Azért írok ide, hogy ne offoljam szét a természetfotózás topic-ot. Aki figyelte a tegnapi kis beszélgetést a pályázatokra benyújtott RAW eredetiségével kapcsolatban, az talán meggyőződött arról, hogy a RAW sem szent és sérthetetlen.
A szemléltetésre az Olympus RAW formátumot választottam. Ez egy nagyon egyszerű próba, gyakorlatilag 0 munkával. A minőséget egy kis odafigyeléssel szinte tökéletesre lehet fejleszteni. Egy kicsit szétnéztem a neten, hogy pl. Canon-nál is meg tudnám-e tenni. Nézőpont kérdése, hogy sajnos vagy szerencsére, de töménytelen mennyiségű információt találtam. Első két bökésre ez jött ki:
Ezek alapján megírható a program, amely segítségével bármely pályázaton lehet manipulált képpel indulni. A manipuláció bizonyítása komolyabb feladat, mint a manipuláció maga.
Igazából az ORF-et használók előtt nincs sok választás. Mind a PS CS, mind az RSE meghülyül kicsit az ilyen file-októl. Igaz, a CS2-ben nem láttam még ezt a hibát.
A CS fura "labirintus" szerű kis ábrákat generál, az RSE pedig kis pálcilkákat rak a homogén felületekbe. Valószínű ez utóbbi megszüntethető, ha negatívba húzzák az élesítést, és azt utólag teszik meg.
Viszont az RSE szörnyű színeket hoz ki néha az ORF-ből, ezért sokan használják a lassabb STUDIO-t. Az új RSE-ben sincs Olympus színprofil. Ezért a Silkypix maradt, ami jól alkalmazkodik a Kodak érzékelőkhöz.
Képminőségről -egyéb szempontból- nem tudok nyilatkozni.
A felhasznaloi kozeg valoban elmaradott RawShooter/C1-hez kepest. Engem elsosorban a kepminoseg erdekelt, mert nagyon magasztaltak a dpreview forumban (hogy jobb, mint a RSP). Nekem egyelore ez nem latszik beigazolodni.
Ez is OFF: tegnap menni akartam a Vertigo-Lord-Pokolgépre fotózni, de a haverok megállítottak a kocsmánál. Ők vedeltek, én meg vigyáztam, nehogy leöntsék valamivel a gépemet. Ma meg elmenekülök otthonról, a zuccabál már itt csörömpöl 100 méterre, úgyhogy irány a barátnőmákhez. Majd holnap lövök lufis pulyákról képeket :)
Hát, igen, nekem meg ez az egy gépem tudja a raw-ot, tehát nem is tudok összehasonlítási alappal élni. A gyártó marketingrizsája meg nem szokott érdekelni :)
Én úgy tudom, nem. De ha igen, és megállapítanál egy jellemző előnyt vagy hátrányt, akkor se tudnád eldönteni, hogy ez most az egyéb Sony elektronika csinálja vagy maga a CCD. A 717 CCD-je belekerült több egyéb gyártó gépébe, viszont a 828 CCD-je úgy emlékszem változatlan formában nem került külső értékesítésre.
Én úgy tudom, a Sony a kifelé értékesített CCD-k be nem rakott ilyen színszűrőt. A DSC-F828 alapján pedig nehéz lenne véleményt mondani. Több gép, több gyártó, több tapasztalat kellene ehhez.
Azt értem, de ha mondjuk 2:3:7 arányban lenne rájuk érzékeny a szemünk, akkor sakkozhatnának a mérnökök, hogy hogyan rendezzék el :-) meg külön vizsgatétel lehetne, hogy miért úgy rendezik, ahogy :-)
De ezzel vigyázz, ezt sokan félreértik. A 4-nek csak az elrendezés könnyedsége szempontjából van szerepe. Nem ebből a 4 képpontból lesz 1 teljes értékű képpont majd az interpoláció után. 4 képpontból 4 eltérő információt tartalmazó+mindhárom színinformációt tartalmazó képpont készül. De nem ebből a 4-ből!!! Egy tágabb környezetből.
Gondolom, amikor a géppel b&w módban fényképezem, akkor is a színes képből hagyja meg a luminancia csatornát. Olyankor jobb lenne, ha inkább a szűrőket tudná eltüntetni :-)
Nem is azért (bár biztos lenne, hiszen a ff filmnek is van), hanem mert annak elvileg 1.4-szeres a felbontása (tudom, ez durva egyszerűsítés). Szóval valahogy úgy kéne megoldani, hogy egy érzékelő egyrészt érzékelje a teljes spektrum intenzitását, másrészt a hozzá tartozó szűrő által meghatározott hullámhosszú fényét is. És mivel az emberi szem (agy) a luminancia információra érzékenyebb, jobb kép készülhetne, legalábbis jobbnak látszó.
Igen, ennyivel. Nézz meg egy lexikont vagy világítástechnikai könyvet vagy keress rá a neten. A sárgászöld színnél nagyon erős csúcsa van a szem érzékenységét leíró görbének. A kisnyomású nátriumlámpa közel ebben a tartományban sugároz.
Ezek a képpontok az interpoláció során hatással vannak egymásra és a köztes képpontokra. Mivel a zöld 2x sűrűbb, 2x annyi információ áll rendelkezésre, 2x pontosabb a zöld "leírása".
És ha úgy csinálnák, hogy csatornánként egyforma számú érzékelő, egy kicsit bonyolultabb elrendezésben? Nem akarom újra feltalálni a spanyolviaszt, csak nekem kicsit furcsa, hogy az egyik színből kétszer annyi van. Ennyivel érzékenyebb rá a szem (agy)?
Nem, ez a legegészségesebb kompromisszum a felbontás-dinamika között. A választ leírtam, nem csak a zöld színre, hanem a zöld szín hibáira is érzékenyek vagyunk.