Szóval, a személyeskedést nem én kezdtem. Az ember véleményét ki lehet fejteni, folyamatos publikációval, nyomon követhető érveléslogikával. De ha néha érkezik egy lesajnáló reakció, ráadásul csak egyszerű szlogeneket ismételgetve...Úgy érzem rámutaznak, ráaásul még csak nem is 'saját erő' bevonásával...
Azaz igazsag, hogy az en velemenyem sokkal kozelebb all a Szilardehoz. Mellesleg nem szeretem a szemelyeskedest, es hat Te most itt az elejen rendesen belegabajodsz. A szakertok meg nagyon fontosak, hiszen tagitjak a tudasunkat, de attol meg nem kell egyeterteni veluk. Mert ugye a katolikus vallas az nem tartja magat felsobrendunek, nem letezett soha kerszteshaboru. A szentirasokbol meg plane nem erdemes idezgetni, mert a biblia is tele van utalasokkal a nem keresztenyek rabszolgasagba valo lehetosegerol, gyermekunk rabszolganak valo eladasarol, es a szakallas emberek megnyuvasztasanak kotelessegevel.
Nem a vallassal van a baj elsosorban, hanem a tudatlansaggal, es az ezt kihasznalokkal. Lasd meg politika.
MIvel viszontválaszom megjelenítése már-már közel-kelet szakportállá tenné az indexkeletet, megelégszem, hogy itt jelenítsem meg azt, az Ön által nyitott, 'médiafüggetlenség' :-) topicban...
Neem, nem fogom lezárni a vitát! Beszélgessünk csak a nyilvánosság előtt. Elfogulatlan szemlélő pont így fog tudni egyik, vagy másik oldalra állni. Az idézetet, pedig előre szoktuk közölni, különben azt plagizálásnak hívják…
Én ugyan nem vagyok szakértő a témában, ahhoz több kell a DOTE-nél és az ELTE-nél, ahová én eddig jártam. A probléma magva ugyanis pont az, hogy az úgynevezett „szakértők” tudva - tudatlanul (esetünkben tudva, és már nem először) mások gondolatait szajkózzák, mert így könnyebb. Fáradságos munkával jár a tények felkutatása, a vonatkozó tudományos irodalom átnyálazása, ne adj’ isten, beszélgetés erről másokkal… És hát, persze ha a plagizálandó véleménynek akár csak egy két mondata közel áll saját, illetve családi szocializációnk kis, belterjes elképzeléseihez, akkor már kész a megdönthetetlen tényhalmaz, amit természetesen, ex-katedra közlünk, mert így lehet a plebsre hatni csak igazán. Nem is SZiSZi-vel szeretnék itt harcolni, ő csak egy feltűnni vágyó médium (a szó eredeti értelmében, akin keresztül csak átfolynak a „korszellem” gondolatai), bár tagadhatatlanul bosszantó, hogy válaszában még az én stílusomat is eltulajdonítja, annyira nincs neki saját. Talán eljön vidékünkön is az ideje, hogy nem kényszerülünk gagyi kakasviadalban megtárgyalni sokkal színvonalasabb ellenreakciókra igényt tartó kérdéseket, de ez mindegy is most… Mert a kérdés azért nagyon fontos, és direkt nem akarom a konfliktustól visszahúzódó értelmiségi szerepét magamra erőltetni. Előző írásaimban én saját gondolataimat, tanulmányaimban, és személyesen szerzett tapasztalataimat osztottam meg, most hadd idézzek Magyarországon élő szerzőtől. (Látja SZiSZi, én ezt előre mondom, tudja ezt így szokták.) Dr. Rashwan Mohamed 1987 óta Magyarországon élő filozófus, iszlám származású, az iszlám szakértője. Egy országos hetilapban jelent meg a múlt héten, „Európa újra becsapja magát” c. cikke. Most én is idézek, és talán kissé sokkoló lesz ezt, a szerző hátterét ismerve olvasni. Az idézeteket nem fogom kommentálni. „A brit miniszterelnök a robbanások hírére rögtönzött sajtótájékoztatóban fejezte ki megdöbbenését, ugyanakkor maga is megdöbbenést keltett, amikor az agyonhasznált klisékkel szónokolt a terrorizmus elleni harc folytatásáról, az iszlám ártatlanságáról és a Nagy-Britanniában élő muzulmánok tisztességéről.” „A brit miniszterelnök hozzá nem értése nem új keletû dolog. Ugyanezeket a formulákat használta a 2001. szeptemberi New York-i események után, és azóta rendületlenül igyekszik a többi európai vezetővel együtt – olykor tudatlanságból, olykor félelemből – menteni az iszlámot és olyan toleráns vallásként feltüntetni, amely messze áll a terrorizmustól. Hosszú ideig éltem Angliában, és harminchárom éve foglalkozom az iszlámmal. A tapasztalataim homlokegyenest ellentmondanak a brit miniszterelnök és kollégái állításának. Az iszlám közösség hivatalos létszáma Nagy-Britanniában 4 millió 800 ezer fő. Ehhez hozzátehető – számításunk szerint – több mint 900 ezer illegálisan ott élő muzulmán, a közösség létszáma tehát összesen közel hatmillió ember. Többségük Pakisztánból, Afganisztánból, Bangladesből és az arab országokból származik. Több mint ezerháromszáz mecset, iszlám központ, iskola, oktatási intézmény és könyvtár található Britannia területén. Ennek a hatalmas közösségnek negyvenhét százaléka analfabéta, nem beszéli a fogadó ország nyelvét, az angolt, és nem tud írni az anyanyelvén (arab, kurdu, banga stb.) sem. A bevándorolt muzulmánok nyolcvanhárom százalékának nincs sem egyetemi, sem középiskolai végzettsége. Az iszlám közösség több mint kilencvennégy százaléka szunnita. Ez az irányzat a legdogmatikusabb az iszlámban. A szunnita szó arab nyelven azt jelenti, hogy „törvény” vagy az az út, amelyet Mohamed jelölt ki a muzulmánoknak. Vagyis ez az irányzat sokat ad a formális és a betû szerint értelmezett iszlám tanítására és Mohamed mondataira. Személyes tapasztalataim szerint az európai muzulmán közösségek aláássák az európai értékrendet, és szent háborút hirdetnek a keresztény értékek ellen. A londoni mecsetekben az imámok beszéde abból áll, hogy a keresztény világ a sátán világa, a tévelygők és a kárhozottak földje, és minden muzulmán szent kötelessége, hogy áttérítse a keresztényeket az egyenes útra, az iszlámra. Ha nem hajlandóak erre, erőszakkal kell kényszeríteni őket, vagyis a dzsihádon (szent háborún) keresztül kell kinyilvánítani és érvényesíteni Allah akaratát. Ez minden muszlimnak elsődleges feladata az életben. Meg kell hódítani a pogányok (keresztények) földjét, kényszeríteni kell őket az igazi Allah-hitre, az iszlámra. A mecsetek imámjai Korán-idézetekkel támasztják alá érvelésüket. (Lásd a második szúra 105. és 216. versét, a harmadik szúra 85., 102., 110. versét, az ötödik szúra 3., 17., 33., 43. versét stb.)” „Miért hazudik az európai politikai elit? (…) Az európai vezetők nyilatkozataiban három fontos motívum játszik szerepet: a tudatlanság, a félelem és az érdek. Tudatlanság: ezeknek a vezetőknek fogalmuk sincs az iszlám alapelveiről és más vallásokról alkotott negatív nézeteiről. Nincsenek tisztában azzal sem, hogy az iszlám alapvetően terrorista eszme, amely motiválja az erőszakot, és kezdettől fogva egyetlen eszköze az agressziós térhódítás, hiszen az iszlám nem ismeri a misszionárius fogalmát, hanem a szent háborúnak és a kardnak köszönheti terjeszkedését világszerte. Félelem: az európai országok az utóbbi huszonöt évben túszává váltak az országukban élő nagy létszámú iszlám közösségeknek. A kontinensen jelenleg negyvenmillió muzulmán él legálisan, ezenkívül – számításunk szerint – 4,3 millió illegálisan, vagyis az európai lakosság majdnem tíz százaléka, akiknek jelentős többsége bevándorló, akik középkori értékeket, szokásokat és törvényeket hoznak magukkal, és ahelyett hogy lemondanának ezekről a középkori értékekről és szokásokról, és beilleszkednének az új társadalomba, ezeket az értékeket igyekeznek gyakorolni és érvényesíteni a 21. századi Európában is. Lásd annak a fiatal muzulmán lánynak a megölését, aki kapcsolatba került egy keresztény fiatalemberrel Hollandiában, vagy egy török lány leszúrását, mert nem volt hajlandó hordani az iszlám ruhát Németországban. Mindkét gyilkosságot családtagok követték el az iszlám törvények és értékek nevében. Az európai vezetők minden muzulmán terrortámadás után igyekeznek bókolni az iszlám közösségeknek, abból a megfontolásból, hogy bármilyen kritika az iszlám iránt felbőszítené a muzulmánokat, és új terrorcselekményekre motiválná őket. Vagyis ebben az esetben, Eric Fromm kifejezésével élve, a kisebbség terrorizálja a többséget. Miközben a nyomorúságból és tudatlanságból érkezett jövevények rettegésben tartják a többséget, az európai vezetők folytatják a hazudozást az iszlám toleranciájáról és pozitív értékeiről. Szemmel látható, hogy az európai politikai elit az iszlám terrorizmustól való félelmet és rettegést retorikájában toleranciának és megértésnek álcázza. Érdek: a brit miniszterelnök az iszlámról szóló nyilatkozataiban szem előtt tartja a muzulmán világgal kapcsolatos gazdasági érdekeket. Ebben nem különbözik a többi európai kollégájától. Az első világháború után a közel-keleti olaj felfedezésével és a hetvenes évek olajárrobbanása után fontossá vált a muzulmán világgal való jó viszony. Ráadásul évente több mint háromezer milliárd dollár értékû kereskedelmi árut és katonai felszerelést szállítanak az európai államok ezekbe az országokba. Ezt a hatalmas külkereskedelmi érdeket az európai politikai elit nem hajlandó feláldozni az igazságért vagy az európai morális értékekért vagy a kereszténységért. Ellenkezőleg, hajlandóak elferdíteni a tényeket és elhallgattatni azokat a hangokat, amelyek a 2001. szeptemberi események óta figyelmeztetnek arra, hogy az iszlám újra és újra kitermeli a terrorizmust, és az európai iszlám közösségek szilárd financiális és szervezeti hátteret nyújtanak a terroristacsoportoknak.
- „A sajtószabadság vívmánya: mindent meglehet írni a jelenről, amihez a múltban hiányzott a kurázsi. (Maróthi Egon ókortörténész)”
- „Sajtószabadság az, amikor mindent meglehet írni, de azért nem írunk le akármit. (Domokos Mátyás irodalomtörténész)”
- „Sajtószabadság: azt írok, amit akarok. (Kertész Ákos újságíró)”
- „Sajtószabadság ott van, ahol nem kell beszélni róla. (Gellét Kis Gábor)”
- „Sajtószabadság akkor lesz Mo.-on, amikor az elnem kötelezettségből legalább olyan jól meglehet élni, mint a szekértolásból. (Veszeli Gábor újságíró)”
budapest tv.... tejóisten. szilveszter éjszakán studióban ismeretlen csávó megdugja Anettka leszbi barátnőjét. Gyurcsók József médián keresztül gyógyít. Kiszel Tünde bugyikat gyűjt, és Donatellás naptárakat árul. Mindezt kiszuperált, rettentően ronda díszletek, és 286-os PC-vel, CGA színekkel kreált számítógépes effektusok között, a városi televíziók 90-es évek elejét idéző hangulatában... bye bye
Aha, a Budapest TV nagyon baró volt Anettkával együtt. Még szerencse, hogy a jó Isten csak egy darabig tűri a hányadékot magán, aztán lepöcköli magáról, mint székely a szaros legyet!
Nem tudom,hogy miért kellett megszűntetni a Budapest Tévét.Talán nem volt eléggé független az adó műsora.Például a TV-Torna Anettkával mindenkinek szólt,függetlenül attól,hogy az illető Fideszes vagy Mszp-s.
Ja, a Duna tv szeritnem is egész korrekt. Közszolgálatin én a napkeltés nyalást utálom, Meg még emléxem arra, mikor MDF időkben az a szőke, később kisgazda politikker riporter csajszi a választások előtt kizárólag kormáynpárti politikusok rezgéseiről számolt be a híradóban.
Összességében szabadabb lett a világ 2004-ben, de drámai változásként Oroszország 15 év után újra a totalitárius államok közé csúszott vissza. A Freedom House értékelése szerint az orosz parlamenti és az elnökválasztás sem volt szabad, Putyin ukrajnai beavatkozása pedig a legrosszabb időket idézte. Magyarország szabad állam maradt, a civil szervezetet továbbra is aggasztja a korrupció és a közszolgálati média pártossága. (forrás: INDEX)
Nem maradhatna ki a politika, csak kiegyensúlyozva kellene közölni és nem kommentálva, magyarázva. Egyszerűen közölni, hogy ki hol járt, mit mondott, stb. És semmi kommentár, persze figyelve a kiegyensúlyozott képi megjelenítésre is. Hogy filmezem a politikust, milyen látószögből, hogyan vágom meg az anyagot... Ezen áll vagy bukik a közszolgálatiság, amiből a királyi TV már többszörösen megbukott! Egyedül a Duna TV nevezhető ma Magyxarországon közszolgálatinak, persze hibák ott is vannak, de messze a legjobb mind közül és kulturálisan is a legnívósabb műsorokat közli!
szvsz egy fuggetlen hiradas is beszamolhat arrol, hogy Orbán Viktor barackpalántáknak tartott évértékelő beszédet Máriabaszlakon. Attól még hogy ezt elmondják, nem politikailag elkötelezettek. Viszont abban is nagy igazság van, amit Don ír, mert lehet vkit agyonhangsúlyozni a médiában, másokat meg nem, választások környékén a királyi tv híradója a jó példa erre.
En pl. Orban hulyesegeit nem nyomnam a TV-be, de Koveret sem.
Minek? Nincs jirerteke, hogy hol volt.
Sajnos a hirekben csak politika van. Egy fuggetlen mediaban kimaradna a politikai hirek 65%-a...
Már a hírek összeállításánál is lehetsz elkötelezett valamerre. Pl bizonyos dolgokat agyonhallgatsz, másokat meg állandóan közvetítesz. Nehéz ügy ez, hiteles emberek kellenek, de azokat rögtön összekennék szarral.
vagy mondjuk egy híradóban el lehet képzelni. Történt valami, elmondom, no comment. Az összes többi műfajban - különösen elemző cikkeknél, glosszáknál, de még az interjúnál is - kikerülhetetlen a cikkíró egyéni véleménye, törekedhet ugyan az objektivitásra, pl. felhozhat egyenlő arányban érveket minden szempontból, de akaratlanul is úgy fog fogalmazni, hogy valamennyire sejthető az értékítélete.
Egyébként médiafüggetlenséget úgy tudok elképzelni az egyén szintjén, hogyha csak hobbiból újságír. Tehát van más (mondjuk jelentősebb) jövedelemforrása.
ezt én sem értem. szvsz önmagában semmi baj nincs azzal, ha egy deklaráltan valamilyen oldali. Sőt, ha deklaráltan az, akkor az ember ha valamit gázosnak, vagy talpnyalónak tart az egyik lapban, megveszi a deklaráltan másik oldalról fújó terméket, és azt is elolvassa. A baj inkább az, ha közpénzekből finanszírozott műsorok egyoldalúak, pl. köztv. régen és most, anno MDF kormány uccsó hónapjaiban ment a maszop lejáratás, részben ennek köszönhetően nyert a maszop választást 94-ben. Aztán volt a fidesz éra köztévéje, ami kicsit csurkapistásra sikeredett, főleg az éjjeli menedék című fos. Most meg ittvan ez a hányingerkeltő Lakat T, aki baloldali politikusok aranyerének elismert orális kényeztetője, meg fridi, aki szintén szeret objektív médiacsinálás közben cinkosan balra kacsingatni.
A legdurvább amúgy, amit ilyen téren tapasztaltam, debrecenben volt, fidesz kormány, 2002-es választások, bolsizó, alig burkoltan antiszemita (kovács lászló meg a többi menjen vissza oda, ahonnan jöttek, Izraelbe) ingyenes, részben városháza által támogatott színes újságok lepték el a postaládákat, több közülük heti rendszerességgel "járt" pár hónapig.
De vajon, miért nem valósulhatott meg Magyarországon viszonylagosan is a média függetlensége? És miért kell kiírni mindenféle ilyen-olyan lapra, hogy független napilap, meg miegymás, holott nem az? Miért nem vállalható a pártfüggőség?
A politikai sajtó nem érdekel, de ez egyébként általános jelenség. Én a zenei újságírásra látok rá, és ott sincs még elemi függetlenség sem. Annyira kicsi a piac (és ez lehet a helyi média rákfenéje is), hogy aki ugrál, az hamar a margón találja magát. Nem beszélve ugye a hírdetőkről. Akik pénzelik a történetet, azok diktálnak. Még én sem - aki egy nonprofit újságnak írok - vagyok független, mert vannak kedvenceim, nekik hajlamos vagyok elnézni a negatívabb dolgaikat, másokat meg gondolkodás nélkül kinyírok egy egy írásommal. Bár tegyük hozzá, ha negatív vagyok, az sosem személyes, az inkább objektív.
Navracsics Tibor szerint a választók nagy részének lojalitását a sajtóban megjelent cikkek nem befolyásolják, igazán ritkán fordul elő, hogy egy munkásember Magyar Nemzetért, vagy hogy egy fideszes vagy MIÉP-es szavazó Népszaváért állna sorba, hogy megnézze mi van a másik oldalon.
A politikusok és az újságírók kapcsolatát úgy jellemezte, hogy a két szakma között igazi jó barátság nem lehetséges, mert mindkettő olyan információkból él, amelyeket nem lehet megosztani a másikkal, ezért legfeljebb "üveggyöngyökön" alapuló korrekt partnerség alakulhat ki közöttük. Magyarországon az sem kedvez a szigorúan vett "független" újságírásnak, hogy a magyar médiapiac logikája olyan, hogy valamelyik oldalon szerepet kell vállalnia mindenkinek.
