Keresés

Részletes keresés

lehell Creative Commons License 2004.10.17 0 0 13

Ismét itt vagyok,  kedves Tudás gyerekei!?

 Nem haragudtok, hogy röviden, megpróbálom nagyon röviden, leirni az ujjabb fejleményeket?

  Cod - Codok - Baracudák?

 Ebbe a mélybe, fentről nem jönnek le, s mondom, megszálltuk- e terepet, s a TEJUTONOSOKKAL, felvettük a fekete egyenruhánkat, nos Ők vissza mentek, én maradtam. Ez azért tartozik most ide, mert a fehér - ezüst egyenruhámmal, kérdés nélkül jártam Égeket - Mennyeket - alwilágokat - poklokat, poklok - poklait, azaz abban a Tüzben, ahun minden megtisztitódik?

  Tehát a fekete egyenruhámba bemehettem abba a KÖNYTÁRBA, ami a halotak, le hullotak könyvtára, vagy aka - sok, sik - recor raktáraikba, ahonnan végleg ki lettem zárva, a lemezeket összetörték, szóval irtam a HADI ÁLLAPOTRÓL, amiről később?

  Ime California szombatra, 2004 okt. 16 ra, egy közelebbi, jobban öszpontositott megfigyelést végeztem, egyrész az akasik - recordokkal kapcsolatosan, aztán emlitetted a COD- okot, amit a követekező képpen tudok nektek leirni, mert ne feledd, nektek dodozok, meg magamnak?

  2 részből áll, az egész bonyodalom, ami kivülrül egynek látszik, DE, minden anyag - energia - energia részecske is, ami az ORAGANIK, azaz Élő - szerves anyag - csere folyamatban részt vesz, azt mondjuk ÉLŐ - VILÁG, mig most minden ami nem vesz részt a TEMÉSZETES NÖVÉNYI -ÁLLATI, VELE KAPCSOLATOS MIKRÓ VILÁGOK KÖRFORGÁSÁBAN AZ HALOT - ANYAG. Na a halot anyagoknak, van akasik - recordja, mig most az ÉLŐ - ANYAGOKBA, minden benne van, külön külön is recordolva, igy jutottam el, csak ott is érdekességként, Hursányi nevü valakinek követtem vissza a RECORDJÁT, ami nagyon meglepett, hogy minden itt lévő, az ŐSEIRE, VALAMELLIK ŐSÉRE, AKINEK IGEN ERŐS KARAKTERE VOLT, ÜT VISSZA? Ez a Hursányi nevü marhapásztor s hajcsár volt, volt egy kedves bikája, aki megvadult, s beleveszett a mocsárba, a nádasba, amit halálra keresett ez az illető ős, most ez a TEENDENCIÁJA, hajta a leszármazotjait is, tehát ez a valaki, ma is a zavarosba, keresi a bikát, mig minden többi, nem számitana, de most csak a HAJTÓ - ERŐ van benne?

 Akik emberek, részt vesznek a TEMÉSZETES - ÉLETFOLYAMATBA, azok az Élet - Oldalon vannak, na itt van az az ENERGIA, MINT A FOLYÉKPONY - ÉLET - VIZE - TAVAI, amibe a Szellem - Lélek - Ember, mint hal a vizbe, tud élni, mig a GÉPIES VILÁG, NEM ORGANIK RÉSZE AZ ÉLETNEK, most magától, a saját sulyától, össze fog omlani!!!

 Azt hiszem ez elég elmélkedésnek mára, s hiszi a pici?

 Folytatjuk....

lehell Creative Commons License 2004.10.15 0 0 12

Kedves sLeut, gyerekek!

  Kellemesen megvagyok lepődve, hogy ezekről ennyit tudnak a halandók, mármint a aka - sok - sok rekordjairól, ami végeredményben olyan mint egy nagy könyvtár, ha megtanitanák az emberi gyerekeket mint magasat ugrani, vagy hogyan kell a könyvet használni, meg a ceruzát, s ezeket a tiltott dolgokat is, ezzel  megnyitnuk gyerekeink előtt a végtelent,  egy páran talán érdeklődnének?

  A legközellebbi ismerőseim is, csak nem Favágó Jóskát akarod, hogy menjen veled a Univerzumok könytáraiba, züm - züm zümzümzüm...Mondjuk igen lehangoló, hogy mégis vannak még olyanok, akikről csak beszélgetni lehetne, ezekről a lehetőségekről, meg nem minden az evés - ivás - bagzás?

 Hulla őszintén, le vagyok döbbenve, egyszer átolvastam, de lekópizom, s ajánlanám azokank, akiket érdekel lekópizni, bekapcsolódnia,  hogy hogyan lehet, most rögtön azonnal, járni az Egeket - Mennyeket - aztán most az alvilágokat, ahonnan, minden akasik - rekordos könyvtárból, ki lettem tiltva, de amit akartam ugyis megtudtam, mig minden UNIVERZ, EGEK MENNYEK ORSZÁGAINAK A LAKOSAI, A RENDELKEZÉSEMRE ÁLLNAK, hogy csak egy emberke testvérünket is meg tudjak nyerni a Szent - ügyünknek, meg nekik vissza? 

  Végeredményben minden nagyon egyszerü, de most mégis egy vak embernek, mindent be lehet beszélni, ELHITETTNI, itt rögtön a témánál, vagyis a TOPICKnál is vagyunk, mert most egy kis MÁNIÁKUS ICCKIRIM van, üldözési panic-rohamaim vannak, de miért?

 Akik ezt a UNIVERZET KISAJÁTITTÁK, azok ugyan nem ismerhetik fel, hogy KI FOG BEJÖNNI, de erősen gyanitják, mint Jézusra is készen voltak, tehát ük pontosan tudják hogy ki vagyok, s mindent elkövtnek, hogy minél később, jöjjek rá, hogy ki s minek gyüttem volna,  most veletek ugyanaz a hellzet, de ugylátszik, mások sokkal ügyesebbek mint én?

 Ime mi történt, nemolyan régen, ugyanis én is, mikor éjjel ágyba menek, nemsokára elszakadok a fizikai testemtől, +++ amit meg tudok tanitani mindenkivel , mert valahogy olyan mint  az EGYENSULYOZÁS, vagy megtanulni vonalon biciglizni, vagy csak kocsit vezetni, tehát EGY FAJTA ERŐS DE ÁLLANDÓ TUDAT ÖSZPONTOSITÁST - TUDAT KONCENTRÁLLÁST JELENTENE, mint a jógások is tanitják, hisz az átlag ember, a másodpercek töredékéig, sem tudnak tudat- öszpontositani?

 Ime ez ami itt van, E WILÁG rendelkezésére is áll, HATALMAS KÖNYVTÁR? Most két kristály - lemezed van, ahogy leirta sLeuth testvérük, de mondom itt is hasonlóan történik, minden, sőt itt ugyanugy figyeltek, hogy miket olvasok, mint ODAÁT IS, nos azzal árulhattam el magamat, hogy mit akarok, vagy KI VAGYOK, hogy mi után érdeklődtem, szóval mind a két kristály lemezemet összetörték, amit nem lehet megujjitani, tehát a HADI ÁLLAPOT, VÉGLEGES? Persze ti nektek még megvan, szóval itt is ugy csináltam, hogy megbiztam valakit, kihoznád nekem azt a könyvet, itt 1 bélás?

 Ezek mindent megmásitottak, s azzal is,  ami ott van, se mész semmire, amit ott találunk, mert ezek örökre IGÁBA akarnak vágni mindenkit, s abszi - ulti nem engedik meg a legkisebb kacsingatózást, a többi UNIVERZEK feltérképezése haláos bünnek számit? Aha... kezd kinyilni a szemed?

 Még csak annyit, de remélem folytassuk ez a támát, vagy esetleg átmegyünk, ahol jobban a témához vágna, mert ezek itt is, abszi ulti ez a test az övék, a terep is, tehát nem a kis eszközökkel van dodom, hanem a szemeikkel, a szemetlenekkel, de a szimat, annál jobb?

 Még csak annyit, maga ha betudtál menni, a UNIVERZUMOK, az itteni könytáraikba, most TÖKÉLETS EGY AZ EGYBEN, VISSZA TUDSZ MENNI IDŐBEN, NEM ABBA AZ IDŐBE, HANEM A TÖKÉLETES MÁSOLATÁBA, amit megint oltároznak, tehát az sem igaz, s mivel az egyik kristály lemezen, mert most a kettő ugy dolgozik, hogy te vagy minden, nemcsak virtuáll - reality, szóval az egyiket, valamelliket, nem tudtam volna, mint itt is sokszor, vagy elfelejtettem OLTÁROZNI, s tessék?

 Minden képzeletet felülmulló, mert most látod minden SZEMSZÖGBŐL, AZAZ MINDEN SZEM VAGY, hozzá hasonlót nem tudok mondani, de mondom a virtuáll- realiti, hozzá semmi?

 Ha ha ha... nem vagyunk egyedül... 

sLeuth Creative Commons License 2004.10.14 0 0 11
valahogy vártam, hogy kitérj erre is lehell!
 
 
 
AZ UNIVERZUM NAGY KÖNYVTÁRA: AZ AKASHA
"Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak."
(Máté, 10.30.)
1. BEVEZETÉS
Az akasha az univerzum történetét rögzítõ, tároló könyvtár, amelyben minden esemény, információ megtalálható a kezdetektõl fogva. Ezt a rendszert a misztikusok "A Beszélõ Fény Krónikájának" is hívják. Nem azonos a világéter teljes hullámterével, mivel abból a háttérzaj, a szüntelenül zengõ idõvisszhangok (ez a szférák zenéje) miatt nagyon nehéz közvetlenül használható információkat kinyerni. Az akasha az Isten által létrehozott és mûködtetett könyvtár, a totális lexikon, melynek adatbázisa rendezett és könnyen visszakereshetõ módon van eltárolva. Ez az egész teremtésben felhalmozódó minden tudásnak, történésnek a raktára.

Az akasháról a mai napig csak nagyon kevés embernek van bármiféle tudomása a Földön. Még kevesebben vannak, akik képesek olvasni belõle, kikeresni az õket érdeklõ információkat (sámánok, látnokok, tanítómesterek). Peter Krassa könyve, az Akasha krónika, amely 2000-ben magyarul is megjelent a Trivium Kiadónál, sajnos rendkívül szegényes mû (véleményem szerint) és szinte semmi használható ismeretet nem tartalmaz magáról a könyvtárról. Ez persze nem csoda, hisz az (anyagbaragadt) tudomány helyett eddig fõként csak a misztikusok foglalkoztak az isteni adattárral, õk is csupán olvasói szinten. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben az írásomban röviden ismertetem az akashát, annak szerkezetét és mûködését. A szükséges információkat természetesen magából az akashából nyertem.



2. A FIZIKAI SZERKEZET

Az akasha fizikailag (hardveresen) egy rengeteg részegységbõl felépülõ, idõszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tárolórendszer. Az egyes elemei az univerzum különbözõ térbeli pontjain találhatók. Konkrétan: minden dimenziórendszernek, azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek megvan a maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tárolóelembõl állnak. Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb kapacitású.

Az egyes tárolók felépítésükben és mûködésükben a lélek architektúráját (szerkezetét) követik, csak ezek lényegesen nagyobb méretû barionokból állnak. Amolyan "szupernagy" lélek részecskék, tárológömbök, amelyek nagyon jól védett és információsan árnyékolt bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi támaszpontjain találhatók, a folyamatos mûködésükhöz szükséges, technikai kiszolgáló apparátusokkal egyetemben. Többféle típus is van belõlük, a legnagyobbak teniszlabda méretûek, és természetesen mind intelligens, akár a normál (emberi, isteni) lelkek. Ez gyakorlatilag egy olyan értelemmel bíró számítógépes adatbank, amelyben az információk térbeli gravitációs hologramok formájában, idõhullámokként terjedve (forrástól-forrásig) õrzõdnek a végtelenségig.

Tehát nem elektronikus formában, bitekbe kódoltan, mágneslemezen vagy CD-n, netán papírra nyomott szövegek, képek formájában tárolja az információt! Mert ezek az általunk ismert és használt anyagi hordozók kapacitásukban, elérési idejükben, tartósságukban és mûködési megbízhatóságukban messze elmaradnak az akasha rendszereihez képest.

A tárolók mindegyike több, multiplexelt (sokcsatornás) kommunikációs idõszállal kapcsolódik a társaihoz, de ezek nem alkotnak teljes gráfot. A hálózat topológiája (felépítése) kombinált fa és csillagpontos (lényegében hierarchikus), valamint gyûrû alakú, amiben teljes az információk redundanciája (ismétlõdése). Minden adat legalább két helyen van eltárolva, két külön bázison és tárolóban, az univerzum két különbözõ pontján. Így ha bármely helyi adattároló támaszpont megsérül vagy megsemmisül (baleset, háború, természeti katasztrófa, egyéb mûszaki hiba miatt), az információk akkor sem vesznek el belõle.

Az akashában az adatforgalom folyamatos. Tehát állandóan, szünet nélkül íródnak bele az új események információi külön beviteli csatornákon, illetve bármikor kérhetnek ki belõle adatokat a rendszerhez hozzáférõ intelligenciák más csatornákon keresztül. Az idõszálak ezért szimplex üzemmódban mûködnek, bennük, rajtuk az adatátvitel mindig csak egy irányban folyik. A rendszer az egyes teremtési korszakok kezdetétõl a végéig mûködik, és külön fizikai tárterületeken õrzi a korábbi korszakok összes információját is. A kapacitása és a mûveleti sebessége, amivel ír, keres és szolgáltat, valami elképesztõen óriási (piko, sõt femtoszekundumokról van szó!), de nem korlátlan. Nagy terhelésnél elõfordul, hogy több másodpercet is várni kell a válaszra. Ez még akkor is így van, ha a keresett információt az univerzum legtávolabbi pontjáról kell elõbányásznia a kiszolgálónak.

Az egyes tárológömbök tematikusan megosztott adatrögzítést végeznek, vagyis az információk már eleve többféle indexelésnek megfelelõen kerülnek rögzítésre benne. A gondolatok, amik állandóan ott kavarognak mindenki lelkében, igazából a beérkezõ információkat, tapasztalatokat indexelik, csoportosítják és jelölik meg. Hozzáfûzõdnek az eltárolódó adatokhoz, megkönnyítve késõbb a visszakeresés folyamatát. A lélek adattárolásáról részletesebben lásd: A lélek szerkezeti felépítése és mûködése, illetve A lélekcella adattárolása címû írásokat.

Az Isten minden teremtménye, tehát az összes növényi, állati, emberi, isteni lélek idõszálasan fel van fûzve (kapcsolva) erre az adattárra. Minden lélek lokális információ gyûjtõ, feldolgozó, tároló rendszerként mûködik a teremtésben, vagyis szerves része az akashának. A nagy tárológömbökben mindenkirõl létezik egy teljes másolat, ami állandóan, azonnal frissül. A különbség egy lélek és a róla készülõ biztonsági másolat között csupán annyi, hogy a lélekben az információk élnek, manipulatívak, dinamikusak, tehát futnak, aktívan cselekednek, mûködnek, mint valami program (jobb hasonlatot nem tudok rá a jelenlegi földi fogalomkészletbõl), míg a háttértárban lévõ másolat csak egy passzív, statikus, nem futó, vagyis holt adathalmaz. Egy lélek fizikai megsérülése, netán megsemmisülése esetén a teremtõje ezen másolat alapján tudja teljes pontossággal újra alkotni õt, visszaállítani az eredeti létezési állapotának megfelelõen. Így semmi sem vész el a rendszerbõl.



3. AZ ADATTÁROLÁS MÓDJA

A beérkezõ információk több forrásból származnak. Egyrészt a lelkektõl érkeznek, másrészt vannak külön kronovizorok (gravitációs távcsövek, idõhullámokat érzékelõ felvevõkamerák), amelyek vagy messzirõl, az adott szektorhoz tartozó akashabázisról végeznek rögzítést, vagy kimennek a helyszínre (apró robotszondák formájában) a közeli felvételekhez. Így bármi is történik egy csillagrendszerben, bármelyik bolygón, akár jelen vannak ott lelkek, mint megfigyelõk, akár nem (pl.: természeti jelenségeknél), mindenrõl készül feljegyzés. A robotszondák képesek álcázni magukat, hogy a jelenlétük ne zavarja meg az események menetét, és a reakcióidejük mindössze néhány másodperc. Vagyis bármi érdekes történik a teremtésben, amirõl jó lenne közeli felvételt készíteni, másodperceken belül térugrással odaérkezik egy rögzítõegység. Ezek vezérlésérõl, irányításáról külön operátorok (kezelõk) gondoskodnak. Õk (ezek a lelkek) a könyvtárosok, az eseménytárosok, akik az akasha üzemeltetõiként dolgoznak az univerzumban.

Az akasha nem csak a fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti, hanem a szellemi világok életét is. Vagyis gyakorlatilag semmi sem maradhat ki belõle. Még a galaxisok közti mélyûrben zajló történésekre is odafigyelnek, sõt az univerzumon kívüli dolgokra is, a nemtér-nemidõben zajló folyamatokra. A mi univerzumunk téridõ buboréka természetesen kapcsolatban áll az õskáoszban létezõ többi univerzummal, és azok akasháival, bár nem mindegyikkel van idõszálas összeköttetése és állandó információcseréje.

Az információk tárolása (ez keleti népmesékben a szellem a palackban) többféle szempont szerint történik. A két legfontosabb indexelési típus a hely és az idõ. Konkrétan: (Hely) Ki, milyen lélek, melyik lélekfraktálon, melyik galaxisban, csillagrendszerben, bolygón, városban, tehát pontosan fizikailag a téridõben hol gyûjtötte az információt. (Idõ) Mikor, milyen helyi idõszámítás szerint, mikortól meddig történt a dolog.

Ezen kívül léteznek tematikus tárolók is, amikbõl nagyon sokféle van. A rendszer belsõ redundanciáját növelik, a keresési idõt pedig csökkentik ezek a mûszaki megoldások, javítva a keresõk (adatkezelõ szoftverek) találati arányát. Az érdekesség kedvéért felsorolok néhányat. Egy lélek (ember) adott életében használt összes személyes holmija, tárgya, ami az övé volt megtalálható egy helyen. Ide tartozik a testi kinézet is, a ruhái, a pohara, a játékai, a bicskája, az autója, stb. Vagy külön megnézhetõ minden, amit az élete során leírt vagy lerajzolt az illetõ. Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta, mert csak leírta egy papírfecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt.

Vagyis a teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés homályába a visszakereshetõség reménye nélkül. Az egész fecni megtalálható az adattárban, tehát még a rajta lévõ radírozás nyoma, az ujjlenyomat, maszat, stb. is. Hisz a lélekben minden érzéklet, még az érzések és a gondolatok is mind számon vannak tartva. A testünk minden atomja, sõt elemi részecskéje "számon van tartva", nemhogy a hajszálaink! Az egyes tudományágak eredményei szintén különféle felosztási rendszerek szerint kereshetõk. Egy adott bolygón egy adott teremtési korszakban, pl. fizikából minden felfedezés, kutatás, kisérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is, hogy ki, hol, mikor csinálta. Kérhetõ vázlatszerûen (mintha könyvet olvasna a lélek), de megnézhetõ holografikus filmen is az egész eseménysor, akárha most játszódna, élõben.

A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való keresés ténye is, hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért. Az eseménytárosok egyben felügyelik az adatforgalmat, segítenek a keresésnél a kevésbé gyakorlott felhasználóknak, illetve megakadályozhatják bizonyos információk lekérését a hálózatból. A teremtés biztonságos, irányítható mûködéséhez nagyon fontos az információk megfelelõ szeparálása, áramlásuk szabályozása. Egy adott rendszert (lelket, lélekcsoportot) védeni kell a rá nézve veszélyes tudástól (gondolatvírusok), illetve ha bajba kerül, megfelelõ tudással lehet a legkönnyebben meggyógyítani, átprogramozni a megfelelõ mûködésre. Lényegében minden gyógyító beavatkozás egy rendszer információ tartalmának feljavítására, módosítására irányul alapvetõen.

Végezetül, hogy legyen némi fogalmunk az akashában tárolódó információk mennyiségérõl, íme egy összehasonlítás. Ha szöveges formában tárolná egyetlen teremtési korszak adatait a rendszer, sûrûn teleírt, vastag lexikonokban, akkor ehhez nagyjából egy akkora könyvtár kellene, mint Pest-megye (kb. 6000 km^2). Tele magas polcokkal, rajtuk roskadásig pakolt könyvekkel.



4. KERESÉS, OLVASÁS A RENDSZERBEN

Ahhoz, hogy bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási adathalmazban, elõször is tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. A keresési feltételek és kulcsfogalmak megadásával kell leszûkíteni a keresõprogram számára a lehetséges válaszok számát, mennyiségét. Mindez gondolati úton történik, tehát nem valami billentyûzeten kell bepötyögni valamilyen nyelven a kérést (bár a gyengébbek kedvéért még ez is megoldható).

Az akashára rá lehet csatlakozni közvetlenül, az oda vezetõ idõszálon keresztül vagy közvetve, valamely információs terminál segítségével. A szellemi világban könnyebb hozzáférni eme készülékekhez, a fizikai világban ugyanis (itt a Földön) jóval kevesebb van belõlük (pl. frigyláda). Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértõt (eseménytáros angyalt, beavatott tanítómestert, buddhát, stb.), nézzen utána az õt érdeklõ adatoknak. A számára tiltott információkhoz persze így sem juthat hozzá, erre nagyon ügyelnek a földi világ információs integritására (érintetlenségére), szeparációjára (elkülönítésére) felügyelõ angyalok.

Törvényszerû, hogy minél magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban, annál több információhoz fér hozzá az akashából. Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. Aki jól tud kérdezni, az jó válaszokat is kap az egésztõl (mintha barkochbáznál). Az ezoterikus titkokba történõ beavatás tehát lényegében azon kulcsinformációknak az átadásából áll, melyek révén a lélek önállóan képessé válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez.

Vannak beavatottak, akik az emberek személyes élettörténetében tudnak olvasni, mások a történelem eseményeit képesek megszemlélni, vagy valamely tudományág eredményeihez férnek hozzá jó hatásfokkal. A mûvészek, alkotók, feltalálók, sámánok mind kiemelkedõ affinitással rendelkeznek az akashából való információ kinyerését illetõen. A lelkük információ tartalma egybevágó az általuk keresett adatokkal, ezért náluk könnyen jön az ihlet. Gyorsan eszükbe jut a megoldás a hálózatból (ez az inspiráció, a sugallat). Természetesen mi lelkek nem vagyunk egyformák, hisz különféle feladatok végrehajtására lettünk megteremtve és felkészítve. Ezért mindenkinek megvan a maga kedvenc szakterülete, amiben tehetséges.

A Teremtõ képes rá, hogy bizonyos információkat zároljon a teremtményei vagy csak egyes meghatározott lélekcsoportok elöl, így azok nem kereshetõk (titkosak) a számukra. Ilyen például a jövõbelátás bizonyos szûk határokon túl (pl. a jövõ heti lottó nyerõszámok), vagy a múltba látás több teremtési korszakra (eonokra) visszamenõleg. Persze kivételek mindig akadnak. Én magam találkoztam olyan emberrel (prófétával) a Földön, akinek hozzáférése volt az egész földi jövõhöz, a mostani idõk végezetéig. De beszéltem olyannal is, aki az összes teremtési korszak eseményeire rálátott visszamenõlegesen. Ebbõl õ könyvet is írt (a Naprendszer igazi történetérõl évmilliókra visszamenõen), csak nem jelent meg máig sem (sajnos) az örököseinek köszönhetõen a mûve.



5. TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK AZ AKASHÁRÓL

Ha mégis rögzítésre kerülnek az akashából egyes rövid részletek anyagi hordozófelületen, akkor azt általában különleges (kopás, törés, sav, rozsda és hõálló) fémlemezekre nyomják, melyek nagyon stabil, idõtálló (aranytartalmú) ötvözetbõl vannak. Ilyen akasha lemezeket máig õriznek a Föld több pontján a beavatottak, illetve eltemetve várják a felfedezésüket évezredek óta. Ezt a tudást nagyon gondosan elrejtve vigyázzák a késõbbi korok bölcs emberei számára az Isteni Tanács megbízásából. Mi jelenleg ezekhez egyáltalán nem férhetünk hozzá, mert a civilizációnk féktelen pusztítási vágyában (öntelt ostobaságában) könnyen megsemmisíthetné az õsi tudás eme kulcsfontosságú hordozóit, ahogy ezt tette már több esetben. Lásd: a mayák szent könyveit, a rovósámánok arvisúráit, a kínában és tibetben õrzött feljegyzéseket vagy az alexandriai könyvtár tûzre hányt papiruszait.

Persze mi sem maradunk azért tudás nélkül. Az olyan szentként tisztelt könyvek, mint a 64 kötetes Védák, a Biblia és a Korán gyakorlatilag szemelvények az akashából. Bizonyos információk kivonatai egyszerûsített formában a "köznép" számára. A Védák például versbe szedve, 64 témakör köré csoportosítva tartalmazzák a tudás lényegét az univerzumról, mint valami tankönyv sorozat. A Biblia több rétegben kódolt információkat tartalmaz a jelenlegi teremtési korszak eseményeirõl. Ezt már javában fejtik a zsidó egyetemeken számítógépekkel, amióta rájöttek a legfelsõ kódolási szint titkára 1997-ben. Lásd: A Biblia kódja a hét pecsétes titok címû írást.

Az akashát azért nevezik (allegórikusan) "Beszélõ Fény Krónikának", mert a mindentudás tárháza segíti hozzá a lelkeket a megvilágosodáshoz, a bölcsesség és az értelem fényéhez. A lélek számára egyébként az idõhullámok, és az általuk hordozott információk érzékelése világító, fénylõ észleletként jelentkezik közvetlenül. Az ókori teremtésfilozófiákban a BESZÉD, SZÓ és HANG a LEVEGÕ, illetve a SZÉL modulációját (információ tartalmát) jelentette. Most már tudjuk, hogy ennek semmi köze az emberi szájaláshoz és a bolygó atmoszférájához. Lásd: a Teremtési princípiumok címû írást. A Fény azért "Beszél", mert az univerzumban mindenhol jelenlévõ fénykvantumok (a tér és a fény) mind intelligensek. Forrásrendszerükben õrzik az általuk begyûjtött tudást. A lelkek centrumában is ugyanilyen energiakvantumok egzisztálnak a szentély közepén.

További különlegessége az akashának, hogy benne a jövõrõl is találhatók feljegyzések. Azok a leendõ, még a jövõtérbe tartozó események, amelyek determinisztikusan vagy nagy valószínûséggel következnek a jelenbeli állapotokból, a rendszerben mint jóslatok, elõrevetített lehetõségek szerepelnek. Ezeket az aktuálisan hozzájuk tartozó extrapolációkkal (valószínûségi értékkel) együtt maga a rendszervezérlõ intelligencia szolgáltatja, jeleníti meg a kérdezõ számára. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a jövõ sohasem végzetszerû és elkerülhetetlen. Ami még nem volt, az még csak terv. Általában az öt legvalószínûbb lehetõségrõl készít jövõképet ez az elõrejelzõ szoftver. A kép annál elnagyoltabb lesz, minél több a döntési csomópont, minél messzebb nézünk elõre a jövõben és minél kevesebb a determinisztikus kényszerhatás.

A három dimenziós földi világban reinkarnálódni, testbe születni azzal jár a lélek számára, hogy (a születés angyalai) letörlik a feltudati memóriájából minden korábbi emlékét, tudását. Ez mindenkire nézve kötelezõ, még az Isten kerubjaira is. Gyakorlatilag a nulláról indulva kell itt újraépítenünk az életünket, a személyiségünket, az ezzel járó számtalan kockázattal együtt, ami a környezet hiányos és rossz információ tartalmának velejárója. A misztikusok által szentélynek nevezett altudatban ugyan megõrzõdik minden információ, amit az összes elõzõ élete során, és a szellemi világban gyûjtött be az illetõ, de ez a privát akasha zárolva van a feltudati része elöl. Csak elenyészõen kevés embernek, beavatott nagymesternek adatik meg az a kegy, hogy hozzáférhessen a saját akashájához, netán másokéhoz is. Az emlékeinket többnyire csak a halálunk után kapjuk vissza, ami szintén felér egy mini megvilágosodással.

A halál után a lélekben komoly információ feldolgozó folyamatok zajlanak. Elõször nagy sebességgel lepörög elõtte az élete teljes filmje, alig 1-2 másodperc alatt. A különös ebben az, hogy a hihetetlen adatátviteli sebesség ellenére mégis teljesen tisztán, és jól felismerhetõen futnak át a tudaton a képek, és egyéb érzékletek, vagyis nem mosódik össze semmi. Minden információ, amit a lélek a testbe születésétõl a haláláig begyûjtött, újraolvasásra és ellenõrzésre kerül. Ilyenkor az akasha automatikusan összehasonlítja a lélek feltudati részében felgyülemlett információkat a szentélyben (altudat) eltároltakkal, és a biztonsági másolattal, hogy ne legyen köztük különbség, hiány. Ezután következhet az ítélet, amikor a lélek önmaga megítéli az adott életének eseményeit, hogy ezáltal meghatározhassa a karmája állását. Majd ezt felterjeszti az isteni tanácshoz, vagyis a lélek hierarchiában felette álló, róla gondoskodó, vezetõi feladattal megbízott, bölcs (isteni) intelligenciák csoportjához. Õk felülvizsgálják a döntését, és jóváhagyják azt, illetve módosításokat javasolnak ha szükséges. Ezután láthat neki a következõ életét, reinkarnációját megtervezni, annak szükséges eseményeit és paramétereit összeállítani, továbbá megkeresni az ehhez szükséges megfelelõ helyet, idõt, környezetet, testet. Ha ez is megvan, akkor léphet a szellemi világba, hogy ott éljen egy darabig. Ez a dolgok menetrendje általában a mi szellemi világunkban.



6. SAJÁT TAPASZTALATAIM

Én többnyire akkor szoktam nézelõdni az akashában, amikor a testem alszik. Ilyenkor a keresett információk vizuálisan úgy jelennek meg a számomra, mintha egy könyvet lapozgatnék, amiben a szöveg (lehet magyarul vagy fogalomnyelven) mellett különféle képek, sõt filmbejátszások is találhatók. De kérhetem az eseményeket úgy is, mintha ott lennék valóságosan a helyszínen, láthatatlanul szemlélõdõként. Közben a nézõpontomat szabadon változtathatom, bármelyik résztvevõ személyen keresztül érzékelve a dolgokat. Amit õ, a tanú akkor és ott észlelt, érzett, azt én is átélhetem, teljes intenzitással. A lejátszás sebességén állítani lehet, illetve ugratható a film a megnézni kívánt helyre.

Amikor meditáció során kérek választ valamely felmerülõ gondolatommal kapcsolatban, szintén többféle módon érkezhet az információ belülrõl, a rendszerbõl. Például egyszerûen eszembe jut a megoldás, mintha már eleve tudtam volna valahonnan. Nagyon nehéz megkülönböztetni a saját gondolataimat a rendszer válaszától, mivel én a részét képezem neki, vagyis én õ vagyok. Másrészt megjelenhet térbeli képek, színes, mozgó hologramok formájában is a válasz, másodperceken belül a kérdés feltevése után. Ilyenkor valósággal világít a lelkemben a válasz. Képi formában látom a fogalmakat, méghozzá egyszerre mindent, tehát ha sok válasz van a kérdésemre, akkor nem sorban kapom õket, hanem az egészet egyszerre rám ömleszti a kiszolgáló, felvillanásszerûen. Ez olyan, mint egy mini megvilágosodás, amikor egyszerre minden érthetõvé válik néhány pillanatra. Ennek a megemésztése persze idõbe kerül.

Nagyon meg tudja könnyíteni (és gyorsítani) az ember munkáját, ha belelát a saját jövõjébe. Egy alkalommal, évekkel ezelõtt megnéztem az egyik könyvemet, amit valamikor a távoli jövõben fogok megírni. Belelapoztam, hogy átnézzem a tartalmát, illetve lássam, mekkora sikere lesz majd ha megjelenik. Több írásomat is úgy szoktam elkészíteni, hogy közben a szöveget összevetem az akashában már elõre megtalálható kész változattal, és úgy javítom, igazítom hozzá. Ez persze érdekes idõparadoxonok lehetõségét veti fel, de eddig nem voltak belõle gondok. Furcsa tapasztalat volt, hogy egy alkalommal már azelõtt kaptam telepatikusan gratulációkat a szellemi világból, továbbá hozzászólásokat és kritikát egy mûvemhez, hogy egyáltalán elkészült volna. Az akashában nem csak minden földi író mûve található meg, hanem azok is, amiket ezen írók a haláluk után vagy a leszületésük elõtt alkottak meg a szellemi világban. Ezek általában még színvonalasabbak, mint a testben élve írottak.

Természetesen én sem garázdálkodhatom kedvem szerint az adattárban, nem hozhatok le a Földre bizonyos információkat. Egyszer ugyan megpróbáltam tiltott tudást becsempészni a feltudatomba, de nem sikerült áthoznom, bárhogy igyekeztem is. Azonnal észrevették, és még idõben megállított egy "információs határõr" angyal, kitörölve belõlem az anyagot. Viszont azt az emléket meghagyta, hogy elkapott, emlékeztetõül.



7. ÖSSZEGZÉS

Mindezekbõl láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépített információs hálózat mûködteti a teremtést, diszkréten megbújva a háttérben, miközben mi emberek (errõl mit sem tudva) a szerepünket játsszuk a világ színpadán. Ez a kis összefoglaló írás azért készült, hogy megmutassa az elõttünk álló perspektívákat, a lelki fejlõdésünkben ránk váró feladatokat. Az információ, a tudás az egyik legfontosabb dolog a teremtésben. Ahhoz, hogy hozzájuthassunk, minél elõbb meg kell tanulnunk a teremtésinformatika (információ geometria) alapjait. Hogyan kell tudáshoz jutni, azt feldolgozni, eltárolni, megõrizni, visszakeresni, tovább adni, felhasználni mindannyiunk boldogulására.

Az emberiség a XX. században kilépett a tudatlanság korából és elindult a megvilágosodás felé vezetõ (hosszú) úton. Létrejöttek és elterjedtek a különféle telekommunikációs rendszerek (közkönyvtárak, újságok, posta, telefon, rádió, televízió, számítógép, internet), és sokszorosára nõtt a civilizációnk által forgalmazott adatok mennyisége. Ugyanakkor az emberi tudat is tágítani, növelni igyekszik önnön képességeit (agykontroll, gyorsolvasás, hipnopédia). A változások szükségszerûen egyre gyorsabban zajlanak, bár az emberek többsége képtelen követni az ilyen sebességû fejlõdést. A tudásalapú társadalom felépítéséhez legalább egy emberöltõnyi idõre lesz szükség, és nagyon sok munkára, szervezésre, tanulásra. Még mindig csak az elején vagyunk a folyamatnak. A távlati cél mindenképpen az egyetlen közös (globális) tudati halmazba való összekapcsolódás lesz, egyfajta lelki internet, némi számítástechnikai segítséggel.

A lélek az univerzumban létezõ legtökéletesebb információ tároló rendszer. Az, hogy a feltudatunk mégis felejt, az isteni kegyelem része, és segít megújítani önmagunkat, az életünket. A nálunk évezredekkel fejlettebb, földönkívüli civilizációk többsége a jó adattároló, de buta számítógép, és a felejtõ, de okos, kreatív lélek szimbiózisát választotta megoldásul az információkezelési problémáira. Egy értelmes faj, lélekcsoport számára gyakorlatilag a legvégsõ cél a tudatos összekapcsolódás az Isteni Fenntartási Rendszer Akashájával, az egész Univerzum Nagy Könyvtárával. Mert az Isten a lelkek összessége, a minden létezõ élõ intelligenciája.

Készült: 2002.09.25-27.


Forrás - eseményhorizont
lehell Creative Commons License 2004.10.14 0 0 10

Elhitetem - mágnesezem magamat?

 Képzeljük el, hogy nemcsak ennyi vagyunk, hanem egy MÁGNES - MEZŐVEL rendelkező valaki, vagy valami? Erre a területre, nem fognak terelni bennünket, mert egy HATALMAS MÁGNESES AGYBAN vagyunk, minden emberi koponya agya, bekötve, s igy ha elkezdünk elmélkedni, egyszerüen van egy SZAKMA KÖNYVTÁR, amit akasik recornak is hinnak. Csak annyit tudok mondani, mert most a NAGY AGYAT, amivel eltudlak benneteket érni, igénybe... most megint le lettem állitva, tehát minden hiába, de csak az lehetséges, ami van?

 Hiába irom le, amiket nem engednek, most ez is kétes lesz, mert olyan információ, ami most a végüket okozza azoknak, akik vége ugyis bekövetkezik, előbb - utóbb, nem mehet a köztudatba?

 Igen, mindenre képes vagy, ERRE VAN, LENNE AZ A TUDOMÁNY - PÁRHUZAM,  amit helyesen értelmezhetnünk, aztán rendeltetése, hogy jóra használjuk? Jó, mia?

 Ime maga a hit, amit itt emlithetünk, semlegesen, most hogy tudsz hinni, mikor totta ez a BESTIA, csinál mindent amit tudhatsz, amire gondolhatsz, amit megenged? Na most akik csinálják is, a kézrátételt, azok is, tudják miért, hogyan dolgozik? Talán miért igen, ha nem pénzért meg csalfa, de hogyan?

 Igen, meditáljunk!!! Közte meg közted, ki a midium? Én és az ATA, eggek vagyunk? Mellesleg, ez meg a fenti Atyára is, de pont tudnod kell miért, meg hogyan?

Juli dalai Creative Commons License 2004.10.10 0 0 9

 

Ahhoz, hogy valaki a kézrátételes gyógyítást átudománynak nevezze, nem értelem szükséges, hanem csőlátás. Ez úgylátszik megvan a professzorasszonynak.

Előzmény: sLeuth (0)
lehell Creative Commons License 2004.10.05 0 0 8

Giscsilkók!

 Miért nem tudunk komollak lenni? Csak figyeljétek amit kérdek: a tüz, az égből származik? Legutóbb, azt kellett áthoznom, vagy lehoznom az Égből, hogy minden bennünk van, csak fel kell fedezni, amihez idő kellene, s minden pénzbe kerül?

 Mikor valamit áthozok, legyen tudás - tárgy vagy bármi, egy párcika lett belőle, mikor ebbe a Univerzbe belépek, s most itt az hogy autó - sztrádák, fent bijjon tejutak? REPÜLLŐ CSÉSZEALJ-AKKAL, Tej - Utak? Tejből utak?

 Kérdem, miért nem segitettek? Mert minden amire szülségetek van, bennetek van, csak elő kell jönnie, s amihez idő kellene? Na időben, fog előjönni, ha tudunk időt csinálni,  te elhiszed?

 Most azok, akik beszoritanak bennünket, ebbe a NESZE SEMMI FOGD MEG JÓL, (ski az, aki ne akarná a toronyórát láncoltul?) s ha pontosan akarjuk érteni, ime a Kecskeméti - homokóra, amit nem lehet leállitani? Minél több lefolyik a felső tartállból, azaz minél nagyobb homok -csomó lett itt valaki, annál kevesebb marad, ODAFEN?

 Nem lehet a homokórát se, leállitani, persze, a következő, hozok, ha nincs bennem, az a kromoszóma pálcika, amivel meg lehet állitani, s megállitjuk az időt?

 Szerencsémre, az én homokórámnak bedugult a luka, ja de nem is homok van - lenne benne, hanem izzó Naparanpor, s nem tudott valahogy lefolyni, mert mintha nem léteznék, mert fel kellene még találni a NapFént, ami oka lehetne a Tüzokádéknak, ill. Napkoronggal - Arankörök,  na erre fel, ne is légyél? Utánnam, a vizözön se, ellenben, mi van ha tüzet hoztam, a tüz - fiainak?  Tüzben fürdő, nem vizkerszt? Félsz -e a tüztől? MI az?

webergo Creative Commons License 2004.10.04 0 0 7
az matud-ban ahol eredetileg megjelent az írás, később vita indult róla. azokat is érdemes elolvasni.
belagyi Creative Commons License 2004.09.08 0 0 6

Javaslom ,hogy nézzétek meg az "Örökség - avagy guten tag faszikáim" cimű örökbecsű alapművet. van benne egy kis vita a hit és istenről :))))

 

 

Előzmény: belagyi (5)
belagyi Creative Commons License 2004.09.08 0 0 5
mert közben ellopják! :D
Előzmény: NewTexas (4)
NewTexas Creative Commons License 2004.09.08 0 0 4
Persze meg van a nagyon kicsi valószínűsége annak is, hogy nem fog leesni :)
Előzmény: NewTexas (3)
NewTexas Creative Commons License 2004.09.08 0 0 3
a megfigyelések alapján tudom, hogy így van.

Persze ha akarom, azt is hihetem, hogy nem fog. :)
Előzmény: Vajk (2)
Vajk Creative Commons License 2004.09.08 0 0 2

"Tök eccerű, pl. ha leejtesz egy követ, leesik. És mindig
le fog esni. (A Te hitedtől függetlenül). "

 

Legalábbis TE ezt hiszed, hogy mindig így lesz. Tudod vagy hiszed? Na ez itt a kérdés.

Előzmény: NewTexas (1)
NewTexas Creative Commons License 2004.09.08 0 0 1
Áhhh, nekem ajánlanak egy topicot, nem vagyok rá méltó! :)

Nézd, itt az indexen a pl. a tudomány fórumban annyi topicban ki van már
tárgyalva ez a hit/kételkedés stb. dolog, (mint ahogy a marsi is),
hogy szerintem olvasgasd át előbb kicsit azt a szekciót.

Heller Ágnes nagyon szép filozófiai fejtegetése ellenére, a tudás az,
ami működik. Tök eccerű, pl. ha leejtesz egy követ, leesik. És mindig
le fog esni. (A Te hitedtől függetlenül).

A tudománynak (hál' istennek) nem azért van ilyen domináns szerepe,
mert "kiválasztott" stb., hanem mert használható, működő dolgokat ad a
kezünkbe, ez a lényeg. Mikró, számítógép, gyógyszerek, mars-járó,
hidrogénbomba-fúziós reaktor. Csupa olyan dolog, ami a hittől
függetlenül működik :) Ha most véggigondolom azt, hogy eddig az
emberiség mit kapott a hittől, a dzsihádon, a máglyahalálon, a
sarlatánokon kívül(na jó: gótika, reneszánsz, barokk, stb.) nem sok
minden jut eszembe. Úgy is mondhatnám, a hit mindenkinek a magánügye,
a tudomány meg az emberiséget mindentől és mindekitől függetlenül szolgálja.

Á, de ezt már annyian elmondták itt! :)
Előzmény: sLeuth (0)
sLeuth Creative Commons License 2004.09.08 -1 0 0

ezt az írást ajánlom NewTexas-nak

elolvasásához némi magyar tudás szükséges, felfogásához pedig értelem.

 

 

sLeuth Creative Commons License 2004.09.08 0 0 topiknyitó
Heller Ágnes - Elmélkedések a hiszékenységrôl

Magyar Tudomány, 1997/8


--------------------------------------------------------------------------------


Elmélkedések a hiszékenységrôl

Heller Ágnes
az MTA r. tagja, egyetemi tanár, New York

Tudós társaságunk néhány igen tisztelt tagja felháborodással kíséri figyelemmel az úgynevezett áltudományok terjedését és népszerûségét, mint amilyen az ufológia vagy gyógyítás kézrátétellel. Ez késztetett arra, hogy megkérdezzem, vajon létezik-e egyáltalán áltudomány, és ha igen, mi különbözteti meg a tudománytól, s hogy vajon a nem tudományos tudás okvetlenül valamiféle sarlatánság-e? Továbbá azt is megkérdezném, hogy miért népszerûek az úgynevezett áltudományok, miféle szükségleteket elégítenek ki, és végül, hogy hogyan értelmezhetjük az emberek hajlamát a hiszékenységre? Az itt következendôk valóban elmélkedések és nem tartanak igényt szigorú tudományosságra.

Kiindulópontul Arisztotelész Metafizikája elsô könyve elsô fejezetének elsô mondatát választom. Ez a mondat így hangzik: "Minden ember természeténél fogva törekszik a tudásra". Az emberben - így folytatja Arisztotelész - az emlékezetbôl tapasztalat lesz. Nos, a tapasztalat hasonlít a tudományos tudáshoz, bár mégsem az, mert nem jár az okok ismeretével, nem képes az általánosításra és így nem tudja a jelenséget megmagyarázni. De attól még a gyakorlatban jobb eredményt is érhet el az okokat is felderítô tudásnál. Arisztotelész ehhez még hozzáteszi, hogy az az ember tud, aki meg is tudja tanítani azt, amit tud. Arisztotelész idejében persze nem létezett modern tudomány. Mégis ki lehet indulni ebbôl a gondolatmenetbôl. Létezik nem tudományos tudás, ami attól, hogy nem tudományos, még jól mûködhet a maga tapasztalati körében, és létezik tudományos tudás. Az utóbbi a miértre is kérdez, nemcsak kezeli, de meg is magyarázza a jelenséget. Hadd alkalmazzam itt Wittgenstein formuláját: a tudományos egy nyelvjáték a sok közül, megvannak a szabályai, mint minden nyelvjátéknak. Aki ezeket a szabályokat figyelembe véve játszik, az tudományosan gondolkozik és érvel. A tapasztalati tudás lehet a tudomány forrása és talaja, de nem mindig az. De akár az, akár nem az, a tapasztalati tudás megszerzésének és gyakorlásának megvannak a maguk játékszabályai, s aki ezekhez tartja magát, jól és tisztességesen játszik. Például, ha valaki kézrátétellel vagy talpmasszázzsal gyógyít, és de facto sokan gyógyultak meg attól, amit csinált, tehát nem irracionális a gyógyulást keresônek hozzá fordulni, akkor ez az asszony valamit tud. Nagymamánk tanított bennünket arra, hogy Mátyás megtöri a jeget, ha nem talál, akkor csinál, s valóban évtizedek, vagy talán évszázadok tapasztalatatára támaszkodva joggal látunk itt korrelációt. Nem vagyunk irracionálisak, ha Mátyás-napkor megnézzük, hogy befagytak-e a pocsolyák, és ha igen, örülünk, mert akkor valószínûleg korai tavaszunk lesz. Húsz évvel ezelôtt a meteorológiai intézet elôrejelzése még bizonytalanabb volt, mint a nagymama tapasztalata.

Tehát abból, hogy valaki nem a tudomány intézményének szabályai szerint szerzi és gyakorolja tudását, még nem következik, hogy semmit sem tud és hogy csaló. Lehet, hogy igen lényeges dolgokat tud. Az is lehet, hogy a tudományok ebbôl az ô nem tudományos tudásából a jövôben még profitálni fognak. Mikor csaló tehát? Mindenekelôtt akkor, ha tudását tudományos tudásként reklámozza. A tapasztalati tudás játékszabályait játszva azt állítja, hogy a tudomány játékszabályait játssza, mondjuk dámát játszik, de azt mondja, hogy sakkozik. Továbbá akkor, ha azt, amit tud, nem tudja tanítani. Mert Arisztotelésznek igaza van abban, hogy minden tudás, a tapasztalati éppen úgy, mint a tudományos, tanítható. Mit mondjunk például akkor, ha valakinek, teszem, sikerül huszonötször távirányítva meggyógyítani súlyosan beteg embereket, de aki ezt a képességét tanítani, azaz továbbadni, nem tudja? Ebben az esetben jogunk van arra, hogy képességrôl beszéljünk tudás helyett, és a hatást pszichológiai tényezôkkel magyarázzuk, vagy ha úgy tetszik, akár csodának tekintsük. Az utóbbi azonban ma csak ritkán fordul elô. Ahogy a felvilágosodás elôtti korban a ritka természeti jelenségeket is csodának tekintették, úgy ma a tapasztalati tudást, de még a nem tanítható ráhatást és nem ismételhetô megfigyelést is, amelyeket jobb híján csak csodának lehetne minôsíteni, tudományos igazságként vagy felfedezésként kolportálják. A kérdés az, hogy miért?

Minden ember, valóban, természeténél fogva törekszik a tudásra. Ezért bombázzák a felnôtteket kérdéseikkel a gyerekek. Sok mindent akar minden ember tudni. Azt, hogy a dolgok hogy mûködnek, hogy miért van inkább ez, mint az, de azt is, hogy miért van inkább valami, mint semmi, hogy mi a rendeltetésünk a Földön, hogy mi az életünk értelme, ha van egyáltalán. Ismerni akarjuk a múltat és a jelent, de tudni akarunk legalább valamit a jövôrôl is. S nem csak tudni akarjuk ezt vagy azt, hanem úgy akarjuk tudni, hogy bizonyosak lehessünk abban, amit tudunk, az igaz. Bizonyosságot akarunk. Nemcsak igaz tudásra akarunk szert tenni, de az igazságot is akarjuk tudni. Tudni akarjuk azt az igazat, melyben kételkedhetünk, és azt az igazat, melyben nem kételkedhetünk. Valóban, minden ember természeténél fogva tudásra törekszik. De a tudomány vagy a tudományok nem elégítik ki mindezt a tudásszomjat. Max Weber "A tudomány, mint hivatás" címû briliáns elôadásában azt írja, hogy aki az élet értelmére kérdez, ne forduljon a tudományhoz, mert erre a kérdésre a tudománytól választ nem fog kapni. Minél többet tudok, annál inkább tudom, hogy mennyivel többet nem tudok. A tudomány sziszifuszi küzdelmet ígér csak: a tudós munkáját elvégezetlenül hagyva kell, hogy meghaljon. A tudomány szellemének centruma a végtelen haladás gondolata, s így az egész, a teljesség, az abszolút elérhetetlen a tudomány horizontján belül. Weber azt javasolja nekünk, hogy ha az élet értelmére kérdezünk, forduljunk a valláshoz és a mûvészethez, ne a tudományhoz. Azt a tudásszomjat, amit a tudomány nem elégít ki, amott talán kielégíthetjük.

A hitnek, a tudásvágynak és a hiszékenységnek ugyanaz a forrásvidéke: minden ember természeténél fogva tudásra törekszik. Ismerni, érteni akarja a világot, melyben él, embertársait, sajátmagát és sorsát. És nem csak egy világban, hanem több világban él. Az egyik világ értelmezi a másikat. Így a menny értelmezi a földet, a mese világa a prózát, a metafizika a fizikát. A tudomány világa is egyike a világoknak, mely más világokat értelmez - ha nem is mindegyiket. De nemcsak a hitnek, tudásvágynak és hiszékenységnek van ugyanott a forrásvidéke, hanem a kételkedés és a gyanakvás is ugyanabból a forrásból táplálkozik. Mert tudni akarunk, az igazat akarjuk tudni. Nem akármit fogadunk el tudásnak. A gyerek nemcsak az okokra és az értelemre kérdez, hanem gyanakodva azt is meg akarja tudni, hogy nem csapjuk-e be, hogy tényleg megtörtént-e az, amit elmesélünk neki, vagy csak úgy kitaláltuk? Tényleg a gólya hozza a gyereket? A mese is igaz, talán valódibb, mint a valódi, de másképpen igaz. És fontos tudnunk, hogy így vagy amúgy igaz az, amit mondanak nekünk. Felül akarjuk bírálni.

Hiszékenységrôl akkor beszélhetünk, mikor a kétkedés mechanizmusa egyáltalán nem lép mûködésbe. Ez azonban korántsem meghatározás. Hiszen, hogy mást ne mondjak, a kételkedés mechanizmusa a hit esetében sem lép mûködésbe. Pontosabban szólva akkor beszélünk hitrôl, mikor a kételkedés mechanizmusa vagy még nem lép müködésbe,vagy pedig már túljutottunk és úrrá lettünk a kétkedésen. De hát a hit nem hiszékenység, hanem valami egészen más. Hadd próbáljak ki tehát most egy másik megközelítést.

***

Az utóbbi idôben sokat hallottunk a vért könnyezô Madonna-szoborról. Azt is olvastuk, hogy az egyház nem hajlandó a csodát elismerni. Ezzel szemben számosan magyarázták már meg különbözô természetes okokkal ezt a rendhagyó jelenséget. Négy évszázaddal ezelôtt ez másként történt volna.

A szétszórt emberi tapasztalatokat egy domináns világmagyarázat rendezi. Ez annyit jelent, hogy a dolgokat már egy domináns világmagyarázat által megszabott kereten belül tapaszaljuk. A domináns világmagyarázat szolgáltatja a tudás és értelmezés nyelvét, legyen bár szó a kozmosz ismeretérôl, az erkölcsrôl, a politikáról, a szexualitásról, a dolgok kezelésének végsô elveirôl, a születésrôl és a halálról. A modern világ kialakulása elôtt általában valamiféle vallás töltötte be a domináns világmagyarázat szerepét. A modern világban ezt a szerepet a tudomány vette át. Amikor Nietzsche azt mondta, hogy Isten halott, ezen nem azt értette, hogy megszûnt a vallás vagy az istenbe vetett hit, hanem azt, hogy a modern világ reprodukciója simán megy istenhit és vallás nélkül is, mint ahogy egyáltalán nem megy tudomány nélkül. A premodern korok tudását és világértelmezését az adott kultúra vallása legitimálta, míg a modern világ tudását és világértelmezését a tudomány legitimálja. Nem ez vagy az a tudomány, nem ez vagy az a tudományos tudás, nem ez vagy az a tudományos felfedezés, és legkevésbé maga a tudós, hanem a tudomány mint olyan. Habermas ebben a kontextusban a tudományról, mint ideológiáról beszél. A tudományt nem a tudós emelte a domináns világmagyarázat szintjére, hanem egyes filozófiák és a technikai képzelet általában. Az utóbbi az, amit Heidegger Gestell-nek (állványnak) nevezett.

Nagy leegyszerûsítéssel a következôkrôl van szó. A világra úgy tekintünk, mint problémák sorozatára, melyeket - egyiket a másik után - meg kell és lehet oldanunk. A megismerés végtelen fejlôdését tételezzük fel. A természetet meghódítandónak és meghódíthatónak gondoljuk el. Ha valaki mond valamit nekünk, ami túlmegy a természetes tapasztalati tudás és ellenôrizhetôség határain, és megérdezzük, hogy honnan tudja, akkor többnyire azt fogja válaszolni, hogy tudományosan be van bizonyítva, olvasta az Élet és Tudományban, hallotta az egyetemi fizikaórán stb. Mindezek a válaszok egyértelmûek azzal a kijelentéssel, hogy amit mond, az igaz. Mikor ôsapáink mondtak valamit, ami túlment a mindennapi tapasztalati tudás és ellenôrizhetôség szintjén, és valaki megkérdezte, hogy honnan tudja, amit mond, ôsapánk azt válaszolta, hogy olvasta a Bibliában, ebben és ebben a versben, hogy a pap ezt mondta vasárnap a templomban stb. Ezek a kijelentések is szinonímák azzal a kijelentéssel, hogy az, amit mondtam, igaz.

Nos, a domináló világmagyarázatnak szívóereje van, méghozzá éppen azért, mert domináló világmagyarázat. Ahol egy vallás a domináló világmagyarázat, ott minden meggyôzôdést és tudást az adott vallás legitimál. A természet szépségét azzal magyarázzuk, hogy isten teremtette, a szokásokat úgy legitimáljuk, hogy isten parancsolta ôket, s a mûvész tehetségét isteni adományként tiszteljük. Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy amikor a tudomány válik a domináns világmagyarázattá, akkor az élet szabályozásának elve a koleszterinfogyasztás csökkentése lesz, a képességeket tesztekkel fogjuk mérni, vagy hogy szokásainkat hasznosságukkal fogjuk magyarázni, vagy haszontalanságuk miatt elvetni stb.

Azt mondhatnák, hogy amennyiben egy vallás vagy a vallás általában a legitimáló világmagyarázat, akkor a hit a döntô, míg amennyiben a tudomány válik az uralkodó világmagyarázattá, akkor a hit helyét a tudás foglalja el. Ez azonban nem így van. Minden uralkodó világmagyarázat tudást közvetít, irányít és határoz meg, s mindegyiknek szüksége van a hitre. Ha azt mondja valaki nekem, hogy ne egyek sok vörös húst, mert a koleszterin veszélyes az egészségemre, vagy ne egyek sok húst, mert a falánkság bûn, akkor mindkét esetben hitemre apellálnak, és végül is pontosan ugyanarra szólítanak fel. Egyikben sem kételkedhetem. Nem kételkedhetem abban, hogy a falánkság bûn, sem pedig abban, hogy a koleszterin ártalmas az egészségemre. De ez még sincs egészen így. Ugyanis a princípium a két esetben más. Abban elvileg sem kételkedhetem, hogy a hét fôbûnök egyike bûn, ameddig a vallást elfogadom és magamra kötelezônek tekintem. De elvileg lehetôségem van rá, hogy kéltelkedjem abban, hogy a koleszterin ártalmas az egészégre akkor is, ha a tudományt elvileg elfogadom és az egyetlen racionális magyarázatnak tekintem, még mindig megkísérelhetem, hogy igazoljam, hogy a koleszterin valójában közömbös egészségünk szempontjából vagy egyrészt káros, másrészt hasznos. Hogy Karl Popperre utaljak, a tudomány elismeri a falszifikáció elvét, pontosabban szólva csak azt a tudást ismeri el tudományosnak, ami elvileg falszifikálható, cáfolható.

A tudományban éppen úgy hinni kell, mint a vallásban. Amíg a tudomány az uralkodó világmagyarázat, addig a tudományban hiszünk is. De ez nem jelenti azt, hogy akár egyetlenegy konkrét tudományos ismeretben hinnünk kellene. Az igaz tudás cáfolható tudás.

De a tudománynak, mint uralkodó világmagyarázatnak ereje ugyanakkor gyöngesége is. Felszabadít, de ugyanakkor nem tud választ adni az élet értelmének kérdésére, nem tud bizonyosságot adni, s tökéletesen impotensnek mutatkozik, mikor az erkölcsre kerül a sor. Arról, ami az embert egzisztenciájának gyökerében érinti, nem tud semmit sem mondani. Amit nyújt, az megközelítô tudás, s ebben az értelemben igaz vagy nem igaz tudás. De nem nyújt igazságot.

***

Miután a tudomány a mai kor uralkodó világmagyarázata, nem kell azon csodálkoznunk, hogy mindenfajta tudás vagy akár nem tudás, mint tudomány legitimálja magát. Mindenki, aki "logiákat", mint pl. ufológia, s különösen "nomiákat" mûvel, ezzel egy obulust tesz a tudomány asztalára. Akármi is a véleményünk az áltudományokról, ha léteznek, azért léteznek, mert tudomány létezik. Más köntösben tudást ma aligha fogadunk el. Így minden tudás és nem tudás úgy teszi szalonképessé magát, hogy tudományként lép fel. Még mindannyian jól emlékszünk arra, hogy a marxizmus-leninizmust nevezték nem is olyan régen a történelem és a társadalom egyetlen igazi tudományának. A náci tudósok pedig frenológiai kutatásokat végeztek - megint egy "logia"! -, hogy a fajok létezését és azok hierarchiáját tudományosan igazolják és demonstrálják. Ezek a kísérletek sokkal veszélyesebb módon használták ki a tudomány mítoszát, mint amire az ufológia képes lehetne. Larochefoucault azt mondta egyszer, hogy a képmutatás a bûn meghajlása az erény elôtt. Mi most azt mondhatnánk, hogy az elburjánzó áltudományok a nem tudományos tudás, a fantázia vagy pedig az esztelenség leborulása a tudomány elôtt. Részben ez igaz is, de nem hiszem, hogy egészen. Pontosabban szólva meg kellene kérdezni, mi jogosít fel bennünket arra, hogy áltudományokról beszéljünk.

A domináns világmagyarázatoknak megvannak a maguk intézmény-rendszerei. Vagy, hogy Foucault nyelvét beszéljem, az uralkodó világmagyarázatok stabilizálnak egyfajta diskurzust, ami az igazságot termeli. Ez annyit jelent, hogy a dolgok igazsága körül folyó vita, amennyiben lehetséges egyáltalán ilyen vita, az uralkodó diskurzusban való részvételhez kötôdik. Aki ezt a diskurzust nem fogadja el, az kívül helyezi magát azoknak a körén, akik az igazságra vonatkozóan legitim kijelentéseket tehetnek. Ahol és amíg egy vallás a domináló világmagyarázat, a vallásról folyó vita a vallás nyelvét kell, hogy beszélje. Mondjuk, akkor nem létezhet vallásszociológia. De ezen túlmenôen, az intézmény megszabja, hogy mi és ki áll még belül, ki pedig kívül egy diskurzuson. Ez is flexibilis, hiszen pl. a katolikus egyház többször kanonizált olyan dogmákat, melyeket egyesek korábban eretnekségnek tekintettek. De a katolicizmus, hasonlóképpen, mint ma a tudomány, szembesült a domináns világmagyarázatok ismert problémájával, azzal, hogy minden tapasztalatot, tudást, ahogy minden tudatlanságot is, vallásilag elhelyezhetô tényként írtak le. A domináns intézmény csak azt fogadja el vallási ténynek, amit a domináns diskurzus legitimál. A többi vallásos tényt vagy magyarázatot, lett légyen szó akár csodáról, megvilágosodásról, az Írás magyarázatáról, látomásról vagy egyebekrôl, eretnekségként vagy babonaként utasítja el. Kérdésem az, hogy nem ezt tesszük-e mi is, amikor áltudományokról beszélünk? Nem arról van-e nálunk is szó, hogy intézményeink bizonyos típusú módszereket, gondolatmeneteket, eredményeket tudományként írnak le, míg azokat, akik a tudomány intézményein kívül gondolkoznak, vagy a tudomány intézményei által elutasított eredményeket propagálnak mint eretnekeket, áltudósokat, kuruzslókat leplezik le, és kizárják az igaz tudásra vonatkozó diskurzusból? Nehéz lenne tagadni, hogy ez bizony elôfordul, és nem is ritkán. Hiszen, még az úgynevezett kemény tudományokban is, sokszor történt, hogy a ma már tudományosnak elfogadott tudást annak idején, mikor jelentkezett, tudománytalanként utasítottak el. Még sokkal inkább így van ez az orvostudományban, ahol bizony gyakorta éppen úgy nem tudtak vagy tudnak magyarázatot találni arra, hogy valamilyen szer milyen mechanizmusok következtében gyógyít, mint az úgynevezett kuruzslók. Mikor például az inzulint elôször használták életmentô orvosságként, ha jól tudom, fogalmuk sem volt arról, hogy mi a hatásmechanizmusa. A társadalomtudományok itt a kemény tudományokkal szemben a másik szélsô pólust képviselik. Itt biztosan nem lehet az áltudomány kifejezést értelmesen használni, hanem inkább a dilettanizmust lehetne szembeállítani a szakmailag megalapozott kutatási eredménnyel.

Ahogyan elkerülhetetlen, hogy a domináns világmagyarázattal - a mi esetünkben a tudománnyal - legitimáljanak minden tudást, gondolatot, a tudatlanságot is, úgy elkerülhetetlen az is, hogy a tudomány intézményeinek kapuját szûkre szabják, úgy hogy sok minden egy bizonyos idôre, néha véglegesen is, a domináns világmagyarázat intézményein kívül fog rekedni.

A konfliktus a befelé törekvôk és a kirekesztôk között normális, mert ha nem lenne kirekesztés, akkor tudomány sem lenne, de ha minden kapun kívüli tudást örökre kirekesztenének, a tudományok egy része bizonyosan stagnálni kezdene.

Egyelôre nem akarok beszélni másról, mint azokról a kirekesztettekrôl, akik az igaz tudás igényével legitime lépnek fel. Itt visszatérnék arra, amit Max Weber mondott. A tudományok nem adnak választ az élet értelmének kérdésére, ahogy egyetlen egzisztenciális kérdésre sem. Minden ember természeténél fogva törekszik tudásra. S hogy miért van ezen a világon, azt mindenképpen tudni akarja. Minden erre vonatkozó választ kirekeszt a tudomány, és joggal teszi ezt, mert nincs kompetenciája, hogy válaszoljon rá. Ma is, éppen úgy, mint régen, a vallások tudnak válaszolni ezekre a kérdésekre. Mást tudást adnak, mint a tudomány, de ez is tudás. Hasonlóképpen a filozófia is, vagy legalábbis egyes filozófiák. A filozófia részben a modern tudomány játékát játssza, amennyiben a többi tudományhoz hasonlóan kirekeszti a dilettánst, ugyanakkor azonban nem zárja ki, de befogadja a valláshoz intézett kérdéseket. Nem mintha válaszolni tudna rájuk, mert ha azt teszi, akkor csal, hanem mert a saját kételkedô, s ugyanakkor diszkurzív és argumentatív hagyományának interpretációján keresztül vezet be az egzisztenciális kérdéseken való gondolkozásba.

***

Beszéljünk kicsit a kirekesztettekrôl. Az ideiglenes kirekesztettekrôl nem beszélek, hiszen ôket a paradigmák változásakor, de néha még enélkül is, többnyire befogadják a tudományok. Az örök kirekesztettek között találjuk a dilettánst. Dilettánsnak lenni nem okvetlenül valami negatív dolog. Az úri muzsikus például a XVIII. században büszkén vallotta magát dilettánsnak, hiszen nem a zenélésbôl élt. Tudományról szólva, nem az a baj, hogy valaki dilettáns, hanem, hogy nem tekinti magát annak, vagy hogy mások nem annak tekintik. A tapasztalati tudás nem dilettantizmus. De ha a tapasztalati tudás tudományként jelenik meg, akkor dilettantizmus. Ha emberismeretemet papírra vetem, még nem vagyok filozófus, hanem házi bölcs. Érdekes lehetek a TV-ben, de nem nyerhetek tudományos fokozatot. Lehet, hogy tudok gyógyítani kézrátétellel, s addig nincsen baj, amíg nem hiszem, hogy pontosan tudom, milyen mechanizmusok révén gyógyítok, s olyasmikkel magyarázom tényleges képességemet, amit egy elsôéves orvostanhallgató meg tud cáfolni. Nem az az áltudós vagy dilettáns, aki olyasmit tud vagy állít, hogy tud, amit a tudomány most nem fogad el, vagy nem ért. Hanem az, aki nem tudja ugyanakkor azt, amit a tudomány ma elfogad és ért. Ha szakmailag pontosan tudom, hogy a tudományos diskurzus ma hogyan áll, és kompetens vagyok a ma érvényes diskurzusban, de ugyanakkor olyasmit állítok, amit a diskurzus nem fogad el, vagy akár abszurdnak tart, nem vagyok áltudós. Lehet, hogy tévedek, hogy hülyeségeket fecsegek, de az is, hogy igazam van. A kérdés nyitva marad. De ha valamit állítok és fogalmam sincs, hogy errôl a tudományok ma mit mondanak, ha tudom utánacsinálni a kísérleteket, melyeket elutasítok, akkor áltudós vagyok abban az értelemben, hogy egyáltalán nem vagyok tudós, csak hamis igénnyel lépek fel. Azokról, akik tudásukat tanítani nem tudják, már szóltam. Ôk eleve kirekesztik magukat abból a - tudománynál tágasabb - birodalomból, amit tudásnak neveznek. Ettôl még lehetnek olyan képességeik, melyekre magyarázatot nem találunk.

***

Ott szakítottam meg a hiszékenységrôl való elmélkedés folyamát, hogy a hitnek, hiszékenységnek és a tudásvágynak ugyanaz a forrásvidéke: minden ember természeténél fogva törekszik a tudásra. Hozzátettem, hogy a kételkedés, mi több, a gyanakvás is hozzátartozik tudást keresô képességeinkhez, s hogy hiszékenységrôl akkor beszélünk, ha a kételkedés mechanizmusa kihagy, nem mûködik. Végül pedig nem voltam megelégedve saját következtetésemmel. És joggal, nem mintha hibás lenne, hanem azért, mert egyoldalú.

Mikor hiszékeny egy ember? Ha mindent készpénznek vesz, amit mondanak neki. Nem okvetlenül a kétkedés képességének van híjával, hanem az ítélô-képességnek. Ha elhisszük például szüleinknek azt, hogy nem rendes gyerek az, aki kínozza az állatokat, akkor nem vagyunk hiszékenyek. Minden, vagy majdnem minden barátunknak is ezt mondják a szülei. Megértjük, hogy a felnôttek nem tartják rendes gyereknek azt, aki kínozza az állatokat. Meg is kérdezhetjük, hogy miért nem, de elhisszük, hogy így van, és nem kételkedünk benne. Úgy ítéltük, hogy nincs okunk ebben kételkedni. Legfeljebb azt választhatjuk, hogy nem leszünk rendes gyerekek. Ha azonban valaki becsönget a lakásunkba, hogy eladjon egy márkásnak mondott képet potom áron, kételkedünk, mert ítélôképességünk szerint itt valami nincsen rendben. Az ítélôképesség dönti el, hogy kételkedjünk vagy higgyük el azt, amit mondanak vagy amit ígérnek nekünk.

Mi szokta hatályon kívül helyezni már a legegyszerûbb helyzetben is ítélôképességünket? Vagy erôs vágyaink és szükségleteink, vagy pedig tömegneurózis és tömeghisztéria. Az elsô esetben azért hiszünk, mert vágyunk és akarunk hinni, holott minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk (abban, amit hiszünk), a második esetben azért hiszünk, mert félünk kételkedni. Nem azt a régi közhelyet akarom megismételni, hogy a szenvedély vakká tesz, mert hiszen látóvá is tehet. Az ítélôképesség nem mond okvetlenül álljt a szenvedélynek, de módot ad nekem arra, hogy felismerjem, ha ez a vágy, ez a szenvedély nem tett látóvá. Az ítélôképességet nem az rontja meg, hogy mással szemben nincsen distanciánk, hanem hogy önmagunkkal szemben veszítjük azt el.

A hiszékeny ember nem az, aki hisz az ufológusoknak, hanem aki nem kérdezi meg magától, hogy miért is hisz nekik. Ha azt mondja például, hogy azért, mert kíváncsi ember vagyok, szeretek fantáziálni, és érdekes lenne, ha volna benne valami, talán van is, az nem hiszékeny. A hiszékeny ember az, aki a vágyától vezetve abszolút igazságnak fogadja el, amit neki mondanak, anélkül, hogy meglenne megítéléséhez a kompetenciája. Mindenkinek megvan a kompetenciája, megítélheti, hogy rendes gyerek-e az, aki kínozza az állatokat. De nagyon kevés embernek van meg a kompetenciája annak megítéléséhez, amit az ufológusok neki tanítanak. - Ilyenkor azt kell mondani: tudom, hogy hiszem. Nem azt, hogy tudom, és azért hiszem. A hiszékeny azt mondja arra, amit hisz, hogy tudja, holott nincs kompetenciája annak megítélésére, vajon tudja-e vagy pedig nem.

A hiszékeny ember, ahogy a hiszékenység általában, nem kvalifikálja azt, amiben a hiszékeny ember hisz. A hiszékenység tárgya lehet végül igaz tudás, ahogy lehet hamis, hazug, megtévesztô, szemfényvesztô csalás is. Ha tárgya igaz tudás, az véletlen. A hiszékeny ember a csaló és a demagóg játékszere. De a tréfamesteré is. Attól függ, hogy mi az, amiben ítélôképessége felfüggesztésével hisz.

A tudományok kóklerei, ha politikai célokat nem szolgálnak, nem különösen veszélyesek. A hiszékenység ellen az egyes esetekben van orvosság, de a hiszékenység, mint olyan ellen, nincs. Hiszen az ember természettôl fogva törekszik a tudásra. Van nehéz tudás és könnyû tudás. A hiszékenyeké a könnyû tudás - ismétlem, függetlenül attól, hogy a hiszékenység tárgya egy ma kanonizált tudományos igazság, egyfajta mástól átvett tapasztalati tudás vagy pedig egy kókler egyéni agyszüleménye.

De hát mibôl gondolnánk, hogy az emberek mindig a nehezet fogják választani? A megalapozott tudás, mindenesetre, nem ezt igazolja. Aki azt hiszi, hogy az emberek többnyire a nehezebbet fogják választani, annak nincs sem személyes tapasztalati tudása, sem pedig jó ítélôképessége, az bizony, hogy rövidre fogjam, egy nagyon is hiszékeny tudós.



--------------------------------------------------------------------------------

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!