Keresés

Részletes keresés

hodográf Creative Commons License 2011.11.14 0 0 7272

Szia!

 

Sajnálom, nem vagy könnyű helyzetben. Tersmészetesn szívesen meghallgatjuk a történetedet.

 

Én csak egyetlen kérdést tennék fel: miből gondolod, hogy a gyerekeid meggyűlölnének???? És egyáltalán, miért gondolod, hogy megromlik veled a kapcsolatuk, ha ugyanúgy velük vagy és szereted őket?

Előzmény: krepp (7270)
krepp Creative Commons License 2011.11.14 0 0 7271

azt még azért leirom, hogy elmondhatatlanul szeretem a férjem és magam is teljesen össze vagyok omolva.
annyira hiányzik, hogy úgy erzem beledogolok.

krepp Creative Commons License 2011.11.14 0 0 7270

sziasztok !

 

bocs előre is de japán laptopom van, nincsenek nagyon hosszú karaktereim,próbálok érthetően irni. hosszú i-m pl tuti nincs :)

 

nem vagyok új a fórumon, régen sokat irtam más topikban, de a munka miatt abba kellett hagynom.
a helyzetemet, ha érdekel benneteket le fogom irni részletesen, de egyelőre csak a sok kérdésre szeretnék nálam tapasztaltabb emeberektől választ kapni, ha ez elehetséges.
a férjem elhagyott minket .

van egy 10 és egy 7éves fiacskám.
mivel soha nem gondoltam volna életemben, hogy ilyen helyzetbe kerülök, bevallom, kicsit váratlanul ért a dolog, nem vagyok kifejezetten felkészülve az előttem álló dolgokra.

a legfontosabb kérdéseim a gyerekekkel kapcsolatosak.
mi lesz, ha odáig jutnak a gondolataikban, hogy apa miattam ment el és ezért meggyűlölnek engem ?
mindig én vagyok velük, mindent én csinálok, azt gondolom igen erős köztünk a kötelék, de félek.
mi lesz, ha azt hiszik, hogy apa miattam nem jön olyan sűrűn ?
(apának elege lett a  kötöttségekből, a családból, belőlem, az elvárásokból, a 13 évből, mindenből, de persze az alap konfliktus kettőnk között volt )
ha később mindezeket majd a fejemhez vágják ?
hogy tudom megőrizni ezt a csodás meleg kapcsolatot, ami most van közöttünk ?
mi lesz ha úgy csapódik le bennük, hogy én űztem el az apukájukat ?

(ez nem igaz, természetesen)
hiszen mindenről nem tudok, nem lehet nekik beszámolni.
nem mondhatom azt nekik, hogy apa szabadségra vágyik és nem birja tovább a családdal és a felesággel járó "kötött" életet.
segitsetek nekem , kérlek titeket!
előre is hálásan köszönöm. 

epszi Creative Commons License 2011.11.13 0 0 7269

Kedves Hölgyek, Urak!
Hirdetésem ezen a fórumon kicsit tán rendhagyó, de bízom abban, hogy segítőkész emberekre bukkanok. Negyedéves pszichológus hallgatóként a félév teljesítésének feltételéül azt a feladatot kaptam, hogy beszélgessek el mind alapossabban egy számomra még ismeretlen emberrel az életéről, élettörténetéről. Ha valaki érez magában kedvet arra, hogy találkozzon velem négyszemközt egyszer kb. 1, egyszer pedig 1,5 órára személyesen az elkövetkezendő 2,5 hétben BUDAPESTEN, hogy mindketten új tapasztalatokra tegyünk szert, az kérem ne habozzon, írjon!
Hangsúlyoznám, hogy hirdetésem nem társkereső jellegű, s csupán erre a két alkalomra szól. Terápiás viszonyt én még egyenlőre nem létesíthetek. Természetesen a beszélgetés közben és után titoktartási kötelezettségemet betartom.
Bízva abba, hogy léteznek segítőkész emberek, várom pár soros bemutatkozó levelét 2011. NOV. 17-ig, hogy felvehessem önnel a kapcsolatot! Köszönettel, Eszter e.pszich@gmail.com

CérnaSzáll Creative Commons License 2011.10.02 0 0 7268

Fordulj a helyi gyermekjóléti szolgálathoz, mert rajtuk keresztül lehet bejutni anyaotthonba (és minél előbb, mert ezek várólistásak).

Előzmény: lovestory (7267)
lovestory Creative Commons License 2011.10.02 0 0 7267

Sziasztok!

Mint azt látjátok Új tag vagyok.

Sajnos ahogy látom elég régen járt errefelé Egyedülálló Anyuka.Ennek örülök hisz akkor ezekszerint problémamentes életetek van.Remélem!

Én is azért irok most nektek,mert hirtelen problémám akadt ami sürgőssé vált és nem tudom merre induljak meg,mit tegyek:(

Budapesten élek jelenleg albérletben hugomékkalés most úgy néz ki,hogy két kiskorú gyermekemmel nem tudunk hová menni.Tesómék külön albérletbe mennek és nincs hova mennünk.

Helyzetünket nehezíti,hogy sajnos nincs jelenleg munkahelyem és egész nyáron nem találtam semmit:(

Kislányom aki most 6 éves genetikai beteg.Ez azt jelenti,hogy még nem jár,nem beszél,nem áll és olyan 7 kiló körül van.

Teljesen kétségbe vagyok esve,mert nem tudom mit tehetnék és nem akarok az utcán kikötni két kisgyerekkel.Szüleim közül csak Édesanyám él aki vidéken lakik de vele soha nem jöttem ki jól.

Gyermekeim fejlődése érdekében szeretnék itt fenn Budapesten maradni de nem tudom hogyan.Ha valami ötletetek van,hogy hova fordulhatnék,vagy valaki tud segíteni kérlek jelezzetek!

Köszönöm szépen!

e-mail: kedvenckem@gmail.com-annak aki inkább privátban irna valamiféle segitséget...

plüssribizli Creative Commons License 2011.08.21 0 0 7266

Én is érzem, hogy szükségem van szakember segítségére, sőt azt is érzem, hogy valószínűleg nekem jobban, mint a lányomnak:)

Szóval szándékomban áll elmenni pszichológushoz.

Amúgy meg apuka igazából dolgozik, szabija nincs, szóval nem tudja elvinni, ez is csak a szokásos piszkálódás nála. De a lányomnak ezt nem is mondtuk, szóval ő nem vár most konkrétan semmit. Illetve azt várja már, hogy mikor mehet oviba:)

Ha meggyógyul, kedden mehet. Sosem hittem volna magamról, hogy nyáron oviba fogom vinni. De egész júliusban rágta a fülemet, hogy mikor mehet már. (ezt az új ovit borzasztóan szereti, a régi nem jött be) Sőt itt még az összevont csoporttól is jobban fel van dobva, mint a simától... Szóval most heti 3 napot viszem, mert szereti, én meg ugye otthon ill. rohangálva dolgozom, így csak a kicsit kell magammal vinnem.

 

Köszönöm a tanácsokat, szeptemberben felkeresem a szakembert, tudom ám én, hogy szükségem van rá, csak a lányom miatt aggódtam, nem tudtam, hogy ez másnál is előfordul. Köszönöm, hogy leírtátok.:)

Előzmény: hodográf (7264)
rollller Creative Commons License 2011.08.21 0 0 7265

hiaba labilis, el kell engedd, nem dramaiank labilis, es ha vegul neked lesz igazad, h nincsen penze ra, akkor a gyerek is valosagosabb kepet fog latni, h apuka igergette, h elviszi, aztan megse, nincs ezzel baj, szoval engedd el, mindjart vege a nyarnak

Előzmény: plüssribizli (7263)
hodográf Creative Commons License 2011.08.21 0 0 7264

Előrebocsájtom, nem biztos, hogy tetszeni fog, amit mondok. Az a véleményem, hogy igen, szükség van a pszichológusra. De mind a kettőtöknek. A gyereked szvsz hozza a korának megfelelő hülyeségeket, plusz mellé a válás lelki terheit, de nem látom olyan extrémnek, mint ahogy te érzed. Elárulom, bármelyik hat és féléves simán tudja közölni, hogy akkor elköltözöm, sőt, világgá is tud indulni, ha nem apukához, akkor a nagymamához, óvónénihez, szomszédhoz. Ez teljesen normális. Az enyém ekkoriban kb 10 percenként közölte, hogy "kedvestelen vagy", utálsz engem, sose engedsz meg semmit. Ja, és akkortájt nálunk szó sem volt még válásról, egyszerűen lökött hatéves volt. Azóta sem lett okosabb, csak most már lökött kamasz, aki egyik percben utál és hisztizik, utána meg jön odabújni és hízelegni. Ez többszemélyes játszma, és valószínűleg te is kicsit túlreagálod, a gyerek pedig pontosan érzi, hogy ezzel téged sakkban tarthat. Szóval mind a kettőtöknek jó lenne a szaksegítség, mert könnyebb lesz az életed neked is utána.

 

Rolllnak pedig minden szavával mélységesen egyetértek.

Előzmény: plüssribizli (7263)
plüssribizli Creative Commons License 2011.08.20 0 0 7263

Sziasztok!

 

Köszönöm a véleményeket, válaszokat.

Igen, a kislányommal tervezem, hogy elmegyünk pszichológushoz.

 

Hát próbálkozom megértő lenni, de ismerve a lányomat, tudom, hogy az az egy hét nem sülne el jól... Nagyon labilis lelkileg, nagyon befolyásolható és apuka folyamatosan ellenem uszítja... De hát ma is panaszkodott, hogy milyen drága dolog, fizetős programra vinni a gyerekeket... szóval szerintem csak a szája nagy, úgysem tudná kifizetni a nyaralást, szállás sincs...

 

rollller Creative Commons License 2011.08.20 0 0 7262

en azt latom a baratnomeknel, h a gyerekek nem hujek, es idovel latni fogjak, mi a valosag, de addig neked kell a befolyasolast elviselni, plusz el nem engedni a legrosszabb taktika, tenyleg hidd el, minden elvives neked segitseg, amellett, h erdemes talalni olyan segitseget, aki nem az apa, es neha tudsz te is kulon lenni a gyerekekkel, de ez tenyleg ritka dolog, h ezt vki meg tudja oldani rendszeresen

 

ettol meg a pszichologus vitel sem rossz otlet, hisz valszeg nem konnyu a nagylanynak, de alapvetoen ha semmi gyermek fizikai/psziches epseget nem veszelyezteto ok nincs, engedd el az apaval

 

a korlatlan lathatast meg beszeljetek meg, ha nem tudjatok megbeszelni, arra vannak megfelelo "egyezteto" segito szervezetek es van a birosagi ut, az apanak is jobb, ha tud tervezni, aztan ha rajon, h ugy nem annyira kenyelmes, h minden masodik heten gyerekezni kell, akkor lehet, h egyuttmukodobb lesz veled is (es neked is jo lenne, ha pl ha neked van dolgod, o tudjon annyira rugalmas lenni, h atvallalja arra a napra a gyerekeket)

Előzmény: plüssribizli (7259)
levelibeka Creative Commons License 2011.08.20 0 0 7261

Szia,

Bár én nem vagyok egyedülálló anya, de azért 3 gyerek mellett, segítség nélkül nekem is sokszor nehéz megoldani, hogy csak egyikkel, csak másikkal legyek. Olvasgattam már máshol, hogy vannak ilyen segítő szolgálatok, ahol nem pusztán anyagi okok miatt szívesen segítenek be a háztartásban, gyerekvigyázásban, stb, szóval ilyesmi esetleg nem tudom a környezetedben van-e. A másik, a nagyobbik lányoddal kapcsolatban tényleg, lehet, hogy nem ártana egy gyerekpszichológus, vannak nevelési tanácsadók kerületenként (nem tudom hol élsz, városokban is biztos vanI), ahol nem kell fizetni, és pszichológusok dolgoznak. Hátha tudnak segíteni, egy próbát megér, így ősszel még pont jó mert ők is nevelési évenként dolgoznak. Sok sikert és kitartást!

Előzmény: plüssribizli (7259)
_tyúkanyó Creative Commons License 2011.08.19 0 0 7260

Az is lehet, h az egy hét alatt eljut odáig, h nagyon hiányzol neki. Ha megtiltod, hogy menjen, azzal még inkább 'gonosz' leszel a szemében...

Plusz nyereség, h az egy hét alatt nyugalmasabb lesz az életed. Próbálj meg erre koncentrálni, ne arra, h vele mi lehet- és ott lesz a kisebbik, akivel legalább együtt lehetsz addig is.

Előzmény: plüssribizli (7259)
plüssribizli Creative Commons License 2011.08.18 0 0 7259

Sziasztok!

 

Látom, nincs itt nagy "forgalom", ez talán azt jelenti, hogy az elvált anyukák már azóta ismét boldog családban élnek? Remélem, kívánom mindenkinek.

 

Nos, nálunk az elmúlt fél évben semmi nem változott, inkább rosszabb lett.

A nagyobbik lányomat (6,5 éves) nagyon megviseli ez a helyzet, és szerintem az is rátesz, hogy az apja nem tudja normálisan kezelni a dolgokat. Nagyon szereti a gyerekeket, ez tény, de ő pl. egészen tegnap estig a korlátlan láthatást erőltette. Ami volt, hogy számára azt jelentette, hogy becsöngetett az ajtón, hogy itt vagyok, lányok, jöttök hozzám?... Jó, igaz ez egyszer fordult elő, de egyszerűen nem képes megérteni, hogy hosszú távon ez az összevisszaság nem jó a gyerekeknek.

A lányom, amikor hazajön tőle, teljesen kezelhetetlen, ugyanolyan stílusban piszkál és b.szogat (bocsi), mint az apja és ezt képes egész nap csinálni!!! Pedig csak 6,5 éves, mi lesz később???? Ha rászólok, megsértődik, és közli, hogy "jó, akkor megmondalak apának és odaköltözök hozzá", meg "te vagy a leghülyébb anyuka a világon" és ilyenek. Aztán mondjuk fél óra múlva (miután már egyáltalán nem szólok hozzá), magától bocsánatot kér. De később újra kezdi.... De bármi miatt megy ez a sértődés, ha pl. megkérem, hogy mosson kezet, vagy ilyen banális dolgok... Mintha direkt szórakozna velem. Vagy pl. ül a kanapén és egyszercsak közli (miközben mondjuk készítem a reggelit), hogy "na, anya, úgy látom, nem szeretsz" és hiába mondom, hogy szeretem, előbb utóbb megint a balhé van belőle.

Hogyan kell ezt kezelni??? Ez a helyzet mindig akkor rosszabb, amikor többet van az apukájával. Már gondoltam, hogy valami külső segítséget kéne kérnem...

Kezdem feladni, egyszerűen képtelen vagyok jól csinálni. A munkám olyan, hogy itthon dolgozom, de azért elég sokat megyünk ügyintézni, akkor általában viszem őket magammal, vagy ha - van ovi - akkor csak a kicsit viszem. A nagyobb nagyon szeret oviba  járni, pl. kikunyizta, hogy nyáron is mehessen az összevont csoportba. És borzasztóan szereti. Így hát gondoltam, miért ne, szóval heti 3 napot viszem nyáron is. És pl. hiába megyek bármilyen korán érte, annyira szeret ott játszani az udvaron (akkor már a kicsi is bekapcsolódik, ugye:)), hogy zárás előtt nem tudom őket elrángatni... Ezt csak azért mondom, hogy ne gondoljátok, hogy gonosz anya, miért viszem nyáron is...

Szóval itthon dolgozom, a gyerek(ek) mellett, háztartás, egyebek és nyilván bárhogy is igyekszem nem tudok annyira érdekes lenni, mint apuka, aki ha nála vannak csak velük tud foglalkozni, nem kell mellette mást csinálnia. Amikor tehetem, persze viszem őket kirándulni, kisvasutazni, ide-oda, de nyilván korlátozottak a lehetőségeim (azért sok programnak anyagi vonzata is van), de nem tudok 100%-ban, minden nap érdekes és varázslatos lenni.

Ti ezt hogy csináljátok? Nem akarom, hogy a lányom megutáljon és sokszor, amikor így viselkedik, olyan nehéz őt szeretni. Tudom, nagyon gáz ezt így kimondani, mert szeretem, de nehéz, mert csak az undokoskodást, piszkálódást érzem. Ha elviszem bárhová, élvezi, tetszik neki, de utána ezt mintha elfelejtené...

Már lassan kezdem feladni, lehet, hogy sosem leszek jó anyukája és sosem fog szeretni. Lehet, hogy jobb lenne neki az apukájával? A kicsi (2 éves) nagyon szeret mindenkit, bújós, szívesen megy oda is, de azért utána vágyik haza (még szoptatom időnként, mert nagyon ragaszkodik hozzá és bár apukás napon napközben jól elvan nélküle, azért ha fáradt, már igényli - és ebben a helyzetben nem akartam elválasztani teljesen)

A két lány nagyon-nagyon szereti egymást, ha külön vannak, hiányolják egymást.

Apuka, most kitalálta, hogy elviszi egy hétre nyaralni, de csak a nagyot. Ha ez megtörténik, akkor a nagyobb szemében már kb. egy sz.rdarab leszek, mert én ugyebár szinte sosem tudok vele kettesben lenni és minden klassz élmény apukához köthető. Ő meg nagyon befolyásolható. És őszintén szólva ettől nagyon félek, mert akkor már sosem leszek neki elég jó.

Annyit még rólunk, hogy teljesen egyedül vagyok, nincsenek rokonok, nagyszülők, senki...

Szóval tök egyedül úgy érzem, nagyon nehéz minden téren helyt állni és jó anyukának lenni... lehet, hogy sosem fog sikerülni...

Mit tanácsoltok, mit tegyek?

Bocsánat, nagyon hosszú lett.

bb1977 Creative Commons License 2011.03.20 0 0 7257

Sziasztok,

 

még valamikor 2006 év vége felé írtam ide először, amikor terhességem alatt a párom elhagyott, mert nem akarta, hogy megtartsam a gyereket. SZületés előtt 3 hónappal "visszatért", de mikor kisfiam 1,5 éves lett újra lelépett. Most nem is ezt taglalnám, hanem abban kérek tanácsot Tőletek, normális-e, ha az ember 2 év alatt sem tudja feldolgozni ezt a helyzetet. A gyerekkel nagyon jó a kapcsolata, heti 2-3 estét töltenek együtt, elviheti magához, majd ő viszi bölcsődébe. Én viszont nem találok magamra azóta sem. Sokszor úgy érzem, hogy csak sajnálkozom magamon, pedig egy szerető társon kívül mindenem megvan, ami egy normális élethez kell. Nem látom, mikorra kerülök ki ebből az "elhagyott nő" szerepből és kapok újra erőre.  Nektek hogyan ment?

 

bb

Előzmény: plüssribizli (7254)
_tyúkanyó Creative Commons License 2011.03.03 0 0 7256

Legbiztosabb tényleg az, ha ügyvéddel beszélsz, és alaposan, mindenre kiterjedően rendezitek, ki mit hogyan fizessen ezentúl, meg milyen legyen a tulajdonviszony.

 

Nálunk közös volt a lakáshitel, úgyhogy maradt a közös tulajdon, a részletek felesben fizetése. (Nem maradt volna semmink, ha eladjuk, csak hitelre és szocpolra vettük a lakást.. És a 4 gyerekkel hova mentem volna?)

 

Én is úgy gondoltam, hogy a lakással kapcsolatos költségeket én állom, ha már itt lakunk- viszont kazánjavítási költségre nem számítottam, ami 40ezer volt.. :-/ Ezzel kapcsolatban jártam utána, hogy bizony annak a felét is neki kellett volna fizetnie, még ha én jól állnék anyagilag, akkor is. Mivelhogy tulajdonrész alapján kellett beszállni a javítási költségekbe a társasházban. Ezt azóta sem fizette ki, viszont ennek kapcsán kezdtem jobban figyelni a gyerektartásra, és kiderült, hogy abban is elmaradása volt, 20ezer ft 4 hónapra!!! :-/ Szerinte nem szándékosan. Érdekes, nem?!

 

Kicsi gyerekeknél tényleg nem kötelező megengedni, hogy elvigye az apa; ha meg lehet vele egyezni, akkor a gyerekek igényei szerint kell rendezni a dolgokat.

Azt viszont ne várja el, hogy amikor ott van, akkor Te is beszállj a gyerekekkel foglalkozásba- legalább ennyit segíthet ő is, hogy addig nyugodtabban csináld a dolgaid. Mondd neki, ha el kéne vinnie őket az alkalmatlan albérletébe, akkor vajon ki segítene?! Meg Te is egyedül vagy velük, tanulja csak meg, hogy együtt foglalkozzon velük.

 

Persze mindezt nyugodtan és finoman érdemes megbeszélni, nehogy veszekedés legyen belőle...

 

Kitartást mindenhez!!

Előzmény: plüssribizli (7254)
hodográf Creative Commons License 2011.03.03 0 0 7255

Ribizli, szerintem mindenképpen és minél hamarabb beszélj ügyvéddel. A pénzügyi meg a láthatási kérdések jogi hátterét is csak ő tudja elmondani nekd. És ha jogszabályra tudsz hivatkozni, akkor minden sokkal egyszerűbb az exeddel kapcsolatban is.

 

 

Láthatással kapcsolatban nem tudok mit tanácsolni, az én gyerekem már nagy volt, amikor lezajlott az egész, ráadásul tényleg jó a viszony a mai napig, tehát mindent meg tudunk oldani.

Előzmény: plüssribizli (7254)
plüssribizli Creative Commons License 2011.03.03 0 0 7254

Gumicukor!

 

Nem tudom mennyit dolgozik / dolgozott válás előtt a férjed, de ha elég sokat, akkor ezek a napi találkozások szinte olyanok, mintha együtt lennének (leszámítva az alvást), nem?

A gyerekek hogyan reagálnak erre a helyzetre?

Én is sokat töprengtem ezen, de arra jutottam, és szóljatok, ha rosszul gondolom, hogy talán jobb valami fix, rendszeres találkozást kialakítani, mert akkor mindenki hozzá tud szokni, hogy mire számítson.

Pláne, ha te feszült vagy ettől, azt gondolom a gyerekek is nagyon megérzik, nem?

Mert nálunk ezt vettem észre, hogy én is minden találkozástól tiszta ideg vagyok és az nem tesz jót a gyerekeknek sem.

Egyébként amióta elköltözött, azóta sokkal nyugodtabbak, a kicsi, aki eddig éjszakánként átlag 16-szor kelt (nem vicc), most max. 1-2-szer, de akkor is visszaalszik. Szóval nálunk nyugalmat hozott a különválás. De ha jön az apjuk, akkor azért felbolydulnak rendesen.

 

Anyukák, nálatok mi vált be a találkozásokkal kapcsolatban? Milyen gyakoriság?

Nálunk amúgy nem viszi el őket, hanem ő jön ide és itt játszanak - igazából nem is tudom, hová vihetné, amikor az albérletében nincs semmi gyerekbarát dolog.

Azt hallottam valakitől, hogy a kicsit nem is kell egyedül elengedni? Erről mi az igazság?

Mondjuk ő nagyon nincs is el a két gyerekkel, még itthon sem. Amikor itt van játszani én meg mondjuk elmegyek teregetni, akkor jönnek a beszólások, hogy miért hagyom egyedül, meg foglaljam le az egyiket, amíg ő játszik a másikkal... NÁlatok ez hogy működik?

 

Ó látom, megint sokat írtam, bocsi, tele vagyok kérdésekkel.

 

Előzmény: Gumicukor375 (7251)
plüssribizli Creative Commons License 2011.03.02 0 0 7253

Sziasztok!

 

Bocsi, nem mindig tudok jönni, kissé el vagyok havazva.

 

Szóval a helyzet egyre sz.rabb, folyamatos b.szogatások, piszkálódások, fenyegetőzések mennek. Én meg mondtam, hogy szeretném elindítani a válást, ő erről eddig hallani sem akart. De aztán ma meg közölte, hogy OK, váljunk, mennyi pénzt adok neki.

 

Merthogy a közös lakás, ugye. Van még rajta 13 év hitel (7 már letelt), de kifizetni az ő részét nyilván nem tudom (nem is tudom pontosan meghatározni a hitel miatt) . Ő sem igazán akarná eladni, már csak a gyerekek miatt sem. Engem mondjuk a munkám is ide köt.

Ti mit tapasztaltatok, szokott olyan lenni, hogy mondjuk az ő részéért cserébe mondjuk nem fizet 10 évig gyerektartást, vagy ilyesmi?

Egyébként mennyi a gyerektartás összege? Mert ha a minimálbér után kell számolni, akkor azért az nem valami sok.

Bár a gyerektartásról már amúgy is lemondtam, most sem kérek semmit, a törlesztőt egyedül fizetem, ő meg ugye nem lakik itt. Gondoltam így korrekt addig is, amíg el nem válunk. Jó ez így? Mennyi idő egy válás?

Tudnátok ez ügyben tapasztalatokat, tanácsokat írni? Tudom, el kell mennem egy ügyvédhez, de addig is. Pl. a banknál is be kell jelenteni a válást? Papíron az én nevemen van a lakás, ő adóstárs a hitelszerződésben. De azért persze valójában közös a lakás.

 

Köszi, ha válaszoltok.

 

_tyúkanyó Creative Commons License 2011.02.18 0 0 7252

Szia!

 

Volt, persze.. :(

De a negatív érzelmek mellett is meg kell próbálni normálisan kommunikálni a másik féllel. Nekem se ment mindig... de igyekeztem, mindenkinek ez az érdeke.

 

Nézz be ebbe a topikba is:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9107786

 

Előzmény: Gumicukor375 (7251)
Gumicukor375 Creative Commons License 2011.02.17 0 0 7251

Sziasztok,

 

2 és 5 éves gyerekkel válunk. Tanácsot, véleményt szeretnék arra vonatkozóan, hogy a kezdeti nehéz időszakot hogyan vészeljük át? Gyerekek miatt naponta találkozunk, ez engem egyre jobban zavar, pedig valsz így marad a gyerkőcök érdekében.. Most nagyon utálom, egyenlőre nem tudok érzelemmentesen elvonatkoztatni és felnőtt fejjel kezelni. Más is volt így?

 

Köszi

Gumicukor

 

Gumicukor375 Creative Commons License 2011.02.17 0 0 7250

Szia plüssribizli!

 

 

Nagyon sajnállak, én is haonló helyzetben vagyok, egy 5 és egy 2,5 gyerekkel.

Bp-i vagy?

Sztem ilyenkor az a fontos, hogy próbálj társaságot találni, aki meghallgat. Gyerkőc vmelyik ovistársának anyuja, szomszéd..stb

Nálam ez bevált. Ha beszélhetek róla vkinek, már nem tűnik olyan sötétnek a világ. És azt ne feledd el, h a 2 gyereked most már mindíg veled , ők nem hagynak el:) Sokan vagyunk ilyen helyzetben, és mások is átvészelték.

Ha gondolod írj, nagykriszta375@freemail.hu

 

Előzmény: plüssribizli (7244)
hodográf Creative Commons License 2011.02.12 0 0 7249

Lesz ez sokkal jobb, hidd el. És bizony, a gyerekeknek mindíg az apja marad, tehát kénytelenek lesztek kapcsolatban maradni. Akkor viszont az a legjobb mindenkinek, ha ez a kapcsolat normális, és felnőtt módra lehet kommunikálni.

 

Írd ki itt magadból, és kérdezz nyugodtan, ez is segít kicsit.

Előzmény: plüssribizli (7248)
plüssribizli Creative Commons License 2011.02.11 0 0 7248

Sziasztok!

 

Köszönöm, hogy írtatok.

Igen, a nagyobb még ovis

Igen, biztos, hogy visszafordíthatatlan, egyikünk sem akarja, most enyhén szólva is utáljuk egymást. Az utolsó 6-8 hét annyira rossz volt, hogy most tulajdonképpen ő maga nem is hiányzik egyáltalán, sőt.... Ez azért durva, azt hiszem.

Amikor néha feljön a gyerekekhez, akkor is nagyon zavaró számomra a jelenléte, de hát miattuk muszáj.

De azért a szívemben egy nagyon nagy űr keletkezett, úgy érzem. Iszonyú rossz, hogy nincs kihez odabújni soha, soha...

 

 

 

hodográf Creative Commons License 2011.02.10 0 0 7247

Szia! Te is? :(((((

 

Itt mindenesetre jó helyen vagy, írd ki magadból.

Előzmény: plüssribizli (7244)
rollller Creative Commons License 2011.02.10 0 0 7246

sztem irj, es biztos kapsz itt segitseget, merre laktok, nincsenek ismerosok, baratok, akik segothetnek, babas ismerosok? barmi?

es az ontopik tenyleg visszaforithatatlansagot jelent? a nagy ovis meg?

Előzmény: plüssribizli (7244)
_tyúkanyó Creative Commons License 2011.02.10 0 0 7245

:(

 

A 10 nap nem olyan sok, mi a helyzet? Biztos végleges, hogy vége a kapcsolatotoknak?

 

Ha nincs család, próbáld a barátokkal tartani a kapcsolatot (felvenni újra, ha elsikkadtak, vagy kialakítani újakat). Meg hát itt a fórum :), biztos írnak majd mások is!

 

Nekem sokat segített anno, h leírhattam a nyűgjeimet (inkább a válós topikokon írtam, úgy rémlik), biztatást kaptam másoktól, meg példákat láttam, h létezik újrakezdés.

Előzmény: plüssribizli (7244)
plüssribizli Creative Commons License 2011.02.09 0 0 7244

Sziasztok!

 

Bocsi, hogy csak így berontok hozzátok, de már 10 napja ontopik vagyok. 15 év házasság és 2 gyerek (6 éves és 21 hónapos) után. Nincsenek szüleim, testvérem. Csak a két gyerek (ne értsétek félre a csak-ot). Tök egyedül vagyok, kezdek megborulni, azt hiszem. Pedig alapvetően vigyori csajszi vagyok...

 

tobozspóra Creative Commons License 2011.01.25 0 0 7243

Szia Pipacsvirág!

 

Engem Iricc irányított hozzád. Lenne kérdésem hozzád, illetve javaslatom számodra. Tudnál adni e-mail elérhetőséget? Amit találtam, azt folyton visszadobja a rendszer.

üdv,

Előzmény: Pipacsvirág14 (7227)
hodográf Creative Commons License 2010.11.12 0 0 7242

És amikor már végre-valahára önjáró lesz a gyerek, akkor lustaságból kifolyólag mindenféle javaslatokat tesz, hogy hová és mikorra menj érte kocsival ;-) Amikor meg tiltakozol, akkor duzzog :DDDD

Előzmény: Zimizumi (7241)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!