Az egyik szemem sír, a másik meg könnybe lábad. Nagyon örülök, hogy a főtéri régi áruház rövidesen a művelődés ügyét szolgálja. Kevésbé annak, hogy Bácska Kultúrpalota néven.
Ha jól tudom, az épület elnevezésére 75 javaslat érkezett. (Kár, hogy nem tudjuk, melyek voltak a javaslatok. A Kamarásdunánál nyilvánosságra hozták annak idején.) Jómagam a Kincsesház nevet javasoltam, gondolva arra, hogy majd a kultúra (!) és nem a kultúr- kincseit hivatott adni a közönségnek.
Nézzük, mi volt Kodály Zoltán véleménye! (Egyszerűbb, ha a Magyar Nyelvőrben a kérdésről megjelent cikkből idézek.)
"Nevezetes gondolatmenet szól Kodálynak a német nyelvi hatásról tanúskodó kultúr használatáról, s arról, hogy szóösszetételekben is maradjon meg a szóvégi -a. Már a nyelvművelő ankéton is említette a szóvégi magánhangzó fontosságát számos idegen eedetű szóban, mint brosúra, cenzúra, faktúra, karikatúra, klaviatúra, korrektúra, partitúra, piktúra, temperatúra, stb. szavakban.
Jól jellemzi a Szóval: kultúr? címmel megjelent írás befejezése Kodály Zoltánnak a gyakorlati megoldások iránti készségét és retorikai érzékét.
"Befejezésül megismétlem a címül tett kérdést: Szóval: kultúr? A felelet nem lehet más: Nem! Tettel: kultúra!" - írja Kodály Zoltán.
Ez volt Kodály Zoltánnak a véleménye, aki német szakos tanárként doktorált, és jeles nyelvművelő volt. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy ez az én véleményem is, amint Kincsesház javaslatomban utaltam is a kultúr- előtag elkerülésére.)
Ma többször hallottam a "releváns" szót. Valószínűleg most ez jön divatba. Jelentése: fontos, lényeges, meghatározó. A latin nyelvből származó szó magyarul is kifejezhető.
A becézésre visszatérve - már, ha egyáltalán annak szánják -, olvasom a "csati" szót. Úgy jártam, mint Kosztolányi Dezső, aki leírta, hogy villamossal naponta elment egy gyár felirata előtt. Törte a fejét, hogy mi gyárthatnak a "csömü"-ben. Ő idővel rájött, hogy csövet gyártanak, a tábla felirata "csőmű"-nek olvasandó. Én is rájöttem, hogy a "csati" nem más, mint televíziós csatorna. A példa követendő. Javaslataim: Panama-csati, Korinthusi-csati, Dunavölgyi főcsati, szennyvíz-csati. Plágiumról lévén szó - ezt is lehet magyarul mondani, gyakran találkozunk vele -, honoráriumra (tiszteletdíjra) nem tartok igényt. Aminthogy azért sem, hogy reggel kitakarítottam a házunk előtti csatit, ami inkább árok.
A tiszteletdíj az én gyakorlatomban inkább tiszteletlendíjként szerepel.
Valóban visszatetsző a "pari" (paradicsom), a hubi (Hubertus ital), stb. Megszokottá vált a "mozi" vagy a "zaci". A nyelvújításnak köszönhetjük a "zongora" szót. (zengő tambura). Nem maradt meg a "vigarda" és "toborda" (bál). Én örülnék, ha az "e-mail" villámpostára változna. A "topic"-ot sem szeretem. A "fájl", mint a "rádió" - úgy tűnik - marad.
Nem tartozik ide, de most olvasom - egyébként rendszeresen összekeverik -, hogy pl. államelnökök "találkát" tartanak. Találkozóról lehet szó. A "találka" a randevúnak felel meg.
Sajnos a köznyelv inkább használ egy két szótagos idegen szót, mint egy hét szótagos magyart. Ugyanezért lesz az uborkasaláta ubisali, hiába futkos a hideg a hátunkon tőle.
A témába (magyarul topicba) jól illik a szépen hangzó angol szó, mely remélem, nem válik közkeletűvé. Egyelőre gyakran látom az írott sajtóban a "casting" szót. Valamikor dolgoztam színházban, - félreértés ne essék, nem a színpadon, hanem a zenekari árokban -, akkor a "casting"-ot még szereposztásnak nevezték. Igaz, abban az időben még nem soppingolni, hanem vásárolni mentünk.
Egy mindinkább elharapódzó nyelvi jelenségre szeretném felhívni szíves figyelmüket. Talán hasonló tapasztalataik vannak, és ha igen, jó lenne valamit tenni ellene.
Bármerre megyek, építkezés, sporttevékenység mellett, autóbuszmegállónál, közlekedési lámpánál állok, mindenütt trágár beszéd vesz körül. Ami legjobban bánt, hogy a mellettünk levő új játszótéren nagyobb gyerekek, úgy 12 évestől felfelé, szinte minden mondatukban valami obszcén szót használnak a kicsinyek között. Ami különösen bántó, hogy a kislányok talán még felül is múlják a fiukat az ocsmány beszédben. Nem zavarja őket, hogy körülöttük fiatal anyák, apák, és főleg, hogy kicsiny gyerekek vannak.
Nem veszélytelen szóvá tenni a dolgot. Mégis megkérdeztem az egyik kislányt: - Otthon is így beszéltek? - Mire a kurta válasz: - Így!
Utána láttam, hogy a többieknek mutatta: az öregnek elment az esze.
Hogy lehetne-e a trágár beszéd ellen valamit tenni, csak annyit tudok, hogy jó lenne. Régi vesszőparipám, hogy a legeredményesebb a személyes példamutatás. Ha a felnőttek jobban megválogatnák a szavaikat, a családban mellőznék a nyelvi durvaságot, valőszínőleg a gyerekek sem káromkodnának.
Szokták mondani, hogy "bezzeg az én időmben". Valóban,az én időmben más volt. 7 fiú volt a lányosnak számító gimnáziumi osztályban. 50 év után ma is tartjuk a kapcsolatot. Próbáltunk volna a lányok előtt rondán beszélni! De ennek lehetősége fel sem merült.Érdemes lenne a régi idők példájából is tanulni!
Szépen köszönöm a kitűnő tesztet. Haszonnal tölthetjük ki, és kedvet csinál hasonló próbálkozásokra. A magyar nehéz nyelv, és a helyesírásunk sem egyszerű. Például a "gólya", tehát az "ly" írását illetően sok vita van. Nekem furcsa lenne az "Árva gója áll magában...", de nem merném megjósolni, hogy miént írják majd az utódaink.
Szinte mindennek van már fílingje. Ha a kiejtés szerint írom, akkor reszelést, ráspolyozást, esetleg iktatást jelent. Ha elég művelt lennék, akkor feeling-nek írnám, akkor meg érzést jelentene. Ha az utóbbit, akkor minek. A magyar nyelv alkalmas olyan bonyolult dolgok megnevezésére is, mint az érzés.
Persze a riporter mindjárt bemutatta alanyát is, aki kordinátor. Gondolom, az a dolga, hogy koordinálja a koordinálandókat. (Egyeztessen, összehangoljon. Esetleg bonyolítson. Vagyis egyszerűből bonyolultat csináljon.)
Most meg lereagálnak a rádióban. Ebből a reagál = válaszol. A lereagál nyilván leválaszol.
Sokat hallgatom a rádiót. Nagyon sok színvonalas műsor jut el általa hozzám. Tudom, hogy már szóvá tettem, de most friss az élmény. Kétségtelen, hogy hozzáértő szakember nyilatkozott. A nyilatkozat tekintélyes részét az "eeeeee" és "öööööö" bégetést utánzó hang tette ki. Szerintem elképzelhető, hogyha az illetőt egyszer is figyelemeztetnék, örökre leszokna erről a modorosságról, ami egyébként idegesíti a hallgatót. Érdekes megfigyelni, hogy ilyenkor a riporter is, nyilván szolidarításból, átveszi a bégető beszédmódot.
Inkább csak a furcsaságát teszem szóvá. - Még egy félmondatot mondanék - jelezte a szakember. A félmondat körülbelül 15 percnyi időtartamot tett ki.
Érdemes ügyelni arra, hogy ne határozzuk meg, hogy hány pontba sűrítve foglaljuk össze a mondandónkat. Kellemetlen helyzetbe kerülünk, ha a megígért három pont helyett csak kettő jut eszünkbe.
Érdekes kérdés a név-magyarítás. Láttam rá olyan magyarázatot, mely szerint Jules Verne annyira népszerű volt nálunk, - talán most is az -, hogy magunkénak éreztük. A Verne névnek magyar jelentése is van. Nekem a zsül vörn hallatán talán nem is jutna eszembe, hogy kiről is van szó. (Minden Verne regényt olvastam, mi több, gyermekkoromban valósággal habzsoltam.) Régi zenetörténet könyvben találkoztam Bach János Sebővel, aki nem más, mint Johann Sebastian Bach. Victor Hugo-t nem mindig hallom ügó-nak mondani, abban pedig van kétség, hogy Hugo Victor vagy Victor Hugo. (A Victort Győzőként nem hallottam.)
A Marx Károly Tudományegyetem neve is így rögződött be, Karl Heinrich Marx Tudományegyetem furcsán hangzana. Baján volt Engels Frigyes utca, néha sz-szel írva. (Ma ismét Czirfusz Ferenc utca. A Czirfusz nevet eredetileg Zierfuss-nak írták.(Sarfesz s-sel írva. Az utca neve kezdetben Kaszárnya utca volt.)
A névmagyarosítást sokan kárhoztatják. Mint érdekességet megemlítem, hogy az osztrák-magyar futballmeccsen nem lehetett a nevekből következtetni, hogy melyik a magyar csapat. Baján 1931-ben volt nagyobb névmagyarosítási mozgalom, 100 hivatalnok vett fel magyar nevet. (Baja megyeszékhely volt. Vojnics Ferenc polgármester akkor lett Borbíró. (Hosszasan cikkezett a sajtó, hogy nem alkoholistát, hanem a régi tisztséget, a hegybírót jelenti a név.)
A névmagyarosításnak, a bajainak is, komoly irodalma van. Szívesen használták a tükörfordítást, bár pl. a Wurmfeld vagy a Grünhut esetében nem lett volna szerencsés. (Kukacföldi vagy zöldkalap.) Egy érdekes esetre emlékszem: a Robicskó nevet Sír-ra magyarosították, majd egy idő után ismét visszaváltoztatták Robicskóra.
Neked mennyire igazad van! A cégnél járok angolórákra, kicsit karban tartani a nyelvtudásom. A talpam is ökölbe szorul, amikor a kolléganőm előadja, hogy "Pítör", meg "Bjudapeszt". Apád f...fülét, kedves. Az én nevem PÉTER és a hazám fővárosa BUDAPEST. Ezeket egy angol nyelvű mondaban is Péternek és Budapestnek kell ejteni.
A név-magyarítás (Verne Gyula, Marx Károly stb.) pont ilyen marhaság volt anno.
Szolgalelkűség.. ez jó. Szerintem legtöbbször szimpla hülyeség. Vagy kínunkban már nem tudjuk, hogy férkőzzünk még közelebb az aktuális fenékhez. Kezdve az angolórákkal "my name is Jakab Gipsz" Bakker, nem ez a nevem!! Hogy klasszikust idézzek: lószart mama! Helyesen: "my name is Gipsz Jakab" A kedvemért egy jenki sem mutatkozik be úgy, hogy én vagyok Smith John. De azért én igazodjak hozzá. Az még érdekelne, hogy a japánok is ilyen dilinyósok a névforgatásban? Meg amitől a plafonra mászok, amikor az emailcímeket is keresztnév.vezetéknév@akármi formában adják meg. Akár teljes minisztérium. Ahogy egy gyarmaton illik.
A nyelvműveléssel kapcsolatban, amint tudjuk, két alapvető nézet van.
1. A nyelv fejlődése során önmagát szabályozza. (Tulajdonképpen nincs is szükség nyelvművelésre.)
2. A szakembereknek be kell avatkozni, hogy a nyelvrontó folyamatoknak elejét vegyék.
Tegnap beszélgetés közben a pí-pí-pí-t emlegették. Hirtelen nem is tudtam, hogy miről van szó, jól hallok-e. (Gyermekkoromban voltak állatkáink, édesanyám a csibéket csalogatta így.)
Persze rájöttem, hogy a PPP-ről van szó, csak én pé-pé-pé-nek mondanám, mivel a magyarban nincs pí betű. (Public-private partnership.)
Piros lett a fejem, mert rettenetesen utálom a szolgalelkűséget, a külföldet majmolást. Mikor soppingolni mennek a sopba vagy amikor a külföldi Nevesincs Újság hazánkat gyalázó cikkétől extázisba esnek.
Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak - mondta a költő. Jó lenne, - tudom, hogy egyetértünk benne -, ha a nyelvhasználatban is ehhez tartanánk magunkat.
Még nincs 9 óra, de legalább tízszer hallottam az Áj-Em-Ef-et emlegetni. Régen még Bé-Bé-Cét (BBC) mondtak, ma már Bí-Bí-Szít, az USA-t usának mondtuk, ma jú-esz-ának. (Holott az angol "a" ejtése ej, itt az "emeriké" rövidítése.) Az UNESCO maradt uneszkó, holott az angol "u" = "ju" betű.
Nagyon sok példa van arra, hogy a latin írású idegen mozaikszókat eredeti kiejtésükhöz hasonlóan ejtjük. (Tudom, hogy én szorgalmaztam - és ebben ellentmondás érződhet -, a Roosevelt név rózevelt-nek és nem rúzveltnek való ejtését.)
Mindenesetre el kellene dönteni, hogyha az IMF-et i-em-ef-nek ejtem, akkor műveletlen vagyok-e, és ha áj-em-ef-nek, akkor angol tudásommal kérkedek-e.
Talán már szóvá tettem, hogy nem tetszik. Ha igen, akkor most megismétlem. Az imént szorgalmasan "bonyolítottak" a médiában. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a szó jelentése: kuszál, gabalyít, bonyolulttá tesz. Nem ezt akarták mondani, hanem azt, hogy lebonyolít.
Örömmel látom, hogy a rövidesen bemutatandó mű, a SugoVica Balladája alapművét már helyesen Bárdos Ferencnek és nem Sándornak tulajdonítják. Más helyen a tévedést szóvá tettem, utalva arra, hogy Bárdos Ferenc emlékét az Ady Endre Könyvtárban működő helytörténeti klub a nevében őrzi.
Jómagam a SugoVica írásmódján is változtatnék. Az okokat kifejtettem. A címben a ballada szót is javasolnám kisbetűre változtatni, megfelelve a helyesírási szabályoknak. Ez szerint A kőszívű ember fiai-ban a kezdő szón, a jelen esetben az "a" névelőn kívül valamennyi szó kis kezdőbetűvel írandó. A könyv, zeneművek stb. címeinek írásával kapcsolatos bizonytalanság oka abban kereshető, hogy nyomtatásban általában az egész cím nagybetűvel jelenik meg.
Megjegyzésem nem kíván levonni a szép kezdeményezés feletti örömből a Sugovica balladája színre vitelével kapcsolatban.
Az imént is hallottam a kifejezést: "sziszifuszi munka". Mégpedig abban az értelemben, hogy nagyon nagy, emberfeletti munka. Pedig a kifejezés egészen mást jelent. Sziszifusz király helytelent cselekedett, ezért az istenek azzal büntették, hogy egy sziklát kellett a hegyre görgetnie, de mire felért volna a csúcsra, a szikla mindig visszagurult. Tehát a sziszifuszi munka a hiábavaló, reménytelen, felesleges erőfeszítést jelenti.
Nem tartozik ide, de a napokban is, máskor is sokszor hallottam: a nemzet napszámosai. Tartalmában helyes, hogy a tanítókra, tanárokra vonatkoztatják, de Vas Gereben "A nemzet napszámosai" c. regényében a színészekre értette.
Talán nem is anyanyelvünkkel kapcsolatos, amit most szóvá teszek. Imént hallom a rádióban, hogy "Róbert Károly körút".
Nos, Róbert Károly nevű királyunk nem volt. I. Károly - fia, Nagy Lajos követte a trónon -, 1308-tól 1342-ig uralkodott. A keresztségben a Caroberto nevet kapta, innen a tévedés. Ugyanis az olasz Caroberto-nak semmi köze sem a Károly, se a Róbert névhez.
I. Károly nagy kirányunk volt. Megerősítette a királyi hatalmat, bár megemlítem, hogy a Zách Felicián-féle összeesküvéssel való szörnyű leszámolás a mai ember számára érthetetlen. (Büntetésül harmadízig irtották ki a famíliát.)
Hogy van-e értelme a Róbert Károly körútról szót ejteni? Talán igen. Például a Roosevelt nevet egyre többször hallom helyesen, tehát rózevelt-nek ejteni. Nem gondolom, hogy az én bejegyzésem idézte elő, hanem a figyelem ráterelődött.
Mostanában gyakran hallom-olvasom az idejekorán szót, akár örülhetnénk is: íme, ismét elővesszük a szép, régi szavainkat. Kár, hogy az emberek java része nem tudja, mit beszél: az idejekorán éppen nem a korán, túl hamar szinonímája, hanem az épp kellő időben-é.
Fazekas Mihály A kelletekorán jött csendes esőhöz
Óh hozott Isten gyönyörű esőcske! Héj be jókor jössz, ihol a reménység Már is elkezdett vala csüggedezni Gyenge hitünkben.
Már az ég boltját sikeretlen ércnek Képzelénk; a fő hegye, minthogy onnan Harmatot nem nyert, szomorún elaszva Mind lekonyúla.
Fellegek helyett, levegőnket a por Őgyelíté fel, hogy az útazónak Mind szemét-száját bekeverje piszkos Rajzolatokkal.
Jókor értél hát kis esőcske, látod Mennyi sínlődőt hozol új erőre. És ki nem dícsér? csak az, aki búzát Vett nyereségre.
Ő gyaláz, mert a gabonának árrát Megtöröd, s amit beszedett, nyakán vész. Add Uram! hogy rádohosodjon; a nép Rá ne szoruljon.
Ess tehát kedves kis eső! locsolgasd A megijjedt nép sanyarú vetését! Hallod! áldottnak nevez a szegénység: Ess, kis eső, ess!
Van, ahol sértés a röhög használata, mert a ló aki röhög, az ember az nevet.
Ugyanazon a tájon nevetnek rajtunk, ha répát kérünk a húslevesbe, mert annak arrafelé murok a becsületes neve, a répát a marha eszi, és tésztát sem teszünk a levesbe, mert a tészta az a sütemény, a levesbe a laska kerül. :-)
Nagyon sok családnevet megelőző szó van még, mely mondat közben kis kezdőbetűvel írandó, mint báró, gróf, herceg, tisztelendő, nagytiszteletű stb. A Magyar helyesírás szabályai erről úgy intézkedik, hogy a családnevek előtti doktor, idősb, ifjabb, özvegy stb. szót, illetőleg rövidítésüket csak kiemelt helyzetben (aláírásban, oszlopba rendezett névsorban stb.) és a mondat elején kezdjük nagybetűvel.
Gyakran találkozunk azzal, hogy valamely tisztség megnevezését (polgármester, képviselő, elnök, osztályvezető, pályamester stb.) mondat közben, helytelenül, nagy kezdőbetűvel írják.
Kis kezdőúbetűvel írjuk az ünnepeket, nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat: március tizenötödike, az új kenyér ünnepe, húsvét, anyák napja, a szabadságharc stb.
Van aki a virágporokra "allergiás" (túlérzékeny), de az allergiába belenyugodtan, a rádióban ma hallott "koherens"-be viszont nem. Javasolom helyette az "összefüggő" vagy az "összetartozó" szavakat használni.
Sokan emlékszünk arra a tv-interjúra, melyet Szent-Györgyi Alberttel készítettek, amikor először hazalátogatott. Ez a nagy tudós úgy tudott beszélni felfedezéséről, hogy mindenki megérthette. (Én példaképnek tekintettem, az interjú kis könyvben is megvan.)
Úgy gondolom, hogy sok minden nem a doktorságon múlik. Egy előbbi vita viszont alkalmat ad, hogy egy gyakorta tapasztalt tévedésre felhívjam a figyelmet. Családnév előtt egy sereg rövidítés vagy teljes alak kisbetúvel írandó. Így: özvegy, özv. ifjabb, ifj., doktor, dr. stb.)
Az előpbbi bejegyzésben az "aspektus" szó miatt kárpálódtam, most ugyanezt teszem a "koincidencia" szóval kapcsolatban. Úgy látom, hogy a következőkben gyakran halljuk majd. Angolul is ugyanazt jelenti, de nálunk nem terjedt el.
Általában nem is értjük. Én véletlenül - talán koincidenciálisan - igen, de nem hiszem, hogy életemben egyszer is kimondtam volna. Bizonyos vagyok, hogy most írtam le először.
A latin eredetű szó jelentése térbeli vagy idóbeli egybeesés. Mint általában a latin eredetű szavak, mást jelent a tudományban, mást a hírközlésben stb.
Ha azt akarjuk, hogy megértsenek bennünket, javasolom, hogy kerüljük a használatát.
Tegnap egy remek előadást hallottam a Magyar Rádió fennállásának 85. évfordulója alkalmából a Türr István Múzeumban. Dr. Rapcsányi László, a magyar rádiózás nagy alakja beszélt a rádiózás történetéről. A lebilincselően érdekes előadás indított a következő kis jegyzet megírására.
Meglehetősen sok előadást hallgatok meg. Ez mellett nagyon sokat hallgatom a rádiót. Úgy tapasztalom, hogy sokszor feleslegesen használják az előadók az idegen szavakat. Olyankor is, amikor a szónak van magyar megfelelője. Néha azért, mert az idegen szót tágabb értelműnek érzik.
A napokban többször hallottam a latin eredetű "aspektus" szót. Érdekes, hogy eredeti értelmében (látvány, kilátás) egyáltalán nem használják. Inkább az Idegen szavak szótárában szereplő 2. jelentését: tekintet, szemlélet; nézőpont, megvilágítás. Van még egy sereg jelentése pl. a nyelvtanban, az élettanban, a csillagászatban. Ha sok idegen eredetű szó van egy mondatban egymás után, akkor is nehezen értjük meg a mondat értelmét, ha a szavakat külön-külön megértjük. A sok idegen szót tartalmazó előadásra nagyon nehéz figyelni, a megértés fáradságossá válik.
Két évtizedig voltam a rádió tudósítója. Ez idő alatt - kevés kivételtől eltekintve - legfeljebb 4 perces híreket, tudósításokat, jegyzeteket adtam telefonon. Célul tűztem ki magam elé, és ehhez konokul ragaszkodtam, hogy idegen szavakat nem használok. Érdekes, hogy voltak hallgatóim, akik ezt a törekvésemet észre is vették. Még az Év Tudósítója is voltam. (Ez most szerénytelenül hangzik, de egyrészt régen volt, másrészt kollégáim szavazták meg ezt a címet, ezért nagyon örültem neki.) Megkönnyítette az idegen szavak elkerülését, hogy a jegyzeteket - ismét kevés kivétéltől eltekintve - mindig gondosan leírtam. Akkor még lassabban beszéltünk. Az egyre gyorsuló beszéd néha már a megértést nehezíti, egyhangúsága pedig a hallgató számára fársztóvá válik. (Íme, a monotóniát is ki lehet fejezni magyarul.)
