nem találsz ma az országban olyan helyet, ahol szombat - vasárnap ne dübörögne ez a borzalmas műdobhang.
( nem gondoltam volna, hogy egyszer Budapest belvárosára azt fogom mondani, hogy csöndesebb, mint a vidék, mert ott vagy vasat vágnak, vagy fát. Mindenki füvet nyír és az ifjak meg a tam-tam zenét bömböltetik, amit valami érthetetlen módon még a hegyek között is több kilométerről meghallok és égnek áll a hajam tőle.)
Szia mamics, régen láttalak, hogy vagy mindig a nyóckerben? :-D Múltkor Csanád felé jártam, - persze megint hajóval, nem is akármilyennel a LAJTA monitorral:-D - Néztelek, hátha otthon vagytok:-DD
Igen, de a Papus azt modta, nem kell a gyufateszta :)). Igy nem gyurtam... Mi a kenyeres halaszle stilussal nottunk fel a gyufatesztast mar Szekszardon vettuk fel felnott korunkban... illetve a Papus nem vette fel csak en. Igy most magamert nem gyurtam.
Namost neked nem kell ezért Bajára menni, a kult kb onnan hasonló, ahol egykor vízimalmok álltak, merthogy a "bajai" hallé is egy a sorban, igaz,a városi patriótaság néha egekig veri a hullámokat, hogy a bajai a legjobb a legfinomabb...
Autentikus bajai hallét meg nem Baján, hanem a Dunán, Rezétben, Veránkán, halászoktól, a vízen élőktől kaphatsz.
Mert mitől autentikus egy bajai hallé? Nos, csak attól, ami neki van, ellenben a szegedivel, aminek meg nincs.
A bajai [dunai] hallé eredete a vízimalmok idejéből való, mikor is a vízimolnárok céhe előírta a hajógazdának, hogy a molnárlegényeket el kell látniuk legalább napi egy tál meleg étellel. Namost, mivel nem volt a parton se éjjelnappali, se Tesco, ezért azzal főztek, amijük volt: hal volt a Dunában, azt ették.Mivel azonban a hal önmagában sovány eledel, és a molnárlegények nehéz fizikai munkát végeztek, kiegészítették a hal levét a kéznél levő anyagokból gyúrt tésztával.
Ezért van az, hogy ahol tésztát tesznek a hal mellé, ott valaha vízimalmok üzemeltek a Dunán, mert a szokás onnan jött. Így Szigetcséptől egészen Apatinig mindenhol ugyanígy tálalják, legfeljebb picit másképp főzik a hal levét.
A szegedi hallének nincs ilyen története; a XIX szd végén pesti vendéglősök nem tudtak mit kezdeni a kifőtt "szeméthal" húsával, kidobni nem akarták, inkább beledarálták a hal levébe.
Egyszerű a megkülönböztetés, tegyük fel a kérdést: melyik hallének volt az alapanyaga, és a hozzávaló eszközei kéznél? Nyilvánvaló a válasz, mert hiszen melyik paraszt, halász, molnárlegény, hajós hordott magánál passzírozót???
Egyébként vendéglőben, nem saját magam által tisztított halból, de a szemem láttára kibelezettből igen-igen finom, emlékezetes hallét ettem-Apatinban.
