Már a kortársak, különösen Wekerle László részéről is komoly kritika érte ezt az elképzelést, mivel a Fehéregyházával kapcsolatos okleveles adatokat teljes egészében kihagyták a számításból. Ennek ellenére még manapság is vannak hívei a németóvári Árpád-sírnak, amit az is jelez, hogy a Magyarok Világszövetsége által kiadott Magyarságtudományi Füzetek pozsonyi csatáról szóló része szintén a honfoglaló fejedelem németóvári nyughelye mellett foglalt állást, valamint a Jobbik több nyugat-magyarországi szervezete is megemlékezést tartott Árpád sírjának vélt helye mellett.
Az igazi úttörője a németóvári Árpád-sír kutatásának Enea Lanfranconi, olasz mérnök volt, aki utóbb Pozsonyban telepedett meg, és 1894 júniusában a Pester Lloydban megjelent cikkében a lelőhely mellett kardoskodott. Érvelése szerint a közelben található Szent István korabeli, Szűz Mária tiszteletére épült templom, valamint a Dunába ömlő forrás megfelel az Anonymusnál olvasottaknak, így Árpád sírját itt kell keresni. Attila városa pedig nem más, mint maga Carnuntum, amelyet szerinte már a korabeliek is Attila központjának neveztek. Lanfranconi kutatásairól később, a pozsonyi csata évfordulóján kirobbant viták kapcsán 1907. február 10-én a Pesti Hírlap, öt nappal ezután pedig a Magyarország című folyóirat is hírt adott. 1912-ben Szombathelyi József vezetésével a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei megásták a kérdéses kurgánt, azonban átfúrását nem fejezhették be, mert kutatóárkuk oldalfalai egyszerűen beomlottak.
Makkay János, Árpád fejedelem sírjának keresgélése kutatása Budapest 2010 107-109. old.
(hozza Safi fórumtárs a 7223 sz. hsz.-a alatt)
(én kiemelésemmel)
"Király Péter legutóbb megjelent összefoglalása nagyon rossz szolgálatot tett a Kárpát-medencébe legelőször érkezett finnugor nyelvű (ősmagyar) közösségek ügyének: "A honalapítás vitás eseményei" fogadtatása. Állásfoglalások, vélemények és további többirányú kutatások. Nyíregyháza, 2010, Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke. Király felfogása szerint a legelső finnugor (ősmagyar) nyelvű népesség 561-562-ben érkezett meg a Kárpátmedencébe: a magyar ősök bejövetele a Kárpát-medencébe 561/562-ben valósult meg (pp. 29-31.). Erre a bizonyíték a Viterboi Gottfrid Pantheon-jában olvasható kijelentés lenne, (fordításban): "Ama fiatalabb Theodosius császár idejében a Guisogothi, azaz az Australes Gothi/déli gótok, Galliaban laktak, az Ostrogothi azaz keleti gótok, akikből az Avares/avarok, azaz Ungari Pannonii/a pannóniai Ungaru-sok/magyarok ... származtak, átkeltek a Danubius folyón. Ugyanabban az időben az Avares/avarok, akik Huni/hunok avagy Ungari/Ungarusok/magyarok, ... Sigibert ellen hadat indítottak." A súlyos tévedés alapja az a tétel, amely a török onogur 'tíz nyíl' jelentésű törzsnévből keletkezett ősszláv *ogi>re/i (ejtsd ongáre) népnév jelentését már első említésekor 'magyar' jelentésűnek és értelműnek tartja (Király op. cit. 16), ami súlyos tévedés. Az onogurok mindenkor és bármikor onogur (azaz türk) nyelvű népek voltak, nem pediglen magyarok, és csak alávetett népeik között voltak régi magyarok."
Makkay utolsó mondatának második fele az, ami igazolásra vár, mert azzal még adós.
Király tanár úrszóvá teszi: „SanktGallenkapcsánmegemlíthetőlettvolna, hogyHermannWartmannforrásgyűjteményében(UrkundenbuchderAbteiSanct Gallen.I.Jahr700–840.)»sig(num)Hungariicellerarii«;827/828:»sig(num)Hungeri.« Ha ugyanis ezeket a személyneveket összehasonlítjuk a »Casus Sancti Galli« kézirat »magyarok» és »Magyar« adataival – vö. Ungr-i 3-szor, -os, -is, -orum és Ungar –, feltűnik ezek hasonlósága, illetőleg azonossága. A H. Wartmann általösszegyűjtött oklevelek fentiszemélyneveiugyanisszintén»magyarok«-ravonatkoznak,azokra, akik a 8. század eleje előtt Sankt Gallen környékére mint hadfiak jutottak el, de ott idővel beolvadtak a helyi lakosságba.” (vö. Király Péter: MNy. 1987. i. h.).
Mert a Balaton nem mocsár, mint Moosburg környéke.
A Kis-Balaton bőven az, régebben még inkább az volt.
A nagyobb folyóink nevét a szlávok átvették maguknak.
Persze, mondjuk a germánoktól. A magyarok meg a szlávoktól (szlávos formában) vették át az amúgy IE/PIE eredetű vízneveket. A szlávokat a KM központ területeire az avarok telepítették, mondjuk 650-től kezdődően. Így az avarok nyelvileg elszlávosodhattak, akiktől meg a honfoglalók kölcsönözték a nagy vizek neveit.
De miért is gondolod, hogy az előtted élt/veled párhuzamosan élő, sokszáz okos, képzett embernek nem az áll össze a fejében, mondjuk Kézaiból, mint a tiédben?
Nagyon sajnállak, nem hozok, mert latinul csak Hungar, hungária van. Sehol egy magyar, de az egész világ is Hungary-ként ismer bennünket, de ha van személyid meg útleveled abban is csak HUN áll...
