A novella amit olvastál az atomháborút megélt automata házról, a Marsbéli krónikák egy fejezete (Langy esők jönnek), ezt a könyvet legalább kétszer kiadták, de nem mostanában. Az említett fejezet önálló novellaként is megállja a helyét, így biztos bekerült több novelláskötetbe, de nállunk szerintem csak ebben a könyvben található meg. Egyébként tényleg félelmetes. Annak idején amikor íródott nagyon is valós veszélye volt egy világot elpusztító atomháborúnak. Az írót is biztosan ez ösztönözte arra, hogy ez meghatározó eleme legyen a Marsbéli krónikák regénynek.
Hű ez gyors volt! Legközelebb nehezebb kérdést adok fel, ha van olyan. :)
Igazán remek könyv a Marsbéli krónikák, egy 66-os kiadás van meg, kissé megsárgult de az értéke örök. Már nagyon várom az Öröm masinériáinak kiadását. Meg lehet már kapni?
Mi ez? Nem tudom, fáj a kezem, hátra van kötve, valami savanyú tölti meg az orromat. Hogy kerültem ide, nem tudom, hogy miért azt nem merem elképzelni sem. Valami hideg cső húzódik az állam alatt, doh szag van. Valami végig futott a lábamon, talán egy pók nem tudom. Megpróbálok felkelni, nehezen megy, elfáradok. Pihenek egy kicsit, csak addig amíg kifújom magam. Régen láttam egy filmet, ahol a hősnő a hátrakötözött kezét úgy szabadította ki, hogy kereset valami érdes tárgyat és elvágta vele kötelékeit. Én is így tettem, tapogattam a földön, mig találtam egy szilánkot amivel elkezdtem nyiszatolni a kötelet, nagy nehezen sikerült elvágnom a kötelet. Levettem volna a szemfedőmet is, de rá kellett, hogy jöjjek az nem szemfedő volt. Ott ültem a korom sötétben. Felnevettem, és elsírtam magam, püföltem mindent amit csak értem. Egyszercsak kulccsörgést halottam majd kinyílt az ajtó, elvakított a fény. Mikor már hozzá szokott a szemem a fényhez, óvatosan körbenéztem, sehol senki, aki kiengedett nyilván már nincs itt. Kimentem hát, sehol senki. Üres tátongó folyosók. Egy nagy kapuhoz értem, kinyitottam, nagy nehezen kinyílltak az ajtó szárnyak. Egy üres tér közepén volt az épület, talán egy templom lehetett régen. Kimegyek, sehol senki, csak a bús szél fütyűl. Egyszer csak egy táblára lettem figyelmes.: Üdvözöljük Momentcityben
A tetovált asszony vagy pl. a Villanytelep (meg több más novellája is) egyáltalán nem SF novella, jól érzed ezt Te is. Egyszerűen a köteteibe ilyen és olyan novellákat is beválogatnak, hiszen Bradbury nem csupán SF novellákat írt.
Nagyon szeretem olvasni az írásait, mert igazán elgondolkodtatóak, úgyhogy köszönöm DuDoRnak, hogy értesített minket erről a kötetről!
Persze, ember nélkül elég hamar unalmassá válik egy történet, de azért a sci-fi - már nevében is - megkülönbözteti a science, azaz tudományos alapú megközelítés a többi műfajtól.
Tegnap az "Akik úgy élnek, mint Lázár" c. novelláját olvastam el a könyvből - nem csak ennek kapcsán, de ebben is azt éreztem, hogy semmi köze az SF-hez. Ha valaki olvasta már vagy ismeri "A tetovált asszony" vagy a "Kisdobos Shiloh mellett" című műveit, mondja már el nekem ezek mitől SF novellák? Vagy csak én nem értem őket?
Ne szabadkozz :) ha egy muveszeti termekben nem az ember all a kozeppontban (vagy meg szerencsesebb esetben: a tarsadalom/emberiseg jovoje), akkor annak vajmi csekely az igazi erteke....
(Bradbury mondotta volt: "Ha azt mondjak nekem, nezd, milyen csodalatos az a raketa, azt mondom: 'Nem a raketa, hanem az Ember a csodalatos, aki megepitette!'")
En viszont teljesen egyetertek ezzel (egyebkent Bradbury amolyan mutans az amerikai irok kozott - ha tetszik az ilyenfajta humanus megkozelites, akkor ajanlom a szovjet SF irokat [Jefremov, Bulicsov, stb.]).
Igazad van, lehet rosszul fogalmaztam meg, de szerintem minden történet a benne szereplőktől és az átélhetőségétől lesz ütős. Az persze igaz, hogy az SF sajátja a tudományos-technikai szemléletmód, illetve sokszor egy alternatív jövőkép (ld. Asimov, Lem, stb...), de valahogy nekem jóleső volt Bradbury novelláiban, hogy nem esett szó ultramagos részecskegyorsítástechnikai fotontárokról :-), hanem puszta emberi történetek voltak egy nagy adag fantáziával. Ja, és amit eddig olvastam, egy kivételével mind a Földön, földi körülmények között játszódtak. Az SF-ről sokaknak űrhajózás-fénysebesség-robotok-idegenek jutnak eszébe, pedig nem arról szól. SZVSZ.
Azzal vitatkoznék, hogy az SF-nek az emberi jellemek ábrázolása lenne a minden egyéb fölötti lényege ; erre más műfajok sokkal inkább hivatottak, nem ez teszi az SF-et SF-é, sőt.
Az viszont igaz, hogy Bradbury legtöbb művében az ember áll a középpontban, illetve a történetek által közvetített nagyon erős, és erősen átélhető hangulatok. Az SF környezet nála sok esetben csak egy futtában felskiccelt vázlat, ami akár tetszőlegesen lecserélhető lenne bármilyen más műfaji elemekből felépített háttérre, a történet attól még ugyanolyan hatásos maradna, mert nem a díszletről, hanem a benne játszó szereplőkről szól.
Ez egy kiváló könyv, bevallom eddig nem tudtam túl sokat a szerzőről, de már most (a könyv felénél járok) az egyik legjobbnak tartom a műfajban! Végre egy SF író, aki a lényegre (az emberi jellem) koncentrál és a technikai-tudományos megközelítést csak másodvonalban hozza!
"Hosszas tárgyalások után sikerült szerződést kötnünk Ray Bradbury könyveire. Az ő életművét is hasonlóképpen igyekezzük kezelni, mint Dickét, azaz önálló köteteket adunk ki tőle, amennyire lehetséges megjelenésük sorrendjében. Elsőként a Machineries of Joy lát napvilágot tavasszal, de idővel megjelenik a Marsbéli krónikák és a Fahrenheit 451 is. Évente legalább egy kötet várható tőle."
Ray Bradbury: Az öröm masinériái
Eredeti cím: Machineries of Joy Terjedelem: 245 oldal Kiadó: AGAVE ISBN: 9789637118661 Megjelenés: 2007. április 25. Ár: 2580 forint
Sztem, Bradbury soha nem a technikai részletekkel, hanem magával az emberrel foglalkozott és ez volt benne a szép! A rakéta az rakéta volt, nem volt részletesen leírva a meghajtás, egyebek, viszont az emberről (lélektanáról) nagyon sokat tudott!
ja, igen köszi. kicsit sántít nekem egyébként ez a novella, hiszen, ha valaki hízik, annak nem új bőrfelületei lesznek, hanem ameglévők megnyúlnak. bradbury ezt nem tudta, vagy csak nem foglalkozott vele?:)
A tetováló nagydarab, kövér nõt vesz feleségül, akinek hatalmas testfelületét jó sokáig tartana teletetoválni. Nyolc év múltán elfogy a felület, és az asszony felkeres egy orvost, hogy segítsen rajta. A nõ még hízni akar, így teremtve új testfelületet, de az orvos az eddigi tetoválások eltüntetését javasolja. A nõ hálából megmutatja tetoválásait az orvosnak, aki legnagyobb meglepetésre egy fia foltot nem talál az asszony bõrén. Marsbéli krónikák c. kötetben
tudtok vmit arról, hogy áll a f451 remake-je? nézelődtem a neten, de az utolsó darabont-interjú egy évvel ezelőti. azóta hatalmas csend a film körül.
más: a libri oldalán lehet rendelni bradburytől angol nyelvű könyveket, némelyiket egész borsos áron. ezek közül olvastatok már valamit? from the dust returned, one more from the road, the hallowen tree... van egy best of is - ebben talán novellák lehetnek?
Ray Bradbury: Az öröm masinériái