyan. Apámat kérdeztem meg (anyám régebben kicsit sárkányosodásra hajlamos volt, nekem is volt emiatt nem egy komoly veszekedésem vele), hogy ha nem jó nekik együtt, miért nem válnak el? Rám már nem kell tekintettel lenni, most már tényleg kettejük dolga. Na erre mondta, hogy na és ha elválnak? Összejöhet mással, aki izgalmas, új, stb. Aztán x év múlva már ő is unalmas lesz, neki is lesznek rigolyái. Anyámat megismerte, számos olyan tulajdonsága van, ami miatt tiszteli és szereti. Ez élete végéig megmarad, egy fellángolással meg max pár hónapig húzná.
Azt hiszem itt van a kutya elásva, hogy sok év után már senki se izgalmas, nem jelent kihívást. Ha erre rendezkedik be az ember (újdonságkeresésre), akkor nagyjából 5 évente válthat partnert.
Igazságpárti vagyok, de ebben a helyzetben nem biztos, hogy a saját lelkiismereted megnyugtatásán túl haszna lenne. A férjed megsemmisülne, megalázva érezné magát... Vannak olyan emberek, akik képesek ilyet benyelni némi duzzogás után, de azt csak te tudod, hogy ő ilyen típus, vagy azonnal összecsomagolna. Viszont ahogy leírtad, mindenképp adnék neki még egy esélyt. A hétköznapokban vajon az edző helyt tudna úgy állni társként, apaként, mint a férjed? Kétlem.
Azért veszélyes ez a játék (bár megértem, hogy nem vagy könnyű helyzetben), mert könnyen két szék között a pad alá tudja taktikázni magát az ember.
NAGYON JO AMIT IRSZ!!!!!!!! Azt hittem, sokkal rosszabb a helyzet - szerintem ebböl még lehet valami, méghozzá egy klassz házasság - csak egy kicsit át kell szervezni. Most megyek a férjemet szeretni, de majd hétvégén többet írok :) Fel a fejjel! :)
A férjemmel különösebb gond nincsen. (nem dobál késsel körbe) csak elnyeltek minket azok a bizonyos szürke hétköznapok... Valaha szuperül megértettük egymást mind az ágyban mind a hétköznapokban. A kritikus hetedik évnél volt egy törés azóta eltelt több mint másfél év a semmivel. Reggel őrültek háza, rohanás, gálya rohanás bölcsi, ovi haza mosásfőzés este apa haza mi volt bent drágám? - Semmi, hajtás.
Néha egy-egy szex - ami egyre laposodott, és akkor betoppan valaki mint "Egyerekes"-nek és megváltozik az életed. Bókok csodás szeretkezések, súgás-búgás. Hogy jó irányba változik-e azt nem mondanám egyértelműen. Amikor vele vagy őt szereted amikor hazaérsz és nézed a "családapát" aki a gondjaiba merül akkor összehasonlítod őket: Az egyik ragyog a másik elgyötört és fáradt.
Most erre a fáradt összeszedi magát és rákapcsol...??? Olyan hihetetlen, félek, hogy nem tartana sokáig a kitartása, + Ő nem az a fajta akinek ha elmondom a részigazságot az elég lenne. Egyenes ember, valaha én is az voltam. Ez is csak lelkileg gyötör, mintha elvesztettem volna valamit - hát ha kiderül a bizalmát egy jó ideig azt tuti, hogy lőhetem... és lehet, hogy a házasságomat is?!
A férjemet is kezdem "sajnálni" mert látszik rajta, hogy tud valamit, és napról napra jobban szenved. Szerintem hamarosan lesz is beszélgetés - mint mondtam igaz ember - és attól is félek. Bár a szüleim míg éltek arra tanítottak, hogy mindig igazat kell mondani, mert bár sokszor ez a legfájdalmasabb, de egyben ez a legrövidebb út is.
Lányok van itt olyan, akinek már összejött a kibékülés utáni bizalomvisszaszerzés? Ha mégis "kitállalok" otthon és a férjemet választom - már ha kelleni fogok neki - hogyan viselkedjek?
Elöször is gondold végig, mi az, amit az edzö most épp Neked megad, a férjed meg nem. Fogalmazd meg magadban, aztán kérdezd meg magadtól, hogy van-e valami esélye annak, hogy a férjed is meg tudná ezeket adni, csak rá kéne vezetni/meg kéne neki mondani, hogy Te vágysz ezekre a dolgokra. Hátha megkaphatnád a férjedtöl is, nem kéne félrelépni emiatt!
Az pedig, hogy az edzönek mire kellesz, az teljesen nyilvánvaló. Az, ha két tini etyepetyél az autóban, az egy dolog, hiszen nincs hová menniük, de nem is csinálnak semmi rosszat, ebben még nem látok semmi megalázót. De ha két felnött ember teszi ugyanezt, az már igen ciki. Én a helyedben megkérdezném magamtól, hogy vajon mennyire tarthat engem egy olyan férfi, aki ilyen módon "intéz el" engem rendszeresen.... :((( Vajon ö van Hozzád több tisztelettel, vagy egy olyan férfi, aki a halálkemény mindennapokat osztja meg Veled (ha ugyan megosztja, ezt is tisztáznod kell magadban), aki háromszorosan is elkötelezte magát Melletted, elöször a templomban, aztán az elsö gyermek tervezésénél-születésénél, majd a másodikénál (és megint kérdés, hogy mennyire volt-van ö melletted, áll mögötted, ezt Neked kell tudni).
Én így látatlanban a férjednek szavazok bizalmat, ö ugyanis már több éve bizonyít, tart ki Melletted. Ez az edzöröl nem igazán mondható el, ugye?
Összefoglalva: ha férjed rendes, jó ember, tisztességes, lelkiismeretes családapa, aki "különben" jó társad, akkor én elöször vele próbálkoznék, neki mondanám el, hogy változásra van szükséged, Ha szeret Téged, talán hajlandó lesz rá.
(Azt meg hogy bevalld-e neki a viszonyodat, nem tudom.... azt tudjad, hogy jó eséllyel szörnyü lesz a jövö, még akkor is, ha befejezed a viszonyt. Mert ha nem mondod el, hogy megcsaltad a férjed, örök lelkifurdalás, meg rettegés, hogy nem jön-e rá visszamenöleg, ha meg elmondod, akkor esetleg szívböl megbocsát, de erre sajnos kevés az esély. Inkább az történhet, hogy végleg vége lesz a házasságotoknak, és keletkezett újabb két elvált szülök gyermeke....... de ezt akkor kellett volna átgondolni, mielött belekezdtél, lefestened magad elött a gyermekeid arcát, amikor majd el kell mondanod nekik, hogy apu már nem akar veletek élni, hogy el fog költözni Töletek.... szerintem szörnyü , amit tettél. Szerintem azért vagyunk nagykorú emberek, hogy felelös döntéseket hozzunk akkor is, ha éppen nagyon megkívánunk valakit, hogy tetteink következményeit elöre lássuk, átgondoljuk, és józanul döntsünk akkor is, ha zubog a vérünk. Vallásos vagy, templomba jársz, ezt Neked még inkább tudni kellett volna, mint egy "normál halandónak")
Én is nagyon hasonló cipőben járok (csak 2 gyerekem van) nálam az egyik kölyök kosárlabda-edzője lett a szerelmem célpontja. Minden szuper vele, de az "átromantikázott" ahogy te mondtad "lopott napok, órák, percek" után persze rohannia kell haza... Napok... 2 gyerek mellett elég nehéz volt leszervezni egy 1 éjszakás kirucanást. Olyan helyen dolgozom ahol nem nagyon indok pl.: a kiküldetésre... Maradnak az autóban elvégzett feladatok/jóidőben a közeli erdő... Ilyenkor arra gyanakodom, hogy csak arra kellek, hogy megvalósítsa az állmait amit otthon a hitvesi ágyban nem lehet...
Bonyolítja a helyzetet, hogy a férjem megneszelt valamit és véltozott. Persze volt beszélgetés belülrős zokogtam amikor a szemébe kellett hazudnom, hogy nincs senkim! Nem tudom eldönteni, hogy most tényleg nekem szól a sok-sok kedvesség és figyelem vagy a "házvezetőnek" aki mosfőztakarítgyereketnevelésmégnéhaahitvesiágyonisteljesít?
Pedig már félve, de el-elkezdtem tervezgetni... Nehezen ment, mert mégiscsak ISTEN színe előtt addtak minket össze... Nálad/nálatok ez könnyen ment?
Ebben az összefüggésben fontos: mi sem áll távolabb tölem, mint az emancip***aság, söt, ellenkezöleg! Én valóban azt hiszem, hogy a férfi vezetésre született, a nö pedig engedelmeskedésre (lehet megkövezni). Viszont az engedelmeskedést nem kell összekeverni a hülyeséggel, szerintem ez a fontos. Engedelmeskedni nagyon szép dolog, ha olyan vezet, aki erre méltó. Ha meg méltatlan egyén próbálgat vezetgetni, akkor az elmehet sürgösen az említett búsba!
Bölcs vagy, Coffos!!!!! Mint ahogy már más topikban is megírtam, én is voltam nös pasas mellékutcája évekig, nagyon bánom, sajnálom azokat az éveimet. Késöbb, mikor megkörnyékeztek nös pasasok, kéjesen hajtottam el öket a búsba!
Ha csökkenne azon libák száma, amilyen én is voltam, ha végre már az internet korában kellö hatékonysággal tovább tudnánk adni, hogy "ne kezdj nös pasassal, mert ráfázol", akkor talán kevesebb nö tekintene sajnálkozással a múltjába, és kevesebb nös pasas röhögne a markába, és/vagy fordulna el cinikusan a szeretetéhes mellékutcától!
Szerintem nem. A nős - de kalandozó pasiknak semmi nem kell, inkább az éremnek azt az oldalát köllene kidomborítani, hogyha a nős pasik mindig találnak libákat, akik egyébként más területen, okos, értelmes nők - csak valahogy itt nem - akkor nem lehet egy szavunk sem, nekünk mint nőknek. Megérdemeljünk, nem igaz.
A kátyúból talán úgy lehetne kikeveredni - nekünk nőknek - ha nem engednénk meg azt a luxust, hogy más irányítsa a mi életünket. Mi a más: - nedvesedő bugyi, rózsaszíncukros vágyképek a fehérlovasról (bakker a fehérlovas nem szokott nős lenni még a mesében, sem, nem még az életben!), anyagi szükség, ésatöbbi, ésatöbbi.
Mindkét háesszemben többes számot használtam, aminek az volt az oka, hogy így talán nem veszi senki magára a dolgot: nem sértődik meg, nem érzelmileg olvas, hanem igyekszik megragadni a lényeget.
Amúgy persze abszolút nem érdemes általánosítani, sőt. Általánosítani akkor "jó", amikor egy jelenséget szeretnénk megvilágítani... Remélem érthető?:)
Szerintem pucold meg az ablakaidat. Például. Jön az ősz, rengeteg a nyári por, piszok rajta. Vagy...írtad: hat éves a kicsi. Akkor menjetek el őszi faleveleket gyűjteni. Gyönyörű színeket produkálnak ilyenkor - csodálatos látvány. Süssetek kézzel gyúrt sütit, engedd, hogy Ő formázzon sünit belőle...milyesmi.
Amikor pedig újra megjelenik a pasi - legyen kész terved: te mit szeretnél. Mert most nincs háború, a nők nagy többségének nem arra kell berendezkedni, hogy üljenek a sutban és csak várják, várják, várják---a Férfit.
Ha teljes értékű kapcsolatra vágysz - akkor olyan pasit keress, akivel ez legalább elvben lehetséges. Magyarán független - de nem csak mondja! - hanem ténylegesen is az.
Amúgy szívem szerint megkérdeznék mindenkit - amikor nem független partnerrel eszi össze a fene az emberlyányát - mondjuk meg: megéri? Amikor nem független partnerrel eszi össze a fene az emberlyányát - akkor honnan tudjuk, hogy minket szeret-e_tényleg_, nem pedig a (lopott) helyzet generálta édességet kívánja? Amikor nem független partnerrel eszi össze a fene az emberlyányát - miért veszünk be mi nők olyan marhaságokat, hogy: például azt mondja a férfi: - ÓÓÓ borzalmasan szar a házasságunk, szinte egyedül függetlenül élek, csak dolgozok rájuk, dolgozok....stb. Ezzel egy időben, ha megkérdenéd a feleséget, ő meg ezt mondaná: - szeretem a férjem, de az utóbbi időben, nem tudom megérinteni a szeretetemmel, nem fogadja a közeledésem, teljesen apatikusan ül órákig a tévé előtt, amikor nagy ritkán itthon van...
Ha már van olyan az emberi életben, hogy szerelem, szeretkezés, akkor legalább olyan partnert "keressünk/találjon meg ő minket" aki független, mert mi értelme hónapokig, sokszor évekig kínlódni azért az érzet/tudatért amely így szól: - én más vagyok mint (feleség, jegyes, barátnő egyszóval többi). Én különlegesebb vagyok tőlük mert a Jóska/Pista/Jenő csak engem szeret, hiszen örökké ezt mondja!!, mikor naponta egy-két órát velem van, csak sajnos el kell mennie utána a családjához/ jegyeséhez, barátnőjéhez...
Jó pár oldalt visszaolvastam és próbálok okulni belőlük.
Szeretném megosztani veletek az én szomorúságomat és ne kíméljetek, mondjátok a véleményeteket.
2010. Január...elkezdődik egy levelezés azzal a pasival akinek a gyereke az én lányom legjobb barátnője (csajszik 6 évesek). Kiderűl, jól éreztem, a közös szimpátia megvan. Levelek, majd találkozgatások (pontosabban a gyerekekkel együtt négyesben program). "Nincs értelem, mert mindkét családot tönkretesszük!"-elhatározás mindkettőnk részéről. 1-2 nap szünet, majd virágszál az autómra, 13 szál vörösrózsa Valentin napra. Azóta lopott napok, órák, néha percek. Ám ő nem mozdul. "Most még nem tudok felállni."-mondja.Minden gondolatomat leste, ha vmi olyat mondtam, amire vágytam, utánajárt, megnézte, elintézte, megvette. Kb. havonta megkérdeztem, most akkor mi van, meddig megyünk időben és érzelmekben, kötöttségekben. Ilyenkor morcos volt, mert ne sűrgessem, szeret, azon van, hogy a gyereket és engem is boldoggá tegyen, mert mi számítunk neki. (Itt többször elhangzott a Ti (gyerekem és én)vagytok a félcsaládom, másik fele ő és a gyereke.) Mindez tartott a közös nyaralásukig. Hazajött és közölte, a nő (élettársa) olyan résen van, mint egy őrmester, nézi mikor netezik, sms-t ír, a gyereket "ráakasztja", hogy ne induljon sehova egyedül. (Előzménye, hogy egyik reggel "összefutottunk" a lakásuk előtti parkolóban, ami kínos volt, mert arra nem számítottam, hogy a nő is ott lesz. A viselkedésünkből tuti le lehetett venni a dolgot.) Azóta egy emailt küldtem, nincs válasz. Kényelmes? Nem kockázatat? Soha nem fog eljönni? Várjak? Mire? Nem akarok egyoldalú szabályok szerint élni, de őt sem veszíteném el. Mit tegyek???????
valoban lehet elrontottam azt a kerdest :( ,Sajnos nem figyeltem hogyan adom elo..Nem voltam okos.de akkor ezt ereztem es lehet mar elegem lett mindenbol.
Pl regebben megbeszeltuk tobbet talalkozunk aztan semmi.De eroltetni semmit sem lehet a masikra ..elrontottam akkor.De o is evvel a korlatokkal,hogy ne menjek bulizni...mert evvel kapcsolatban o csinalt jelenetet hamarabb minthogy feltettem volna a kerdesem. Es ezek utan valtoztam meg igazan en is, es kezdtem maskepp latni ezt a kapcsolatot.
Az a helyzet, mar lehet nem keres ezek utan ,de most egy ilyen beszelgetes utan mit kellene tennem?Neki kellene legalabb bocsanatot kernie egy ilyen "elszolas-ébredtunk"utan.Nem?Vagy rosszul gondolom? de en meg mar nem tudok ilyen kapcsolatban elni ahol nyaron is csak vasarnap talalkozunk akkor is faradt..De ha hetkozben csaszkalok valahol,mar megjegyzi hogy mekkora csavargo vagyok..Ő meg jarja az orszagot hotelrol hotelra es mit tudom en mit csinal...Raadasul még igy elszolja magat a teloban..
Lehet en mar nem teszek lepest tobbet, pedig asszem nagyot vétek mert marhara kevesszer lehet az ember szerelmes es en mar asszem az vagyok,de talan kesobb jobb lesz.
szerintem, azzal a kérdéssel, teljesen elrontottál mindent, másik oldal felöl kellett volna megközelítened a dolgokat, drágám, mi lenne, ha többet találkoznánk, olyan jó veled, szeretek veled lenni, valami hasonlót. Azt tanácsolom, le kell ülnötök beszélgetni, mert ez már tarthatatlan állapot. Ne találgass magadban, mi lehet a baj, mert azzal csak magadnak ártasz és örlődsz!! Ja és egy pasinak bizonyos határokon belülig lehet elvárása, amúgy nem. Mik vagyunk mi nők, dróton rángassanak?! Női büszkeség, alázat?!
sziasztok! Kepzeljetek nem tudom mit tegyek,mar a kétej belulrol.Asszem szerelmes vagyok mégis ugy erzem tovabb kell lepnem,de nem tudom jol latom e..? Van egy pasim 6 honapja es valahogy sehova sem jutunk.
Valoban jol nez ki ,jo vele lenni,jo amikor hozzabujhatok segit ha kell valami vagy anyagilag is odarakja magat.de csak ugy vagyok neki, ugy erzem. Az elejen hetvegen taliztunk mentunk ide oda,de az utobbi 2 honapja ,amiota feltettem neki a kerdest mit tervez megbolondult.
En nem holtomiglant akarok, csak, hogy akar e neha egyutt lenni estenkent tobbszor vagy sem?-mert jo lenne.Szerintem 6 honap utan nincs abban semmi ha valaki estenkent talizik,attol még nem ferj es feleseg.Es ugy ismeri meg igazan az ember egymast. Addig amig nem jott be a melo jott hetente 4 szer a hetvegen altalaban pentek,szombat este ott volt vasarnap meg egyutt voltunk egesz nap..De amiota allitolag dolgozik, mert a gabona szezon beindult ,mar szinte csak hetvegen talalkoztunk.Azaz a nyaron alig voltunk eddig még valahol vagy valamennyit egyutt.Mert amikor hetvegen raer a lanyaival is kell foglalkoznia..
Kozben meg annyira kikeszul allitolag a munkatol ,hogy felrebeszel,felejt es ideges.Most kedden is beszelgettunk es elszolta magat ...
reggel amikor "felebredtunk"ezt mondta veletlen..na ennyi eleg volt ugyanis en nem aludtam nala akkor este...mondtam neki ezt, mar nem magyarazza ki es leraktam.
Tokre szar ,mert tomkeppen varok ra,alig van velem ,nem jo ez a kapcsolat mégis megorulok a hianyatol alig birom . De muszaj, hogy o tegyen valamit ha erzi rosszat tett.Nem?Ha meg nem keres valoszinu nem is szeret nem? Én mar nem latom mit teszek rosszul de lehet tenyleg jobb lenne tovabblepni vegleg..hiszen igy maganyos lenne az eletem hiaban vagyok tarskapcsolatban. Azt még nem irtam,hogy elvarja ,hogy ne jarjak bulizni meg ne nezzek mas pasikra amikor vele vagyok...nem is szoktam amugy mas pasikra nezni..szoval tisztara nem tom mit akar ez..ha laza kapcsolatot akar , akkor minek var el ilyen dolgokat?..nem tom mar mi van..szerintetek mi van?
Úgy gondolom, hogy igaz amit leírsz. A férjemmel nem volt mindig minden szuper, sőt volt, hogy egy hétig elköltöztem anyukámhoz a gyerekekkel. Agresszív volt, mindenbe belekötött, és azzal a feltétellel mentem vissza, hogy 1 éven belül még a faluból is elköltözünk, ahol az édes jó anyja lakik, mert ő gerjesztette. S amióta elköltöztünk nagyon jól kialakultak a dolgok. Nem akarom megcsalni, de a mindennapos találkozás s az a vágy ahogy rám néz, tisztára a kisértésbe visz, de ameddig tudom addig azért én nem megyek bele játékokba.
örülök, hogy leírtam egy-két dolgot. Nagyon jó kívülálló, tisztán látó emberektől hallani a kemény igazságot, amit nem is akarok látni :( Ma este beszélek vele, elmondom a problémáimat, ha semmi hajlandóságot nem látok rajta, akkor ezt itt abbahagyom. Lehet hogy sokára, de mindenki megtalálja a hozzá illőt, rám is biztos vár valaki :)
Komoly kérdésekben őszinte, pofátlanul megmondja, hogy erre és erre számítsak (azaz semmire, szerintem ezt nem is nehéz leközölni az emberekkel).
Ezzel komolyan ellenkeznék. Patthelyzetben vagy, valószínűleg nagyon jól látja, hogy ő van alkupozícióban. Így könnyű határozottnak lenni. Hülye párhuzam, de ha lakást akarsz venni és tudod, hogy 1. a tulajdonos másnap külföldre költözik és muszáj aznap eladnia a lakását, kell a pénz az új élethez, 2. nem sürgős neki az eladás, tele van lóvéval melyik esetben fogsz pofátlanabbul alkudni?
Kisebb dolgokban már visszaüthetne a fene nagy őszinteség (kellemetlen kérdések, számonkérés, stb), azt ennek megfelelően elsumákolja...
Szerintem egy kapcsolatban alapvető, hogy legalább azt lehessen tudni, hogy a másik merre jár. Én se járok el a pasival búvárkodni, mert félek a víz alatt, cserébe ő meg naponta dob egy sms-t, hogy nem ették meg a cápák. Nem feltétlenül kell beszámolni minden történésről, de ha már azt is elhallgatja, hogy merre járt, akkor sumákol... az meg csak a politikai pályán kifizetdő, magánéletben nem igazán..
Sok emberrel történik ilyesmi. Ez a kísértés, csak nem biztos, hogy egy kísértésért megéri kockáztatni egy házasságot. Márpedig, ha véletlenül kiderül és a férjed tudomására jut, nem hiszem, hogy röpdösni fog az örömtől.
Szerintem fogd ezt fel az élet apró örömének és tudd, hogy hol kell meghúzni a határt, mert könnyen lehet, hogy két szék közül a pad alá esel. Nem te lennél az első, jártak már így páran. Lehet, hogy megérintetted azt a férfit, de egyáltalán nem biztos, hogy ő szeretne tőled bármi komolyabbat, vagy esetleg otthagyni érted a családját.
Ha rossz tulajdonságon azt értjük, hogy egyáltalán nem foglalkozik velem, akkor ezt nem tudom elnézni, akármennyire is értékes ember.
Komoly kérdésekben őszinte, pofátlanul megmondja, hogy erre és erre számítsak (azaz semmire, szerintem ezt nem is nehéz leközölni az emberekkel).
Alapvetően jószívű és megbízhatónak is tartom, de akármennyire is felnézek rá, iszonyatosan rosszul esik, hogy pl. nemrég külföldre ment fesztiválra, és bármely fórumos "idegen" vagy a barátai jutnak eszébe társaságként, engem pedig még az utolsó utáni lehetőségként sem hívna el (arra hivatkozva, h nem szeretem a rock zenét, de minden reggel és este azt hallgatom utazás közben:).
"kisebb" kérdésekben már nem mond igazat: pl.: miért nem kerestél napokig? válasz: nem volt időm! És közben látom a hétvégi fesztivál frissen feltöltött eseményeit az interneten. Hozzáteszem, hogy a hétvége történéseit sem mesélte még el nekem, az internetről tudok dolgokat, bár ő nem sejti, hogy ezeket én is figyelem... De azért keményen kitart amellet, hogy neki semmire nincs ideje!
Ezek alapján úgy döntenék, hogy kell a fenének, szórakozzon mással, nézzen hülyének mást, de ott vannak az emlékeim meg a néhai jobb élményeim, amikor rajta kívül senki mást nem éreztem korrekt embernek, nem tudtam rajta kívül másra felnézni. Még mindig ezt a helyzetet várom vissza, de nagyon nem akar jönni, a kitartásom pedig fogy
Tegnap én is ebbe a cipőbe léptem, mind ketten házasok vagyunk, ismerjük is egymás családját, de akarva-akaratlanul nem vagyunk egymásnak közömbösek. Nem történt nagy dolog, de ez eléggé felzaklatott. Szeretem a családom, a férjem, mindent megteszek értük. Igazság,m hogy a férjem ennyire, mint ez a férfi nem figyelmes, s ez inponál. De a figyelmesség nagyon jól esett, sajnos- vagy nem- tegnap az első szájon csókolás teljesen felzaklatott. Nem tudom mit kezdjek ezzel. Ma láttam, nagyon jólesett, hogy hozzám ért, csak direkt- véletlen- mások előtt. Nagyon sokat gondolok rá. Nem igazán értem, hogy mi történik velem. 36 évesen, 14 év házasság után, gyermekekkel a hátam mögött, sose gondoltam, hogy velem ilyesmi előfordulhat.
Jó leírni valakinek. S a titkot megosztani veletek.
