Sziasztok!
A következő problémában szeretném a segítségeteket kérni.
Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, birkózik, imádja a sportot. Már kézállást gyakorol, de egyéb dolgok is érdeklik (mi mindketten rendszeresen sportolunk, a nagyszülei is, úgyhogy erre való hajlam elég magas).
Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában.
Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan 
Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik, stb. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített.
Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell.
Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Igaz, még egyke, de nálunk hisztivel, durcáskodással még soha semmit nem ért el, erre következetesen vigyázunk, viszont minden esetben dicsérjük, amikor arra rászolgál.
Előre bocsátom, nem értek a témához, nem vagyok piszológus, csak szülő. Nem venném a bátorságot, hogy kijelentsem, hogy az óvónéni buzgómócsing vagy a pszichológus sarlatán, ehhez nagyon keveset tudok. Én a következő kérdéseket tenném fel magamnak:
Mindkét óvónéni egyetért abban, hogy a gyerek MÁSKÉPP viselkedik?
Szerinted az általuk definiált másság valóban másságnak minősül, vagy csak egyszerűen ilyen a srác és kész? Kicsit magányosabb típus, akit most a kalózok érdekelnek. Mióta tart a kalózkorszaka? Szerinted is túlságosan leköti? A Fecskék és fruskák szerintem szuper könyv, bár én már alsós voltam, amikor olvastam.
Kérdezz rá, hogy szerintük mennyire kellene részt venni a mások játékában?
A csoportból más gyereket nem küldtek pszichológushoz, csak a tiedet?
Az szerintem korrekt, hogy a pszichológus nem egy alkalom után akar véleményt mondani, hanem látná még a srácot néhányszor.
Lehet, hogy tényleg túl sok a kalóz és kevés a magyarázat? Nem kellene a vívós, hajóelsüllyesztős jeleneteket este apával-anyával megbeszélni?
Miért nem kérdezted meg a pszichológust, hogy miről beszéltek ezek ketten, amiből ő a gyerek félelmére következtetett?
Mi a jelentősége annak a papírnak, amit a szakember kiállít a gyerekről? Mit kell megváltoztatni a gyerek körül annak alapján? Hisz nem arról van szó, hogy vidd másik oviba, és arról sem, hogy bármiféle intézményesített segítségre szorulna. Tényleg, mi változna a pszichológus véleménye alapján? És miért kéne, hogy ez a papír egész életén át elkísérje? Szerintem az a papír nektek szól, és nem arról, hogy egy életre stigmatizálják, és megnehezítsék a beiskolázását és az egyetemi felvételijét és az állásinterjúira is magával vigye, csak mert most éppen marhára bejönnek neki a kalózok.
Szerintem menj el vele még egy-kétszer a szakemberhez, hallgasd meg, aztán döntsd el, hogy mit kezdesz a véleményével.
A kölök 5+ éves, az óvodából pszichológushoz küldték,
mert MÁS mint a többi gyerek, vannak barátai, de nem vesz részt ELÉGGÉ a közösségi játékokban, a kalózkodás a mániája (többször (szigorúan csak pénteken, mert akkor jut képernyőhöz) látott a Karib tenger kalózaiból CENZÚRÁZOTT jeleneteket - ahogy elsüllyed a hajó a kikötőben :) ahogy hajót rabolnak, ahogy disznókkal alszik a fedélzetmester és amikor vívnak a kovácsnál kb 30 perc) a kedvence a fecskék és fruskák (ők is kalózok) mese. Van egy kalózhajója (még csak játék)
Sokat rajzol. Sok kalózt.
A pszichológusnál rajzolt egy kalózt, és kihozta a folyosóra megmutatni és aztán már nem akart visszamenni hozzá. A pszichológus reakciója : a gyermek megijedt a saját félelmeitől.
Erre ijedtem meg én :( Miről beszéltek ezek ketten?
És, hogy a túl sok TV nézés - félelmek blabla (nincs TV-nk)
A kölök nem szokott félni, nem szorong nagyon sokat - de ha éhes, sokszor nem eszik, mert semmi se elég jó, és akkor komolyan cirkuszol, időnként EXTRA konzervatív - és hisztizik a változások miatt - azért jellemző módon olyankor, ha a változás a szerzett jogait csorbítaná :)
Még 3 vagy 4 alkalom után adna jellemzést.
De akarjuk-e a jellemzést, hogy egy szaros papír (mert alapvetően az, hisz akit érdekel egy másik ember, az nem papírból nézi meg, hogy milyen is) végigkísérje mittudomén milyen hosszan?
Mintha rólunk írtad volna szintén a jellemzéseket, csak nekem a lányom 3 és fél éves. Ezek szerint mi az ovival szerencsések vagyunk (éppen ma volt a Karácsonyi ünnepség és agyon dícsérték a lányt - Ő meg rajzban tehetséges), mert nálunk külön hangsúlyozták is, hogy kiscsoportban még semmi kötelező foglalkozás nincs, amihez kedve van azt csinálja, ők csak megteremtik a lehetőségeket ahhoz, hogy többféle dolgot csinálhassanak. Sokszor látom, hogy ki van rakva a szekrényekbe, hogy egyik gyerek rajzolt valamit, a másik ragasztott, festett stb... úgyhogy tényleg mindenki mást csinál. És ma láttam amikor az ünnepség után igazából nem együtt hanem egymás mellett játszottak a kapott játékokkal. Szerintem is korai még az erőltetés, mi is itthon megpróbálunk vele foglalkozni, amikor látjuk, hogy fogékony rá, de nem erőltetjük agyon, ha már nem akarja. Nálunk viszont annak ellenére hogy okos, pl. szégyenlős lehet szerintem, mert előttünk nem nagyon mondja a mondókákat, pedig rengeteget tud, csak egyedül, no meg hallottam ma az oviban, bár nem Ő volt a hangadó.
Szóval kitartást, és ha tényleg az ovónénik elvárásai nagyok a gyerekekhez képest akkor próbáljatok meg váltani, bár nem lesz könnyű (ott biztosan lesznek más problémák, mert azok nem rögtön derülnek ki). Nálunk is van egy ovónéni aki elég furán kezeli a dolgokat és fura velünk szülőkkel is, de a gyerekekkel aranyos és hát ez a lényeg.
Van egy teljesen normalis gyereketek szvsz. Ha ezzel az ovoda nem tud mit kezdeni, akkor valtsatok. Kiscsoportban semmi kotelezo foglalkozasnak nem kellene lennie, ha a gyerek nem vesz reszt, hat hagyni kell mast csinalni.
2x elolvastam meg amit irtal, tulajdonkeppen mi a panasz a gyerekre a nem reszvetelen kivul?
szerintem egyértelműen és kizárólag az óvónénik hibája ez az egész, a gyermeketek teljesen normális, korának megfelelő gyerkőc. Ebben az életkorban még nem beszélhetünk együttjátszásról, kizárólag "egymás mellett" játszásról, tehát ha egyedül játszik, az teljesen normális. Ugyanez vonatkozik a foglalkozásokra is. Nem felszólítani kell a gyerekeket játékra, tornára, énekre, stb. hanem felkínálni neki több féle lehetőséget (ahogy a mi ovinkban egyébként nagyon jól csinálták) és majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Ez úgy történik iddeális esetben, hogy egyik asztalnál festenek, másiknál gyurmáznak, harmadiknál gyöngyötfűznek, vagy mittutomén és majd a kicsi eldönti hogy melyik érdekli. Enyém sem tornázott az elején ebben a korban, kb. 2 hónap után állt be egyszer magától, addig az óvónénik csak megkérdezték, hogy nincs e kedve, de mivel nem volt, nem erőltették, nem cukkolták. És láss csodát, elérkezett az idő, amikor magától beállt!.
Ha én lennék a helyedben elsőkörben beszélnék az óvónénikkel, és ha nem tudnék velük közös nevezőre jutni, illetve változás nem történne (nem a gyermekben, hanem az óvónők hozzáállásában) akkor sürgősen más ovit keresnék. szeretettel zs
tütrelem az kell, az biztos. és igen, okosnak nagyon okos, és érrtelmes. beszélgetésre igyexünk szoktatni, azaz nem tiltani valamit, hanem megmagyarázni, hogy azt miért nem szabad ...
sajnos, mint írtam azt tapasztaljuk, hogy nem tudnak vele bánni az oviban ...erőltetéssel meg semmire sem mennek, mert nagyon akaratos tud lenni olyankor ...
ebben mi is gondolkodunk, de igazából nem tudjuk merre is lépjünk először. sajnos waldorf óvoda (ami talán legjobban megfelene neki) nincs a közelükben.
mindenesetre azt látjuk, hogy az óvonénik nem találják meg a kulcsot a működtetéséhez, és ez egyre fusztráltabbá teszi :(
Az én nagyfiam sem akart SOHA rajzolni/festeni/tornázni/társasozni stb. a többiekkel kiscsoportban, de nem azért, mert kezelhetetlen, hanem azért, mert nem volt hozzászokva, hogy parancsra csinálja ezeket a dolgokat, AKKOR, amikor azt az óvó néni kitalálja.
Te is mondod, hogy szívesen tevékenykedik, de a saját ritmusában és nem az "ötéves terv" szerint.
Üzenem az óvó néniknek, hogy hagyják békén!!!
Egyébként középsőben már torna versenyre ment (önként...) és nagycsoport elején egyszercsak elkezdett rajzolni. Úgy, hogy nem győztük papírral...
Sziasztok!
A következő problémában szeretném a segítségeteket kérni.
Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, birkózik, imádja a sportot. Már kézállást gyakorol, de egyéb dolgok is érdeklik (mi mindketten rendszeresen sportolunk, a nagyszülei is, úgyhogy erre való hajlam elég magas).
Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában.
Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan J
Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik, stb. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített.
Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell.
Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Igaz, még egyke, de nálunk hisztivel, durcáskodással még soha semmit nem ért el, erre következetesen vigyázunk, viszont minden esetben dicsérjük, amikor arra rászolgál.
Mandrake & Womandrake
