Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Nem volt igazán átütő előadás, mi több, a második felvonást eléggé untam. Tűnődtem, miért is nem ragad magával a szcéna, mert a színészek, kivált a fiatal Vilmányi Benett (eh.) és még kiváltabban a nagyszerű Csomós Mari a nagymama szerepében jók voltak, elég ötletes volt a minimalista színpadkép is, mégis hiányzott az egészből az igazi felforrósodott színházi élmény.
Azt kell mondjam, Dosztojevszkijnél lehet a hiba. Nincs ebben a kisregényében elég feszültség.
Egy másfajta játékszenvedélyt például Arthur Schnitzler olyan izgalmasan, olyan sodró lendülettel ábrázolt, hogy letehetetlen volt a könyv (a címét azonban elfelejtettem).
A Kripli kivételével volt szerencsém az összes Mo-on játszott McDonagh darabot látni. Azonban ez volt az egyetlen, amelyben nem lehetett tanulságot levonni. A színészek kihozták a maximumot a rendezés is korrekt, a villamoson hazafelé még emlegettük milyen jó is volt xy, ahogy mondta...de mit is? A flow élmény teljesem megvolt, Fekete Ernő mindent (is) el tud játszani, azonban az a mélyből felbukó rettenet ami a Párnaemberben megvolt, itt teljesen hiányzott. Egy jópofa kocsma-kabaré, fekete humorral átszőve, nem több.
Szomorúan olvasom a Harmadik színházzal történteket.
A Pál utcait mit bemutató előtt néhány hónappal, előbemutató keretében láttuk. Valószínű azért azóta volt egy-két változás. Józan Laci nekem nagyon tetszett anno a Dzsungelben, bár akkor még nem volt ennyire felnyírva a haja. Én nem látom őt nagyon rondának, bár kétségtelen, hogy Wunderlich, Vecsey és főleg Ember Márk azért jobb vágásúak.
Nekünk tetszett az előadás. Wunderlich József telitalálat Bokaként. Talán egy évadot Pécsett is játszott, de gondoltam, hogy amint tud, elszerződik. Nekem Józan László tűnt rossz választásnak, bevallom, mert nézhetetlenül rútnak látom, és nem efféle randaság Áts Feri, hanem aki tisztában van a saját vonzerejével, nem véletlenül a vörösingesek vezére.
Kétségtelenül nem olyan átütő a zene, mint a Dés/Geszti szerzőpáros korábbi művei, ám ez is jó.
Boeing, Boeing - Pécs
Jaj, már ismét egy bohózatba torkolló vígjáték, amely a nyári színházi színvonalat híven tükrözi!
Az első felvonás még csak-csak tartalmazott élvezeti értéket, ámde a másodikat már egyre jobban untam. A három nő iszonyúan túltolta, a legidegtépőbb vernyákolást Stubendek Katalin adta elő, a vége felé egyenesen befogtam a fülem, amikor megszólalt.
A férfiak legalább tisztes módon szórakoztattak: Lipics Zsolton mindig jót tudok mulatni és Vidákovics Szláven is elég jó.
off
Sajnos pécsiek egyáltalán nem, sőt kettőnkön kívül senki nem látogatja a topikot, mégis meg kell osztanom felháborodásomat, bármilyen visszhang nélkül is marad, ugyanis az egyetlen valamirevaló pécsi teátrumot, a Harmadik Színházat az önkormányzat éppen kinyírja. Vincze János népművelőből lett rendező, aki több évtizeddel ezelőtt indított amatőr színtársulattal, a semmiből hozta létre az országosan jegyzett nagyszerű színházát, amely elkötelezett a kortárs magyar drámák iránt. Olyan műveket tűzött műsorra, amelyeket a vidéki színházak nem vagy igen ritkán mernek csak játszani, különösen kitüntetett szerepet kaptak a repertoáron Spiró György drámái. Az önkormányzat minimálisan támogatta a színházat, ám most arra hivatkozik, hogy a város rettentően eladósodott, ezért kénytelen megnyirbálni a kultúrára adott támogatást. Sorra dönti be a kulturális intézményeket a város nagyobb dicsőségére.
Még bizakodunk néhányan, hogy nem kell kiírni: Harmadik Színház RIP
Nagyon sokat vacilláltam, hogy lemenjünk-e Szegedre ezért az előadásért. Huszonéve láttam a Katonában a Vízkeresztet. Mai napig emlékszem, hogy ebben a darabban láttam először Stohlt és Söptei Andreát. Benedek volt a herceg, Básti Juli Olívia, Blaskó Malvolio. Egyik legnagyszerűbb színházi élményem. Amiért mentem volna:a darab, és néhány szereplő. Amiért mégsem mentünk, az Béres Attila rendező. Eddigi rendezései engem nagyon nem győztek meg. Ezek szerint ez sem lett túl jó.
Végre sikerült egy alkalmátés előadást megnézni, régóta szerettem volna. Nagyon jól eltalált jelenetek Vajda Milán életéből. Jelentősen túlsúlyban a magánéleti szál: főleg édesapja emlékével való viszonya az érdekes /akit nekem volt szerencsém a katonás időszakában sokszor látni/, de a színházi világban jártas anyuka, a különös nővér, a szerelmek, szerelme családja felvonultatva sziporkázóbbnál sziporkázóbb jelenetekben. Mindenki jó volt, de Milán mellett leginkább Péter Kata, Mészáros Máté, Dömötör András és Jordán Adél vitték az előadást.
Katona-Portugál
Eddig nekem ez az előadás kimaradt, bár tudtam róla, hogy nagyon régóta levehetetlen a repertoárról. Tizenéve valószínűleg még nagyobbat ütött, de a fergeteges színészi játék- főleg Szirtes Ági, Varga Zoltán, Csuja, Takátsy Péter-, és a nyomorult, reménytelen viszonyok kissé groteszk, de mégis megrendítő bemutatása ma is nagyszerű élményt ad.
Terror-Katona, Kamra
Tárgyalótermi darab egy felvonásban, egy fiktív, merényletes történetben. Jók a színészek, a rendezés is. Nekem a sztori kicsit bicegett. A közönség játssza az esküdteket, a végén szavazással. Nálunk viszonylag szoros eredmény született. Kiss Eszter nagyon tetszett bírónőként.
Pintér Béla: A sütemények királynője
Egy újabb, ráadásul az eddigi legkeményebb Pintér Béla. Eszméletlenül nyomasztó, megrendítő előadás, nagyszerű színészi teljesítményekkel. Kevés benne a humoros rész, az összes általam látott Pintér darab közül ez a legsötétebb. Csatári Éva és Pintér Béla tetszettek benne a leginkább. Aki még nem látott Pintér Bélát, ne ezzel kezdjen!
Pintér Béla: A 42. hét
Csodálatos este. Egy előadás, amibe nem lehet belekötni. Fordulatos, állandóan újabb csavart kapó történet. Egy nagyszerű színésznőhöz /Csákányi Eszter/ méltó, nagyívű szerep. Az összes többi szereplő tökéletes kiválasztása. A zene, a tájszólás, a szauna. Egy darab, amiben oly sok minden benne van egy középkorú nő életéből. Emberi drámák díszlet és sallangok nélkül. Nevetés, röhögés, meghökkenés, meghatódás. Csoda.
BTW a II. Edwardot is el lehetett rontani. Azon, hogy a a melegcsóktól hangos a sajtó,színházlátogató ember már felülemelkedik. Az viszont, hogy csata-csata hátán ilyen unalmas is tud lenni, az nem volt akceptálható. Szeretjük az Alföldi rendezéseket persze (Lear) de ez nem volt jó.
Vízkereszt vagy amit akartok - Szegedi Szabadtéri Játékok
Ez volt az első és egyben az utolsó, hogy egy halom pénzért jegyet veszünk ide, mert az ár-érték arány enyhén szólva is hátrányos, legalábbis nekünk.
Adott egy bődületesen nagy színpad, melyet a helytől függően többé-kevésbé lehet csak látni. Általában leszállított árú rendezéseket visznek színpadra, alkalmazkodva a nyári publikum igényeihez, amely publikum egyes tagjai nem átallnak cukorkás zacskóval tahón zörögni előadás alatt, ezzel bizonyítva, hogy máskor eszükbe sem jut színházba menni.
Azt gondoltam, hogy Shakespeare-t talán nem lehet annyira elrontani, hogy élvezhetetlen katyvasz jöjjön ki belőle, ám a várakozásomban csalatkoztam, mert DE, el lehet rontani klasszikust is.
Az előadás jobbára igen-igen közönséges hangú volt, a színészek java is ordenáré stílust képviselt (ebben elöl járt Hernádi Judit, aki a legharsányabban játszott). A zenei betétek a lehető legeklektikusabbak voltak, szerencsére ebbe az eklektikába olykor még a minőség is belefért.
Egy, csak egy aktor volt talpon a színpadon: Alföldi Róbert, aki kétszer is nyíltszíni tapsot aratott.
Az ő játékáért érdemes volt a gyakorta unalomba fulladó előadást megnézni.
Sikerre predesztinált darab nyilván, azonban amit a Bodó-Keresztes duó művelt, az elképesztően jól sikerült. Pár napig az ember a hatása alatt van, de mit érezhet akkor KT? Csak bízom benne, hogy őt azért nem csukják be.:-)
Kövek a zsebben
Régóta megy, mindent tudunk már róla, de még csak most jutottam el:-) A közönségmozgatós részek kivitelével profi színészektől profi darab. Bár hozzá kell tennem, nem szeretek, valahogy nem is tudok színházban nevetni.
A párnaember
Azt hiszem mind a díszlet, mind a játék tekintetében kihozták a legtöbbet amit lehet. A visszaemlékezős családi rész groteszk bábjai sem hatottak idegennek vagy túlzónak.
Kripli Mari
Lázár Katit illusztris társaságban néztük, a mögöttem levő sorban ült Pogány Judit, és Molnár Piroska. Tényleg jó tud lenni egy egyszemélyes darab, és az a szarkasztikus csipkedős humor.....örülök, hogy láthattam.
Halott ember
A Nehéz szintjét nekem nem hozta.A kritika el volt ájulva a főszereplő csajtól, sajnos nekem kevés volt. Mucsi szerepe minimális...valahogy nem volt egész.
II. Edward
Túl sok csitt csatt, ordítás....valahogy sok volt. Értem én a király szerelmi történetét, de ez a lassúkás ábrázolást, a csókok , a mosdatás-még ha oly szimbolikus is volt-sok volt. Sok volt ebben minden. (A Lear persze egész más...az remek kis darab volt még tavaly)
Nagyon vártam az előadást, csupa jót olvastam róla. Sajnos a rendező nem fordított figyelmet arra, hogy ne csak az első néhány sorból lehessen élvezni a darabot. A szöveg teljes figyelmet igényelne, de közben annyi minden történik, és sajnos most először jártam úgy katonás előadáson, hogy többször, több szereplőnél nem értettem, hogy mit mond. Kocsis Gergely végig motyogott, őt egyáltalán nem lehetett érteni, és ez rendezői hiba. Az előadás egyébként szellemes, mai, fiatalos. Tetszettek benne a lányok: Pálos Hanna és Borbély Alexandra valamint Tasnádi Bence.
A chicagói hercegnő-Operett
Nem véletlenül nem túl ismert darabja ez Kálmán Imrének. Pedig a zene még tetszett is volna, de a történet igen gyenge, és sajnos a rendezés sem dobott ezen. A koreográfia és a jelmezek kb. 25 évvel ezelőttiek, Fischl Mónika fizikailag remek formában, bőven letagadhat 10 évet a korából. Sajnos a szöveget szinte senkinél nem lehetett érteni, talán Szendy Szilvi volt az egyetlen kivétel. Dolhai Attila bár nagyon lelkiismeretesen dolgozott a szerepen, nem győzött meg arról, hogy bonvivánként is tud annyit nyújtani mint musicalszínészként. A második felvonás jelmezbál-jelenete roppant ízléstelen és kínos volt. Kerényi Miklós Dávidnak a tánc sokkal jobban megy, mint az éneklés.
A bajnok-Katona
A hatalmas érdeklődés miatt csak most sikerült megnézni. Pintér Béla most nem saját társulatával dolgozott, és ő nem is szerepel a darabban. A Parasztoperához hasonlóan itt is végig énekelnek a darab során. A szereplőgárda gondosan lett kiválasztva: a Katona talán legjobban éneklő színészei vannak színpadon /még Tasnádi Bence és Borbély Alexandra tudta volna hozni ezt az énekminőséget/. A polgármester szerepében Nagy Ervin, felesége, aki körül a szerelmi háromszög kialakul, a kiváló Rezes Judit. A szerető Jordán Adél, a többi szerepben: Pálmai Anna, Bezerédi Zoltán, Rajkai Zoltán és Elek Ferenc. A darabban most sokkal kevesebb a vicces, pintérbélás, őrült elem. Mindenki nagyon jól énekel. Külön kiemelném Bezerédi Zoltánt, aki magához képest teljesen visszafogott játékot mutatott, és hosszú katonás évei alatt ez volt az első olyan szerepe, amiben nekem nem volt sok. A hátsó sorokból érdemes nézni, akik elöl ültek panaszkodtak, hogy hangos volt a zongora az énekhez képest.
Visszafogott tetszést aratott - és akkor roppant eufemisztikus voltam, mert valójában dögunalmas előadást láttunk. Az első felvonás alatt többet ásítoztam, mint huszonnégy órai folytonos ébrenlét után, csaknem lefordultam a zsöllyéről. Unalmas, színtelen, szagtalan szövegmondásban merült ki a játék, a színesítésnek szánt három isten(nő) megjelenése pedig szükségtelenül harsányra sikeredett, az egyikük (Füsti Molnár Éva) meg fülbántó ripacskodással nyomta végig a darabot.
Második felvonás kissé dinamikusabbá vált, de már nem tudta megmenteni az egészében silány előadást.
Már-már azon töprengtem, hogy a darab is rossz, nem lehet kihozni belőle többet, ám eszembe jutott, hogy láttam régebben kitűnő színrevitelt a kaposvári színházban, ahol Sen Te Pogány Judit volt.
Tegnap este Marica grófnő Operettszínház! Fergetesen jól sikerült előadás volt, mindenki oda tette magát....a legnagyobb tapsokat Peller Károly és Kékkovács Mara kapta nem véletlen, iszonyat jó páros...előadás végén pedig nem maradt el az álló vastaps sem!!! Igen ez kell nekünk!!! Imádom a darabot magát....nem tudok betelni vele!!! Legközelebb majd márciusban lesz várom és megyek megyek!!!
Alfölditől eddig a Julius Caesart láttam, arra tényleg mondtam, hogy radikálisan nyúlt az alaphoz és jól átformálta.
Ezzel az előadással kapcsolatban annyi előzményem volt, hogy én nagyon kedvelem Csehovot. Sirályt, Ványa bácsit, Három nővért olvastam láttam is valamilyen formában.
Kíváncsian ültem be és meg kell hogy mondjam kellemeset csalódtam. Nem volt zavaró a szöveg aktualizálása, célzott káromkodások voltak csak, sőt mintha türelmes magyarázó lenne az előadás, minden mozdulatnak volt valami jelentése. Lehet, hogy én voltam korábban értetlen, de ennél az előadásnál nem voltak olyan jelenetek, mozdulatok, amiket nem tudtam hova tenni.
Ami talán hiányérzet, hogy Platonovnak nem éreztem a dicsőbb múltját. Lehet, hogy nem is kell ilyet érezni? :)
A női karakterek szegényesek voltak leszámítva a tábornoknét. Kováts Adél lehengerlő volt.
Bálint András, Jordán Tamás, Márton András alkották az idősebb generációt. Az apák nem találtak hangot gyerekeikkel. Platonov sem a sajátjával. De erről viszonylag kevés szó esett.
A hosszú előadást 1 szünet szakította 2/3 - ába és érződött különbség a két részben. Az első rész izgalmasabb, játékos volt, míg a másodikban jött a szenvedés - orosz módra.
Elég ritka manapság, hogy ne sértse a fülemet a szöveg, vagy ne ütközzek meg a díszleten, jelmezen, de itt most minden Anlass entsprechend :)
Ha még nem későn írok....Játékszín : Primadonnák, Napsugárfiúk, A Hölgy fecseg és nyomoz, Vidám kísértet...Budapesti Operettszínház : Mágnás Miska --- már vagy 8-adjára nézzük idén --- Átrium filmszínház : Őrült nők ketrece ---zenés de nevetős, és elgondolkodtató ---!!
Nézhető, szerethető musical elég jó dalokkal, jó énekes teljesítményekkel. Vágó Zsuzsi nagyon szépen énekel, jók a lányok a mellékszerepekben. A regényt és a filmet nem éri utol, de egyszer érdemes megnézni.
A Nyomorultak_Szegedi Szabadtéri
Meg kellet nézni, Debreczeny Csabát nagyon szerettem volna látni Javert-ként. Sajnos úgy éreztem, hogy vagy az éneklése kopott meg, vagy a hangszínének nem megfelelő volt néhány dal. Játéka lenyűgöző volt. Nekem Zöld Csaba sem volt teljesen meggyőző Jan Vealjan. A lefgobban Solti Ádám tetszett Mariusként, játéka, megjelenése, hangja, minden tökéletes volt. Sajnos az összes próbát elmosta az eső, ez érezhető volt a hangosításoknál. Sáfár Mónikát nagyon kedvelem, de sokszor nem értettem az énekét, és szerintem túl harsányra sikerült a szerep. Vágó Betti gyönyörűen énekelte Fantine dalát.
Anconai Szerelmesek-Székesfehérvár
Ez volt kb. az ötödik Anconai, amit láttam, mind közül a leggyengébb. Sajnos Hirtling túl öreg, és kissé ripacs is volt volt Thomao Nocomaconak, inkább nagyapja lehetett volna Varga Lilinek, aki először nem tetszett színpadon. A dalok meghaladták éneklési képességét. A legjobban Ágoston Péter Giovannija, és Varga Gabriella Drusillája tetszett, Varga Mária hiába jó prózában, nulla hanggal nem tudom, hogy kerülhetett bele egy zenés előadásba. A többi színész felejthető volt, a jelmezek pocsékak.
Billy Elliott-Opera
Szirtes Tamás rendezése néha érthetetlen/a darab során miért is vannak tütüben a bányászok??/ Billy és Michael kapcsolatában miért nem jelenik meg Michael vonzódása Billy iránt?/, de előnye, hogy nagyszerű gyerekszereplőket talált, valamint a kórus, a kar éneklése, mozgatása nagyon jól sikerült és hatásos. Jók a mellékszereplők. Sajnos magyar fülnek néha nagyon erősek a káromkodások, bár a közönség elég jól derül a csúnya beszéden. Németh Kristóf nem énekel elég jól, Bencze Ilona és Borbély Richárd olyan szinten túljátszották szerepeiket, mintha egy Gálvölgyi Showban volnának. Ladinek Judit jó volt, Ekanem Bálint igen tetszett a zongorista szerepében. Kökény-Hámori Kamill csodálatos Billy volt, megjelenése, magas, nyúlánk testalkata, gyönyörű mozdulatai, teljesen természetes játéka, és mindehhez gyönyörű énekhangja lenyűgözött. Lukács Olivér nagyon kidolgozott tánctudása, mókázó kedve és hibátlan éneklése felejthetetlen. A két gyerekszereplő mellett nekem leginkább Simon Boglárka csodálatos éneklése tetszett.
Abigail bulija_Kamra
A Katona öt kiváló színésze Ascher Tamás nagyon pontos rendezésében. A történet nem is lényeges, az öt ember egymáshoz való viszonya, a játszmák, a hetvenes évek hangulata, a ruhák és díszletek, a női és férfi játszmák, a nevettető és elgondolkodtató szituációk. Rezes Judit és Jordán Adél sziporkáznak, Ónodi Eszter hihetetlenül más karakterként mint megszoktuk, Kocsis Gergely és Ötvös András a két szerencsétlen pasi. Jó szórakozás, és utána nagyon lehet rajta agyalni.
Mindig a vígjáték a legnehezebb, mert nehéz eltalálni, hogy ne legyen ripacskodás. Vannak olyan darabok, amiken szakad a közönség, én meg inkább kínosan feszengtem: Ma este megbukunk, Legyen a feleségem..
Amit láttam, vidám, és ajánlok: A csemegepultos naplója -Ötvös András remeklése
Bagoly és cica Jordán Adéllal és Szabó-Kimmel Tamással
Ezek mennek szerintem nyáron is itt-ott.
Nem láttam, de megnézném, és megy még nyáron: Egy fenékkel két lovat, Liliomfi- Budaörs
Kőszínházban ősztől: Kaiseres Tv, Ungarn- Pintér Béla, Liliomfi -Örkény Színház, Tartuffe-Örkény Színház, A két Korea újraegyesítése-Katona
Ezek mind nagyon jók, talán a Bagoly és cica egy kicsit bulvárosabb, de nyári színháznak tökéletes.
Zenés, ha szeretitek: /ez a legnehezebb!!/
Csoportterápia-ez vicces, Római vakáció-itt mondjuk Fekete Ernő nem nagyon tud énekelni, de Nagy Dániel Viktorért érdemes megnézni. + Hernádi
Szeretném, ha javasolnátok valami olyan szinházi darabot, (föleg talán vigjáték) ami nektek tetszett. Gyakorlottabb szinházba járóktól kérdezném. KÉt lányommal mennék, akik 20-on évesek, közelebb a harminchoz. Most jött meg a kedvük egy szinházi előadásra. Szeretném, ha az első alkalommal keddvet kapjanak A SZINHÁZHOZ:)
Nézegetem a darabokat, de olyan sok van, hogy nem tudok választani.
Igazából a Mamma Miát megnézném, de jegy nincs rá belátható időn belül. Köszönöm az ötleteket!
Láttam mindkét darabot ebben az évadban. A Bernhardi-ügy nagyon jó kis előadás volt. Sajnos elég hátul ültem, és az Örkényben ez nem túl jó. Lehet, hogy újranézem. Mindenki nagyon koncentráltan játszott benne, és megértetem Nagy Zsolt szerződtetését is.
Az olaszliszkaiban nincs feloldás, persze, de az életben sem történt feloldás. Sem a tanár családja, sem maga Borbély Szilárd nem tudta sztem ezt feldolgozni. És nincs is megoldás, de azért kell beszélni róla, és örülök, hogy megszületett ez az előadás. Nekem még nagyon tetszett benne az általad említetteken kívül Tasnádi Bence is.
Pálos Hanna neve adta az apropót, hogy mégis írjak pár szót a POSZT-on látott Az olaszliszkai c. darabról, amelyben szintén szerepelt a színésznő, aki ebben is jó volt.
Sajnos a darab már távolról sem tetszett ennyire, mert feloldás nélkül maradt az ugyancsak felkavart indulat, melyet a magam részéről nem tudtam kezelni.
Érdekes volt a görög tragédiákra hajazó szerkezet, a kar, az időmértékes verselés, ámde a katarzis elmaradt. A feszültség csak egyre nőtt, és kibeszéletlen, elvarratlan maradt ez a szörnyű társadalmi probléma. Úgy olvastam, maga a szerző, Borbély Szilárd is ekképpen nyilatkozott a darabját illetően.
A színészek remekeltek, különösen a tanárt és az írót játszó Fekete Ernő és a már említett Pálos Hanna.
A Bernhardi-ügy - az Örkény Színház előadása, Ascher Tamás rendezése
Roppant erős hatású előadás, mondjuk elég jó irodalmi alapanyagból, Arthur Schnitzler drámájának színrevitele.
Több mint két óra, szünet és egyetlen pillanat üresjárat nélkül, feszes ritmusban, kitűnő színészekkel, direkt aktualizálást mellőzve.
Két előadás, ahol véleményem szerint szereposztásbeli tévedés történt:
Minden jó, ha vége jó-Katona
Nem ez a legjobb Shakespeare vígjáték, ez nyilvánvaló, de ahhoz képest elég jó kis előadás lett belőle, annak ellenére is, hogy Kovács Lehel egyszerűen számomra egy jó karakterszínész, és nem tudom hősszerelmes szerepkörben elfogadni. Tudom, a színház illúzió, de Pálos Hanna 170+-os karcsú Helenája mellett ténylegesen eltörpült Lehel. Jók voltak a főiskolás fiúk, különösen tetszett a nagyon magas srác, akiről az első felvonásban, amíg rajta volt a sapka, végig azt hittem, hogy Ficza István az Örkényből. Valamint a szőke fiú. Sajnos a neveket nem tudtam beazonosítani.
Legjobban tetszett Szacsvay, egyszerűen csodálatosan mondja a szöveget, és hát a legcinikusabb mondatok az ő szájából hangzanak el. Elek Ferit és a főiskolás Rujder Vivient emelném még ki. A jelmezek nagyon jók, és tetszett a cirkuszos ötlet is.
A Pál utcai fiúk- Vígszínház
Ezzel az előadással több bajom is volt. A szereposztás itt is ügyetlen: egyszerűen bárhogy húzza össze magát Vecsei Miklós, nem egy Nemecsek Ernő alkat, főként, hogy a tánckarban végig ott van egy külsőre teljesen nemecsekes fiú. Sajnos Vecsei énekelni sem tud olyan jól, hogy megértsük: miért ő játssza a szerepet. Énekelni egyébként elsősorban Wunderlich József /Boka/képes a szereplők közül, valamint a két Pásztort játszó Ember Márk és Nádas Gábor Dávid. Sajnos a zene /egy-két líraibb számtól eltekintve/ meg sem közelíti a Valahol Európában dallamait, néhol idegesítően dallamtalan, és olyan mély, hogy nem tudják kiénekelni. A dalszövegek néhol roppant kínosak, és erőltetettnek tűnnek, az egyik számban az ismétlés kb. 100x: éljen, éljen a grund! A darab túl hosszú, vannak teljesen felesleges számok, élvezhetetlen dalok. A mozgás, a dobolás nem elég hatásos. Józan László A dzsungel könyvében néhány éve leénekelt mindenkit, most vagy a hangja ment el, vagy a szám rossz, sajnáltam. Látszik, hogy sok energiát fordítottak a darabra, de lehet, hogy egy ifjúsági előadást nem a 73 éves Marton Lászlónak kellett volna rendeznie. Király Dániel kiábrándító volt szakállasan Pál utcai fiúként.
"Vastaps" - a pesti közönség mindig mindent ugyanolyan béna és monoton tapsorkánnal fogad és díjaz, mert fél őszintének lenni és mert egész egyszerűen nem tud különbséget tenni az ún. "meghökkentő, igaz művészet" és a gagyi érdekeskedés továbbá a vásári butáskodás között. Ugyanez sajnos a kritikusokra is elmondható, mert ahogy pl. Alföldi (és persze még sokan mások) mindig és mindenhol a közönség pofájába akarja vágni a tutit, úgy a kritikus is nyugodtan a rendező pofájába vághatná, hogy unalmas és önismétlő és blőd dolgot produkált.
Nagy reményekkel vágtam bele, hiszen néhány éve nagyon szerettem a Katonás előadást. Tenki Réka és Nagy Ervin párosára mai napig jól emlékszem. Sajnos itt pont a két főhős halványabb volt, az egyébként igen tehetséges Polgár Csabának szerintem nem sikerült Alfrédot megmutatnia. A rendezés és díszlet végtelenül /nekem túlságosan is/ letisztult. Bár tetszett benne Znamenák, de a Tündérkirály szerepe szerintem Debeczeny Csabáért kiáltott volna. A legmegrázóbb Für Anikó volt, a legnagyobb tapsot -abszolút megérdemelten a szinte végi színpadon lévő, élő, zenélő Kákonyi Árpád kapta.
Ma este megbukunk - Centrál Színház
Fájdalmasan blőd előadás. A gyerekeket vittük el rá, ők jól szórakoztak rajta. Bohózat persze, ezt tudtuk, de végtelenül bárgyú és idétlen. Még Janicsek Péter, Katona László és Cserna Antal sem tudta megmenteni ezt az előadást, bár ők legalább nem voltak kínosan gyengék. A közönség természetesen vastapssal díjazta...
Önkritikát gyakorlok, ennek folyományaként belátom, hogy mindig csak akkor írtam ide, amikor kutyaütő előadásokat láttam, ám most elérkezett a pillanat, mikor kifejezetten ajánlom megtekintésre ezt az előadást.
Mondjuk a Horgas testvérekben még soha nem csalódtam, bíztam bennük most is, és meg is feleltek e bizalomnak.
Feszesre, izgalmasra rendezte Horgas Ádám a darabot, a feszültséget gyakorta oldotta derültséget okozó momentumokkal, noha maga a szituáció a legkevésbé sem szolgálja a vidámságot.
Egy multi keres vezetőállásra embert, de igen különös állásinterjúra érkezik négy jelölt.
Csak kapkodják a fejüket, miféle elképesztő feladatokat kapnak, melyek végrehajtása során felmerül, hogy tán mégsem mindenki valódi jelölt, lehetséges, hogy van köztük beépített ember. Gyanakvással vizsgálgatják egymást, és a feszültség nőttön-nő.
(A félidőben elkezdtem pedzeni a megoldást, később kiderült, hogy eltaláltam.)
Négy kiváló színész játékát láttuk a darab hangulatához illő rideg díszletek közt, melyeket Horgas Péter tervezett.
