Ez a strand jobb alsó fele, látni a túloldalon egy épületet amely 1950-ben már nem volt.
Ez lehetett a "nyári Kvárik" vendéglő esetleg a strand épülete?
Legelől az egyik lépcső a mélyvíz alsó végén, a zsilip a baloldali fal közepén volt, a túloldalon a másik lépcső, a
gyerek medence ami nem látszik egy elválasztó kerítéssel (ezt magam láttam szétbontani) ez a jobboldal irányába esett, ma a kb.a Festál épületének a helye. (Tárnoki út felé eső oldal.) Jó kép, sokat elárul!
A Riminyáki út sarkán volt egy kerthelyiséges vendéglő, aminek egy része talán még ma is megvan.
Ha komoly a szándék, egy emlék felállítására egy-két képet talán össze tudunk szedni a strandról.
A meglévő képet össze kell hasonlítani " Érd-parkváros gróf Károlyi Imre parcellázásának ismertetése" propaganda anyaggal. A Városi Könyvtárban megtalálható.
Mindkét strand egy-egy képe szerepel ebben az anyagban.
A postás telepi " postás nyaraló" is építtetett egy strandot, ahol ma egy öregek otthona is van.
Vigyázat a kettő nem keverendő, mert hivatali butaság miatt az egész területre, (Postástelep-Riminyák) a Postátelep elnevezés került.
A lépcsőmaradványra még emlékszem én is. Gyerek koromban oda jártunk pecázni, télen meg csuszkálni. A kifolyonál volt egy viszonylag nagy darab fal, ott ahol most az uj, féligkész épület áll.
Ófecskék - köszönöm szépen. A kérdéses jelenet alig két perc, a Riminyáki strandból körülbelül egy másodpercnyi látszik. De az az egy másodperc gyönyörű és dicső múltról beszél... ha egy kicsit is, de a Festal még őrzi ezt a dicső múltat.
Terimamy - örülök, hogy nem zavar. Inkább örüljünk, hogy maradt még némi természetes felszíni víz Érden...
A Kalotasuegi Madonna c. film 23. percénél látszik a Riminyáki strand. (Talán rövidebb 2 percnél, emlékezetem szerint a film 89 perces 1943-ban készült, a kivágott részek 1971-ben a Filmmúzeumban megvolt.)
Ófecskék, a Kalotaszegi Madonna melyik részében (hanyadik percnél) látszik a riminyáki strand? A "TeCső"-n végigpörgettem a filmet, de nem találtam a kérdéses jelenetet - tudnál segíteni?
Molla Szadik az Aral-tó partján született 1836-ban. Iszlám hitű volt, aki Üzbegisztán csatagáj törökségéhez tartozott. „Molla” volt, vagyis az írást és az olvasást ismerő, a Koránt magasabb szinten tanulmányozó mohamedán szerzetesjelölt. Magyarországon több neve is ismert volt: Molla Szadik, Csatagáj Izsák, Kongráti Izsák, Iszhak molla, Molla Tatár, Molla Izsák stb. Jól megtanult magyarul, a velencei emberek szerették, tisztelték őt. Bár iszlám hitét soha nem hagyta el, mégis jó barátságot ápolt a helyi tudós tiszteletes lelkésszel, Decsi Jánossal, aki 51 évig volt Velence református prédikátora.
Vámbéry Ármin neves keletkutató, őstörténész és nyelvtudás hozta magával Khívából Magyarországra, s távoli hazájába már sohasem tért vissza. Ő volt Vámbéry Ármin „jobb keze”, egyúttal nyelvmestere és „élő szótára” is, hisz egész Európában ő volt az egyetlen, aki anyanyelvi szinten ismerte a türk nyelveket, ahogy az üzbég mellett saját anyanyelvét, a csatagájt is, ami a közép-ázsiai törökség közös irodalmi nyelve is volt.
Íróként és fordítóként is ismert volt, meséket és mondákat fordított magyarra és tett közzé több „Csatagáj (Csatagai) Izsák” néven. Legnagyobb munkája Arany János, Rege a csodaszarvasról című költeményének csatagáj nyelvre való átültetése, amely azonban soha nem jelent meg nyomtatásban.
Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1892-ben hunyt el, mohamedán szertartással és katonai tiszteletadással temették el a velencei református temetőben. Emlékét, életművét számos irodalmi, tudományos alkotás őrzi, s a velencei „élő emlékezet” és szájhagyomány sokáig őrizte a távoli, titokzatos országból, talán egy rokonnép fiaként érkezett török „molla” legendáktól övezett emlékét.
Sírja a régi nadapi út melletti református temetőben található a hátsó kapu közvetlen közelében.
jártál csatában tárnokvölgyi csatában jártál csatában tárnokvölgyi csatában égszínkék ruhában szemek zászlajában hunok táborában attila városában világ ellenében isten gyötrelmében élet szerelmében diadal jegyében hej!
Nem vagyok történész, sem helytörténész, sem Érd város hivatalának elkötelezett, fizetett történetírója.
Egyszerű gyalog érdi polgárok vagyunk (mivel az ófecskék nick név alatt többen foglalkozunk várostörténettel).
A "zavaros írások " azoknak az embereknek szólnak, akik nevét megtalálod a zavarosban, fel is" veszik az ingüket" .
A beidézett "Riminyák-pusztafalu" munkát több millió forintért végeztette el a város, nem akarom felsorolni, hogy a 25 év alatt milyek Kft-k, magán személyek kaptak megbízást és nagy összegű kifizetésre került sor silány munkájukért.
Riminyákkal kapcsolatban a bomba támadás valós, hiszen a háború alatti orvos látta el a sebesülteket, orvos irnokát ismertem. Az eseményeket Tőle tudom.
Abban is gondolj bele, hogy a fatolvajok soha nem tuskóztak.
A strand eladása, az ezzel kapcsolatos mutyik, sötét háttéralkuk bizonyítékok hiányában nem publikusak, marad a Festál étterem.
A helytörténeti topik megnyitása után, ha utána olvasol a város történetével kapcsolatos források különböző módon beidézve, bemásolva szerepelnek.
Ezekhez mi csak hozzátenni tudtuk/tudjuk azokat amik után kutattunk.
Nem biztos, hogy a forrásokat célszerű publikálni.
Akik szakdolgozat vagy egyéb más célból dolgoznak a város történetén, eddig még többnyire megtaláltak bennünket.
Azt is megírtuk, hogy az utcatáblák és a területek nevei milyen galád módon lettek elkészítve, megrendelve a Testületi döntés előtt.
Az Érd Óvárosiak minden elképzelhető forumon tiltakoztak a jelenlegi formáció ellen. Riminyák mellet eltűnt Érd történetéből Györgyliget, Berki, Fácános, Karácsony puszta, Fibi, Klopfer tanya, az Attila várból Magas partstb lett.
Kérek egy kis helyismereti segítséget. Hátha tudja valaki a helyes választ.
A történet cca 70-rs évek eleje közepe. Anyám egyik munka társát, meglátogatta Érden. Szeretne újra odatalálni legalább az utcát meglelni. Információm az viszonylag kevés van, de hátha elegendő.
Vonattal jöttek, Tárnokon szálltak le. 10 percnél többet nem gyalogoltak. ( persze az emlékek csalhatnak)
Kijöttek a műúthoz azon át mentek és hamarost be az egyik kis utcába. No eddig világos hogy valamelyik madár utca.
A Hölggyel elmentek vízért. A háztól újra kisétáltak a műútig átmenetek a Tárnok felöli oldalra és ott volt valami forrás. ( valami jelzőt is mondott a forrásra keserű forrás, vagy büdös forrás, vagy szénsavas forrás azt már nem tudom de nem közkutat emlegetett és valami jelzős szó szerkezet a volt a forrás megnevezése)
A területen akkor csupa 70-es évek elejei kocka ház volt egy kivétellel az valami nagyobb régi épület lehetett. ( persze nem tudhatom, hogy meg van-e még.) Tős-gyökeres érdiektől is érdeklődtem a forrás vagy akármi vízvételi hely felől de hiába. Hátha hallott valamelyikőtök róla.
Szeretném megkeresni ezt az utcát és ha Anyám eljön elvinném oda.