Ismeros volt nagyon, de azert rakerestem google-al. :)
Az angol idezetekkel ez a baj, hogy nagy esellyel megtalalja oket a kereso. Amugy a wet pussy+Miamire anelkul tippeltem, mert a Donnie Brascoban is van egy resz, mikor Floridaban bizniszelnek. Mindemellett, ha jol emlekszem a Keresztapa-ban is volt valami hasonlo.
Mindegy, mostantol mindenki, aki joerzesu ember, irja oda hogy sajat magatol tudta-e vagy segedeszkozzel. :)
Magyar nyelvu idezeteknel talan nincs ekkora ok az aggodalomra.
Azt láttam, mert akkor nem dolgoztam hajnali 2-ig.:| Scorsese-től egyébként a kedvencem hangulattól függően a Krisztus utolsó megkísértése és a Nagymenők.
Most, hogy megnéztem egy picit a többi hozzászólást, én tudtam volna ezt is meg a Marsbéli krónikákat is (két kedvenc szerzőm), de basztam visszaolvasni szokás szt.:|
Hm, akkor ez a wet pussy dolog nem a Keresztapa-ban volt veletlenul ?
A retteges foka a kedvenc filmem mindenek felett. AMugy Scorsese filmjei tenyleg mind gyongyszemek, mult penteken volt a Duhongo bika, gondolom azt se lattad. :(
A jó kurva életbe, hétfőn pótolhattam volna egy műveltségbeli hiányosságomat, és megnézhettem volna A rettegés fokát... Amúgy shame on me, mert Scorsese az egyik kedvenc rendezőm, de a munka mindenek előtt...:|
A wet pussy-ban annyit segítenék még, hogy nem a Donnie Brasco, de az is Al Pacinos film, csak kb. egy évtizeddel régebbi, és meglehetősen véres film.:)
Bunkó módon utánakerestem a tv-műsorban, de így sem tudom, csak halovány tippem van a téma alapján: Dogma...
Más:
Kalifornia... Az emberek lazák voltak, felszabadultak. Olyan szavakat használtak, mint: "klassz", "hercig", "pöpec". A lányok gyönyörűek voltak... És mindegyik stewardess volt.
"Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az o lelke reszket?"
"Élők kezeit idézem,
Hogy földbe rakják testem,
Mely mértékbe kényszerült lélektől szabadul,
S idővel pora virággá alakul,
Fellelvén a formát, amely él,
De nem gondol, nem fél, nem remél… "
"Volt egy kristályoszlopos házuk a Mars-bolygón egy halott tenger partján, és minden reggel látni lehetett Mrs. K-t, amint a kristályfalakból kinőtt arany gyümölcsöt eszegeti, vagy amint takarítja a házat, marokkal szórva a mágneses port, amely minden szennyet magával magad és kirepül a forró szél szárnyán."