Mert olyan mondjuk van, hogy emberek kiszeretnek egymásból, én is a második házasságomban élek, mint százezrek itthon. De ez nem változtatott semmit a gyerekeim iránt érzett szeretetemen. Ezért furcsa ez és ezért nem értem.
Ráadásul ha tényleg szeretné megkapni a felügyeleti jogot, kifejezetten törekednie kellene arra, hogy a gyerekek szeressenek vele lenni. Nem értem...
Édesgetés addig ment, amíg együtt laktunk. Illetve a vége felé már csak a nagyobbik fiút édesgette, akkor a lányoknak már feltűnt a viselkedése (alig járt haza, reggel ért oda, mielőtt elindultunk a suliba, tiszta ruháért és akkor már felvállalta a kapcsolatát). Amióta eljöttünk, a lányokat egyáltalán nem édesgeti, fiúkat néha, de inkább a nője. Amúgy is elég érdekes dolgai vannak édesgetés terén is. Vesz cipőt vmelyiknek és nem engedi hazahozni, csak nála használhatja. Tavasszal vette, nyáron nem hordta, kinőtte... Vagy a szülinapi ajándékaikat sem engedi elhozni (ne gondolj túl nagy, értékes dolgokra, lányoknak bizsu, könyv, fiúknak társasjáték) Csak azt hozhatják el, amit a nőtől kapnak, azt viszont kötelező hazahozniuk.
Haza pedig azért nem költözünk, mert megmondta, akkor ő bármikor bejöhet és élni is fog ezzel a jogával, éjjel nappal, mert ő hivatalosan ott lakik. Minden hivatalban, bíróságon ezt hangoztatja, holott az összes szomszéd tanúsította már (írásban vagy szóban a bíróság előtt), hogy ez nem igaz. Az utolsó időben, amikor még együtt laktunk, már olyan cirkuszok voltak, hogy nincs az a pénz, ami megérné (amit ugye az albérleten megspórolhatnék) . Testi sértés miatt is van egy ügy, már bíróságon. Ha pedig kizárom, akkor nem a lakáshasználat ellenértékét kérné állítása szerint, hanem birtokvédelmet a jegyzőtől = cirkusz. A gyerkeknek erre nincs szüksége. Nekem sem amúgy. Akkor szűkösebben, de békében inkább.
Nem utolsósorban bekamerázta a házat, ha odamegyek vmiért (gyerek ruhái, én ruháim egy része téli-nyári cuccokat cserélem, szóval használati tárgyak, amik kellenek, de nincs helyem mindent elhozni és tárolni), akkor általában egy idő után ő is megjelenik. Nem merek és nem éri meg visszaköltözni addig, amíg bmikor bejöhet. Kértem, hogy fizessen ki (fele-fele a ház), válaszra sem méltatott.
Ha nem lakik ott, ti miért nem költöztök vissza? Nem értem, akkor az történt, hogy elkezdett a lányaival is undok lenni, mint veled? Mert a linkelt hsz-ben pont azt írod, hogy magához édesgeti őket. Mennyi idősek egyébként?
A gyerekekkel szembeni viselkedése változott meg. A velem szembeni is, de ez más tészta. A láthatások elejétől fogva nem zökkenőmentesek,számomra érthetetlen dolgokat csinál, mond a gyerekeknek.
A kicsivel azért nincs gond, mert ő még nem érti, amit az apja mond nekik (szó szerint csak a felét érti max, mivel nem magyarul beszél vele és a 2 hetente másfél nap nem elég ehhez) nem emlékszik arra, mi vezetett a különköltözéshez (Pl nemrég beszélgettünk, valami kapcsán szóba került, hogy amikor még apa velünk lakott, és nem akarta elhinni nekem, hogy volt ilyen. Futott a testvéreihez és kiabált nekik, hogy képzeljétek, anya azt mondta, régen apa velünk lakott). Amúgy a kicsi felől még nincs semmilyen kritika nincs, miért is lenne, hiszen neki ez a természetes állapot. Meg őt nem zavarja, ha nincs ebéd, max egy puding, kosz van.Ha nem engedik át a régi barátaihoz, De a két hét között nem mondja, hogy hívjuk fel apát, meg miért nem találkozhatok vele. Neki ez természetes.
Az ex viselkedése pedig hirtelen, drasztikusan változott és mintha kivetítené a velem kapcsolatos dolgokat a lányokra. Nem tudom jobban megfogalmazni. ( Itt megtalálod röviden : http://forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=1376207&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9183987 ) Kiegészítésként: végül én fogtam a gyerekeket és eljöttem (menekültem??) albérletbe, nincs közös megegyezés, házba nem enged vissza, de ő sem lakik ott, elköltözött a szeretőjéhez. Házat csak a láthatások alatt használja, olyan állapotban is van. Nagyok már látják, tudják, hogy nem lakik ott , nincs kaja a házban, hihetetlen kosz és elhanyagoltság van, senki nem takarít másfél éve szinte (gyerekek minden alkalommal több pókcsípéssel jönnek haza 1-1 ott töltött éjszaka után), hagyja tönkremenni a kertet, mennek tönkre a dolgok, kitört ablak egy éve nincs megcsináltatva...és nem értik, nekünk miért kell albérletezni pl. Gyerekjólét engem ellenőriz,velem tartja a kapcsolatot, nálam már volt körny.tanulmány, oda nem mennek, mert hétvégén nem dolgoznak... Bíróság lassú, másfél év alatt egy ideiglenes intézkedés, tartásdíjról és a kapcsolattartásról és ennek is örülhetek.
Mitől alakult ez a helyzet így? A kisebbik példáján is látszik, hogy nem eredendően ez volt a helyzet. Mi változott? Miért nem szeretnek az apjukkal lenni?
Láthatással, kapcsolattartással vannak nálunk problémák. Szeretnék olyanokkal beszélgetni, akik ezen már átmentek és tapasztalatokra lennék kíváncsi.
Nálunk alapvető probléma apuka hozzáállása. Neki joga van elvinni, gyereknek kötelessége elmenni, nem érdekli senki véleménye, ezt minden alkalommal hangoztatja, amikor jön a gyerekekért, én ne szóljak bele, mikor, hova viszi a gyerekeket, sőt, meg sem mondja, tanácsot nem fogad el, meg sem hallgatja amit mondok, gyerekeket 2 láthatás között nem keresi. Az egyik gyerek még kicsi (3 éves), a másiknak komoly eg.ügyi problémája van, amit a különélés után diagnosztizáltak. A másik kettő egyszerűen csak gyerek.... Ha csak a fele igaz, amit a nagyobbak meséltek arról, miért nem akarnak vele menni, már az is sok lenne. Nincs szó fizikai bántalmazásról szerencsére.
Nagyok sokáig nem mentek el, gyámhatóságon több, mint 10 alkalommal feljelentett, volt ig.ügyi pszich is, még nincs eredménye. Várom a végzést, hogy mi lesz. Most rábeszéltem őket, hogy menjenek el. Sírva szálltak be a kocsiba.... Kértem őket, hogy próbáljanak meg az apjukkal beszélni, fogadjanak szót, élvezzék az együtt töltött időt.
Ami biztos, hogy semmi esetre sem fogja őket hazahozni a végzés szerint neki járó idő előtt, hiszen ez az idő neki jár.
Két kérdésem lenne, amit a legfontosabbnak érzek.
- hogyan lehetne normalizálni a gyerekek kapcsolatát az édesapjukkal (az apjukkal nem tudok beszélni, se erről, se semmi másról, no kommunikáció, ezt vallja... ), miként tudnék én ebben segíteni nekik?
-ha nem változik semmi, kötelezzem, beszéljem rá őket arra, hogy mindenképpen menjenek, vagy nem? Eddig volt amikor megtettem, aztán nem tettem, most megint rábeszéltem őket, de nem tudom mi legyen a későbbiekben. Tanácstalan vagyok, hiszen fontos lenne, hogy a gyerekeknek legyen kapcsolata az édesapjukkal. A legkisebb mindig szívesen megy, a nagyokkal azonban sajnos nem ez a helyzet.
Kedves Fórumozók! Tudna nekem ajánlani valaki megbízható, gyermektartási ügyekben jártas ügyvédet Budapesten (vagy Gödöllőn) ? Sajnos az a tapasztalatom, hogy olyanok is bátran véleményt mondanak, akiknek a profiljukban benne van ugyan a családjog, de nagyon kevés gy.tartással kapcsolatos ügyük volt - erre szépen rá is fáztunk. Köszönöm előre is!
Válni szeretnék,eléggé bonyolulttá vált házasságból.Bonyolult a vagyoni helyzetünk a vagyoni "kiindulásunk" s nem utolsósorban van egy házasságon kívül született gyermek is-ami még inkább nehézzé teszi a válást ill. a vagyonmegosztást.
Kérésem hozzátok/mert nem tudok kiigazodni a rengeteg ügyvéd között/: tudnátok ajánlani egy korrekt ügyvédet? Köszönettel várom javaslataitokat
Sziasztok! Bevallom, azért regisztráltam, hogy megkérdezzem mások véleményét.. ..
20 hónapja van egy kapcsolatom, nagyon sok szempontból tökéletes, és sokat jelent számomra. Van azonban valami, amit nem tudok sem tolerálni, sem kezelni. Én három gyerekes elvált anyuka vagyok 40 körül, a párom is. A gyerekeim már nagyok. Egy regényt írhatnák a számomra elképzelhetetlen szituációkról, amikkel a kedvesem kötődik az ex-nejéhez, vagyis inkább a hölgy hozzá. Kicsik a gyerekek – már amennyire egy 6 és egy 11 éves kicsinek mondható. Amit leírok csak egy a sokszáznyi érthetetlen dologból, de már belefáradtam, hogy mindig kiderül, hogy én ‘féltékeny’ vagyok a nőre, mert amit csinálnak, az a gyerekek miatt normális.
A párom a gyerekeit nem kéthetente látja, hanem két hét alatt 5 napot, nagyon ragaszkodik a gyerekeihez, és ennek én nagyon örülök. Az azonban érthetetlen számomra, hogy ő nem megy be az iskolába és oviba értük, hanem ezt a gyerekek anyja teheti csak. Tehát így néz ki a hét:
Csütörtökön elmegy az exe lakására, aki odaadja a gyerekeket rögtön suli és ovi után, de nem hagyja h a párom hozza el a saját gyerekeit. Elvileg azért, mert neki az ovis gyereke ruháit minden reggel és este csekkolnia kell, hogy nehogy elkeveredjen… Ezt a hülye dumátJ . (Az iskolára nincs reklámszöveg.) Szóval pénteken reggel elviszi a kicsiket a párom oviba-suliba, de oda anya viheti be őket csak, így találkoznak. Délután anya elhozza őket, apa megy értük anya lakására.
Ti mit gondoltok, tényleg akiknek korábbról van közös gyereke, azok kell, hogy állandóan találkozzanak?
Igen sajnos, valóban ez megy most is. Pont a közepén vagyok. Szerencsére a nej (hmmm, exnej) megbízható pénzügyileg, így valszeg maradok adóstárs, mint hogy 5 évig fizessek még a semmiért, ha egyáltalán elkelne a lakás....biztosan áron alul. 2006-ban az ingatlanárak az egekben voltak még....most viszont nem....csak minusz maradna.
egyébiránt ennek épp az a lényege, ha valaki már lesz tulajdonos és nem fizeti a részletet a volt házastárssal történt megállapodás alapján, akkor ugyebár mi a fenének akarna szerencsétlen a banki kötelemben adóstársként maradni? ugyanis, ha az új tulaj ( legyen az gyerek volt házastásr stb ) nem fizetne a bank felé, akármi okból is, akkor ugyebár az esetlegesen már nem tulajdonos, de még mindig kötelembe maradt adóstárstól vígan végrehajthatja a bank az összeget, jövedelemből, meg amilye épp van. sajnos ezért nagyon nehéz manaspág elválni, mert ezeket az összegubancolódott és lehetőleg évtizedekre bebetonozott hiteleket a legnehezebb a felek közt osztani - és ha még ők maguk meg is osztják, hogy ahhoz a kivülálló bank és egyéb nyalánkságok ( Kincstár esetleg és egyebek ) hozzájáruljanak.....eladni sem könnyű, hiszen sokszor a hitel jóval magasabb, mint a forgalmi érték.. stb. stb. stb. a mai bontópereknek ez a legnagyobb rákfenéje. régen a szekrénysorokat osztottuk, ma meg a hitelkártyákat és a hiteleket. - tisztelet a kivételnek
lehet. azért ez mondjuk szemétség. szeretném ha a gyereknek maradna valami erre megy a szar pitizés a bank felé, meg az alkudozás....pedig a bank is jobban jár, mintha azonnal értékesítve lenne az ingatlan.
1 gyerkere csak jobb megoldás híján írattuk volna; de a későbbi kedvezmények miatt ez a gyerekre-íratás dolog ugrott, kiszúrni nem akarok velük, és az apjuk sem. Jól hangzik a 4% illeték (jobban, mint a 9..), meg azt is elfelejtettem, h nem az egész lakás árát kell számítani, hisz a fele az enyém... (pirul) Szóval valószínűleg csak a bankon múlik, alkalmasnak találnak-e... Azt nem hiszem, h más adóst be tudnék vonni, nem is akarok senkit lekötni (bár talán lenne vállalkozó rá a családban, de ezt is max. végszükség esetén kérném bárkitől). Ex érdeklődött ma a bankban, még holnap folytatja, azt ígérte. Persze én is utánanézek, de ehhez el kéne szabadulni a munkahelyről.
Igen, ott csaka bank engedélye kell, valszeg bevonnák a kölköt a banki kötelembe ( milyen jó lesz neki... ) meg majd a többinek amikor felnő és csak és az egyik tesóé a ház fele...! azért gondolkodjatok előre is!
1. A probléma nemcsak az illeték, hanem az, hogy alapvetően a Banknak hozzá kell járulni ehhez az ügylethez. Amit ritkán tesz meg, mert ha a te nevedre kerül, akkor nyilván az ex a banki kötelemből ki akarna kerülni- akkor viszont a helyére kell valakit tenni. ( Ha van ilyen akkor okés, de ezt először a banknál tudakoljátok meg, hogy mi a feltétele a banki szerződés módosításnak )
2. HA a hitelt te vállalod át, akkor az máris nem ajándékozás, hanem kvázi megveszed az ex férjedtől- aki ugye egy fizetési kötelezettségtől szabadul ( illeték ilyenkor 4 % )
3. Gyerekek nevére hiteles ingatlan tuti nem kerülhet ( sem a bank nem járul hozzá, sem a gyámhivatal )
Az illetékkel kapcsolatban nem tudok segíteni, de az biztos, hogy onnantól kezdve tulajdonosként nem járna nekik a legtöbb kedvezmény vagy támogatás. Anyámék meg akarták spórolni az örökösödésit, ezért mamám házát a nevemre íratták a haszonélvezetükkel terhelten. Ezek után mi se kamattámogatott hitelt, se szocpolt nem kaptunk, csak a szemrehányást, mert ők mindent nekünk adtak(? - hát ezt azért én másképp látom). Mostanában az unokaöcsém is ebben a cipőben topog, nagynénémék szintén az ő nevére vásárolták a házukat, ma már szidja őket, mint a bokrot.
Ezzel gyakorlatilag megkötitek a gyerekek kezét, és ha beüt a krach (oké, hogy most nem akarsz költözni, de 6 évre előre nem minden betonbiztos), ráadásul el se tudjátok adni, mert a gyámhatóság nem engedi.
Sziasztok! Nem találtam a témára előzményt, úgyhogy kérdezek.
A helyzet: elváltunk x éve, a hitelre vett lakás közös tulajdonban maradt, a részletet felezve fizetjük.
Ex szeretne ettől a hiteltől megszabadulni, és a gyerekeknek (vagy nekem) ajándékozná a fél tulajdonrészt, persze a költségeket nekem kéne állni.
Amivel persze (?) jól járnék, de kérdés, h pontosan mennyi is az annyi...
Nézelődtem a neten, ha jól értem, akkor 9% illetéket kéne fizetni, ha nekem ajándékozná- ami a mi lakásunkat tekintve 1-1.5millió közti összeg lenne, hát ezt max. újabb hitelből tudnám csak kifizetni.. :/ (Már ha egyáltalán hitelképesnek bizonyulnék; de mivel egyedül nevelem a 4 gyereket, nem hiszem, h a lakáshitel mellett még adnának másikat is..)
Maradna a gyerekek nevére íratás - vagy csak közülük valamelyikére; akár a legnagyobbra, aki már nagykorú... Több helyről hallottam, talán itt is, hogy a gyerekekre nem célszerű íratni a lakástulajdont, mert ez eladás esetén gondokat okozhat. (Bár nem tartom valószínűnek, hogy egyhamar elköltöznénk innen, és a legkisebbek 12 évesek lesznek már januárban, szóval 6+ év, és ők is nagykorúak.)
Szóval a véleményeteket kérném, mi lenne ebben a helyzetben célszerű, illetve ha tudtok konkrétumokat egy ilyen változtatás módjáról, költségeiről, annak is nagyon örülnék.
Egy ismerősőm kért segítséget egy másik fórumon, de nem kapott választ. Hátha itt tud valaki ebben segíteni, tanácsot adni vagy csak elirányítani valahova. Bemásolom:
"Véleményt szeretnék kérni a következő helyzet megoldására. 2 kisiskolás gyerekem van, nyári szünet elején elköltöztem velük az apjuktól -miután többször bántalmazott, majd az utolsó alkalommal 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott, eljárás folyamatban súlyos testi sértés miatt- albérletbe mentünk. Beadtam a válópert (május elején)és ezzel egy időben kértem ideiglenes intézkedést a gyerekek és a lakáshasználat ügyében. Nem történt semmi, nem volt tárgyalás emiatt külön. A mai napon volt az első tárgyalás, ahol a bíró nem hozott ideiglenes intézkedést. Vagyis továbbra is közös a felügyelet, nincs szabályozva se a láthatás, se a tartásdíj, se a lakáshasználat. Azt mondta a következő tárgyalás legkorábban 3 hónap múlva várható, de inkább később, mert nagyon leterheltek.
Sajnos nem lesz közös megegyezéses válás, ez biztos.
Nekem most már igen komoly anyagi gondot okoz az albérlet fenntartása és a megélhetés, de a házba visszamenni nem merek, holott 50-50% a tulajdonrészünk.
Az a kérdésem, hogy ilyenkor országon belül elköltözhetünk-e a férj hozzájárulása nélkül? Ez iskolaváltást is jelentene a gyerekeknek és a láthatás is nehezebb lenne, mivel sok km-rel mennénk arrébb. Ott lakik a családom, akik anyagilag nem nagyon tudnak támogatni, de náluk tudnánk lakni és a gyerekekkel kapcsolatos dolgokban is kapnék tőlük segítséget.
A gyerekeket kb 2 havonta keresi az eddigi tapasztalat szerint, de megfenyegetett, hogy amíg közös a felügyelet, azt csinál, amit akar és ha olyat lépek, ami neki nem tetszik/ellene van, élni is fog ezzel.
Gyerektartást hol küld, hol nem, nem tudom, min múlik, és azt sem értem, az összeget mi alapján számolja ki.
Még azt szeretném megkérdezni, milyen hatással lehet a gyerekelhelyezésre egy ilyen lépés, mivel a gyerekek kizárólagos felügyeletét a tárgyaláson ő is kérte.
Segítséget szeretnék kérni szakdolgozatom elkészítéséhez a linken található kérdőív kitöltésével. Reményeim szerint a kutatásom hozzájárul a válások megelőzéséhez, a problémák kezeléséhez!
Nagyon szépen köszönöm hogy időt szántál rám! Sok információt adtál. Az ember addig nem szembesül ilyen problémákkal amíg a saját bőrén nem érzi. Ezért jó ez a fórum, hogy a kevésbé tájékozott emberek is megtalálják a irányt (ez esetben a jog útvesztőjében).
