Amin gondolkodsz az a MOND hipotézis egyik variációja.
Ugyanaz a problémája, mint a MOND-nak: ha igazad van akkor egy univerzális szabályról van szó, ami a teljes térben egyformán mindenhol érvényesül. Azonban megfigyelési tény, hogy a sötét anyagnak térbeli eloszlása van. Vannak helyek, ahol ott van (úgy is, hogy látható anyag nincs ott) és vannak helyek ahonnan hiányzik. Például találtak galaxisokat, amikben nincsen sötétanyag, valahogy elveszítették.
Tehát a sötétanyag térben változó eloszlású valami, ezt nem lehet kimagyarázni térben egyforma univerzális szabályokkal.
Nem csak a Hubble-jelenség utal a sötét energiára, de a sötét anyag a jelenléte meggyőzően ki is van mérve:
, a kérdéses galaxistól távolodva megmérnek 1 - 1 magányos csillagokat, ezeknek az adatait differenciálszámítás és integrálszámítással összevonják : lett egy képletük, amivel nem pontszerű, de koncentrikus kiterjedt gravitáló égitesteknek a gravitációja nem egy bonyolult képlettel kiszámolható: valahogyan úgy, hogy csak a csillagnak a centrum felé lévő anyaggal kell számolniuk, a tőle kifelével nem, mert a kifelé lévő kiátlagolja magát !
Ha többet akartok róla tudni akkor: Google + ChatGPT !
Azon gondolkozok, mi van, ha nincs "sötét anyag"? Hanem eleve a gravitációs kölcsönhatás függ úgy a távolságtól. Viszonylag kis távolságok esetén még a -1/r -es a vezető, de galaktikus távolságokon r-nek más függvénye: ami nullánál vízszintesen indul (nem dominál), majd galaktikus r-nél egyre jobban emelkedik (dominál, ez lesz a "sötét anyag" helyett), aztán nagyon nagy r-re visszalaposodik vízszintesre, esetleg esni kezd, ami antigravitációs tágulást okoz intergalaktikus méretekre (ha kell ilyen a "sötét energiá"-ra).
Az érthetőség miatt newtoni nyelven vázoltam a dolgot, de nyilván a -1/r -es részt az ált.Rel írja le pontosan. Viszont az csak ennyit tud. Egy matematikai modell, aminek ez korlátja. Ahogy a newtoni modellnek is van korlátja. Nincs garancia arra, hogy a természet leírható pontosan a matematikában egy-két egyenletbe tömöríthető formában. Lehet, hogy nincs is "sötét anyag", hanem az ált.Rel-től eltér a természet nagy távolságokon. Nem biztos, hogy teljesen tudjuk, mi a gravitáció. Egyelőre van egy jobb modellünk a newtoninál. Viszont igen nagy távolságokon vizsgálni a dolgokat innen a Földről távcsövekkel nagyon nehéz.
A modellben nem kell feltételezni semmiféle kozmológiai állandót, antigravitáló "sötét energiát" vagy más egzotikus anyagot. A modell jelenlegi állapotában alkalmas arra, hogy a bevezetőben említett ellentmondást feloldja, ugyanis ha a tágulás standard forgatókönyvét az e modell által adott szcenárióra cseréljük, akkor az ősi háttérsugárzás paramétereinek extrapolációjaként kapott Hubble-állandó a hibahatárokon belül megegyezik a jelnlegi Univerzumra jellemző, a közeli szupernovák alapján számított értékkel.
Nem akarok véleményt mondani arról, amihez nem értek.
Pusztán autokorrelációt futtattam a fejemben az elhangzott szövegen.
Azt mondja, hogy explicite beírta az egyenletbe az univerzum tágulását.
Nem az Einstein-egyenletből számolja, hanem diktálja a tágulás ütemét.
Apropó, ezt egy másik alkalommal is elmondta.
Ha te lennél az előadó, vinnél magaddal ollót?
Cserti egy kicsit tiltakozott, de az olló miatt nekem megrendezett jelenetnek tűnik, amikor a demonstrációhoz kitépi a kábelt.
Nyilvánvaló, hogy a nickneveddel ellentétben egyáltalán nem vagy bölcs.
Ha az lennél, akkor tudnád a helyedet ebben a világban, és nem próbálkoznál olyannal, ami nem megy neked. Mások évtizedeket tanulnak egyetemi szintű matekkal, és folytatnak olyan kutatásokat, amiknek még az absztraktját sem érted, de te veszed a bátorságot, hogy outsider laikusként beleugass.
Ha bölcs volnál, akkor tudnád, hogy a tudományos ötletek ismertetésének a helye nem egy laikus fórum. Tanulj te is évtizedeket, és kenjed-vágjad a "hivatalos fizikusok" összes ismeretét! Ha ez megvan, akkor, de csak akkor, komolyan veszik majd az ötleteidet a szakfolyóiratokban. (Viszont addigra te is leszel annyira szakértő, hogy nem élből hibás ötleteid lesznek.)
„A tudós eltűnik. Felváltja a kutató, aki kutatási vállalkozások résztvevője. Munkájának ez adja a friss levegőt, és nem tudományának ápolása. A kutatónak nincsen többé szüksége otthoni könyvtárra. Ezenkívül folyton úton van. Konferenciákon tárgyal, és kongresszusokon tájékozódik. Kiadók megbízatásaihoz köti magát. A kiadók határoznak most arról, milyen könyveket kell írni.”
A tudományos kutatás MINDIG közösségi tevékenység. (Eleve kellenek a többiek ellenőrizni a te eredményeidet!)
Olyan meg nincs, hogy "önjelölt tudomány". Ez valójában a sufnizseni crackpot outsiderek hibáktól hemzsegő szerencsétlenkedése. Akik azt hiszik, hogy tudományos munkát végeznek, pedig egy fenét teszik. Hülyék hozzá.
Ezt nem lehet előre tudni. Szép eredmény, mert váratlan összefüggést tár fel (még ha a gravitáció kérdésköréből nem is lép ki), de ezeknek csak egy részét szokta igazolni az idő - néha sok idő, néha nagyon kevés. De ha megerősítik, akkor az felcsillantja az univerzummérnökség lehetőségét.
Egyébként a sötét energia eredetének esetleges magyarázatán túl van egy számomra különösen szimpatikus vonása ezeknek az újfajta Kerr megoldásoknak, amelyek a végtelenben nem statikusak, hanem illeszkednek a táguló kozmológiai megoldásokhoz. Mégpedig az, hogy a közepükben nem szingulárisak, vagyis a görbületek és a sűrűségek nem szállnak el a végtelenbe, hanem véges értékeken maradnak. (Amelyek aztán valamilyen csatolás szerint együtt változnak a horizonton kívüli külvilág tágulásával.) Én a modell realitása felé tett nagyon jelentős lépésnek gondolom, ha sikerül megtisztítani a fizikai jellemzők végtelen értékeitől.
Kb. ahhoz hasonló jelentőségű dolognak, mint amikor a részecskefizikában sikerült olyan modellt találni, amelyből eltűnt a proton és az elektron közötti távolság csökkenésével végtelenné növekvő vonzóerő, vagy olyan modellt, amiben nem nőtt végtelenné a magban összezsúfolódott protonok közötti taszítóerő.
Masszív ostobaságok halmaza gerjeszti a sötét energiáról kialakult téveszméket. Az a fajta sötét energia amely gyorsítaná az Univerzum tágulását, nem létezik.
Továbbá a szingularitásnak nevezett matematikai objektum az anyagi világban nem létezik és nem is utal rá semmi, csak a relativitáselmélet egyenleteinek katasztrofális extrapolációja.
A sötét energia valójában egy végtelen kiterjedésű gravitációs (graviton) sugárzás, amely nem gyorsítja a tágulást hanem fékezi, a Nobel tévedés volt, egyetlen nagyon távoli SN megfigyeléséből szerzett adatok alapján nagyon nagy hibahatárokkal, amely megfigyelés később alaptalannak bizonyult.
A cikk kivonata (pirossal kiemeltem azt a számomra eddig ismeretlen megdöbbentő elméleti tényt, amin ez az egész új elgondolás alapszik):
"A megfigyelések szerint a kozmikus történelem legnagyobb részében 10 nagyságrendnyi tömegű fekete lyukakat találtak. A Kerr-féle fekete lyuk megoldás azonban ideiglenes, mivel a végtelenben való viselkedése összeegyeztethetetlen a táguló világegyetemmel. A végtelenben reálisan viselkedő fekete lyukak modelljei azt jósolják, hogy a fekete lyuk gravitációs tömege a világegyetem tágulásával együtt növekedhet, függetlenül az akkréciótól vagy az összeolvadásoktól, a fekete lyuk belső megoldásától függő módon. Ezt a jóslatot teszteljük az elliptikus galaxisokban lévő szupermasszív fekete lyukak növekedését vizsgálva 0 < z ≲ 2,5 felett. Bizonyítékot találunk kozmológiailag kapcsolt tömegnövekedésre ezen fekete lyukak között, a nulla kozmológiai csatolás 99,98%-os biztonsággal kizárható. A tömegnövekedés vöröseltolódás-függése azt jelenti, hogy z ≲ 7-nél a fekete lyukak ténylegesen állandó kozmológiai energiasűrűséggel járulnak hozzá a Friedmann-egyenletekhez. A folytonossági egyenlet ezután azt követeli meg, hogy a fekete lyukak kozmológiailag vákuumenergiaként járuljanak hozzá. Megmutatjuk továbbá, hogy a kozmikus csillagkeletkezési történetből származó fekete lyukak keletkezése megadja a PLANCK által mért ΩΛ értéket, miközben összhangban van a masszív kompakt halo objektumokból származó korlátozásokkal. Ezért azt javasoljuk, hogy a csillagmaradványokból származó fekete lyukak a sötét energia asztrofizikai eredetét jelentik, ami magyarázatot ad a gyorsuló tágulás kezdetére z ∼ 0,7-nél."
"A csillagok és a szupermasszív fekete lyukak (SMBH) tömegének összeszerelése elliptikus galaxisokban z ∼ 1 óta segíthet diagnosztizálni az SMBH tömege és a csillagok tömege közötti, helyileg megfigyelt összefüggések eredetét. Ezért elliptikus galaxisokból három mintát állítunk össze, egyet z ∼ 0 és kettőt 0,7 ≲ z ≲ 2,5 értéken, és számszerűsítjük az MBH-M* síkban elfoglalt relatív helyzetüket. A Bayes-elemzés keretrendszerét használva bizonyítékot találunk a csillagtömeg és az SMBH tömegének transzlációs eltolódására a lokális minta és a két magasabb vöröseltolódású minta között. A csillagtömegben mutatkozó eltolódások kicsik, és összhangban vannak a mérési torzítással, de az SMBH tömegben mutatkozó eltolódások sokkal nagyobbak, elérve a 7-szeres értéket z ∼ 1 és z ∼ 0 között. Az SMBH eltolódás nagysága függhet a vöröseltolódástól is, elérve a ∼20-as értéket z ∼ 2-nél. Az eredmény robusztus a nagy és kis vöröseltolódású minták eltéréseivel és az analízis megközelítésének megváltoztatásával szemben. Az eltolódás nagyságát és a vöröseltolódás alakulását szelekciós és mérési torzításokkal magyarázni kihívást jelentene. Arra a következtetésre jutottunk, hogy vagy létezik egy fizikai mechanizmus, amely előnyben részesíti az SMBH-k növekedését az elliptikus galaxisokban z ≲ 2-nél, vagy a szelekciós és mérési torzítások egyaránt alulbecsültek, és függnek a vöröseltolódástól."
