Nekem ezek fel sem tűntek, mert a cseh csapatokra koncentráltam. A szerző tavaly még csak az alapszakos szakdogánál tartott, így ha a későbbi titulusával - talán Istvánffy nyomán - illeti Brodaricsot ill. a elfutó-menekülő helyett a valóban szerencsétlen dezertáló jelző csak a probléma az írással, akkor jól sikerültnek tartható :)
A dezertálás egyébként nem szűkíthető kizárólag csata-ostrom stb előtt megtörtént cselekedetre, közben ugyanúgy elkövethető. Én semmi magyargyalázást és ennek nyomán támadó szégyenérzetet nem tapasztalatam az olvasáskor, de hát kinek hol az ingerküszöbje :)
Egy jóbarátom szólt, hogy nálatok sokat emlegetik a nevemet mostanság:)
A konkrét, felvetett cseh kérdéskörhöz egyetlen gondolat:
Az ujkor.hu oldalon megjelent cseh szerző tanulmánya dezertáló "váci" püspöknek konstatálta Brodarics Istvánt. A szerző szerint ez az oka, amiért a cseh Hradce kancellár feltartóztatta a "katonaszökevényt" Győr környékén, és csak váltságdíj fejében engedte útjára a püspököt. Kell-e ennél több minősítés a dolgozathoz?
Gondoljuk át, mit állít a szerző, és mekkora hülyeséget közölt az ujkor.hu!
Egyrészt Brodarics nem váci, hanem szerémi püspök a csata idején. Határeset...
Másrészt, ha dezertált volna a püspök, az azt jelenti, hogy akkor részt sem vesz a csatában, hanem már az ütközet előtt elszökik. Ez a dezertálás fogalma - legalábbis nálam.
Harmadrészt: szégyen, hogy egy ilyen - magyar szempontból megalázó - cikk megjelenhetett. Hiszen Brodarics szemtanúként írta le a csata eseményeit, és nem írt egy vádló szót sem a csehekre vonatkozóan. Egy későbbi leveléből tudjuk meg, hogy Hradce kancellár emberei foglyul ejtik, és csak pénzért engedik őt tovább. Szerintem felháborító esemény, és ugyanolyan visszás, mint a magyar huszárok csata utáni fosztogatása.
Ezért is írta Burgio nuncius II. Lajosról, hogy a király jobban fél a "magyarországi törököktől", mint a Törökországiaktól:)
Ha a folyóiratok is beleszámítanak, akkor tényleg komoly önvizsgálatra van szükségem :)
Hogy ne offoljunk tovább könyvügyben, regeltem egy "ötletes" email címet, ami az adatlapomon megtekinthető, ide írhatsz-írhattok, és akkor lehet csereberélni listákat-könyveket.
Ilyen sincs nekem, de az ötlet jó, és végre nem is off itt, így amint lesz időm felteszek ide egy listát, mi is elérhető a neten Mohácsról. Spoilerként szinte minden :)
Úgy látom Bazodi listacserés javaslata némi félreértést keltett :)
Amit én ajánlottam, hogy aki konkrét címet-címeket/szerzőt keres itt, annak, ha megvan nekem megosztható formában, szívesen elküldöm azt-azokat.
De nincsenek szabadon mazsolázható listáim, mert egyrészt a covid alatti beszerzések rendezése még folyamatban van, másrészt az állomány egy része különféle okokból korlátozottan vagy nem megosztható. Persze, ha tényleg listát cserélünk, akkor egyrészt megcsinálom azt :), ill. a szabadon megosztható részét - 70-80% - azután már szívesen elküldöm bárkinek, a maradéknál a könyv státusza ill. a kérő személye alapján tudom majd eldönteni küldhető-e.
Az én állományom jóval kisebb, 6-7000 szakkönyv lehet, mert csak az engem érdeklőket gyűjtöm, ill. sokáig ami papíron megvolt azt nem szedtem le. Ráadásul én a tanulmányköteteket mindig szétvagdosom, intézményi-szakmai adatbázisokhoz nincs hozzáférésem stb.
De ha tényleg érdekel, akkor a héten majd megpróbálom valahogy átlátható formában kilistázni, mert nagyon szépen rendezett volt, de a covid óta teljesen elúsztam, most őskáosz az egész :)
Már többször írtam, ha valaki szeretne valamit, akkor nyugodtan szóljon, mert immár a digitalizált könyvtáram is hatalmasra duzzadt, így jó eséllyel el tudom küldeni.
Teljesen egyetértek! Nagyon hiányzik belőle a cseh rész! Pedig úgy tudtam, hogy CT., Neumann és Pálosfalvi még ki is utaztak egy kis "beszerző" körútra a csehekhez, de végül nem lett ebből semmi. Legalábbis ebben a kötetben nem lett...
Igen, ami benne van jellemzően nagyon jó, csak ami kimaradt az nagyon zavaró, így nem is tudom hova tenni egy osztályozási skálán.
Mivel a lengyel-litvánnal szemben ez tisztán perszonálunió volt, még nem "mohácsi" szemszögből is érthetetlen a cseh kimaradás, abból nézve meg számomra elfogadhatatlan. Eleve vagy nem a Magyar Királyság hadszervezete címszó alatt 25 oldalból 3 bekezdést szánva rájuk, hanem vagy Magyar-Cseh perszonálunió alatt egy önálló alfejezetben, vagy külön-külön kellett volna a két korona alá tartozó területek hadszervezetét bemutatni.
Pedig annyi kérdés lenne:
- egyáltalán mennyire egységes a cseh-morva-sziléziai berendezkedés, hol-mire számíthat az uralkodó
- milyen az általános kép, pl. vannak-e uralkodói várak, állandó csapatok, ha igen mennyi, hogyan mozgósíthatóak, kiváltságolt katonáskodó csoprotok?, egyházi-városi csapatok?, nemesség potenciálja, mozgósítási lehetőségek stb.
Ha már belefutottam, beraknám az anno megírt véleményemet az Új korszak határán-ról. Azóta már két ismertető is kijött róla, amik részletesen tárgyalják a könyv erényeit,
így én csak a saját szempontjaimmal egészíteném ki azokat.
Kiemelném a tanulmányok egységesen magas színvonalát, ami miatt nehéz bármely irányban kilógót találni. De ha mégis kellene, akkor fura módon – nyilván nem függetlenül a források mennyiségétől - az egyetlen duplázó szerzőhöz kötném ezeket. Talán a legkomplexebb képet az angol adja, hadiiparral, logisztikával is kiegészítve. Egyértelműbben kilóg viszont lefele a skót, sem terjedelemben, sem tartalomban nem éri el a többi szintjét, és nekem – szigorúan szubjektíven - a stílusa sem tetszik. Kicsit olyan, mintha csak az utolsó pillanatban mennyiségnövelőnek berakott, összedobott írás lenne. Elég szerencsétlen szerkesztői húzásnak érzem, hogy pont ez zárja az országismertetős tanulmányokat.
Ha már szerkesztés, bár Kenyeres is kiemeli, hogy az egységesség megteremtette az összehasonlítás alapjait, ehhez jó lett volna, ha az egyes államok legkülönfélébb pénznemeit firenzei/rajnai/magyar aranyforintra átváltva is láthatjuk. Vannak szerzők, akik ezt megtették, de ahol ez elmaradt, ott értelmezhetetlenek a pénzügyi részek, az összehasonlítás meg pláne esélytelen. Ez akár egy táblázat formájában is megoldható lett volna. Az már csak tényleg a vágyaim netovábbja lett volna, ha egy összegző-összehasonlító tanulmány zárta volna a kötetet. Én több képet, csatavázlatot is elviselnék benne, de ez általános gyerekbetegsége a magyar könyvkiadásnak.
Összességében a fentiekkel együtt is 9/10-re értékelném.
Ha mondjuk a HL adja ki… De a Mohács kutatócsoporttól ez nekem nagyon komoly hiányérzetet kelt. Végre itt volt a lehetőség, hogy a magyar (had)történetírás 100+ éves adósságát a csehek kapcsán pótolják, ehhez képest jut nekik pár bekezdés a magyar részben, pedig magyar-mohácsi szemszögből a legfontosabb európai állam volt. Ha magyar szerzőt nem találtak, cseh talán akadt volna a témára, ahogy a Muhi könyvben is van vendégszerző. De a csehek legalább szerepelnek, de a román fejedelemségek potenciáljáról max. a lengyel rész csataleírásakor értesülhet az olvasó, ahol azt is láthatja, hogy a moldvai fejedelem akár 10+ ezres, tüzérséggel is ellátott sereget tud felvonultatni. Mind velünk, mind a törökökkel állandó interakcióban voltak, mégsem fértek bele a vizsgálatba. Hogy egy összeurópai képet bemutatni kívánó „semleges” kiadónak miért fontosabb Skócia, mit a románok, Portugália, mint a csehek, megértem, de ugyanez mohács kutatóknál nehezen magyarázható. Ezek után már tényleg nem meglepő, hogy pl. a német-római részeket 1532-ig tárgyaló tanulmányban a török szál eléggé elhanyagolt, pl. a stájer rendeket érő kihívások vagy a horvátok bevonása kapcsán. Tényleg az egész olyan, mintha teljesen random rábökve lett épp az 1500-as évek eleje a vizsgálat tárgya, de egyébként a világon semmi köze nincs a Mohács kutatáshoz a könyvnek. Ezeket részeben az egyik ismertető is említi, hogy mennyi foganatja lett pontosan nem tudom, mert a nyáron megjelent bővített második kiadást nem olvastam még, de új, önálló fejezetet a svájciak és a skandinávok kaptak…
B.Szabó magyar részéről anno önállóan terveztem írni, de amíg nem nézem meg az új kiadást, hogy bővült/változott-e, addig függőben hagyom.
Nem az érdeklődés hiánya a gond, hanem hogy minden - is :) - érdekel. Most éppen Zamoyski 1812-jét olvasom, előtte a Fejlődés és stagnálás a kínai történelemben-t, azelőtt Nagy Károly életrajzot, Manstein memoárt stb., és persze minden szakkönyv mellett párhuzamosan egy regény is fut nálam. Ráadásul csak "törökösből" jó 400 olvasnivaló szakkönyv vár itthon, pont nemrég csináltam egy top 50-et, amit tényleg el kellene mielőbb olvasni :) Ezek nekem mind érdekesebb címek-megbízhatóbb szerzők, mint az új Botlik könyv, de azért ha a kezembe akad, el fogom olvasni.
Oké, csak egy kérdés volt:) Gondoltsm, hogy nem te leszel a szerző törzsvásárlója:):):)
Engem érdekel, ki mit ír. B. Szabó és CT is sok hülyeséget leírt már, és az ő stílusok és hangnemük se volt éppen lovagias a HK-ban, ha már ugye árnyékseregek...
Még Pap földrajzos csoportjának agyamentségeit is elolvasom, bár lényegében publikációról publikációra változtatják a csata helyét. Ha jön egy újabb publikációuk (ebben biztos vagyok), azért azt is elolvasom.
Senki sem lehet tökéletes. (Persze rajtunk, fórumozókn kívül:):):):)
Nem hiszem, hogy sokan rohanunk megvenni az Árnyékseregek után :)
Nálam szigorú vásárlási stop van, mert ellepnek a könyvek :) 100+ vár olvasásra a polcokon, 1000+ az olvasón... De ha arra járok a könyvtárból, vagy a netről beszerzem, bár olvasva a bevezetőt, félek ütős helyett inkább sokkoló lesz :)
Bárány Attila Bouvines (1514) cikke, meg az angol hdtöri hogy jön ide? Veszélyeztették őket a mongolok? Még a spanyolt megértem, de nem hinném, hgy nagy veszélybe lettek volna:)
Ha ez a kötet címe, hogy Európa hadtörténete a mongol invázió idején... Akkor érthetőbb lenne, de így csak egy újabb pénzlehúzásnak tűnik. Nem sok új van benne.
Ha igyvolt akkor azok a huszarok szerintem csak a jobbszarnyhusarjai lehettek akik elsok kozott futottak meg a csatabol es Bali utan odaerkezve meg alkalasnak talaltak az idot egy kis privatizaciora.
