Persze mindent meg és túl lehet magyarázni, ez tény. De sem Farkas, sem a többiek nem a váteszi dicsőségre hajaztunk rá, inkább érteni kívánjuk az eseményeket - teszem hozzá kissé nagyképűen.
De Edmund kiesése azt bizonyítja, hogy adott esetben nem az énekesi képességek miatt esik ki valaki. Ha nem amiatt, akkor miért? Közönség szimpátiája-antipátiája nyomán. Ennek okait érdekes boncolgatni. Nem mondom, hogy az igazság ideát van, de izgalmas szvsz.
Edmund azzal fogott mellé, amit a zsüri kifinomult és nem tömegek szintjén mozgó ízlése pont értékelt benne: túl happy és erőteljes volt.
Tény, hogy ez illik Edmundhoz, de a mátépéteri szegény, csúnya, beteg szerelmetes zongorista (romantiklus klisé - lásd Chopin és a nők) szívhez szóló dalai nem az ő világa, úgymond. Ilyenkor a néző sziszeg, hogy nem illik hozzá, meg ilyenek. Ugyanilyen melléfogás lett volna, ha Ibolya mondjuk az iskolatáskát vagy Evelyn dalát énekelte volna.
Sok vád érheti Edmundot, hogy bikabőgés meg ilyenek (párhuzamos topicban vannak ilyen szellemes megjegyzések :)), de hogy hangja nincs, az valótlan.
Viszont az eredményhirdetés utáni szomorúság az arcán nem tudom, hány emberben (sokakban)ébresztette fel a részvétet. Ha erre gyúrt volna rá, több esélye lett volna.
Továbbra sincs fogalmam a dalkiválasztás igazi menetéről - mennyire behatárolt a versenyzők szabadsága?
Az jutott még eszembe, hogy külső adottságai alapján Edmund, ha tanulmányozhatta volna a Gyűrűk urát, mint a férfi-archetípusok gyűjtőmedencéjét, esetleg választhatta volna Boromir figuráját: azért dobom be ezt a témát is, mert a LOR sikerében ennek nagyon nagy szerepe lehetett: a különböző korú férfi archetipusok a gyermeki ártatlanságtól (hobbitok) a fojtott szexualitású kamaszokon (tündék) át a sokat megélt fiatalemberen (Aragon) keresztül a bölcs öregemberig (Gandalf). Korunkra jellemző, hogy a középkorú férfi figurája, (Gimli) a legkomikusabb.
Edmundból, mint mondtam, hiányzik a végzet: az őserő egy idő után - tragikus felhang nélkül - valóban csak bömbölésnek tűnik. Tom Jones figurájában ezt az elsodró végzetet a szexualitás hordozza. Edmund ezt igazából fel is vállalta, meg nem is. Pontosabban játék szintjén vállalta fel - ezt pedig nem minden nő vállalhatja fel: ha már szexről van szó, legyen komoly, nem?
Megnéztem, viszont korábban írtál ilyet is: "valahogy biztos voltam benne, hogy most valamelyik fiú fog kiesni, de azt hittem, vagy Edmond, vagy Gáspár László." Aztán mindkettő maradt. Ezért mondom, hogy olyan időjárásjelentésszerű a dolog. Persze attól még lehet mögötte sok-sok tudomány. Van, hogy Szilárd sem találja el, esni fog-e a hó.
Tátott szájjal olvastalak benneteket. Nekem is van némi pszicho-alapműveltségem, de azt nem gondoltam, hogy ráhúzzam egy megás tagra, mert más az info-, és céltartalma a műsornak, szereplőknek. Viszont igencsak elgondolkodtatott amit írtatok. Vajon tényleg tervezettek ezek az alaptípusok? Ha igen, akkor nagyon profi pszí segíti a műsorkészítőket.
Hajrá! Felvettem a kedvencek közé.
Lehet, hogy az igazi férfiak nem jelentkeztek a Megasztárra. Nem énekesként akarnak villogni, hanem más pályákon futnák ki magukat. Sem a selejtezőkön (már amennyit lejátszottak róluk), sem az elődöntőkben nem emlékszem erőteljesebb figurákra.
Rokonlélek! Az első, aki Ibolyát látva eszembe jutott szombaton, az Edith Piaf volt!!!
Nézd meg Ibolya blogját, egész kis segítő csapat gyűlt össze, akik nótákat keresnek neki. Még régebben én is beszálltam Janis Joplin "piece of my heart"-jával, örömmel látom, hogy mások is ebben gondolkodnak.
Más. Véletlen szerintetek, hogy ebben a játékban a fiúk valahogy erőtlenebbek? Ha már archetípusok: nincs se igazi vagány rosszfiú, se Bob Dylan-féle vándor, se Sting-szerű bölcs ember...
Ibolyáról nekem az Oh, darling előadása után Edith Piaf jutott az eszembe (ő a könnyűvérű nőt és a fájdalmas szerelmeket testesítette meg). Ő is nagyon mélyről jött és neki is különleges hangja volt. Őt olyanok fedezték fel, akik megtalálták a neki való műfajt és témát, és megírták azokat a dalokat, amiket senki sem tud azóta sem úgy előadni és fél évszázad elteltével is hatnak. Vajon Ibolya mellé olyanok állnak, akik így megtalálják a csak neki való dalokat?
Ja, írtam vóna már többször, de a csúnya index fórum nem engedte be a hozzászólásomat. Viszonet elkezdtem újraolvasni a jungi archetípusokat. Már ezért megérte!
Hú, de kegyetlen vagy, farkas! Ám tény, hogy SVerában én is érzek némi kettősséget, de én ezt a "nem foghat a macska egyszerre kint, s bent egeret" József Attila-i dilemmájának a számlájára írom. Na meg, ha a jungi archetípusokban gondolkodunk, a szorongó európai polgár nem bírja a női természet teljességét elviselni, innen a nő dualisztikus kettészakítása az anya/jókislány illetve démon/kísértő pólusokra. Aki pedig nőként bármelyik szerepet elfogadja, az a fenti bajba (csapdába!) kerül! (szorongó rajongói azonban aligha engedik ebből kiszabadulni). A múltkor azt írtam, hogy Ibolya nem illik bele a hasadt nőkép másik pólusába: a vele kapcsolatban gyakran emlegetett "őserő" érzése nyilván abból ered, hogy minden esetlenségével együtt nagyon "egyben van", akik szeretik, nyilván ezért teszik (mostmár magamat is ide számítom).
Hát ha nem jöttök, akkor nem jöttök. Jól elbeszélgetek én itt magamban. Milyen is lehetne egy Vén farkas, ha nem magányos?
Megvilágosodásom támadt: mivel olvastam Eric Berne műveit (Emberi játszmák, Sorskönyv, Szex a szerelemben), ma reggel eszembe jutott, mi a Zsuzsanna és a vének történet valódi belső dinamikája. Dehogy akarata ellenére lesték meg Zsuzsannát! Egy nagyon kemény megerőszakolósdi játszmát játszik. A végén pedig a feddhetetlenség büszke tudatával vigyorog a kukkolók kivégzésén. A játszam alapja a gyűlölet és a bűntudat kivetítése. Zsuzsanna kislányként valószínűleg egy nagyon prűd közegben nőhetett fel, ahol minden szexuális jellegűnek mondható vágy teljesen el volt fojtva.
Ugyanezt láthatjuk Schmidt Vera legújabb produkcióiban: csinos nő vagyok, csorgassátok csak a nyálatokat és dögöljetek bele, de ugysem kaptok meg, mert én tiszta vagyok. Még megérjük, hogy egy szál bugyiban jön be énekelni, de megtudjuk, hogy nagyon ellenkezett, azonban a kegyetlen stylist rákényszerítette, hogy így énekeljen.
Igazad van, ennyi idő után tényleg látszik, hogy erőtlenek a fiúk.
Akkor most szombaton Edmond következik? Végülis kissé egysíkú a stílusa (jó és nagy hangja van, de mindent úgy énekel, mintha Tom Jonest énekelne), és hozzá a késdobáláson kívül más konnotáció nem köthető. (Legfeljebb Görög Zita halvány kísérletei... Lehet, hogy szólni kellene a fiúnak, hogy csókolja már meg ott a színpadon, de jó hosszan és akkor ő kapná a legtöbb szavazatot.) Gáspár Lacihoz meg köthető, hogy nehéz sorsú cigánygyerek és a rokonság egy már befutott hírességgel.
Persze, Zsuzsannát akarata ellenére lesték meg, de azt nem várhatjuk, hogy egy archetípus elénk állítása esetén az egész mítosz belső dinamikáját lekoppintják.
Csinos, szexis, de mégis tiszta nő felmutatása volt pl. Britney Spears azzal a dumával, hogy ő még szűz. Amit abban az esetben senki sem hitt el.
Vera azt nyilatkozta, hogy barátjával nem élnek nemi életet, amit az ő esetükben (most még) képes vagyok el is hinni. (Lehet, hogy olyan barátja van, akivel nem is érdemes, hehe [most gonosz voltam]). Vera "tisztaságának" többi eleméről másodlagos forrásokból értesülhettünk: Schmidt Barbara nyilatkozta, hogy kérte, ne beszéljenek csúnyán, és a tudósítók írták, hogy leszedette a perverz bugyit a falról, amit Evelyne kapott. Ezekben az esetekben nehéz eldönteni, hogy Vera manipulál a közlésekkel, vagy a róla tudósító média azzal, amit kiemel.
Ellentét valóban van a két leányzó között. Ibolya most a szenvedő nő sokat megélt fájdalmaira gyúrt rá, amelyben ott van a gyermeki szemrehányás: felnőttkorából nézett vissza gyermekkorára és élte át intenzíven érzelmeit, mintegy a jelenből a múltba utazott vissza, ezzel mintegy megfogalmazta, tárgyiasította érzelmeit és így tette átélhetővé a néző számára is. Ugyanakkor drámaiságát a dalnak természetesen az adja, hogy egy felnőtt nő a fájdalom miatt újra éli gyermeki énjét: a szánalom is katalizátora nézői érzeményeinknek. (Ebben a szánalomban és a nézői együttérzésben persze a média is segített erősen.)
Vera komplexebben, a jelen és múlt között szövevényesebb utat járt be, egy gyermekibb énbe helyezte magát és onnan kacsintott ki felnőtt női mivoltára, holmi lolitás felhanggal. A többszörös szerep (nő vagyok - kislány vagyok - dögös nő vagyok) miatt azonban érzelmeink kevésbé intenzívebbek, de összetettebbek lettek őt látván.
Leegyszerűsítve tehát Ibolya a fájdalomról énekelt, Vera pedig a felnőttes játékról: a kacérságról. Így viszont arwen2 megállapítása annyiban igaz, hogy Vera a tudatos nő, nősténysége kifinomult játékával, Ibolya pedig az érző, intenzív nőstény a maga fájdalmával, vagy éppen nyersességével, erotikájával.
A fiúk nem megasztárok igazából. Leslienek a macho, dögös, szexi pasi figurája nem áll jól. Nem az. Az ő férfiassága kreativitásában nyilvánul meg, a többi póz csak, és ezért esett ki a közönség kegyei közül. Leslie-ért nem nők rajonganak, hanem hímek, akik valahol irigylik az ő teremtő erejét, és irigységüket rajongásban kompenzálják.
Megasztár lehetett volna a pécsi srác, akinek lett volna esélye eljátszani a nemtelen, illetve kétnemű, romlott, gonosz, de mégis vonzó fickót, de szerepével ellentétben oly zenét választott (KISS), amely a romlottságtól elég messze áll, inkább bohóckodás. Billy Idol zenéjével nagyobb sikert aratott. Ha Alice Coopert választott volna, szerintem aratott volna.
Mujuhid is Leslie-féle fickó. Neki még esélye lett volna a csúnya, de érző szívű, szegény szerelmetes zongorista figurájára.
Edmund pedig azért nem lesz megasztár szvsz, mert hiányzik belőle a felkavaró erő, a végzet illata, a sorssal dacoló hérosz nagysága. Pedig külső adottságai meg is vannak erre: nagydarab, nagy hang, erős, ügyes, kést dobál. Bár vonzó (lehet, lásd műsorvezető hölgyike), de valami gyermeki puhaság ott lebeg körülötte, mosoly mindig ott ül arcán.
Gáspár Laci pedig hiába jó énekes, de gyermeki fájdalma, meg nem értettsége, duzzogásai, félszegsége nem teszi vonzóvá. Az ő szerepe: a maci fiú: igazából soha sem hős-típus, hanem karakterszínészi feladat. Ráadásul család-centrikussága, kötődése miatt sosem lesz elérendő préda a nőstébnyek szemében.
Hát igen, Zsuzsannát viszont akarata ellenére lesték meg... Kereszténység és (spontán) erotika különben persze, hogy összefér, csak az erotika célzott használata nem.
A szombatról: most először annyira elvarázsolt Ibolya, hogy eszembe se jutott bárkivel összehasonlítani, valahogy súlytalan lett volna. Most már tudom, hogy az eredeti "archetipizálásomat" is eltévesztettem vele kapcsolatban. Dehogy kísértő démon ő. Ahogy - a különben gyakran tévedő, de néha intuitív - Soma mondá: "minden hangod igaz". Mégis valahogy ő meg S Vera vannak (ellentét)párban ezen a versenyen. Csak még nem találtam ki, hogyan. Majd jelentkezem, ha van ötletem!
Szombaton láthattuk, hogy győzött az ambíció Vera esetében. Eltünt az aszexualitás, már nem látszott túlzásnak a sminkje, a szombati adás célcsoportjának tökéletesen megfelelő dalt választott (valaki írta blogban, hogy most a 12-14 évesek a célcsoport. Megpróbáltam ezt ellenőrizni a környezetemben található gyerekeket kérdezgetvén. Egy csomó mindent tudtak Didóról és lelkesek voltak.)
De nem mondanám, hogy ez a kereszténységtől való eltávolodást jelentene. A zsidó-keresztény hagyományban is van szép, erotikus, vonzó, ám mégis tiszta nő például a Zsuzsanna és a vének történetében (Dániel könyvében).
Na, megjöttem, sziasztok!
Mielőtt vén farkas férfi-archetípusaiba belemennénk, kérdezek: az általunk felvetettek fényében hogyan látjátok a szombat eseményeit? Nyugi, én is fel fogom fedni a kártyáimat!
Na, azért idemásoltam a blogból az utolsó lényeges hozzászólásomat is.
A férfi archetípusokról tényleg szerettem volna értekezni. Hozzászólásaitok alapján valahogy biztos voltam benne, hogy most valamelyik fiú fog kiesni, de azt hittem, vagy Edmond, vagy Gáspár László. Ők ketten számomra olyan vezérhím szerepet töltenek be, míg Leslie egy másfajta férfipózt jelenített meg. De hát Lesliet szavazták és maradt a "két dudás egy csárdában".
Arwen2, Csab,
látom, a szaktudományos reflexió megfekszi a "kis család" gyomrát. Én viszont továbbra is kíváncsi lennék a véleményetekre jónéhány kérdésben. Úgy tűnik, tinektek valami ilyesmi a szakmátok, esztéta, pszichológus, szociológus vagy kommunikátor, hehe. Én meg afféle amatőrként, aki néhány könyvet elolvasott és vannak meglátásai, szeretném ellenőrizni ezek helyességét.
Javasoljatok egy másik helyszínt, ahol tovább beszélgethetnénk! Akkor már nemcsak Veráról ()mert a domináns hím szerepét is kitárgyalhatnánk pl.), hanem már műsorokról, eseményekről is.
Indul a topic, annak örömére, hogy a MEGASZTÁR műsor kapcsán SVera blogjában érdekes eszmecserét folytattunk ARWEN2-vel, Vén farkassal és másokkal.
Arwen2 azt jósolta, ti. hogy szerinte SVera és Ibolya döntő lesz, lévén a szűzi nő és az érzéki nő archetípusa testesül meg tisztán a két előadóban.
Hosszas eszmecserébe kezdtünk ennek kapcsán, amíg ki nem néztek onnan minket - lévén, hogy mindennek nem a rajongói oldalakon van a helye. Talán joggal. Létezik egy MEGASZTÁR topic, de ott már az egy mondatos bejegyzések szintjén zajlanak a dolgok, indulattal, sértődésekkel.
Azt próbáltuk elemezgetni, hogy minden médiaszereplő valahol ily archetípushoz közel kell, hogy álljon.
Részletek:
Heki: Verának azt mondtam, hogy azzal az állításával nem teljesen érthetek egyet, idézek:
"azon gondolkoztam,miért is tartotok még ki?!Igyekeztem úgy kiállni,hogy az énekem erőt adhasson azoknak,akik szurkoltak és megszerettek" stb.
Szóval arra céloztam, hogy nem a tisztaság, az őszinteség, a szeretet stb. motiválják a rajongói lelkület megnyilvánulását. És azt kérdeztem Verától, hogy tudja-e, hogy amennyiben nem lenne szép, bájos (ergo erotikus) jelenség, akkor nem figyelnének rá ennyien.
Mert minden színpadi produkció valahol (VALAHOL) riszálás, magakelletés, exhibicionizmus, ergo prostitúció. Lelki értelemben persze. (Ezt nem írtam, és erre válaszolt valaki, hogy a Vera nem prostituált, hanem én, erre én is beszóltam finoman. És ezek után még törölték megjegyzéseim egy részét.)
Még egyszer mondom nem bántásból, hanem kíváncsi vagyok Vera véleményére, hogy hogyan látja ezt? Nem bántom, csak kérdezem.
Még azt is írtam, hogy becsülöm a kitartását, keménységét, annak ellenére, hogy nem az én stílusom az ő zenéje stb.
Név: arwen2
Üzenet: Amit a fórumban egyszer már leírtam, némiképp kapcsolódik csab dilemmájához: szerintem Ibolya - SVera döntő lesz, mert ők azok, akik - talán szándéktalanul, de ebben sajnos nem vagyok biztos - egyrészt kétféle nőtípust (a dualisztikus nőkép két archetípusát, az aszexuális madonnát és a kísértő Évát), másrészt hazánk szomorú kulturális/politikai megosztottságát szimbolizálják. Bár ne lenne igazam. Az index fórumán valaki ezt az ellentétet szándékosan (illetékesek által) generáltnak tartja. Még ez is benne van a pakliban, de éppen ezért nem lenne szabad maguknak a versenyzőknek ebbe belemenni. Én erre Verában érzékelek, sajnos, némi hajlandóságot. Kár.
heki:
arwen2,
az index fórumán az én voltam, aki ezt a gondolatot felvetette a generált ellentétpárról. Ezt az aszexuális madonna kifejezés nem érzem pontosnak, lévén ha megnézed a Madonna és szentábrázolatokat (Szt.Ágnes, mint kedvelt akt) nem mentesek a szexustól, de értem mire gondolsz. Gondolunk. Ja.
Név: arwen2
Üzenet: Kedves csab,
szóval más is érzi ezt. Most akkor sírjak vagy nevessek?
Név: csab
Üzenet: Kedves arwen2,
Melyik nagyobb? Örömöd, hogy lehet, hogy igazad van, vagy a szomorúságod, hogy hátha igaz...
Ha Vera belemegy ebbe a játékba, akkor gáz. Ibolya belemehet, úgy érzem, ismeretlenül is azt mondom róla, hogy lehet, hogy hajlana erre, a hirigre.
Veráról fogalmam sincs. Látszólag nem befolyásolható, kemény (erre mutat padlóról való felállása), de pl. a zsüri tanácsait többször megfogadta (hátrányára), szóval befolyásolható. Persze ki nem az? Pl. az Ibolya blogban mindenki nagyokosan az alázat szót emlegeti feddőleg, noha ez P. Barna úr agyszüleménye, lévén, senki nem mondja meg, hogy mi is az igazából. (Nem is nagyon lehet.)
Név: arwen2
Üzenet: Kedves csab,
Én éppen fordítva gondolaom: szerintem Ibolya könnyebben manipulálható, Vera viszont hajlamosabb, hogy maga is manipuláljon. Egyrészt tényleg nagyon kemény és tudatos, másrészt (bejátszásokban, nyilatkozatokban) szerintem szándékosan használt olyan motívumokat, hívószavakat (és akkor a metakommunikációról még nem is beszéltem!), amelyek bizonyos emberekben azonnal elindítanak érzelmi reakciókat, amelyek meg is jelennek olyan hozzászólásokban, amelyek Verát (kontrasztban a többiekkel), mint a tisztaság, jóság ("te különb vagy"), erölcsi fölény megtestesírőjeként ünneplik. És akkor ez már rég nem az éneklésről szól. Ezaz, amit sajnálok, jobban, mint ahogy annak örülnék, ha esetleg igazam lenne.
heki csab
Üzenet: Kedves Arwen2,
akkor lenne "ijesztő", amit mondasz, ha Vera tudatosan csinálná - mert akkor ő a nagy manipulátorok közé való. De ha belegondolsz egy megasztár manipulátor kell, hogy legyen. Ebben az értelemben akkor ő megasztár jelölt.
Másrészt ha nem tudatosan használja, akkor annak is van negatív aspektusa, ugye, de ezt nem fejtem ki, szvsz tudod, mire gondolok, pozitív oldala pedig az, hogy akkor az a természetességhez, (tanult viselkedési formákhoz) nagyon közel áll. Momentán, hogy jobb idő híján itt beszélgetünk róla/róluk, az se semmi.
Bevallom őszintén, nem nagyon szokom néznyi a körítő felhozatalt, csak a versenyt magát, így nem tudom, ki, milyen komm. stratégiával él, de kíváncsivá tettél. Majd figyelek jobban.
Név: arwen2
Kedves csab,
Csak intuíció: úgy érzem, legalább félig-meddig tudatosságról van szó, és ilyen értelemben igen: Vera megasztár-jelölt. Egy másik lehetséges olvasat: erőteljes ambíciója és a kereszténysége ütközik, és ez okozza az általam érzékelt ambivalenciát. Talán ennek a (nem tudatos) kettősségnek a megérzése lehetett az egyik oka a zsüri vele szembeni ellenérzéseinek is, amelyek rögvest feloldódtak, mihelyt a múltkor az ambíció felvállalása felé "lendült". Épp ezért én a te eredeti (kimoderált) kérdésedet nagyon is helyénvalónak gondolom. Na mindegy, better luck next time.
Név: Vén farkas
Üzenet: arwen2, csab:
filozofikus magaslatokba emeltétek a társalgást. Igazatok lehet a két női archetípussal, de akkor a csak tréfa kedvéért tegyük fel, hogy lehet egy harmadik női archetípus is: a gondoskodó, tápláló anya. Vajon Tóth Veronika megfelelne-e ennek?
Én nem nézném ki a műsor szerkesztőiből, hogy szándékosan keltik ezt a fajta ellentétet. Nem tartom valószínűnek, hogy ilyen műveltek legyenek. Ha tanultak is ilyesmit az egyetemen, egy órán belül elfelejthették. A többi keredkedelmi tv-s műsorból legalábbis ez látszik.
Név: csab
Üzenet: Vén Farkas!
Azt hiszed vicceset írtál, pedig közel jársz az igazsághoz.
A műsor készítőit pedig nem kell leszólni: ezen (sztár=archetipus) az elven működik az összes valóságshow-ba a szereplőválogatás. Ezt elemezte lelkes hangon Hankiss, több helyen. Ami most megy, az inkább valóságshow, ugye, semmint tisztán zenei produkció, ebben talán mindenki egyet ért.
Név: Vén farkas
Üzenet: csab,
most hogy olvasom a beszélgetéseteket, rájöttem, hogy tényleg nem szabad lebecsülni a kereskedelmi tv-k szerkesztőit. A milliós, kétmilliós nézőszámok azt mutatják, hogy tudják dolgukat. Akkor is, ha ők maguk rendelkeznek ezzel a tudással, akkor is, ha esetleg külföldi tankönyvekből dolgoznak. Én meg csak itten fanyalgok valamiféle esztétikai magaslatról, de hát én nem jelentek reklámpiaci célcsoportot. Vagy idáig nem jelentettem, de egy ügyes szerkesztő eltalálta, hogy nekem Schmidt Vera kell, mert ez az archetípus idáig hiányzott vagy háttérbe szorult. megjelent Vera, és máris itt írogatok a blogba, meredek a képernyőre és megnézek egy csomó olyan reklámot is, ami különben kimaradt volna az életemből.
MEGFOGTAK! Bekerültem e gépezetbe. És engem, a higgadt lopakodót (még véletlenül sem settenkedőt) rávettek arra, hogy itten írjam csupa nagybetűvel:
Név: Vén farkas
Üzenet: csab,
Egyetértünk abban, hogy ami itt megy, az "inkább valóságshow mint tisztán zenei rendezvény". Egy lényeges különbséget azért megemlítenék:
a szereplők itt mégiscsak afféle művészek lennének, akik létrehoznak valamit. A valódi valóságshow-kban úgy láttam, hogy senki olyan nem volt, aki képes lett volna egy dalt normálisan végigénekelni vagy egyáltalán bármi emelkedettebb gondolat megfogalmazódott volna a fejében.
Itt meg azt vitatjátok, hogy tudatos-e a szereplők kommunkációs stratégiája.
Vagy ez, hogy alkotnak valamit, semmit sem számít? Esetleg pont ezért nem éri el Megasztár nézettsége a VV3-ét?
Név: csab
Kedves Farkas, id.!
Ha posztmodern elveket vallanék, akkor azt mondanám, hogy nincs minőségi különbség egy előadóművész és egy villalakó között, lévén mindkettő szórakoztat, akárhogy is nézzük.
Ez persze nem szép, de egyszerűsítsük azzal, hogy a könnyűzenei megasztárság nem művészet, legjobb esetben tisztes iparosmunka. Ez utóbbiból is kevés van manapság. Nem művészet a hagyományos, klasszikus katarzis-élményt kötelezően előíró értelemben. Mint látjuk, se S.Vera, se Ibolya művészete nem a "változtasd meg élted" jegyében fogan: hisz rajongásom folyamata: megerősít eddigi prekoncepcióimban, előfeltevéseimben, előítéleteimben. A rajongás egyfajta lelki kábszer - leegyszerűsítve persze. Nem hibáimra, hiányosságaimra világít rá, nem is értékeimre világít rá, inkább legfed, elzsongít, félelemmel teli üregeket fed le stb.
Név: h:)
Üzenet: Az archetípusokról és a megasztárságról.
Én is úgy gondolom, hogy egyéniség szempontjából Vera és Ibolya különleges. Nem mintha TVeronika nem lenne érdekes, vagy Leslie, de ők egy kicsit már sztereotip kategóriákba sorolhatók. Igy lenne realitása annak, hogy Vera és Ibolya maradnak végül.
Ibolyában és Verában az lehet a közös, hogy mindketten önmagukat adják és ebben valami különlegesség, érdekesség is van. Ugyanakkor teljesen más típus a két személyiség. Kicsit olyan az érzésem, hogy egyik sem tudatosan és átgondoltan akart megasztár lenni, csak mintegy kipróbálás gyanánt elmentek egy ilyen versenyre.
Nem hiszem, hogy Verának (Ibolyának) tudatos kommunikációs stratégiája lenne. A bevágott képek inkább a műsor készítőinek kommunikációját mutatják. Lehet benne rejtett manipuláció, de éppen ezért nem is tudom pontosan megfogalmazni mi is lenne az. Egyébként a bevágott képsorok profi munkáról tanuskodnak.
A bevágott képekből kiderült, hogy Vera mögött egy szerető család áll. Látszik rajta és nyilván az erő innen is jön. Ibolya esetében ez hiányzik, és „Anyácska” valaminek a hiányát is jelenti egyben, amellett, hogy a nevelőnő szeretete őszinte és mély Ibolya felé. A múlt szombati kibukás Ibolya részéről érthető, hiszen feltehetően az életében a dolgokat csupán fehérnek vagy feketének érzi árnyalatok nélkül.
Igy valóban ők tudják érzelmeikkel is megérinteni a nézőket. Leslie a „meg nem értett profi” míg Tóth Veronika kedvesen, de mégiscsak primitív, ami ráadásul még át is jön a képernyőn.
Egyébként érdemes elolvasni Pierrot véleményét a sztárságról a honlap főoldalán. Szinte mindenben egyet lehet érteni vele, és meg kell jegyeznem elég nagy bátorság, hogy igy el is mondja.
