"Nekem például a történelem a hobbim, sok időt is szánok rá, de ha mondjuk Számvéber Norberttel kellene beszélgetnem nagyon hamar kiütközne, hogy sokkal profibb nálam."
Talán még a HD-re is szoktál járni? :-) Mert én igen.... .-))) Jövő szombat Dieppe?
@mindig ugyanaz: köszi a leírásokat, de most munkaidőben nincs időm elolvasni, majd a hétvégén... :-)
Sokéfele kritika elhangzott Alinda műsorairól, egyáltalán a stílusáról, (feltételezem erre, ennek a kérdésnek egyes aspektusaira gondoltál); biztosan voltak esetek, amikor jogosan, de ha ilyen vagy hasonlóan szigorú mércékkel mérnénk más közszereplők esetében is... Ettől még ez persze nem mentség a hibákra, de ha valaki, akkor én az ő esetében el tudom képzelni, hogy ezeket a kritikai észrevételeket megfontolja és korrigálni próbálja. Viszont szerintem van egy egyáltalán nem elhanyagolható szempont még itt: lényegében döntően bevett panelek között mozgó beszélgetésben jóval könnyebb "mikrofonképesnek" lenni, mint amikor teszem azt a nanobiológia és hasonló témák kapcsán kell rögtönözni.
Amikor Alinda átvette a Zárórát, akkor volt olyan langyos cseverészgetős műsor, mint amilyenekből ma elég sok akad, szinte minden nézettebb csatornára jut egy. (Mellesleg azt sem ártott volna és ártana észrevenni, hogy ez a talk-shaw jellegű műsortípus, amelyik a 90-es évek elejétől vált egyre népszerűbbé felénk is, mára - szemléletmódjában, eszközeiben - meglehetősen kiüresedett. Ha valaki időnként elolvas egy-egy interjút valamelyik képes hetilapban, nagyjából már előre fogja tudni, hogy miről szól a tévés változat, különösen ha ugyanarról a személyről van szó.) Ennek a Zárórának a kereteiben jöttek létre később olyan különleges élményt jelentő beszélgetések, mint a Gömböc feltalálójával, Domonkos Jánossal folytatott beszélgetés, de én ezek közé sorolom mindenekelőtt a Polgár Judittal vagy az indológus Somi Pannival készített beszélgetést is. A színészekkel folytatott beszélgetések közül nehéz lenne akár csak felsorolni, hány ilyen emlékezetes műsor készült. Az Éjjeli őrjárat mintegy szerves folytatása és korszerűsített változata volt a Zárórának. A mai viszonyok között egy asztalhoz ültetni Hajdú Tibort és Tőkéczki Lászlót, Szinetár Miklóst és Ókovács Szilvesztert, Takaró Mihályt egy vele szemben teljesen ellentétes véleményt képviselő személlyel, ráadásul úgy, hogy ebből valóban érdekes és konstruktív vita legyen, önmagában teljesítmény volt. A műsor megszűnésének okairól tudtommal egyedül az Indexen lehetett olvasni: "Kulturális csatorna: élt 3 hónapot" címmel. Erre csak annyit lehet mondani, ha a műsor menedzselői részéről ennyi tolerancia sem volt a más típusú nézetek iránt, mint amit ebből a kommentből ki lehet venni, az nem csak szomorú, hanem valahol szinte már kétségbeejtő. Erről az is eszembe jut: a modern magyar irodalom területén valóban rendkívül tájékozott szakértőtől volt alkalmam egyszer a tévén egy olyan kifakadást hallani, hogy most már igenis ideje lenne külföldiek helyett magyar filozófusokkal foglalkozni. Ez kb. olyasmi, mintha valaki a fizika fejlődéstörténetének kapcsán, amikor a relativitás- vagy a kvantumelméletről van szó, az asztalra csap és azt mondja, ne holmi Einsteinről meg Max Planckról beszéljenek nekem itt, hanem Eötvös Lorándról! Állítom, ez a jelenség messze túlmutatott és túlmutat önmagán, tehát más összefüggésekben másként feltűnve, de tipikusnak mondható. És amíg ilyen jelenségek vannak, ne csodálkozzanak a mai jobb-közép képviselői, ha megkapják a mucsaiság és hasonló bélyegeket, mint ahogy azon sem, hogy szinte esélyük sincs nemhogy a Lajtán túlon, de akár csak a velünk szomszédos országokban élő értelmiségiek zömével valóban szót érteni, egyáltalán közös nyelvet találni. (Legfeljebb csak esetlegesen és kivételként.)
Az Éjjeli őrjárat műsorideje alatt jelenleg javarészt régi színházi közvetítések mennek; elemi ténykérdés: a 30-on aluli korosztály képviselőit ma, az Internet korában, leültetni 2-3 órára a tévé elé ilyen műsorokhoz, teljesen nonszensz elképzelés. Nem mellesleg az Éjjeli őrjárat koncepciója jelentősrészt ezekhez a mai viszonyokhoz is próbált alkalmazkodni a tematikai változatosságával, a dinamizmusával, konkrétan a facebook bevonásával. Ha valaki teszem azt, erre azt mondaná, hogy dehát ebben a műfajban ott van most a "Négy szellem" című műsor olyan neves szakértőt is felvonultatva - igaz álnéven - mint Bácsfi Diána..., részemről ez a no comment esete is lehetne. Csak az a baj, hogy ezek a jelenségek a mi bőrünkre is mennek, gyakorlatilag mindannyiunkéra, akiknek valamilyen szinten szívügye a magyar kultúra. Véletlenül sem gondolom, hogy Veiszer Alinda annyira kulcsszemélyiség lenne, hogy ez rajta múlna, azt viszont igen, hogy a vele és a körülötte folyó történések jóval túlmutatnak önmagukon és nagyon sokat kifejeznek a mai közállapotainkról.
mikor egy eldöntendő kérdésre a másik fél nem tudott igen/nem választ adni, hanem elkezdte kifejteni (attól függ, nézőpont kérdése, nem lehet az eredményeket az ártól függetleníteni, stb.). Vagy hagyni kellett volna hogy befejezze, vagy elvágni hogy oké ez a kérdés nem volt jó, de semmiképp sem volt jó dolog belekényszeríteni hogy válasszon igen és nem közül.
"Személy szerint én inkább a humán területeken vagyok valamennyire járatos. Úgy vettem ki, hogy Alinda ezeken a területeken otthonosabban mozog, de amint a Zárórában is jó párszor bizonyította, egészen különböző reál területek képviselőivel is érdekes és izgalmas beszélgetéseket tudott folytatni."
Egy riportertől, újságírótól nem lehet elvárni, hogy annyira értsen egy témához, mint az az illető, aki annak szenteli az életét.
Nekem például a történelem a hobbim, sok időt is szánok rá, de ha mondjuk Számvéber Norberttel kellene beszélgetnem nagyon hamar kiütközne, hogy sokkal profibb nálam.
Amit el lehet várni hogy a műsor érdekes legyen, ha a beszélgetőtárs nem tud televízióban beszélgetni akkor próbálja meg feloldani, illete ha nagyon elveszik a részletekben, akkor hozza vissza olyan szintre a dolgot, hogy a nézők még megérthessék.
Egy pár műsorban vettem észre egy dolgot ami tényleg zavart: egy eldöntendő kérdésre a másik fél nem tudott igen/nem választ adni, hanem elkezdte kifejteni, hogy ez attól függ mert nézőpont kérdése, egyértelűen nem tudott válaszolni. Szerintem vagy hagyni kellett volna, vagy elvágni hogy oké, erre nem lehet rendesen válaszolni, de semmiképp sem az, hogy belekényszeríti egy igen/nem válaszba.
Alinda tematikailag háromféle műsortípust vezetett. Hétfői napokon ment a Kontakt, ennek a vendége volt mások mellett Roska Tamás, Freund Tamás, Zorán, Kulka János és Pesty László. Általában mintegy fél órát beszélgetett a meghívott vendéggel, közben nagyon karakterisztikus részletek kerültek bejátszásra a meghívott személy életpályájához kapcsolódóan. A műsor második felébe érkezett egy meglepetés vendég, Freund Tamás esetében ez Rudolf Péter volt, Zorán esetében Grandperre Attila. Mindkét említett műsorban lehetett érezni, hogy valóban meglepetés vendégről van szó, mert pl. Zorán és Grandpierre Attila korábbról nem ismerték egymást személyesen. Szerdánként ment a Retro, amikor általában egy asztaltárság beszélgetett valamilyen nyilvánvalóan közérdeklődésre számító, már lezárult életpályáról, a korábban említettek közül ilyen volt pl. a Latinovitsról vagy a Szentgyörgyi Albertről készült műsor. Csütörtökön pedig a Konkrét alcímmel futó műsorban elsősorban a kulturális élet valamilyen aktuális kérdését vitatták meg a résztvevők, ilyen volt a magyar Operaház és zenei élet vagy a magyar film helyzetével foglalkozó műsor, ha jól emlékszem, a Károlyiról szóló műsor is ebben a tematikai részben ment. Kedden és pénteken nem Alinda, hanem egy ideig Teszári Nóra vezetésével lényegében egy kulturális magazinműsor ment, hasonló ahhoz, mint jelenleg az Aranymetszés – értsd: olyan, amiből minden időszakban volt és van most is néhány.
„Gondolom a felkészültsége hasonló volt a Záróráéhoz...” Ha arra gondolsz, vagy úgy érted, hogy ugyanolyan alultájékozott volt, akkor szerintem nem ártana tágabb összefüggésekben mérlegelni ezt a kérdést. Egy adott szakterület képviselőjének mindenki, aki mintegy kívülről jön, és akinek legfeljebb általános ismeretei vannak az adott szakterületről, könnyen alultájékozottnak hathat. Személy szerint én inkább a humán területeken vagyok valamennyire járatos. Úgy vettem ki, hogy Alinda ezeken a területeken otthonosabban mozog, de amint a Zárórában is jó párszor bizonyította, egészen különböző reál területek képviselőivel is érdekes és izgalmas beszélgetéseket tudott folytatni. Az Éjjeli őrjáratban a Roska Tamással és Freund Tamással készített műsorok szintén kiválóak voltak, nem sablonos kérdéseket tett fel nekik, vagy legalábbis semmiképpen nem ez volt a jellemző.
Egyvalamit nem értek azokban a kritikákban, hogy Alinda nem elég képzett és hasonlók, de azt viszont nagyon nem. Szinte egyetlen egy másik műsorvezetőt sem ismerek, aki képes lenne hasonló szinten értelmiségi műsorokat vezetni, mint ő. Nem szívesen írok le neveket és nem is fogok, már csak azért sem, mert értékelem, ha valaki egy adott műfajban jól teljesít, de az érem másik oldala, hogy kimért, langyos stílusban elbeszélgetni egy-egy jelentős egyéniséggel nem ugyanaz a kategória, mint amikor az ember azt érzi, hogy ott, a műsor közben születnek meg érdekes és fontos meglátások és gondolatok, amikor nem gyakran már felszínes, közhelyekkel teletűzdelt cseverészés folyik, hanem tényleges vita és a nézetek ütköztetése, mindez ráadásul nagyon kulturált keretekben, amint erre a magyar filmről, a zenei életről vagy éppen a Károlyi személyéről szóló beszélgetések egyaránt kiváló példaként említhetők.
A magyar irodalomnak fantasztikus értékei vannak, de pl. Móricz, sőt akár még egy Arany János sem a Lajtán túl egyszerűen nem érvényes, mert ott igazán sohasem értették és fogják őket megérteni –, ezt a véleményt az irodalmi élet több neves képviselője is elmondta már. Hatalmas tévedésben vannak elsősorban a magyar konzervatív oldal azon képviselői, akik azt hiszik, hogy egyszer majd a Lajtán túl élők veszik a fáradtságot, hogy nem csupán az irodalom, hanem a magyar kultúra igazán specifikus értékeit is megismerjék és kellő mélységben megértsék, mármint túl azokon a javarészt felszínes sztereotípiákon, amelyek elterjedtnek mondhatók. A helyzet bárminemű változásához az is hozzásegíthetne, ha a magyar közbeszédben lehetővé válna a Lajtán túli gondolkodásmódok mélyebb megismerése; értelemszerűen nem egyes szakterületek képviselőire gondolok, hanem szélesebb körökre. Az előző hozzászólásomban említett visszajelzések arra utaltak, hogy ez a műsor ebben a vonatkozásban is jelenthetett volna némi előrelépést. Azt értehetőség kedvéért megjegyzem, Alindáról simán el tudnám képzelni, hogy vitaműsort készítsen pl. Heideggerről, Derridáról, Chomsky-ról, Fukuyamáról... és ezt a sort még hosszan lehetne folytatni számos más terület képviselőre gondolva, ugyanezt x vagy y műsorvezető közreműködésével..., ezt még felételezni is egyenesen rossz vicc! Félreértéseket kerülendő megjegyzem, az említett gondolkodók egyike sem áll közel hozzám, de hatalmas tévedés azt hinni, ha ők a magyar közbeszédben még értelmiségi körökben is sokak számára gyakorlatilag nem léteznek, hogy attól még – a korábban használt hasonlatnál maradva – a Lajtán túl nem számítanának nagyon is fajsúlyos gondolkodóknak. Az odaátra vezető hidakat ezen a szinten a mi oldalunkról kellene kiépíteni, mert hogy ők nem fogják ezt megtenni, az biztos!
Első nekifutásra, a teljesség igénye nélkül: az Éjjeli őrjárat volt az a műsor, amelyben Latinovits Zoltánról emlékezett meg egykor hozzá közelállóként Keleti Éva, szakértőként Kelecsényi László, továbbá Szentgyörgyi Albertről mások mellett Härtlein Károly és Dudits Dénes beszélgetett, a magyar közélet neuralgikusnak is mondható témái és személyiségei közül például Károlyi Mihályról folytatott nagyon érdekes, konstruktívnak mondható beszélgetést Hajdú Tibor, Tőkéczki László, Ifj. Bertényi Iván és Zeidler Miklós, Wass Albertről Takaró Mihály... (sajnos a többiekre nem emlékszem), a magyar film helyzetéről Andy Vajna, Pataki Ági és Mundruczó Kornél, a mai magyar zenei életről pedig Szinetár Miklós, Ókovács Szilveszter, Szikora János folytatott nagyon nyílt, őszinte hangvételű véleménycserét. A mai közélet neves személyiségeit bemutató részében vendég volt többek között Roska Tamás, Freund Tamás (ő valósággal hüledezett Alinda egyes kérdésein, hogy honnan ennyire jól informált vele kapcsolatban), Zorán, Kulka János, Pesty László. Valószínűleg részben az utóbbi két vendégszereplő hatására is írhatta a műsorról Stumpf András a Heti Válaszban a következőket: "Aki propagandistaként érzi jól magát, készítsen propagandát. Azt is lehet művészi szinten, szükség is van rá egy demokráciában - a pártok, pártorgánumok környékén. A közszolgálatban más a feladat. Ott nem lehet kérdés, ki balos, ki jobbos, mondjuk egy vitaműsor esetében. Az lehet a kérdés, ért-e az adott témához, van-e releváns mondandója. Ebből a szempontból Veiszer Alinda műsora a Duna 2-n például kifejezetten közszolgálati, múlt héten is remekül, sokoldalúan dolgozták fel a Károlyi-jelenséget, például." A felidézett tények tükrében bármilyen egyoldalú politikai beállítottságot, kivált elfogultságot felróni a műsorkészítésben (amire informálisan lehetett utalásokat hallani) kimeríti az abszurd kategóriáját. A műsorról igen sok egyértelműen kedvező vélemény olvasható Alinda facebookján: http://www.facebook.com/veiszeralinda
Számomra ezek közül a szomszédos országokból érkező egyes vélemények jelentették a legkellemesebb meglepetést. Tapasztalatból tudom, hogy közöttük sok olyan ember él, akinek van valamilyen kötődése a magyar kultúrához, szívesen tájékozódik is, de ehhez először is egy olyan közvetítő közegre, „nyelvre” van szüksége, amely az ő szintjének és érdeklődésének megfelel. Ezek a reakciók egyértelmű visszajelzések voltak arra vonatkozóan, hogy itt mintegy megtört a jég. Hogy ezek után éppen az Éjjeli őrjárat nem fért bele a DunaWorld műsorkészítési koncepciójába?
A facebookon lehet elég jól informálódni a jelenlegi tevékenységéről.
Szerintem is sokunknak hiányzik. Amikor megszűnt az Éjjeli őrjárat, olyan indoklás is elhangzott: hadd kapjanak lehetőséget új tehetségek. Vajon hol vannak ezek? Alinda éveken át alakított ki egy műfajt, ami igazán az ő sajátjává vált, amint ez a legtöbb markánsnak nevezhető tévés személyiség és nevéhez köthető műsorok esetében lenni szokott. Ráadásul ez a műsor egyedi és hiánypótló volt sok tekintetben, elsősorban mert szórakoztatva volt képes fontos kérdésekről tájékoztatni sőt "taní- tani", plussz az Éjjeli őrjárat - ez is Alinda és köre tehetségére vall - kamatoztatta és korszerűsítette a Záróra vívmányait. Azt hinni, hogy hosszú évek munkáját csak úgy ki lehet váltani egyik napról a másikra, önmagában elképesztő dilletantizmus. Viszont..., a nyilvánosságba alig jutott el valami, hogy pontosabban mi történt az Éjjeli őrjárattal. Ez nem tesz jót abban a vonatkozásban, hogy akik továbbra is hiszünk benne és hiányoljuk őt, segíteni tudjunk neki. (Ugye érti vlina időnkénti hozzászóló is?)
Megszünt az "Éjjeli őrjárat" című müsor, sajnáljuk. Elsősorban Veiszer Alinda hiányzik a képernyőről és természetesen az a műsor, amit vezet.Hol fogja folytatni munkáját, melyik csatornán és milyen témában? Nagyon hiányzik!
A tegnapi műsor nem volt rossz Várszegi Asztrikkal, érdekes volt egy katolikus főpap balliberális klisékkel fűszerezett mondandóját hallgatni. Alinda olvadozott az örömtől ezt hallván. :)
A meghívott emberke egy ordas nagy tirpák volt, de még ahhoz sem volt kedvem, hogy a nevét kikeressem. (Hosszúhajú, valami filmrendező-féle, teleaggatva láncokkal és minden ujjára jutó gyűrűkkel. Aki látta, biztos be tudja azonosítani.)
A Prima Primissima és a Príma Junior két különböző díj. Az egyiket a Demján és a Csányi, a másikat az Erste bank osztja. A nevén kívül a díjat osztó és jelölő csapat teljesen független. Igaz egyikkel egy kicsi ló a másikkal meg egy nagyobb jár.
