Az előzó hozzászólás megpendített valamit ami egy aljas dologra céloz! Mivel sok ismerősöm küldött és küld külföldi teszttelepekre, felmerülhet a gyanú az ott leírtakra. Mivel az előbbi bejegyzés csak lebegteti a dolgot, jó lenne konkrétabban közzé tenni. Ha van rá bizonyíték nevekkel együtt leírni a történetet, ha nincs rá bizonyíték, meg tartózkodni kell az ilyen gyanúsításoktól. Sok emberben felmerül a bizonytalanság és inkább nem küld. sok mindent lehet hallani eltünt galambokról, kinem fizetett díjakról stb. Az igaz, hogy csak óvatosan...
Én nem tudom van e még olyan, hogy elszámolás? Ezeknek az idejét éljük. Régen még egyesületi szinten is volt és nyilvános! Mostanában nem látok semmilyen szinten...
Ezennel megnyitom a külföldi teszttelepre küldő károsultak csoportját . Csak madarat adni pénzt csak személyesen utalva! Képviselő úr sokunknak elfelejtette 🤡tavaly a befizetést. Csak óvatosan sporttársaim
A rövidtávú galambok felkészítése, ROSSZ időben 3. rész
Minden sportban meg kell különböztetni az amatőr és a profi sportot. A profizmus ott kezdődik, ahol a középszerűség véget ér. Természetesen vannak emberek, akik megelégednek a galambjaik szépségével és netán 1-2 középszerű helyezéssel, de vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy a lista elején legyen a nevük. A galambsport, mint minden más sport a pénzről szól, akinek több pénze van, annak a lehetőségei is többek. Ez azért fontos, mert aki többet invesztál, az nyilván előbb-utóbb nagyobb sikereket fog elérni, de azt el kell ismerni, és szem előtt kell tartani a befektetett munkát. Aki nem tudja elismerni a másik ember sikereit eredményeit, az nem sportember és sosem tud eléggéörülni a saját sikerének sem. Az én tréningmódszerem a profi sportolókéhoz hasonlóak, de nagyon sok dologban újak, eltérnek a megszokott módszerektől Hosszú Katinka férje is új módszereket hozott a magyar úszó sportba, mindenki utálja, de a tények azt mutatják, hogy magasan a legjobb magyar edző. Ezt azért írom le, hogy lássuk, nem szabad félni az újításoktól.
AKI MER, AZ NYER . Előzőírásomban írtam a rövid távú galambok jó időben történő felkészítéséről. Most beszéljünk azokról az időszakokról, amikor hét közben esik az esőés a galambok nem tudnak edzeni. Mi van ilyenkor? Első, amikor ilyenkor egy profiban megfogalmazódik, mennyire fontos a hétvégi verseny nekünk? Mert a legjobb amit ilyenkor tehetünk: kihagyni a hétvégi versenyt és a galambokat tiszta napraforgóval etetve, ház körüli tréning 2 óra egyfolytában egy alkalommal naponta; pihentetni és kivárni a következő hetet. Miért küldjük őket a hétvégén versenyre, ha nem tudtunk tökéletesen felkészülni rá?! Én biztos ezt a módszert választom, ha ilyen az idő. Látható, hogy Hosszú Katinka is sorba mondja le a versenyeit, mert tudja, hogy nincs a toppon, nincs rendesen felkészülve és neki a második, harmadik hely nem elég! A másik lehetőség, ha nekünk fontos és minden áron részt akarunk venni a versenyen. Én ilyen esetben, ha esik az eső, hideg van, fúj a szél, a következőképpen készíteném fel a galambjaimat: A táv 350 km!!
Hétfő: a galambokat mindenképpen Ornitózis ellen kezelném, mivel ilyen időben szinte biztos, hogy valamilyen légúti betegség felüti a fejét. Ez lehet a megfázástól kezdve mikoplazma is, ami ugye minden galambban benne van, de ezeket az időszakokat várja, és amint a galamb immunrendszere legyengül, máris támad. De, mint ahogy mondtam, ezen a vonalon lehet 20-30 féle betegség. Lehet ilyenkor adni Doxycen Retard injekciót 0,1 ml/galamb: hétfőn és szerdán, de szuper kombináció a Doxycyclin 2 gr/l víz és Enrogal 1 ml/ l víz, melyet hétfőtől szerdáig nyugodtan lehet itatni. De szoktam adni humán gyógyszereket is. Szintén jó kombináció a Doxycyclin és Tilan, valamint Tetracyclin kombinációja. De sorolhatnám még, mivel legalább 30 féle gyógymódot tudok erre, persze fontos a galambok viselkedése és a stádium, amit egy galambásznak látnia kell, vagy egy állatorvosnak, akik az én esetemben sokszor tanulni jönnek hozzámezt komolyan mondom. A lényeg a gyógyítás! Hétfőn a galamboknak növelném a napraforgót, ez lenne 40%, 60% pedig sporttakarmány lenne, de csak 5 percig hagynám előttük, aztán kivenném. Etetés előtt, mivel ha kivisszük őket az nem biztonságos, a ház körül edzeném őket minimum 2 órát, de nem szabad leszállniuk; aki leszáll, azt megjegyzem és ha ezt a következő napokban is megismétli, azt kiszelektálom, ő nem ide való, nekem csak a bajnokok kellenek. Ha a többi bírja, akkor ő gyengébb fizikailag vagy idegileg, de ha mindkét téren, az óriási hátrány és emiatt selejtezném. Este éppúgy etetek, mint reggel, csak az esti kajára teszek Sanuzella sport ampullákat 1 kg/1 amp. ezt élsportolók használják.
Kedden: ha esik az eső! Reggel a hétfői gyógyszeres itatás a galambokat 30 km-es távra elviszem, a tojókat együtt a hímekkel engedem az emberem otthon várja őket és amint bementek, akkor szétszedi őket. Fő a jutalom, mivel ilyen rossz időben hazajöttek és kell az öröm érzet nekik. Szétválogatás után etetés, takarmány éppen mint hétfőn este és a vitamin a kajára ugyanaz.
A dúcokban a padló fűtés be van kapcsolva, egész héten, amitől a padló szinte forró. Minden galamb a földön fekszik és ráadásul megkínáljuk meleg fürdővízzel, amihez ha hozzászoknak éppen úgy használják, mint az emberek, hisz tudják, hogy átmelegíti az egész testüket. Fontos a meleg dúc ilyenkor, mert a galamb kevés vérrel rendelkezik és hamar kihűl és megfázik, ezért végezzük ezt a kezelést, hogy tudjuk őket edzeni anélkül, hogy megbetegednének.
A versenylovakkal épp így csinálják, a hideg egyenlő az állatorvossal! Este ház körüli tréning 2 óra, utána etetés, a kajára mogyoró olaj, bioboltban lehet venni de csak hűtőben szabad tárolni, erre teszek egy kevés proteint, csak emberi fogyasztásra gyártott proteint, de nagyon sokszor szoktam használni kakaóport minél erősebb annál jobb, rengetek energia van benne, a galambok megőrülnek érte. 1 kg/2 evőkanál.
Szerda: ha nagyon esik az eső, akkor reggel maximum 50 km-re viszem a galambokat, csak a tojókat, a hímek addig repülnek a ház körül, az emberemmel egyeztetek és amikor az otthon maradottak közül minden galamb bement és evett, akkor a hímek átmennek a középső dúcokba és a félhomályban alszanak. A tojók az üres dúcokba érkeznek, esznek és fészekre zárva várják az esti ház körüli 2 órás edzést. A hímek meg elmennek 15-20 km-re és amikor a tojók bementek, jöhetnek a hímek haza és mehetnek a dúcokba. Este és reggel SANUZELLA SPORT-ot teszek a takarmányba, ilyenkor a takarmány az ami a rendes napi edzéskor, ugyanaz ráetetés, csak a vitaminok mások.
Csütörtök: a galambok ugyanúgy edzenek, mint szerdán, csak a hímek kezdenek, a tojók pedig este mennek de azok 25 km-re. A vízbe ilyenkor citromot teszek, szőlőcukorral és este minden galambot leoltok Catosallal. 0,5 ml/galamb. Mivel annál jobb probiotikum nem kell. Ami fontos a rövid távú utakra való felkészüléskor a galambokat mindig este kosarazom be és a saját geraldi felépítményemben alszanak, esznek, isznak, így mindig abban a tudatban voltak, hogy versenyen vannak. Nekik az napi rutinná vált és volt benne rendszer kosár, evés, ivás alvás, start repülés, evés, ivás, alvás, edzés, evés, ivás, kosár és nap mint nap ez. Amikor versenyeztek az nekik mindegy volt, tudták hogy menni kell. A takarmány ugyanaz mint rendes időben.
Péntek: Ha továbbra is rossz az idő a galambokat bent hagyom és egész nap pihennek, valamint meleg vízben fürödhetnek.
Szombat: A kosarazás napja, ilyenkor reggel adok nekik fele adag takarmányt és utána tiszta víz. A párokat esőben nem mutatom meg.
Vasárnap: a verseny napja, ha mindent jól csináltunk, akkor az első tíz a miénk....
Minden élsportolóban van egy közös vonás, ez pedig a pontosság és a rendszeresség. E nélkül senki soha nem lehet élsportoló. A galambjainknak pontosan úgy kell működniük, mint valami élsportolónak. Amint a rendszer felborul, vége az eredményességnek. Gondoljunk csak bele, egy profi focista akkor menne edzésre, amikor akar, addig edzene ameddig neki jólesik, ha gondol egyet leül enni vagy inni, beszélgetni, rögtön kidobnák a csapatból. A galambunk, aki a ház körüli tréningen leszáll, vagy utána kinn ül 30 percet azt ki kell selejtezni, ő nem ide való, a többit is elrontja. Mindenkinek úgy kell működnie, mint egy profi csapatnak. Ha edzés, akkor edzés, ha evés, akkor evés.
A ház körüli tréninggel nincs semmi bajom, csak az nem tréning szerintem. Miért is? Mert a postagalambot épp úgy kell idomítani, mint minden más állatot idomítanak. A cél a helyzet felismerés, különböző szituációban és a legrövidebb haza vezetőút megtalálása. Kérdem én, az a galamb, aki otthon röpköd, hogyan gyakoroljon, mert minden tréning út kihívás. Én meg a még a leghülyébb galambomat sem láttam leszállni kiengedéskor, amikor elviszem edzésre őket. Mindegyik próbál mihamarabb hazajutni. Ellentétben a ház körüli tréninggel, még a jó is leszáll, ha meglát egy ragadozót. Amikor ezt élesben a dúctól 50 km távolságra történik, megpróbálja megoldani a helyzetet és idővel ez természetes lesz neki. A versenylovaknál ez a szituáció jobban látható, hisz azok a lovak, akik nincsenek kihordva a galopp pályára edzésre, gyakran még a startgépbe sem mennek be, mivel minden új nekik, mert ha otthon tréningezik, akkor nem kell utaznia, nem kell emberekkel találkozni, nincs zene, nincs semmi, ellentétben a versennyel. A tréning akkor mondható tréningnek, ha komolyan veszik és van fejlődés, előre lépés! A ház körüli tréning olyan, mint a galopp lónak a kifutó. Hancúrozás, ugra-bugra semmi több. Kényszer megoldás, amit én csak akkor használok, ha rossz az idő. Szerintem a ház körüli tréning egyenlő a nullával. Ha valaki elviszi a galambokat 20 km-re többet ér vele, mintha egy órát otthon kergeti őket. Legalább napi 2x2 óra ház körüli tréning kell egy galambnak ahhoz, hogy kondícióban olyan szinten legyen,mint az a galamb, aki naponta 50 km-t repült, heti 4 alkalommal. Ebben 100 %-ig biztos vagyok. 3 hét intenzív tréning után maguktól elmennek azok a galambok, akik a ház körüli tréningen le szoktak szállni, mert a kivevéskor erre nincs alkalmuk, ezért inkább maguk tovább állnak, ezt már megfigyeltem.
Legközelebb a rövid távú galambokról írok, mint típusról!
Tudom, hogy az olvasóim között csak kevesen vannak akik utánoznának, de mindezeket azért írom le, hogy hátha ébreszt pozitív gondolatokat az olvasójában és ha a gondolatból tettek is lesznek és ezáltal javul az eredmény, már megérte megosztani veletek a gondolataimat!
Az a helyzet, hogy amióta a tasi által sztárolt reformerek vannak az elnökségben a megtakarítások évről évre lecsökkentek vagy már nincsenek , a 2025 évet nullásra tervezték. Nincs is ezzel baj, az viszont érdekes, hogy akiket az előző elnökségből letolvajoztak , azoknál minden évben volt megtakarítás és így jött össze a "100 milliós" vagyon. Nagy baj lehet, ha még meg van a pénz és mégis a bevételt akarják növelni. A kérdés az mi lehet a cél a bevétel növelésével? Annak semmi értelme, ha fejlesztés nem történik, a taglétszám rohamosan csökken a fiatalok aránya elég alacsony.
A napokban hallottam, hogy a derby és nemzeti gyürüs pénzekkel is trükköztek a kifizetésnél, lehet nagy baj van ha már abból is visszatartanak.
Változnak az idők!Ide is beütött az önkényuralom!Valaki árulja már el nekem miért is kell a gyürüket és a tagdijakat megemelni,mikor állitólag a szövetségünk igen csak jól áll anyagilag ,hogy még a kerületeket is tudja támogatni (hitelezni nekik)Abból a száz millás megtakaritásból!Akkor azt a pénzt miért is nem a tagságra költik akik azt a pénzt összedobták?
Ha ez igaz akkor az idei év lesz az utolsó évem a postagalambászatban!Mégis csak igaz lesz egykori volt vezérünk szlogenje amit épp nálatok egy dijkiosztónkon mondott ,hogy az a célja ,hogy a postagalambászatot a "fehér sportok" közé emelje!Hátha neki nem is de másoknak sikerült!Arra nem jönnek rá a vezetők (amit a zsidók már évezredek óta csinálnak),hogy a sok fillér többet ér ,mint a kevés forint!
A versenyzők felkészítése, tréningeztetése az első versenyre!
ANNO!
Az elején meg szeretném kérni az olvasókat, hogy csakis azok olvassák végig ezt az írást akik komolyan gondolják az előttünk lévő verseny idő szakot vagyis komoly szándékkal állnak neki a 2026-s verseny évadnak.
Miért is mondom ezt? Ezt azért írom mivel már úgy veszem észre, hogy az írásaim megosztották a tagságot az egyik része azokból az emberekből áll akik tényleg tanulni és fejlődni szeretnének vagyis a megszokott és szerintem rossz irányban folytatott verseny módszereiket alkalmazták! Mivel idáig senki nem mondta nekik el a helyes utat, amivel kitörés lehet végrehajtani a közepes vagy még annál is gyengébb eredményekből, de a lényeg, hogy ezek az emberek tanulni és fejlődni szeretnének.
Ezeknek az embereknek szólnak az én írásaim, ezeknek szeretnék segíteni és a helyes irányt megmutatni nekik!
A másik csoport azokból az emberekből áll, akik nem akarnak fejlődni, nem akarnak tanulni és a tanulást a fejlődést elutasítják, pedig ők is azt hirdetik, hogy kell a fiatalítás meg a megújulás! De ez csak ködösítés, mivel ők meg elégszenek azokkal az eredményekkel, amiket ez idáig elértek és szerintük aki ezt a régi, elavult dagonyázást veszélyezteti az csak is ellenség lehet!
Ezeknek csak annyit tudok mondani, hogy hiába vesznek példának okáért egy 20000 dolláros Rolex karórát ha az az óra nincs felhúzva vagy elindítva, akkor nem mutatja az időt, megáll, de az idő azért nem áll meg! Vagyis azok akik jó eredményeket értek el valamikor megálltak a fejlődésben, mert azt hitték, hogy ők már mindent tudnak, nem keresték az újat a jobbat ezeknek a sorsa meg van pecsételve!
Egyet nem szabad elfelejtenünk, a profizmus ott kezdődik ahol a középszerűség véget ér és a középszerűség ott kezdődik ahol az amatőr izmus véget ér ez érvényes az élet minden területén! Ez a gondolat a mi sportunk jelszava is lehetne!
Szóval ezzel a bevezetéssel szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolják át reálisan, hogy mi a céljuk, mit szeretnének elérni és mit képesek tenni érte! Mennyi időt, pénzt és fáradságok tudnak áldozni rá!
Akkor térjünk a lényegre.
Nagyon fontos dolog amiről most írni fogok. Mint minden egyes sportágban a bajnokság végeztével egy hosszabb pihenő következik ami egy új szezon egy új verseny évad kezdetéig vagyis a felkészülés elkezdéséig tart.
A postagalamb sportban ez a új évad kezdete van akinek kissé nehezebb a rendkívül nagy ragadozó veszély miatt! Sok tenyésztő a galambjait kénytelen november elejétől február végéig vagy még annál is tovább zárva tartani! Ezzel nem is lenne baj, hogyha a mi esetünkben lévő madarak nem a sport teljesítmények után lennének értékelve, de úgy vannak, ezért május elején el kell kezdeniük a versenyeket. Na most itt el kell döntenünk, hogy milyen eredményeket szeretnénk elérni a 2019 es évben. Mivel az én írásaim a győzelemről szólnak, vagyis azt a célt tűzöm ki mindig magam eléés a barátaimtól is azt várom el, hogy a versenyeken első díjat nyerjenek, egy szezonban minél több alkalommal.
Természetesen ezt nem adják ingyen! Éppen ezért most felvázolom azt az alapvető hibákat amit nem szabad elkövetni. A gyógyszerezést a kezeléseket már nagyon sokszor leírtam, ezek pontos és tudatos alkalmazása a legfontosabb az edzésekre való felkészüléshez vagyis az állóképesség felépítéséhez! Természetesen a gyógyszereket más ugyan olyan hatóanyaggal rendelkező más gyógyszerekkel is kilehet váltani! Ahhoz, hogy a versenyállomány május elsején olyan állapotban legyen felkészítve a versenyekre, hogy győzelmet tudjunk célul kitűzni, ahhoz március 6 - án el kell kezdeni az állóképesség fokozatos kialakítását, ezalatt azt értem, hogy március 6 án, hétfőn el kell kezdenünk az edzéseket, ami először a ház körüli tréningekkel kezdődik. Ami az első héten hétfőtől szombatig napi 45 perc kényszer repülést foglal magába, amit minden reggel a galamboknak meg kell hogy repüljenek anélkül, hogy egyszer is le szálljanak. A reggeli repülés után a galambok egész nap a dúcba
tartózkodnak és este egy órára szabad mozgást biztosítunk számukra. A vasárnapi nap egy fürdési nap és pihenési nap.
A következő héten hétfőtől szombatig ugyan ezt az edzéstervet követem csak napi egy órára fel növelve teljesítik a galambok a vasárnap éppúgy pihenőnap.
A harmadik héten hétfőn reggel a galambok megkezdik a magán tréningeket ami 25 km es távval kezdődik hétfőn, kedden 5 kilométerrel, szerdán 10 kilométerrel, csütörtök pénteken pedig 15 kilométerrel növekednek a távok egészen szombatig, szombaton visszamegyünk az alap távolságról a 15 km re. Vasárnapi nap mint mindig szabad.
A következő héten hétfőn a galambok 50 kilométeres távolságról kezdenek, természetesen légvonalban értendő, de délután már nincsenek kiengedve. A keddi nap a galambok reggel két órás kényszer repülés repülnek, délután pedig egy órás kényszer repülés. A szerdai nap szintén 50 km távolságról vannak engedve, délután pedig pihenek. Csütörtökön szintén kétfázisú edzés ami reggel két óra délután egy óra, Pénteken 50 km es távolságról repülnek és ezzel befejezik a hetet. Szombaton és vasárnap a galambok pihennek.
Hétfői nap a galambok 100 km es távon vannak engedve délután pihennek. Keddi nap a galambok reggel 3 óra kényszer repülést végeznek, délután 1 óra kényszer repülés. Ezzel a technikával csináljuk a hetet vagyis a 100 km távolság váltakozik a kényszer repülésekkel, ami naponta négy óra repülést jelent az előbbi idő megosztásokban. Szombat vasárnap pihenés. Hétfőn kezdődik az első edzés repülés 150 km es távolságról amit kedden reggel 3 és fél óra kényszer repülés amit délután egy órával le vezetünk. Szerdai nap pihenés, csütörtökön 150 km tréning, amit pénteken a 3 és fél óra reggel és este 1 óra kényszer repülés zár le. Szombaton és vasárnap pihennek.
Mivel április 27 - én lesz az első verseny így elérkeztünk a verseny hetébe. Itt a hétfői napot egy 200 kilométeres edzőúttal kezdem ami a verseny helyszínéről lesz megrendezve, vagyis Bruno ból. Kedden a galambok pihenni fognak, szerdán 150 km es távolságról fogom őket engedni. Csütörtökön pihenés pénteken pedig kosarazni fogom a tojó galambjaimat, azért a tojókat, mert a hímeket otthon fogom hagyni és vasárnap egy 200 km es távról edző repülést rendezek nekik és ők kedden lesznek be kosarazva egy 250 km es útra.
Úgy gondolom mivel a galambjai mind egy évesek így kettéosztom a csapatot az egyik héten a tojók a másik héten a hímek fognak versenyezni, de kizárólagosan a rövid és középtávú galambomat készítem ide a többi 40 darab amik marathonos galambok azok a hosszútávú utakra készülnek! Ezeken az utakon csak simán tréning ként fognak részt venni. Szóval én így készítem fel a galambjaimat az első utakra, de ebből a felkészítésből szerintem aki akar az biztosan tud ötletet, hasznosat meríteni. Természetesen a tréning utakat többen, összefogva olcsóbban is meglehet csinálni! Minden ember eldöntheti, hogy ő mit szeretne elérni és annak a célnak megfelelően tudják ezen séma alapján a galambjaikat felkészíteni.
Nincs benne semmi extra.A jelzett esetben az utódok egyike sem lett vörös.Attól függ,hogy a vörös hímed a domináns vörös vagy a recesszív kék színt örökíti.
50 - 50 % esély van arra,hogy a recesszív kék gént örökíti az utódba,vagy éppen a vöröst.
A Te esetedben mindkét utód a recesszív kék színt örökölte az apától.
Mindkettő vörös utód esetén pedig a vörös színt örökölték az apától.
Ha egy kék és egy vörös az utód,akkor meg egyik a kéket,másik a vöröset örökölte az apától.
Ami a nemek eloszlását illeti,az már egy másik eset.
Mindkét színnél lehetnek hímek és tojók is,attól függően,hogy a tojó melyik nemi gént örökíti.
Ha fordítva lenne a pár,tehát kék hím lenne vörös tojóval,akkor egyszerűbb lenne a képlet.
HA vörös alapszínű utód (vk.,fa. stb)születik akkor az mind hím,ha kék vagy kk.sk. stb.(vagyis nem vörös alapszínű),az mind tojó.
A meglévő szabályok betartva és betartatva elegendőek, kiemelt figyelem a gyűjtésre és a szállításra összpontosuljon. Nem kell még jobban feleslegesen terhelni a versenyző galambászt.
Mi a garancia,hogy a pecsétet jól látható bélyegzéssel látják el a galambon.
Emlékszem annak idején a legelső Olimpiai gyűrűs galambok versenyein is bélyegezték a galambok szárnyát.Akkor is be kellett diktálni a bélyegzésen olvasható feliratot.(Hozzáteszem akkor csak pár száz galamb indult a versenyeken).
Az volt a szerencsém,hogy hozzám 2 galamb a berlini és 1 galamb az 1 évesek versenyéről szinte együtt jöttek.A berlinieken olvasható volt a bélyegzés,míg az 1 évesen kevésbé.Mivel a berlinieken a Berlin jól látható volt,így az 1 évesen a hiányzó (nem látható) betűket ki tudtam találni.Ha a berliniek később jöttek volna,akkor ugyancsak bajba lettem volna,mit is diktálok be a bélyegzésből?
Az már ugyancsak elgondolkodtató,hogy a bélyegzés mondjuk ha egy 6 jegyű szám,és abból 1 vagy 2 nem látható rendesen,akkor mi van?
Nem beszélve arról,ha szerdán bélyegeznek,akkor szombaton mennyire olvasható a felirat?Egy esetleges útközbeni eső mennyire rontja az esélyeket?
Azt gondolom már évek óta kitalálták a matricákat,amiket a gyűrűkre raknak fel,akkor ezt miért nem lehet alkalmazni?
Az előző írásomban felvázoltam, hogy szerintem mi az a versenyzési módszer, ami nagyban előre viheti a postagalambászatot és rövid időn belül új tagokat és szimpatizánsokat hozna.
Most leírok egy szerintem még az előző írásomnál is nagyobb problémát, amin ha nagyon gyorsan nem változtatunk, akkor pár éven belül kihal a magyar postagalamb állományoknak a fő genetikai alapmagja.
Mi is ez a probléma? Az egynapos hosszútávú postagalamb, amit én a 700 km feletti versenyeket nyerő és az öt százalékban többször helyezett galambokban gondolkozom, hogy ezek a galambok és ezek szüleik és testvéreik, amik nélkül nincs jövő. Tudni kell, hogy nálunk a 700 km feletti utakra nincs senkinek egy épkézláb törzse, amik nemcsak véletlenszerűen tudnak első díjakat nyerni. Mert egy állomány genetikai értékét akkor tudjuk meghatározni, ha azokat több évtizede egy erős mezőnybe, amit nem egy 800-1000 darabos létszámra gondolok, amik nem is odavaló és csak szánalomból elküldött rosszul felkészített és nagyrészt beteg galambok képviselnek, hanem 2500-5000 darabos konkurenciából képesek versenyről versenyre és évről évre él helyezéseket produkálni. Az első és legfontosabb dolog ahhoz, hogy jó irányban induljunk, az a hiányzó egynapos, 700 km feletti utak országos szintű bajnokságának a hiánya, ami legalább évi 6-7 útból kellene, hogy álljon. Ezt a problémát szerintem az új elnöknek azonnal orvosolni kellene és azonnal egy új egynapos hosszútávú klubot kell, hogy létrehozzon. Ezzel évekre bebiztosítja a magyar postagalamb állományok jövőjét.
Hol a probléma? A legnagyobb problémát abban látom, hogy nálunk van két maratoni klub, de sajnos azokat inkább galambtemetőnek nevezném, elnézést a durva kifejezésért, de mindjárt elmondom, hogy miért. Az első az, hogy nálunk nagyon kevés embernek vannak igazi hosszútávú galambjai, amelyeknek a szüleik, nagyszüleik évtizedeken keresztül nagy létszámos konkurenciából folyamatosan élben tudtak végezni!
Mi ennek az oka?
Főleg az, hogy hiányoznak az ilyen utak országos szinten, ezért a galambjaink kis része tudja csak különböző helyekről össze szedni az Olimpia szintet. Nyugaton úgy csinálják, hogy 700-900 km-es versenyeket rendeznek kb. 12-14 darabot! Ezekre az utakra az évtizedek alatt kitermelődtek az erre a távra megfelelő galambok! Természetesen ott hatalmas pénzekért adják az ilyen távokon győztes galambokat! Ebből következik, hogy nálunk ilyen galambból kevés van.
A másik nagy hiba mint már fentebb említettem, a versenyek hiánya. Mivel nálunk csak a maraton klubban van lehetőség az ilyen galambokat kipróbálni, de az a versenyzési forma ahogy nálunk művelik, az inkább szerencse versenye, nem mint postagalambverseny. Igaz, hogy külföldön is vannak kétnapos maratoni utak, de azokat reggel 9 és 10 óra körül kiengedik, és pont azért, hogy a galambokat tesztelni tudják és nem ki-mit tud módján.
Mi is a két ország versenye közti különbség? Az első, hogy nálunk olyan galambok indulnak, akiket a gazdájuk kinevezi maratoni galamboknak. És mi alapján? Hát úgy, hogy a galamb szülei még rövidtávon versenyeztek, sőt még az életben semmilyen rokona sem volt 500 km feletti úton. De a mi képzeletbeli galambászunk, aki a kerületben semmilyen eredményre nem képes, éspedig a saját gyenge képességei végett, de ő ezt nem tudja vagy nem akarja beismerni, ráfogja, hogy a galamb a hibás, mivel 100 vagy 300 km úton csak délután képes hazajönni, akkor az annak a következménye, hogy a galamb maratoni képességekkel született, és már rögtön eszébe jut, hogy a szülei is csak ilyen későn érkező galambok voltak, és azonnal megvan a képlet, ez a galamb egy igazi maratoni galamb. Sajnos a mi maratoni indulóink 90 százalékban ilyen galambokból állnak. De vizsgáljuk tovább a problémát. Ezek a galambok nem ilyen utakra valók, de ráadásul rossz kondícióban és rossz egészségügyi állapotban indulnak a versenyekre. Ezeket a galambokat ha reggel engednék ki 800 km-es útról, akkor garantálom, hogy 10 darabnál több soha nem tudna hazajönni. És pontosan ez az az ok, amiért a mi maratoni galambjainkat csak délután engedik ki 2-3 óra tájékán, hogy legyen esélyük valahogy hazavergődni a gyengébbeknek is másnap vagy még később! Ezzel a késői eresztéssel hátráltatják és befolyásolják negatív irányban annak a galambnak az eredményét amelyik simán egy szuszból letekerné ezt az utat. Pedig ezek a galambok volnának az igazi postagalambok.
És itt a baj. Én már tavaly leírtam, hogy a galambok bármikor képesek éjjel repülni, csak olyan képességű galambokat kell tenyésztenünk, akik genetikai háttere erre lehetőséget ad és azokat megfelelően oda kell készíteni. Amikor az én galambom Londonból nemzetközi első díjat repült, akkor a külföldi nagymesterek sorban gratuláltak, mert ők el tudják ismerni a győzelmet. Míg a magyar galambászok közt a mai napig vannak olyan postagalambokhoz teljesen amatőrök, inkább így mondanám, szájkaratés téli bajnokok, akik csak statisztaként vesznek évek hosszú során részt a versenyeken! Azok még most is csalónak neveznek, mivel nem tudják felfogni a gyenge képességeik végett, hogy hol kezdődik a galambászat és hol kezdődik a galamb tartás... Szóval folytassuk a maratonnal, a mi maratoni versenyeink sehova nem vezetnek, csak erőlködés és az is marad, addig amíg nem fogják átalakítani az egész programot és az engedéseket.
Ne feledjünk el egy fontos dolgot! Egy igazi hosszútávú galamb az galambidőben, ami alatt én az 1200-900 m/s-os utakat értem, az bármikor képes akár 100 km távolságról rendezett útról első díjat repülni, de ő szintén bármikor tud első lenni akar 1200 km-es útról is. És persze a közti távolságokról is. Míg a rövid- és középtávú galambok erre nem képesek, csak rövid- és középtávon, és akkor is. Egy igazi klasszis hosszútávú galamb magában hordozza a következő adottságokat: intelligens, kitartó, könnyen regenerálódik és gyors. Általában ezek a galambok 1 és 3 éves koruk közt képesek a legjobb teljesítményekre, ehhez kell az a legfontosabb dolog, hogy ne vesszenek el és olyan versenyeken tudjanak indulni, ahol megvan az esély arra, hogy hazajöhessenek. A magyar maraton klub ezt a lehetőséget elveszi tőlük és azért, hogy a többi statiszta, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a maratoni utakon, esélyt kapjanak.
Felvázolom a helyzetet. A mi szervezőink, akik hozzáteszem mind a barátaim csak éppen nem egyformaképpen gondolkodunk, kiszámolják, hogy a galambok ne érkezzenek aznap haza és pont azért, hogy az igazi klasszisok nehogy túl nagy előnnyel alázzák le a gyengébb képességűeket. Leírom, hogy mi történne, ha ugyanerről a versenyről mondjuk Achenből reggel 7-kor engednék a galambokat. Első, ami történne, a mostani max. 1000 galamb helyett indulna minimum 1500 darab. Mert ide már küldene sok olyan galambász, aki azért nem küld, mert nem ért egyet a mai startolással. Most ezt azzal magyarázzák, hogy egyforma esélyt adnak a galamboknak. Ez egy marhaság! Leírom, miként alakulna a verseny. Az első 600 km-nél már az 1500 indulóból lemaradna minimum 500 darab, a 800 km-nél lemaradna 800 darab, ők szétosztódnának az 500 km és a 800 km közti távon, az igazi maratonra felkészített és odatenyésztett galamb, a maradék 200 darab időjárástól függően aznap 80 darab vagy akár 130 darab is elérhetné a dúcát, és ők az igazi klasszisok, az igazi postagalambok!!!
Magyarországon két maraton klub működik olyan zónákra osztva, hogy az első dúc és az utolsó közti távolság maximum 150 km, de itt bármikor tudna nyerni a távolabbi dúc is, mivel itt a jó az jönne, a férgese meg teljesen mindegy, hogy mikor jön. Ezzel a módszerrel a jó galambok, akik tényleg jó galambok, nagy eséllyel nem fognak elveszni, de akár 3-4 versenyt meg tudnának éves szinten repülni, és így az olimpiákon is sokkal nagyobb eséllyel indulnának. Mert a mostani engedéssel szinte elvesszük az igazi jó galamboktól a lehetőséget, mivel itt a kint alvással időt veszít, és aki éppen jobb helyen alszik és hamarabb felriad, az tud nyerni, és így általában a győztesek olyan galambok, akik az életben soha erre többé nem képesek, ez pedig azt tükrözi, hogy véletlenül nyertek. Már a holtidő számítása is elavult!Én biztos vagyok benne, ha reggel engedjük őket, akkor az igazi klasszisok ezt évente akár többször is meg tudják ismételni. Abban is biztos vagyok, ha ilyen módszerrel engednénk és így szelektálnánk a madarainkat, akkor pár éven belül olyan állományok alakulnának ki az ország több dúcában, akik bármilyen külföldi hosszútávú versenyen képesek lennének akár az első díjat is elnyerni.
Annak, hogy működjön a történet, három feltétele van.
1. Olyan galambokat kell kitenyésztenünk, amik legalább képesek arra a feladatra, hogy haza találjanak egy 1000 km-es útról, legalább a lista végére és ezt ne csak véletlenszerűen tudják megoldani, hanem bármikor, ha mi ezt kérjük tőlük.
Természetesen ahhoz, hogy ezt meg tudják oldani, annak az alapfeltétele, hogy a 600 km-es utak és azok feletti utakon bármikor képesek legyenek helyezéseket hozni a lista első 10 %-ban, főként ellenszélben és rossz időben. Az a galamb ami erre nem képes már 1 éves korában, arról ki merem jelenteni, hogy csak nagyon ritkán lesz jó hosszútávú madár a későbbiekben. Hisz csodák nincsenek és az a galamb, aki 600 km - vagy 700 km-ről nem képes jól repülni, attól mit akarunk majd ettől hosszabb úton?
2. A tenyésztő feladata, hogy olyan egészségügyi állapotra és olyan kondícióra készítse fel a galambjait, hogy ezeknek a madaraknak egyáltalán esélyük legyen ezt a távot minden nehézség nélkül lerepülni. Az a baj, hogy sok galambásznak sajnos fogalma sincs a galambok és főleg a hosszútávú galambok felkészítéséről. Abban a tudatban ringatja magát már évek óta, hogy ő bezzeg mindent megtett és az eredmények meg csak nem jönnek! Az ilyen ember nem fejlődik, nem tanul és megmarad a régi begyökeresedett elméletei mellett, hol ott az igazi galambászat már olyan messze van tőle, hogy már ha integetne mint a hajótörött sem látnák meg! Az ilyen ember nem csoda, hogy lemorzsolódik hamar!
3. Szerintem a harmadik és az egyik legfontosabb feladat az országos vezetőkre hárul, hogy lehetőséget teremtsenek arra, hogy mi a tagság, akik megválasztjuk őket, tudjunk az ilyen távokon versenyezni, és haladéktalanul alakítsanak egy olyan 700 km feletti a szövetség fennhatósága alatt működő klubot vagy ha nem klubot akkor olyan országos versenyeket rendezzenek legalább 6-7 utat évente, ami országos szintű és külön bajnokságba foglalja ezt a versenyzési stílust. Amíg erre nem lesz lehetőség, addig ki merem mondani, évről évre rohamosan le fog épülni Magyarország hosszútávú galamb állománya és belátható időn belül teljesen ki fog halni a lehetőség még arra is, hogy ezt a nagy hibát, amit a mostani versenyzési stílus képvisel, helyre tudjuk hozni. Ne feledjük, a hosszútávú galambok nélkül nincsen tenyésztés, mert csakis a hosszútávú galambok azok, akik igazán képesek megmutatni, hogy milyen küzdő képességgel rendelkeznek és milyen akaraterő és gyorsaság ötvöződik a génjeikben. Mert ne feledjük, egy igazi jó hosszútávú galamb képes akár 1450 km-es útról haza jönni, akár 1900 m/s útról úgy, hogy le sem teszi a lábát a starttól a dúcáig, erre példa az én Londoni győztes tojóm, de ugyanez a tojó képes volt régión első lenni 150 km -es útról is 800 m/s gyorsaságú útról. De egy rövid távú galambnak már az is sokszor a nehezére esik, hogy egyáltalán hazajöjjön 400 km-es útról egy 800 m/s gyorsaságú versenyről.
Én mint már többször jeleztem belekezdtem egy igazi hosszútávú állomány kialakításába és ki merem jelenteni, hogy a vártnál sokkal jobban sikerült az eddigi próbálkozásom! Az idei ilyen fajta jellegű fiataljaim szinte minden nehéz úton az élben tudtak végezni! Nagy öröm számomra a Fertetics emlékversenyen elért érvénytelen 2. díjam és a sok élhelyezés amit ezen az úton szereztek a galambjaim! Ezek még akkor is tények maradnak ha a jóakaróim ki zártak a versenyből.
Büszke vagyok azokra a barátaimra akik a tőlem származó galambokkal nyertek rengeteg díjat és lettek bajnokok!
Név szerint csak Balázs Attila barátomat említeném meg Bicskéről aki a 2018-as év Magyar Hosszútávú Bajnoka és Ő is az én galambjaimat használta fel keresztezésnek, amivel nemcsak magyar bajnok lett, hanem az Anker Bajnokság 3. helyezettje is ő lett.
Az is nagy öröm számomra, hogy szintén a Pepermans vonalamból való a 2018-as év magyar országos győztese Radeburgból!
A Váci FCI teszttelep 6. helyezettje is ebből a vonalból való. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezek az utak mind-mind nehéz utak voltak, amiket csakis jó genetikai képességű galambok tudtak megnyerni.
A következő kihívás most fog kezdődni, mivel Tenerifére 2. csapatot küldtünk, vagyis 30 drb galambot, amik mind egytől-egyig az én általam tenyésztett galambok. Az egyik 15 drb galamb Szlovákiát képviseli, a másik 15 drb galamb pedig Magyarországot. Nem tudom hol fognak végezni, mindenesetre szurkolunk nekik nagyon sokan!
Visszatérve az írásom lényegére, én főként már az új országos vezetőkhöz szólok, mert én leírtam a véleményemet, meg osztottam a gondolataimat a többi már nem rajtam múlik! Ha az írásaimban találnak valami hasznosíthatót használják fel kedvük szerint.
Csak, hogy lássák, hogy mennyire komolyan gondolom, hogy itt és most ünnepélyesen megígérem, hogy ha ezt a hosszútávú klubot megcsinálják és legalább 6-7 darab 700 km feletti útból álló bajnokságot rendeznek, akkor én az első 2 évben 3 verseny költségeihez egy jelentős összeggel hozzájárulok!
A labda fel van dobva!!!!
szerkesztő megjegyzése: Na ebből sem lett semmi! Sőt megjelentek a 7-8 rövid- közáptávú útból álló Ker.programok, 3500-4 ezer összkm-rel!
Amint a múltkor megígértem leírom, hogy a világ élversenyzői hogyan készítik elő a rövidtávú versenyekre a galambjaikat tavasszal. Amit tudni kell a profi versenyzők szakosodnak a versenyekre és minden távra más galambokat használnak, más dúcrészekben tartják őket, ami természetes a profi világban hisz nagy pénzekben játszanak és minek küldeni a galambot amikor nyilvánvaló a vér vonala alapján úgysem tud első díjat szállni mondjuk 150 km -ről, ha maratonos ősökkel rendelkezik. Ez minden sportban így van egy úszót nem küldenek focizni vagy birkózni mert igaz hogy ő is ember és meg ráadásul élsportoló is, de másra van szakosodva és kiképezve. A rövidtávú galambnak teljesen más időszakban kell topp formában lennie mint mondjuk a középtávúaknak vagy a maratonos galambnak. A forma nem más mint a tökéletes egészségi állapot kicsúcsosodása, ami legfeljebb 3 hétig tartható a Topp -on. Éppen ezért a rövidtávú galambot teljesen más időszakban kell gyógyszerekkel előkészíteni a versenyekre ahol nyilván csak a legegészségesebb galambnak van esélye a győzelemre. Mivel a beteg nem tud formába jönni se. Januárba teljesen felesleges gyógykezelni azt a galambot ami júniusba kell hogy Top eredményt hozzon mivel addigra úgyis megbetegszik, persze a betegségnek nem kell hogy látszódjon elég ha fertőzött és már vége az álmoknak mielőtt még elkezdődött volna. A versenyeket hét közben kell megnyerni, vasárnap már csak részt kell venni, ez a fő elvem! Sokan mondják, hogy a nagyok Belgiumba nem használnak gyógyszert, csak bio anyagokat meg mit tudom én mit, ez hülyeség ez nem igaz, manapság az a győztes aki a legjobb patikus és többet tud mint a többi! A galambok amint a kosárba értek már meg is fertőződtek és aki azonnal nem irtsa ki a fertőzést annak vége!
Én összesen két korszakot különböztetek meg a dúcomban. A 2011-es 2015 -ig tartót, amikor nagyon sokat nyertem, szinte mindig amikor csak küldtem galambot és 2015 utánit amikor a tenyésztésre összpontosítottam és a galambokat 100 -val viszik el amelyek máshol bizonyítanak.
De 2016-ban 2 országos díjat nyertem és 2017-ben pedig 19000 galambból is ELSŐ lettem egy fészektollas galambbal, 600 km-ről, azokkal amik megmaradtak. Ez a tökéletes időzítésnek köszönhető és a jó egészségnek. A 2011-es korszakomtól 2015-ig a rengeteg győzelem is a jó galamboknak és a tökéletes egészségnek és a pontos formaidőzítésnek volt köszönhető és a szakosodásnak! Ezt írom le a folytatásban, hogy hogyan értem el ezt az eredményt a különféle távokon! Ahogy az előző írásomban olvasható, a galambokat a szalmonella védőoltásra és a paramixora egységesen készítettem elő és oltottam le az egész állományt. Ezt követően a versenygalambokat csoportokra osztottam aszerint, hogy milyen távon voltak tőlük elvárásaim. Nyilván a Janssent nem soroltam be a hosszútávú csapatba . Minden alkalommal minimum 150-200 db versenyzővel dolgoztam. Az teljesen mindegy, hogy a galamb kivedlett vagy nem, mindenkinek ugyanaz volt a dolga: győzni vagy a kutyák elé kerülni vacsorára. Olyan rendszert alakítottam ki, hogy úgy dolgoztak a galambok, mint az idomított versenylovak. A rövidtávú és 1. csapat - mely középtávú galambokból állt -, már december elejétől napi 2 órát repült az időjárási viszonyoktól függetlenül, március 15-től pedig az edzés 100-150 km minden nap, kivéve a vasárnapot, az volt a pihenőnap. A többi galamb pedig bezárva várta a tavaszt, mivel nekik csak júniusra kellett formában lenniük, ellentétben a rövidtávúakkal, akik április végén már indultak a versenyen. A rövidtávra felkészített csapat januárban a Trichomonas elleni kúrával kezdte az évet, mely az előzőekben leírtak alapján volt elvégezve. A kúra után kivettem azt a 2-3 galambot, akik szerintem nem voltak rendben egészségi állapotukat tekintve, majd elküldtem őket boncolásra, ahol megállapították, hogy milyen betegség van jelen a dúcaimban. Ezt követően a boncolás eredményétől függően a kimutatott betegségekre kezeltem az egész versenyállományt, majd hetente egy alkalommal, pénteken trágyát küldtem vizsgálatokra. Később vettem egy olyan speciális eszközt, melyet számítógépre telepítve már magam tudtam vizsgálni a mintát, így mindig tudtam, ill. tudom a mai napig is, hogy milyen betegségek vannak jelen a dúcaimban. Ha nem is az összes, de 35 féle betegséget tudok ezzel az eszközzel kimutatni mindössze 10 másodperc alatt. Csak néhány ilyen gép van forgalomban, jelenleg fejlesztés alatt áll Kínában. Európában nálam van az első ilyen eszköz, melyet tesztelésre kaptam. Fölöslegesen nem szoktam kezelni a galambokat, nevetségesnek tartom azt, amikor valaki már decemberben gyógykezeli azokat a galambokat, akik majd pl. augusztusban fognak versenyezni. Ezek az emberek szinte biztos, hogy látnoki képességekkel rendelkeznek, ha előre meg tudják mondani, hogy júniusban milyen betegséget fog elkapni a galambjuk. A túl korán beadott gyógyszer addigra már úgysem fog hatni, tehát egyenlő a semmivel. Kivétel ez alól a fiatal galambok versenyre való felkészítése. A fiatalok szezonja csupán 5-6 hétig tart és ott szükséges a folytonos kezelés, mert ott a fertőzés egyenlő a kosárba tevéssel. Visszatérve a rövidtávúakhoz, mint írtam heti szinten ellenőriztem a székletet és a kapott eredmény alapján gyógykezeltem. A galambokat 59 nappal az első közös tréning előtt párosítottam és az első közös tréningen özvegyítettem, majd napi szinten minden úgy működött, mint a versenyek közben, úgy mentek a tréningekre mintha versenyre mennének meg lehet nézni hogyan repültek! Ezek a galambok az 5. verseny után, amikor véget ért a rövidtávú program, befejezték a szezont, csak nevelték a tenyészet fiataljait. A középtávú galambok kezdték el a munkát. Következő alkalommal leírom azokat a serkentő és egyéb gyógyszereket, valamint adagolásukat és a takarmányozást, amely módszereket a rövidtávú galamboknál használtam, valamint beszélek azokról a módszerekről is, melyeken, mikor elkezdtem mindenki csak nevetett, ma pedig nagyon sok nagymenő átvette tőlem és nyernek!
A rövidtávú galambokat szinte minden évben le szoktam kezelni Fungival, ami a testben elszaporodott gombák kiirtásához és a légzsákok tökéletes kitakarításához elengedhetetlen szer. Ezt 15 napig szoktam itatni a galambokkal. Emellett kezelem őket S76 nevű, Ivermektin alapanyagú folyadékkal, amit Amerikában gyártanak. Ezt a folyadékot 2x7 napig szoktam itatni, közben 3 napig Gerwit-w vitamin-kúra történik. A kúrát követően a galambok szinte újjászületnek, ezt garantálom. Ez az egyetlen szer, ami kiírt minden élősködőt a galambokból. A versenyek előtt 1 hónappal heti 4 alkalommal teszek a vízbe Stamox serkentőt, és szintén heti 4 alkalommal szőlőcukrot és elektrolitot mindkettőből 4 evőkanállal adagolok 10 liter vízhez. Emellett 1 citromot héjastól negyedekbe vágok és minden itatóba teszek 2 negyedet. Tehát, mint említettem ezeket a kezeléseket 1 hónappal a versenyek előtt kezdem alkalmazni. Két héttel a versenyek előtt minden este kendermag proteint teszek a takarmányra, amit bio üzletekben lehet megvásárolni - ez emberi felhasználásra készült, atléták alkalmazzák. Galamboknál az adagolása 1 evőkanál 5 kg takarmányra, ez lehet Boos X5 vagy Hemolyt nevezetű szer. Ezt muszáj így etetni a galambokkal, egyébként nem bírnák a napi 100-150 km tréninget. Aki így kezeli, ill. eteti őket, 100 %, hogy az első versenyre a galambjai olyanok lesznek, mint az időzített bombák. Mindig a legjobb versenytakarmánnyal etetem őket, annyit adok belőle, amennyit a galambok elfogyasztanak, majd 10 perc múlva kiveszem az etetőt. A reggeli és az esti edzést követően is, amikor a galambok megérkeznek a dúcba, már előttük a takarmány, de csak 10 percig ezt megtanulják, szinte összetörik magukat, amikor leszállnak a levegőből.
A verseny előtti héten a tréningből mikor megjöttek persze már özvegyek, totál özvegyek, akkor a párokat estig együtt hagyom!
Az itatóvízbe 20%-os Ronidazolt teszek, valamint elektrolitot, a másik héten pedig a Doxycyclint keverem Tylannal és Tetracyclinnel, ezt isszák megelőzésképpen vasárnap és hétfőn is. Általában a harmadik héten szokott támadni az Ornitózis és más légúti betegségek, erre a következő recepteket alkalmazom: hétfőn, kedden és csütörtökön Suanovil, Linco-Spectin és Catosal kombinációjából oltok 1.5 ml/galamb. Amennyiben nehezebb út, nagy meleg, ellenszél van kilátásban, akkor ezt bármikor megteszem. Hétfőn tehát ugyanazt kapják mint vasárnap, de hétfőn 100 km-es tréningre mennek. Kedden a tréning 150 km, ezen a napon a vízbe Stamoxot, valamint szőlőcukorból és barnacukorból álló cukorkombinációt teszek és hozzá Gerwit-w-t. Szerdán a galambok 150 km-es tréninggel kezdenek, a vízbe elektrolit és Blisform kerül, este Sedocholt és Karni-spedet kapnak. Annyit esznek amennyit bírnak, majd ráetetés következik kendermag és repce formájában, melyből szintén annyit fogyasztanak, amennyit bírnak. Csütörtökön 100 km-es az edzés, minden galamb kap a rakodáskor 0,5 ml Catosal injekciót, a vízbe elektrolitot és Gerwit-w-t, este pedig Stamoxot. Az etetés ugyanaz, este szintén ráetetés következik és adok még minden galambnak 3-4 szem mogyorót. Pénteken 50 km-es tréning a tojókkal, ezután 3 órát együtt lehetnek. Reggel tiszta vizet kapnak, az esti vízbe Linco-spectin por kerül és egy kevés cukormix, hogy igyák meg. Reggel etetés, majd féladag verseny takarmány, este féladag verseny takarmány, ezt követően ráetetés történik, szintén annyit fogyasztanak, amennyit bírnak repcéből és kendermagból, kiegészítve mogyoróval. Szombaton pihenés a kosarazás előtt, a hímeket elviszem 10 km-es tréningre, a tojók pedig maradnak és várják a hímeket. Amint bejönnek, máris kosárba kerülnek. Mindezek a receptek természetesen akkor érvényesek, ha a hetente elvégzett vizsgálatok nem mutatnak ki más betegségeket és ha semmi olyan nem jön közbe, ami befolyásolná a versenyre való felkészülést. Én éppen ezért nem küldtem minden héten galambot versenyre, mert előfordult, hogy valamilyen okból kifolyólag nem tudtam így felkészíteni őket. Győzni akartam és sokszor megcsináltam, de elérni azt, hogy a kerület első 10-20 galambja az enyém legyen, csak ilyen módszerek alkalmazásával lehetséges. Még majd visszatérek a rövid távú galambok felkészítéséhez, esős időben!
Következő alkalommal a középtávú galambok felkészítéséről írok.
A szerkesztő megjegyzése:
98-ban mikor felkértem P Józsefet, hogy szerepeljen a könyvünkben, azzal hárította el, hogy úgy sincs senki aki mindazt a munkát elvégzi a galambokkal amit ő...
A tréning, vagyis a szervezet állóképességének növelése sok esetben a verseny eredmények csökkenését is okozhatja, ha a tréner esetünkben a galambász nem kellő szakszerűséggel végzi az igaz, hogy van szeme és néz, de nem tudja, mit kell észrevennie és mit kell látnia. Most le fogom írni azokat a jeleket, amik a túledzés jelei és a versenyeredményekre negatívan hatnak.Persze ha túl költségesnek, időigényesnek tűnik lehet ezen rövidíteni, ritkítani, de össze lehet fogni, vagy a szomszéd kamionos elviszi, én azt írtam le ahogy én csinálom.Én mindig azt mondtam, hogy a jó tréninget úgy kell elképzelni, mint amikor kihúzunk egy gumit és meg tudjuk határozni vagy inkább meg tudjuk érezni azt a pontot, amikor teljesen feszül és a gumi a szakadás határát súrolja, de még nem szakadt el! Amikor elengedjük akkor mi leszünk a leggyorsabbak az A és B pont között, mert mi közelítettük meg azt a pontot legjobban, amitől sokkal többen vannak mínuszba, kevesebben pluszba. Az élsportban az ember, esetünkben a galamb, de a ló is így működik, minél többet edzünk, annál nagyobb rutint szerzünk általa. De van egy lényeges különbség, éspedig az, hogy a gumi nem élőlény ezért idegileg nem terhelhető! A galamb is éppúgy mint a ló, nemcsak fizikailag terhelhető túl, hanem
idegileg is. Az utóbbi pedig nagyobb veszélyt rejt magában, ha időben nem vesszük észre, mint az első! Az a ló vagy galamb, aki idegileg túlterhelt, szinte biztos, hogy bármennyire lehet fizikailag topon, semmit nem fog elérni a versenyeken. A lovaknál könnyebben észre lehet venni ezeket a jeleket, első ilyen jel az étvágy csökkenése vagy a ló esetében, amikor bemegyünk a bokszába, azonnal beáll a sarokba és farral nekünk fordul. Szinte mutatja, hogy nincs kedve edzeni,vagy nem akarja magát hagyni felnyergelni, nem akar kimenni a bokszból, ágaskodik vagy nem előre akar menni, hanem tolat, de még sorolhatnám, mivel száz ilyen jel van. A trénerek között is van tréner, vagy olyan aki csak annak mondja magát. Az első azonnal észreveszi és keresi a hibát, a másik erővel kényszeríti a lovat a munkára, aminek végül semmi értelme nincs, mert az ilyen lovak vagy nem mennek be a startgépbe, vagy amire oda érnek, hogy startoljanak, addigra teljesen leizzadnak és annyira idegesek, hogy nem tudnak összpontosítani a futamra.
A klasszis lovak nyugodtak és mintha semmi nem lenne, szinte nyugodtan besétálnak a startgépbe, és a start után lesöprik az ellenfeleket a pályáról, ezek oda vannak készítve, ahogy a gumi, amit írtam akkor robban csak, amikor kell, addig feszül és kivár. Ezek a lovak szakszerűen lettek felkészítve.
A galamboknál szintén meg kell különböztetni a fizikai és az idegi alapon történő túlterhelést. A fizikai túlterhelés jele nem az, amikor a galamb leszáll a tetőre és liheg vagy tollászkodik, ez azért van, mert a galamb nem tud izzadni és így hűti magát. A leggyakoribb jel, hogy késik mondjuk 5-10 percet a tréningekről és amikor hazajön, leül az itató melléés ott gubbaszt, míg a többiek vígan féloldalra feküdve pihennek a fészekben. Ilyenkor mindig meg kell vizsgálni a galambot, hogy nincs-e valamilyen sérülés rajta. Nyilván nem beteg, mert ezt amikor kosarazom be őket, mindig ellenőrzöm és a trágyát a fészkekben minden egyednél külön megnézem. Ez lehet olyan jel is, mondjuk, hogy nem akar enni. Lesoványodik, nem ül fel a fészkére, nem védi a fészkét, stb. Az a galamb, amelyik idegileg van kifáradva, az általában rendben van fizikailag, csak éppen este késve vagy másnap jön haza a tréningekről. Vad, nem engedi magát megfogni, ideges a kosárban, oda-vissza futkározik, stb, nem úgy viselkedik mint máskor. Én az ilyen galambokat szinte mindig kiselejtezem. Ezek hiába származnak bármilyen jó szülőktől, idegileg selejtek. Ezekből sosem lesz klasszis galamb, mivel az energiát, amit beleteszünk, elpocsékolják addigra amikorra a starthelyre érnek. A lovaknál itt-ott van agresszív ló, aki szinte megöli az embert a bokszban de azokra, amint rákerül a nyereg, teljesen megváltoznak és a munkára összpontosítanak. Galambban ilyet még nem láttam. A másik dolog, amiért ilyeneket ki kell selejtezni pedig az, hogy elrontják a többi galambot is. Amikor látjuk,hogy az egész állományunk mondjuk 20 %-a fáradt, akkor a tréningeket le kell redukálni vagy olyan módszert kell választani, ami a galamboknak új és tetszik nekik. Ilyen pl. az, hogy kicsukom a galambokat a dúcból akár 5 órára is és kint repkedhetnek, parádézhatnak annyit, amennyit csak bírnak, és azt csinálnak amit csak akarnak, leszállhatnak az udvarra de nem mehetnek be.
Ezt 2-4 napig is megcsinálom egymás után. Elviszem pénteken 200 km-re őket tréningre, ahol közösen engedem a tojókat és a hímeket. Hazaérés után 2 órát együtt hagyom őket. Szombaton pihennek és már nem mutatom meg a párokat egymásnak. Bekosarazom őket és vasárnap mint a sáskák, úgy fognak jönni a versenyről! Sok galambász panaszkodik , hogy a galambja egymás után több jó helyezést repült, azután elveszett,ez azért történt, mert túl volt terhelve és nem volt ideje regenerálódni továbbá a tréning módszer nem volt megfelelően kidolgozva! A tréner gyenge képességeinek köszönhetően ez a verseny már sok volt neki és nem fizikailag hanem idegi alapon.
A versenylovaknál a verseny szezon szinte sosem ér véget, hisz a lovakat folyamatosan készítik valamilyen versenyre. Persze én most a komolyabb teljesítményű lovakra gondolok. Itt is vannak trénerek és tulajdonosok, akik csak áprilistól novemberig futtatnak. Aztán téli pihenőre fogják a lovakat. Ez is jó módszer, mivel ilyenkor kipihenik a lovak a különféle sérüléseket, amik tréning közben szinte nem láthatók. Az adrenalin annyira magas náluk, hogy ilyen sérülések csak akkor láthatóak, ha már teljesen lelassul a ló. A téli időszakban, amikor csak sétálgatnak és januárban elkezdenek ügetni, teljesen kipihenik a lovak magukat és jöhet a következő szezonra való felkészülés. Ami lényeges különbség a galamb és a ló között, hogy a lovakat előre meghatározott versenyre készítik, ahol képességeinek
megfelelően kategóriában és távon fog versenyezni és ennek
megfelelően lesz odakészítve. Az igazi jó lovakat ritkán futtatják, mert hagyják, hogy legyen idejük regenerálódni a
nehezebb versenyek után, akár 3 hét pihenő is kijár, amikor csak kifutóban vagy vezetékelve sétáltatják. Meg van becsülve az elért eredmény, ha nem is nyert, akkor is megadják a további esélyt a felkészülésre.
Hiába lehet nekünk a világ legjobb galambja is, ha nem adjuk meg neki a maximumot, ami tőlünk telik, akkor hogyan tudjuk leszűrni a galamb képességét, hiszen a mi képességünk alacsonyabb a galambénál és mi rögtön ráfogjuk, hogy a galamb semmit sem ér. A galamboknak is, akiktől első díjat várunk el, meg kell adni az esélyt és a lehetőséget a cél eléréséhez. A lovassportban azért vannak a tenyésztők, a tulajok és az egész kiszolgáló személyzet, akik állatorvosokból , trénerekből , zsokékból és tréninglovasokból állnak! Hiába a tökéletes alapanyag ha azt nem tudja a tenyésztő anyagilag kifinanszírozni, mondjuk csak 70% -os szinten, abból a lóból szinte biztos csak 70% -os versenyző lesz! Hiába a még benne lévő 30% ami elveszik és a ló csak egy úgymond befutóra lesz elég vagy meg arra sem! Ezáltal az 1. osztályú alapanyag csak a 5. osztályban fog futkározni és nem futni! Ha Magyarországon születnek MESSIK vagy RONALDOK valószínűleg elvesznek, mivel gyenge a tréning lehetőség és gyenge az edzők tudása ahhoz, hogy kitudják belőlük hozni a maximumot!
Ha a galambunk, mondjuk vasárnap első díjat repült, legjobb ha a következő héten kihagyjuk, de persze a tréningeket éppúgy mint a többi elvégzi és a következő héten szinte versenyre kiéhezve a neki megfelelő távra nevezzük. Mindenki azt hiszi, ha nyert vasárnap, akkor a jövő héten is nyerni fog. Ez nem így van, mert elvesszük az esélyt attól hogy esetleg kipihenve, persze idegi pihenésről beszélek, a következő héten esetleg első vagy második díjat repüljön. A lovakat, akik lefutnak 1000 métert, amit 58 másodperc alatt tesznek meg, akkor miért pihentetik hetekig? Mert ők profik és tudják, hogy mennyibe került a ló, amíg idáig eljutott és nagy pénzt akarnak nyerni vele. Nem elégszenek meg a helyezéssel, mert azért nem fizetnek semmit. Minden sportban az első díj ér valamit. A galamboknál éppúgy kell csinálni, mint a lovaknál, én mindig így csináltam. Engem sosem érdekelt a kerületi bajnokság, azt az fogja megnyerni, akinek olyan galambjai vannak, hogy tízből lestoppolják a csapatot és kész. De minden bajnokságnak meg van a szépsége csak éppen ezektől a galambokból nem lehet eladni a fiatalokat, mert ilyen van bárhol. De elismerem a kerületi bajnokokat, mivel az is egy bajnokság és ott sem könnyű elsőnek lenni, sokszor éveken keresztül, különböző távokon! Én inkább törekszem a díj nyerő galambokra, nekem többet ér az a galamb, aki 5 útból nyer egy első díjat a többin meg nem helyezi magát, mint amelyik öt útból hoz öt 20 %-on belüli farok helyezést!, az előbbiből kevés van, maximum annyi amennyi verseny van az évben. Mindenki azt kérdi a verseny után, hogy kinyerte, nem azt hogy kinek van a legjobb csapata, mindenki első akar lenni, aki nem az vagy nem igazi vérbeli galambász vagy hazudik. De ez csak az én saját véleményem, tehát a lényeg
az esély megadása és a szakszerű felkészítés a kellő távra. Megfelelő egészségi állapot, jó genetikai hátterű galambok és ha ez együtt megvan, akkor szinte biztos a siker. Sosem szabad a galambtól lehetetlent elvárni mindig kell tudnunk a galambunk képességének határait.
A másik fontos dolog, hogy ezeket a tréningezési módszereket, amiket én itt leírok, nem szabad olyan idősebb galambokkal csinálni, akik eddig sosem tréningeztek ilyen szinten. Gondoljunk csak bele, egy 45
éves ember, aki eddig csak TV-ben látott élsportot, azt holnaptól valami profi sportolóval azonos módszerekkel tréningeztetnék, lehetetlent akarunk tőle!
Szinte biztos a kudarc és az is biztos hogy a galambok elvesznek előbb-utóbb. Ezt a módszert csak fiatal galambokkal lehet elkezdeni akik most maximum 1-2 évesek, de legjobb a teljesen fiatal 1-2 tollas fióka. Azokból is csak a igazi jó galambok maradnak meg. Nekem évente 200 galambból minimum 50 elveszett a tréningeken, mert nem bírják a kiképzést. A versenyeken általában a
veszteség nulla, minél nehezebb volt a verseny, nekem annál jobb. A galambokat max. 3-4 éves koráig érdemes versenyre fogni. Itt most a rövid és közép távról beszélek. Hosszútávnál elmehet talán 5 évesig. A lovaknál is bármilyen jó az
eredménye, max. átlagosan 5 éves korig versenyeztetik. A focisták is, ha reálisan belátják, hogy általában 30 éves korig tudnak top teljesítményt nyújtani a meccseken, utána maguktól abbahagyják, vagy elmennek alacsonyabb osztályba játszani, persze ezt embere válogatja!
Legközelebb a különféle trükkökről írok, amit a rövidtávú galambok motivációjára szolgálnak. Mindent az alapoktól kell kezdeni és a galambok amik jó genetikai háttérrel rendelkeznek kepések lesznek különleges eredmények elérésére ezekkel a módszerekkel! Szinte biztos hogy 60 százalékkal nagyobb az esélyük. Igaz amin írtam az a költségeken túl rengeteg munkával jár , de a sikernek ára van, nem elég kiállni az udvara és nézni ahogy a házkörül parádéznak a galambok a gyönyörű napsütésben, vagy terített asztal mellett órákig beszélgetni róla!
Valahogyan az a seprű nem sepert rendesen,sőt már nem is működik!Csak a hangulatkeltés miatt kellett foglalkoztatni,érdemben nem történt semmi!Olyan nesze semmi fogd meg jól dolog lett az egészből!Tiszta mai politika!
