Ismétlem, egy túra megszervezése, tervezése, levezetése
igen komoly munka...
S igen, van aki szerint "ezért nem kapok pénzt, tény,..
akkor meg minek veszem ennyire komolyan? "
Másiknak ez hivatása, s részéről talán
túlzottan( is) érdeklődik, s jegyzi magának..
S igen, rossz, ha az embertől a saját túráját,
társaságát hirtelen elveszik.
S utána még ha (!) csöndesen,
egyedül elmegy, még jobban meg bántják vele.
Meg hogy: "Hogy érjem be azzal, hogy nem valósítom meg". Társaságert.."
Elhiszem, s elfogadom,
hogy a túrámion több esetben résztvevők
már többet akarnak,
avagy már megváltozott az igényük...
(Általában ekkor engedem őket el, saját útjaira,
ha már az en utam nem jó..)
S ezért több esetben maguk részére formálni próbálták a túrákat.
Amit szerveztem, elsősorban az érdeklődésem,
s másodsorban szólt a társaság érdeklődéséről.
S igen, voltak akiket csak motorozás, sodródás érdekelt,
-S volt aki még nálam is ezerszer jobban igényelte a kultúrát a túrán színesebb látnivalókat...
S volt aki meg több fürdőt, Termált szeretett volna..
Egyénileg, egy társas túrán nem tudsz, s nem lehet mindenki igényeit megvalósítani Társas túrán. Csak egyénileg...
Persze, mindenki csak a maga oldaláról nézte, bírálta, befolyásolta volna, egyre jobban azt,
amit megcsináltam, megszerveztem, vagy lebonyolítottam.
Egyre "több kész p..sa, meleg Malé" visszajelzést, rossz megjegyzést, sőt , befolyást kaptam,
ami miatt egyre inkább megkeseredett a szám íze.
Ha megnézem jobban miről szóltak a saját túráim,
a saját érdeklődésem, -Saját kikapcsolódásomról- szólt.
Nem mások kikapcsolódását kerestem.
Igen, nem szolgáltatás, s nem pénzért.
Mert akkor az lenne..
Önmagamért volt a Teknőc Túrák, aki eljön,
leírtam, mire számolhat.
Aki eljött tudta, hogy erről szól. Le is van/ volt írva.(!)
Társaság, ha volt, a jó ráadás, a plusz volt.
S ha kihagytak, a saját által szervezet utamról,
mert hirtelen megcsinálja magának, saját társaságomban,
igen, akkor érthető, hogy kikugliztak, kiütöttek a saját tervezett, megszervezet turamròl.
Ezt( is) lazán vettem, hogy a magamnak tervezett utat
magamnak megcsinálom csöndesen egyedül. Legalább laza lesz. (Gondoltam, csak én és az út, nem kell túravezetőnek lenni saját túrámon) Nem volt ezzel se bajom.
Baj ott van, hogy aki lenyúlta, érezte, hogy nem volt fair.
S amit próbált tenni, az csak növelte azt, hogy ide jutott a helyzet..
Nem kérek mások sajnálatából,
avagy hirtelen más útból másféle,
mert a tervezett konkrét út érdekelt ,
azért építettem terveztem Oda!!
Se Románia, sem Horvát...
S ha más megcsinálja, -főleg egy hivatásos szakmabeli -
Akkor tuti, hogy nem rossz a túraterv, őszintén, főleg, hogy előtte sokszor mondta hogy mennyire színes, sokrétű, s mennyire ki tud kapcsolódni, mint szakmabeli)
ha így jobb, főleg, hogy ez a szakmája is)saját utam, saját tervem ez, évtizedek óta, mint Neki is.
Összetettük, hogy együtt, de Ő másképp döntött, tett.
Elfogadtam, megyek, ahogy tudok, s kész.
Saját utamon, saját tervemen.
Megértem, hogy már nem jön oda senki, "mert már volt".
Tudtam, tudom. Ennyi..
Én nem voltam rajta, menni fogok, mert Azért készítettem, készültem...Ahogy, aki most elment oda. Pontosan azért.
Nem harag, nem megbántás.
Aki annak érzi, saját gondja.
Nem tettem semmit hogy az legyen.
Csak a saját utamon megyek, aki volt azon, örömmel veszem.
(De jogom van elmenni a saját túratervemem, Nekem is.
Nem?)
Önmagam útjaira Aki eljött, eljött, szivesen, örömmel vettem.
De ha problémás ez, Akkor egyedül leszek,
s elfogadom, hogy már nem jó, az, ahogy Eddig jó volt.
Engem érdekel az út, látnivalók, kultúra, s okkal megyek arra, okkal nézek meg bármit is.
Van, hogy órák napok, hetek töltök egy egy túraterv készítésével.
Miért? Lásd a a mellékelt linket...
Igen, ez bizony, komoly szakma, s hivatás...
Hogy ezért én sose kertem se pénzt, sem mást...
Azért mert Önmagamnak szerveztem elsősorban,
aki pedig eljött, az " tudta" hogy "Teknőc Túrán" vesz részt.
S volt is leírás, hogy ez miről szólt.. M
ár a társaság vissza jelzései szerint több kell,
csak akkor működne, ha Társaságnak(tagok igények szerint) szervezném, de az már nem Teknőc Túra...Nem?
Túraszervező es lebonyolító által, akinek ez a szakmája.
De ez nem én vagyok, csak Teknőc Túrákat viszem, ami eddig a leginkább -magam- kikapcsolódásara, igényére terveztem, vittem, s örömmel vettem ha valaki eljött, s elfogadta a Túráim színvonalát.
Az biztos, hogy a mecseki túra, a kihalt utakon remekül sikerült és bőven elég volt a 125-ös motor. Még sok ilyen kirándulásra elmennék.
Őrültből, öngyilkos jelöltből pedig rengeteg van az utóbbi időben, csak az a baj, hogy épp ezek a jelöltek ölik meg a szembe jövőt, ők pedig megússzák élve.
🙂persze igazad van,de ebből nem az "állandó harcot" akartam kihozni...ahogy írod,ez a magyar jelen. Igazából mindegy is,csak úgy végigfutott rajtam ez a gondolat,és igen,más szemszögből nézem most..,és rohadtul nem vagyok nyugodt,mikor egyedül távozik el othonról a motorral🫣,dehát ez van,ez az élet rendje! Tetszik neki egyenlőre,aztán majd megedződik,és tudja majd már a saját útját járni....viszont addig is kurva jó érzés "fogni a kezét"!
Ismét tekeregtünk egy jót a Gerecsében,és a végén a Pilisben kötöttünk ki😀! Ez a kép a Dobogókőre felvezető uton készült. Azért nem egyszerű a kismotoros élete...nem egy életbiztosítás...A sok hülye autós,meg a rengeteg idióta motoros...Néhányan életveszélyesen közlekednek. Szörnyű ezt így végignézni a gyerek háta mögött menve. Mikor egyedül motorozok,akkor ez annyira nem tűnik fel,mert hiszen munkámra való tekintettel már annyi mindent láttam,tapasztaltam,hogy már meg sem lepődök,szinte közönyössé váltam a közlekedési morál helyzetén. Viszont így,hogy látom magam előtt a fiam közlekedni,így tűnik fel igazán,hogy mennyire is kiszolgáltatott egy kismotoros. Így egy kicsit megérintett ez a rálátás módja a közlekedésnek. A türelmetlen autósok..persze valahol megértem azt az oldalt is,de akkor az a módja,hogy már szinte tol a lökhárítóval?...vagy a kanyarból szembe közöli a záróvonalat,mert mondjuk keménynek érzi magát?.vagy az idióta motoros szembe...nyélennnél is gyorsabban...szó szerint fekszik a kanyarba...baszki,...a Rossi sehol sincs hozzájuk...de ugye a fizikát megbaszni ők sem tudják,vagy a csaj,a felmálházott túraendúróval...gondolom,hogy csaj volt,mert rózsaszínű mintás ruhája volt(vagy egy meleg gender),aki még a kanyar előtt ránkelőzött,majd a gyereket hangyányira leszorítva alíg bírta bevenni a kanyart....Azért mondjuk szerencsére nem ez volt a nagy átlag. Hazafelé például a héregi szerpenti előtt utolért minket egy személyautós csapat,és egészen Tarjánig szépen követtek minket,nem próbáltak életveszélyes manőverrel elénk kerülni,hogy mondjuk öttel gyorsabban menjenek. Bár ott a fiam is csapta neki rendesen😄,úgy a lehetőségekhez képest! Úgyhogy levonva tanulságot,jó ez a kismotorozás,de ez állandó harc lesz még 2 évig a közlekedő káros "elemekkel" szemben🤣! Nemsokára egy egy ismét tartalmas útra készülünk. Tetszik neki ez a "túrásabb" kerülés. Igazából nekem is jólesik. Legalább a Versity is kimozdul egy picit a mókuskerékből.
Itt nem a Ducatival volt a probléma.... :-) És ami volt, az sem műszaki vagy minőségbeli.... inkább a felhasználói oldalon jelentkeztek a bajok... :-)
Az új tulaj imádja, pár napon belül már többszáz km-t motorozott vele, bármiféle probléma nélkül. Egyszerűen a mechanika és a nők nem kompatibilisek egymással.... ;-)
Sikerült rábeszélnem az asszonyt, hogy az öreg Ducati-t cserélje valami fiatalabbra. Persze volt előzménye is a dolognak. A Ducati idén már 24+ éves volt, karburátoros... 70.000+ km-el...
Minden tavasszal volt vele valami macera, ezért az asszony már alig merte hasznáni, mert tartott tőle, hogy lerobban vele...
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kezdeti macera után, a Ducati általában végigcsinálta a szezont probléma nélkül. Lényeg a lényeg, hogy sikerült meggyőznöm...
Ilyen KTM (az újabb) már volt egyszer nálunk kölcsönben, kipróbálásra. Akkor is tetszett neki, de még eléggé drágák voltak.
Beígértem neki, hogy ha választ az öreg Ducati helyett valami jóval fiatalabb gépet, akkor beszállok én is.... mert ha a városba kellett menni, akkor én is szívesebben ültem a kisebb gépre.
A Ducati két nap alatt elkelt...
Elkezdtük nézegeti a Duke-okat...először a 200-as példányokat. Leharcolt példányokat találtunk, jó drágán. Meg az tényleg csak ideig-óráig felelt volna meg az elvárásoknak (M0-ás, néha autópálya is...)
Szóval inkább áttértünk a 390-esekre. Néhányat megnéztünk, aztán az ismeretségi körben bukant fel a képen látható példány.
Örök igazság, hogy ami valakinek szerencsétlenség...az másnak szerencse. Ezt a példányt egy hölgy vásárolta, a férjével együtt.... a férj egy 790-est vett. Sajnos egy-két évvel később kiderült, hogy a férj beteg.... ezért mindketten lerakták a motort. Most a férj motorja is eladó.... alig ~6000km-el.
Mi pedig kedvező áron elhoztuk a 390-est.... 1820km-el....
Én és a fiam😉!