Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Átlag másfél kg egy katana súlya. Inkább ettől kicsit kevesebb. Egy nagy tömegű kard nem alkalmas a japán stílusú harcmodor gyakorlására, azaz a villámgyors előrántásból optimális esetben az ellenség harcképtelenné tételére. A vércsatorna kétségtelenül könnyít valamelyest a kardon, de inkább békeidőben volt használatos, mivel valóban gyengíti a pengét. Volt alkalmam vércsatornás és vércsatorna nélküli kardokat is kézbe venni. Észrevehető a súlykülönbség. A kardok gyorsaságáról: Amit a filmekben látsz, azok nem acél kardok! Vagy műanyag, vagy spiáter utánzatok, mert nem cél a szereplőgárda halomra gyilkolása. Volt a kezemben spiáter iaito és acél iaito is. Ezeknek a penge vastagsága is legalább 2 mm-el volt kevesebb, mint a katana 6-8 mm-es vastagsága. Most hogy ezeket a sorokat írom, megmértem az én kardomat. Habakinál közel 8 mm mm a vastagsága. A kard avatott kezekben valóban halálosan gyors lehet. Jó pár éve már, itt nálam tartott szemináriumot Lajos Roland sensei. Tameshigiri technikát mutatott be, és gyakoroltatott velünk. Neki egy Paul Champagne által kovácsolt kardja volt. Villámgyorsan kezelte. Volt alkalmam kézbe venni. Az én kardomhoz képest pallosnak éreztem.
Erre a réz-acél ellentétre nem gondoltam, pedig a vaskorszak elején tényleges fölényt adott a bronz kardok ellen.
A háborúban az orosz azért vitt mindent, mert sok távol-keleti katonának földönkívüli szerkezetnek tüntek. A németeket nem is tudom, hogy gyújtögettek-hettek-e, vagy alapból minden zsákmány precíz listára ment. Az amerikaiak meg szintén vittek mindent a porcelánbilitől a remageni híd őrzőjének öngyújtójáig. Így kifoszthattak bazárt is:)
Belegondolva a háborús fosztogatásért felkoncolás járt, a csatatereket őrizték.
Más kérdés, ha már itt vagyok:) Jó 150 éve már nem kaszabolják egymást csatatéren az emberek, hanem kényelmes távolságból lövöldözek egymásra. A napokban kézbevettem egy 1200 gr-os katanát, hát mit mondjak elég nehéznek tünt a filmekben bemutatott supergyors vágásokhoz. De így van a mai ember egy kétélű egyenes karddal is, hogy használhatatlannak tünik, pedig évszázadokig elvoltak vele.
Kb. mi az átlagos súly a katanánál?
És mi volt a tapasztalat pl. súlycsökkentésre is használt vércsatornával. Általános volt, vagy ritkább?
Fake. Még csak nagyobb szakértelem sem kell ennek a megállapításához. Tsubát pölö csak az készít rézból kardra, aki mindenáron le szeretné metéltetni az ujjait harcban. Mivel egy kard acél pengéje ugye a rezet mi tagadás képes elvágni. Kard sem kell hozzá, csak egy lemezvágó olló. A tsuba vasból van, mégpedig kovácsolt vasból. A spiáter tsubák díszkardra valók, azok éppúgy nem védenek mint a réz. Lehet persze vitázni velem, de a karod attól még fake marad. A beírásomat nem vitaindítónak szánom. Szükség esetén évekig tudok hallgatni.
Ez igaz, de ennél kissé bővebb értékelésre gondoltam:) Azt azért ne feledjük, hogy 1990-ben nem takarták el a tengereket a kínai áruszállító hajók. Bár nem néztem utána, de a gyártáskihelyezés sem volt még annyira általános, mint ma, hogy ami nem kínai, az hamisítvány.
A "szamuráj" kardokról pedig általánosan tudok annyit, hogy voltak az évszázadok alatt kardkészítő mesterek, akik szuper pengét készítettek, voltak hozzá élezők, meg díszítők, meg nagyurak, akik viselték. De, amikor 600 000 szamuráj, helyesebben katona állt fegyverben az országban, akkor nem jutott mindegyiknek olyan kard, amelynek az acélját a mester lenyelte és a gyomorsavba edzette félévig. (ez vicc volt) A Nagy Szulejmánnak kicsivel jobb kardja volt, mint egy akindzsinek, ahogyan Török Bálint is hozathatott valami "márkás" spanyol, olasz acélt magának. De abban az időben a fegyverek 90 %-át közönséges falusi, városi kovácsmesterek állították elő, ahogyan az elmúlt századok japán fegyvereinek is nagyrészét.
A második VH-ban pedig tömeghadsereget kellett felszerelni. Biztosan voltak olyan tisztek, akik nemesi származásuk okán a családi örökség karddal vonultak be, de tízezrével gyártották a fém markolatos tiszti és altiszti kardokat is. Mint egzotikumot az amúgy elég pofátlanul fölényes amerikaiak elzsákmányolták a kardokat.
Csak megjegyzem az európai lovagias kultúrában az elfogott tisztek megtarthatták kardjaikat. (ez sem általánosan igaz, de sűrűn előfordult)
Na, de visszatérve 1990-re. Szóval az első csoporttal mentem fiatal tisztként az usákokhoz Washingtonba, mint a terrorelhárító szolgálat bevetési parancsnoka. Akkor kaptam ezt a tantót. Mivel az ottani terrorelhárítókkal voltunk kapcsolatba, így nem hiszem, hogy az akkor még talán nem is létező ebay-ről rendeltek volna gyorsan egy kínai bazárárut.
Nincs okom feltételezni, hogy nem a zsákmányraktárból osztogattak. Attól persze ez még egy "gyenge" minőségű, de harcban is használható eszköz volt. Pont olyan, amilyent valami falusi kovács állított elő és rézzel díszített.
A kínai gagyira nem jellemző a sárgaréz és vörösréz (drága) alkalmazása, sem a kézi vésegetés.
(nem a mai kardgyártó kapacitást kell figyelembe venni, hanem a 28 évvel ezelőtti időszakot)
De ez végülis lényegtelen. Mint említettem ezt a tantót évtizedek óta tartottam magamnál, most egy időre kiesett, ez alatt "megújult", most pedig a hevesi éjszakában az ágyam mellett tartom, nosztalgiából. Bár az acélja nem "gyomorsavban edzett", de elég szívós, éles, használható. A kiegészítők vésetei meg tetszenek, a neten nem találtam hasonlót, pedig a bazáráru lényege a tömeges gyártás.
A fentiektől függetlenül hiszem, hogy a katana valóban a kardok királya, a különleges acélból készültek és a japán kardkezelés legyőzhetetlenné tette őket.
Lázás séf suhintott egy aprót a paradicsom felé egy japán különleges szakácskéssel, majd leemelte a paradicsom tetejét, a többi kés pedig "eldobta" a paradicsomot. Nyilván így viselkedett az igazi, a legendás japán katana is:)
Karácsonyra készülődvén, egy igen közeli és kedves barátomnak szeretnék egy katanát ajándékozni.
Melyik a leginkább használatra alkalmas, idehaza, boltban kapható kard? Nem az a lényeg, hogy autentikus legyen, sokkal fontosabb a használhatóság és a penge tudása.
Leegyszerűsítve: Melyik az a bolti kard, amelyikre rábíznád az életed egy harcban?
Közel harminc éve, rögtön a rendszerváltás után megváltozott a katonai rendőri képzés. Az orosz túrákat amerikai és izraeli váltotta. Így jártam az usákoknál, akiktől egy tantót (is) kaptam ajándékba. Állításuk szerint japán hadiszákmányokból fosztogattak és osztogattak, ami igaz lehet, mert mi mentünk a vasfüggöny mögül elsőként hozzájuk. Sok-sok cuccom volt, de javarészétől megváltam, de a tantó már csak a mérete miatt is maradt. Vidékre költöztem és elkerülendő, hogy a szomszéd tököt daraboljon a tantóval, elajándékoztam. Mivel túléltem egy kórházi tartózkodást, hiányozni kezdett a kis tantó, ami elég ütött-kopott lévén nem igényelt különösebb elbánást, figyelt az ágyam mellett szép csendben (Heves megye), így visszaszereztem.
Sajnos, közben az egyik fegyverrestaurátornál járt, aki úgy felfényezte, mint a Salamon alaktrészét. Újra tekerte a markolatot, valami mú rájabőr barabot szerkesztett a régi szakadt helyére, és eltüntette a patinás bevonatott a réz és bronz alkatrészekről.
Pár fotót felrakok, hátha tudtok valamit mondani róla. (nem eladó:))
Bizony én is ennyiért vettem annak idején Masahirónál, és amikor anyagárral együtt 15 ezerért fontam markolatot, amiben benne volt a rájabőr samekawa ára is, sokallták. Abba is hagytam.
Na annyira azért nem rosszak, én is ilyen kínait vettem, majd pár hónapos munkával eredeti japán kövekkel átcsiszoltam, nem vagyok milliomos hogy eredetit vegyek. A "lélek" így is benne van. Nem mellesleg ez a kard is részt vett a Baggins barátom által szervezett tamegishirin, megfelelő eredménnyel. Minden további, és sérülés nélkül gyönyörűen elvágta a tatamit. Egyértelmű hogy ezen felül nem fogok vele embert aprítani, tehát a jelenlegi célra megfelel. A kard kielégíti azon célját hogy jelenlétével energiával töltse meg a szoba azon részét, ahol helyet foglal.
Amíg meg nem történt a baleset, addig fölösleges okoskodásnak fogja tartani amit Masamune is írt. De ha megtörtént, ez nem számítógépes játék, hogy újrakezdi a játékot, vagy van még négy élete, esetleg valahol feltankol életenergiát, egészséget stb. Ezt nagyon ajánlom a figyelmébe. Én is gyakorlok katanával, élessel. Sajnos volt balesetem saját figyelmetlenségem miatt. Egy hibásan kivitelezett noto (kardeltétel) következtében sikerült kis híján megszabadítanom a bal kezemet a középső ujjától. Mindenesetre elvágtam az inat, ami az ujj azonnali bénulását okozta. Sebészetileg lehetett helyreállítani. Mindössze annyi történt, hogy túlhúztam a kissakit a koiguchin, és elkezdtem visszatolni, a kard borotvaéles hegye meg kb 4 centi hosszan bele a kézfejembe. Senkinek nem kívánom, hogy megtapasztalja azt az érzést. Hónapokba tellett a gyógyulás, és időváltozásra azóta is fáj, pedig több mint 10 éve történt a dolog. Papírhenger helyett meg ajánlom a strandgyékényt beáztatva. Nem olyan hagyományos mit a tatami, de gyakorlásnak megteszi. Lajos Roland sensei sem szégyellt ilyenen demonstrálni, amikor pár éve nálam tartott szemináriumot omote tameshigiriből:
Üdvözlet a tagoknak. Segítséget kérnék tőletek kard vásárlás előtt.Célom a kardal pár papírhenger vágása, esetleg gyakorlat, de jobbára szobadísz lenne.Mivel 35-40 pénz környékén gondolkodok, ár érték arányába tudnátok valami kiinduló eszközt ennyiért? Vagy ebben a kategóriában, esetleg olcsóbban k.b. mindegyik ugyan azt tudja? Alap acélosságra azért igényt tartanék, és élezett pengére is. Remélem valaki olvassa a kérdésem és tud segíteni.
Hát végigtúrtam a műhelyet, de sehol sem találtam, pedig rémlik, hogy valahová eltettem fekete selyem itót, amikor bőrrel fontam át egy kardot, illetve több ilyen is volt.
Nem gyõzném be linkelni hajotagott pengés kitakarásos diffenrenciált edzett katanákat amik nem kìnaik és viszonylag olcsô tömeggyártott vágásra tervezve. Magyarorszàgon van 1 katana kovács tradicionálisan késziti a kardokat. Japánban is elismerték mint kitünõ kata kédzitõ. Youtubon van fennt videô hogy késziti.
végre sikerült, a penge éles, papírt hasítja.
