Az utóbbi években észrevettem, hogy a régebbi időkhöz képest milyen mértékben kezdenek a férfiak szandálban, papucsban járni. Vitára bocsátom a témát. Az én véleményem szrint a szandál semennyire nem férfiaknak való és abszolút nem kelti komoly ember benyomását viselőjéről.
Én egy Temze kenu túrára vagyok még rávágyva. (Mármint a felső, szabályozott részen.) Csak legyenek a csajok akkorák... Bár ahogy elnéztem, nem olcsó muri. Vagy hajóbérlet kisebb vagyonért, vígy cígölheted a kenut a kocsi tetején, keresztül Európán. Szóval marad a bérlet.
A másikat nem ismerem, Greenwich-ben is csak a Csillagvizsgálót meg a Cutty Sharkot láttuk, igaz, azokat viszont már kétszer, egyszer hajóval mentünk, egyszer DLR-ral.
Én ezt a fullasztó párát sosem tapasztaltam, pedig voltam párszor. Az viszont vicces, hogy két órás intervallumokban adják meg az időjárás előrejelzést, és tök pontosan. Reggel megnéztük, és megtervztük a napunkat. Egyszer szúrtuk el, amikor azt kiszámoltuk ugyan, hogy az esős időben mi épp egy kastélyban leszünk, és a gyerekek kézműveskednek, csak azt nem kalkuláltam bele, hogy közben a parkolóban a "zöldautó" ülése szarrá ázik, ha nincsenek betéve az oldalablakok.
Skóciáról az az emlékem, amit Laca barátom foglamazott meg: pezseg a lég. Pont annyira esik, amennyire te száradnál. Először esőkabátot vettünk, abba belerohadtunk. Aztán pólót, abban szarrá áztunk. Utána elmentünk az első millshopba, vettünk egy-egy gyapjú pulcsit, és elvoltunk benne, mint a befőtt. Az ottani 2+1 hónap (1991 és 93) alatt 1-1 nagy esőre emlékszem, viszont melette is kb. csak 5-6 igazán szép, derült napra. Ami ott nagy negatívum, az a midge rajzás. Azt mindkétszer elkaptuk, másodikra annyira, hogy azt mondtuk, hogy beülünk az auba, és addig megyünk délnek, amíg meg nem szűnnek a dögök. Ez kb. 200 km volt, úgyhogy abban a körben Grampian szinte teljesen kimaradt.
Limehouse nekem is az egyik kedvencem :) A másik a szembe félsziget (Canada Water - Rotherhite, tavaly ott laktam), a harmadik Greenwich. Lakni kb ennyi elég is.
Nédda, én ebben a pillanatban is kb ilyen borúsat látok az ablakból:
És a tél folyamán kb azt mondanám, hogy 10 napból 6-7 ilyen volt. Ami miatt mégis csonttá kell fagyni, az a szél, de az nem látszik a képen :)
De nagyokat mondani az angol időjárásról mindenki szeret, hiába az imidzs az imidzs :)
Itt nem a tél a dráma, az sokkal jobb mint otthon, hanem a nyár. Hogy max 2 hónapot tart és erősen kockás, két nyári ruhás nap között vissza lehet venni a télikabátot is.
25 fok, az emlékszem én is, hogy kánikula, és tavaly 30-nál kb úgy éreztem magam, mint otthon 40-ben. Sokat ront a minőségén az a vaskos gőz, ami lesz 24 fölött, kifejezett erőfeszítés lélegezni. Igaz, hogy max 2 nap alatt annyi felhőt szív fel a meleg a tengerből, hogy aztán esni kezd és tönkremegy az egész kánikula.
Nem, sajna a telefonközpontok veszélyes földjére nem bír rávinni a lélek, pedig nagyon érik. De sajna ahányszor odamegyek mindig egyre jobban utálom. Most épp valami meleg helyet keresek az Arab Öbölben vagy Távol-Keleten.
Én legelőször tavasszal voltam, hétágra sütött a nap, vízibicikliztünk az öcsémmel a Hyde Parkban. Aztán egyszer Skóciába menet sikerült kifognunk 30 fok feletti hőmérsékletet, majd meghaltunk a melegtől, és persze sehol nem volt légkondicionálás...
Szeretem Londont, Hamburgra emlékeztet, vagy fordítva. :-) És most, hogy az unokatestvérem egy-két éve félig ott él, (minimum minden 2. hétvégén itt van,) és lakást is bérel, kicsit insiderebb szemmel is megismerhettem. És nagyon tetszik a környék, ahol lakik (Limehouse-kis kikötőre néz az erkélye), sosem jutottam volna amúgy el oda, mert miért is?
Jé, én azt hittem, te a telefonközpontok veszélyes hazájában vagy. Eszerint inkább London? Azért ez a napnélküliség ott sem lehetett gyakori, emlékszem, amikor három éve voltunk, és meg akartam mutatni a családnak a híres, angol, zöld gyepet. Helyenként sárga volt, helyenként meg az sem, mert csak a barna föld maradt. Hiába, a kertészek ott még nem álltak át a szárazságtűrő (hopp, egy pácsó!) keverékre. De a legviccesebb az volt, hogy 25 fokban már mindenki a kánikulára panaszkodott.
Ööö. Sokszor érzem úgy, hogy az embernek a barátai _szolgáltatnak_ ha botránkozni akar.
Nekem is mondták tavaly júliusban otthon hogy ó te szegény, londoni ismerős mondta, hogy húsvét óta nem látták a napot. Az állam hangosan csattant a padlón és jó sokáig nem értettem, ugyan mi a franc visz rá valakit arra, hogy ilyeneket mondjon?
Azóta már tisztában vagyok vele, hogy még közelről jött ember is azt mond, amit hallani szeretnének, mert csak úgy sikoltozzák körül a fodrásznál.
Nos, Csokisunk, teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem az volt az első napsütés, és hogy márciustól novemberig _állandóan_ ezt látnád az összes téren, ahol egy talpalatnyi fű van. Kb ezért undorodom a belvárostól.
Azért nekem sikerült egyszer kifognom egy olyat Londonban, hogy amikor megérkeztem (május eleje), hétágra sütött a nap, és minden talpalatnyi zöld tele volt volt rezgő, fehér bőrű napozókkal. De olyan szinten, hogy a Soho Square-en nem tudtam leülni a fűre megenni egy szendvicset, mert nem volt annyi hely. Aztán este a barátaim mondták, hogy "Mit csodálkozol? Idén ez volt az első napsütés." Szóval még fokozható...
Én amióta élek (pedig elég régen már) még ilyet nem éltem, hogy 3-4 hónapon át szinte örökké be legyen borulva az ég, maximum néhány félnapos napsütéssel. Anglia kutyaf...a ehhez képest.
