Banksnak már három kötete jelent meg magyarul, és várhatóan még több fog.
Ráadásul a könyvei elég jók is.
Hivatalos honlapja:
http://www.iainbanks.net/
Kösz a neveket (bár aztán rájöttem, hogy ezek speciel a Wikipedia vonatkozó szócikkeiben is benne vannak).
Így ezek alapján úgy tűnik nekem, hogy a fordítás is dobott valamennyit a regényen, az Aláz-on pl. én is jót vigyorogtam annál a résznél, mikor kiderült, miért "becézik" így őket a Kultúrában. :) Ehhez képest az eredeti "Affront" név elég sápadtnak tűnik.
A hajónevek már kicsit neccesebbek itt-ott, a "Fehér Folt" eredetileg pl. "Grey Area" volt (legalábbis azt hiszem, bár rémlik egy "Etikai Rés" nevű hajó is, az jobban elmenne a "Grey Area" fordításának; de a regényben a Fehér Folt repül neki az energiarácsnak a Holtpont eltűnése után, a Wikipedia pedig azt a hajót Grey Area-ként említi), a "Csöndes Mosoly" meg "Quietly Confident".
A drón az elején meg tényleg nagy poén volt, pláne úgy, hogy csak valahol a regény harmada környékén derült ki, hogy sikerült "összefirkálnia" az Aláz hajó páncélját azzal az utolsó lövéssel, mikor szinte már feledésbe is került ez a kis közjáték.
"Amilyen jó az első fele, annyira ellaposodik a második"
Ezt én is pontosan így éreztem, de azért úgy egészében szerintem nagyon jó. Nem olyan "sötét", mint a Fegyver a kézben, igazt azt meg pont amiatt szeretem. Ezen azért itt-ott nagyokat nevettem (aláz buli, hajónevek, Elmék beszélgetése, zseléruha), és nagyon ott volt szerintem a kis drón sztorija is.
Nna, Holtpont kivégezve. Kicsit spoileres lesz, vagymi, úgyhogy óvatosan...
A végső összkép nálam elég vegyes lett. Amilyen jó az első fele, annyira ellaposodik a második, az utolsó pár oldalnyi végkifejlettől eltekintve. Tulajdonképpen megint "2 in 1" regény, az egyik a Holtpont körüli konfliktusról szól, a másik viszont... Ööö... Nem tudom, miről, szerintem igazából semmiről (lásd lentebb).
Ami miatt kimondottan érdekes volt, hogy a regény tulajdonképpeni főszereplői Elmék, így egy kicsit jobban megismerhetjük, hogy látja a világot egy olyan entitás, ami évezredekig "él" és egy több tíz/száz kilométeres hajó a teste. A gondolatviláguk ezzel együtt is eléggé antropomorfizált, de tetten érhető benne az a laza nemtörődömség, amit ekkora erő és hatalom birtokában megengedhet magának az ember (hajó :).
Azért a Hálószakasz (ex Csöndes Mosoly) átlényegülése, nagy rohanása, majd az "aprócska" Aláz-alázó flotta űrbe szórása egy-egy jelenetnek hatalmas; már csak az ilyenekért is érdemes volt elolvasni.
Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a Genar-Hofoen/Dajeel(?)/Sheich trió szereplésének azon kívül mi értelme volt, hogy kitöltötték a regény fele terjedelmét? A fő történethez az égvilágon semmi közük nem volt, és a történetüknek úgy önmagában se láttam különösebb értelmét/mondanivalóját.
Én is kérdeznék egyet az eredeti szöveggel bíróktól; a Hálószakaszon lakó madár (magyarul Komoya) neve eredetileg mi? Volt egy ilyen beszólása egyszer, hogy "Komolya'?", gondolom, ebből kaphatta a nevét; én az "Oh, really?" kérdés "o'rly" netszleng-változatára tippelnék. Beleférne Banks stílusába. :)
Legyen inkább kettő: mi az Aláz eredeti "beceneve"?
A little more than one hundred days into the fortieth year of her confinement, Dajeil Gelian was visited in her lonley tower overlooking the sea by an avatar of the great ship that was her home.
Még csak kb. kétszáz oldalt sikerült asszimilálni belőle, de eddig frenetikus. A sztori a szokásos kényelmes tempóban bontakozgat, de már most kb. annyi poén volt benne, mint az előzőkben összesen, itt-ott szétröhögtem a fejem (mikor az Elmék először "csetelnek", pl. az valami szenzációs). Szivárog némi háttérinfó a Kultúráról, meg az azon kívüli fajokról is.
Nagyon lazára vette a dolgot, de ha e mellé még a főszál is kibontakozik majd valami komoly dologgá, asszem nálam ez lesz az új #1 Banks regény.
Testvér -> szék. Illetve a főszereplő személye. Nem tudok ennyire gyűlölni. Nekem ez idegen, és felfordul a gyomrom tőle. Nagyon kíváncsi vagyok a Holtpont-ra, mert a Kultúra, drónok, stb. nagyon tetszettek. Meglátjuk...
Hááát, poéngyilkosság nékül nehéz lesz. Így csak annyit tudok mondani, hogy a Játékmester-t én egy "pszichológiailag" könnyed írásnak tartom és én az ilyeneket szeretem. Ha elolvastad a Fegyver a kézben-t térjünk vissza rá....
"Mert ugye tudod, hogy a prológus-epilógus, ahol Z a részeggel együtt felrobbant egy atombombát, a könyv története után játszódik?"
Ez biztos?
Banks említette meg valamelyik interjújában. Az interjú linkjére, pontos szövegre már nem emlékszem, de arra is utalt, hogy nem véletlen, hogy ez szerepel a prológusban: "Egyik kezét a hatalmas asztalon nyugtatta, míg a másikkal végigsimított kopaszra borotvált koponyáján, mintha csak sűrű hajába túrna bele." (14. old)
"Mert ugye tudod, hogy a prológus-epilógus, ahol Z a részeggel együtt felrobbant egy atombombát, a könyv története után játszódik?" Ez biztos? Nekem inkább úgy tűnt, hogy az abban az időszakban volt, mikor már otthagyta az RK-t és szabadúszóként dologott (vagy lehet, hogy igazából nem is dolgozott a szó szoros értelmében, nem megbízást teljesített, csak ha épp ahhoz volt kedve, beszállt valami lokális háborúba "szórakozni" egy kicsit), míg Sma vissza nem rángatta; egyfajta példázataként annak, hogy az RK annyira "megrontotta", hogy nélkülük is ugyanaz az elvetemült alak volt már, mint mikor nekik kellett dolgoznia. Abból, hogy Sma a legvégén levő második "prológusban" épp egy új ügynököt szervez be, nekem az jött le, hogy a drón a végén csak nem járt sikerrel.
A drónokat, mint koncepciót egyszerűen imádom, zseniális. A hajónevek meg frenetikusak. Az Emlékezz Phlebasra végén szereplő Nincs Több Kecmec-en pl. konkrétan hangosan röhögtem... :)
Ha a Fegyver a kézben rosszul esett, akkor a Sötét háttér előtt-et sem annyira ajánlom, az is elég komor hangvételű. Mondjuk én egyébként szeretem az ilyesmit. Az Emlékezz Phlebasra viszont szerintem sokkal könnyedebb, de egészen más jellegű, mint a Játékmester, inkább olyan kalandregény/űropera íze van. A vége mondjuk annak sem épp a legvidámabb.
Ezen a könyvön felbuzdulva második a Fegyver a kézben lett. Hááát, maga a történet itt egészen megrázott, különösen a befelyezés. A Játékmester egy klassz könnyed hangvétlű, "jól emészthető" történet, na a Fegyver a kézben-től én teljesen kiakadtam. Nagyon sokáig tartott, mire túltettem magam rajta.
Igen, engem is meglepett a könyvei közötti a különbség. Minden könyve olyan, mintha egy másik író írta volna, annyira más. Én a Játékmester után a SHE-el folytattam, de az engem is 'kiütött' első olvasásra, de mostanra a második kedvenc Banksom lett a Játékmester után.
Még egy olyan negatív végű történetet nem akarok végigolvasni, mint a Fegyver a kézben.
Mit tartasz benne 'negatív végnek'? Poéngyilkosság nélkül (valahogy 'kódolva') elárulnád? Mert nekem az jött át leginkább, hogy a Kultúra mennyire gátlástalanul kihasználja azokat, akiket beszervez. Mert ugye tudod, hogy a prológus-epilógus, ahol Z a részeggel együtt felrobbant egy atombombát, a könyv története után játszódik?
nekem nagyon vegyes érzelmeim vannak Banks-sal kapcsolatban. Két könyvét olvattam, elsőnek a Játékmester-t, ami nagyon jó volt. Élveztem az újdonságokat benne, mint a drónok, űrhajók, maga a Játék is nagyon klassz. A nevek meg fantasztikusak. Valaki írta, hogy milyen ritka, hogy jó nevek kerülnek a történetbe, hát ide jók kerültek. Szerintem élvezetes egy olyan űrhajóról/személyiségről olvasni, aminek/akinek a neve Korlátozó Tényező. De lehetne sorolni a többi nevet is.
Ezen a könyvön felbuzdulva második a Fegyver a kézben lett. Hááát, maga a történet itt egészen megrázott, különösen a befelyezés. A Játékmester egy klassz könnyed hangvétlű, "jól emészthető" történet, na a Fegyver a kézben-től én teljesen kiakadtam. Nagyon sokáig tartott, mire túltettem magam rajta.
Most nem tudom, hogy mit csináljak, melyik könyvének álljak neki. Még egy olyan negatív végű történetet nem akarok végigolvasni, mint a Fegyver a kézben. A Holtpont-ról mit lehet tudni?
Várható megjelenés: 2007. április 18. Terjedelem: 418 oldal Ár: 2880 forint
Több mint kétezer évvel ezelőtt egy titokzatos fekete égitest jelent meg a galaxisban. Egy tökéletes fekete gömb. Okozott némi zűrzavart, majd eltűnt. De most megjelent újra, és úgy tűnik, egy galaktikus háborútól sem riadnak vissza azok, akik meg akarják fejteni a titkát. A Rendkívüli Körülmények Byr Genar-Hofoent bízza meg a különleges feladattal, hogy találja meg az illetőt, aki jelen volt a fekete gömb első feltűnésénél. De a küldetés teljesítése még annál is nehezebb, mint amilyennek tűnik. Mert mintha a Kultúra helyzete a galaxisban már korántsem lenne olyan stabil, mint eddig volt. A fenyegetés egyrészt kívülről érkezik, a mindenre elszánt, vérszomjas Aláz hadiflotta képében. De az igazi veszélyt a Kultúrára azok az Elmék jelentik, akik titokzatos céljaik elérése érdekében ördögi konspirációra készülnek. Galaktikus kémjátszma veszi kezdetét, ahol már nem csak a Kultúra, hanem az egész galaxis léte forog kockán.
A Játékmester mindenképp. Az elmúlt évek sf megjelenéseit tekintve is erős versenyző.
A többi esetében már érdemes lehet válogatni: a Sötét háttér előtt nekem tetszett, az Emlékezz Phlebasra is szolgált kellemes részekkel, de talán már kevesebbel. A Fegyver a kézben esetében is rezeghet a léc.
Szerintem a sci-fi könyvei marha jók. Nekem nagyon tetszenek az általa kreált világok és a könyvek hangulata. Kedvencem a Fegyver a Kézben és a Sötét Háttér Előtt.
Can you give us a potted history of your writing career? I believe your first novel was called The Hungarian Lift Jet.
IMB: That's right. I was sixteen and I had just gone from being much influenced by Captain W. E. Johns and Biggles to having just read absolutely everything by Alistair Maclean I could lay my hands on. So it was a spy novel set in contemporary times (1970) and full of sex and violence, neither of which I had any experience of at the age of sixteen.
We won't be seeing a revised version of The Hungarian Lift Jet, then?
