Talán azért volt elfogadhatatlan az ismertetett modell, mert még nem említette a lehetőséget, hogy az olvadékképződés, és a sűrűség szerinti rétegződés miatt a föld fejődésének korai (a holdénak -kezdő 4,5 Mlrd év) szakaszában a magban és a köpenyben hatalmas mennyiségű GÁZanyag fejlődhetett, amelynek nem szimmetrikus diffúziója és áramlása (pl. repedések mentén) a földkéreg adott pontjához vezetett, ahol végűl létrejött a kitörés, hozzájárulva a légkör kialakulásához. Ilyesmi minden föld tipusú bolygónál végbe kellett, hogy menjen, ha nem is ilyen intenzitással, de az is lehet, hogy még nagyobbal, s így a bolygó darabokra tört (meteor övek), vagy átlépve a II. kozmikus sebességet, holdja eltávolodott a bolygó felszíni víztartalékával együtt, és most üstökösként kering (két bolygónak nincs holdja!). Az ismertetett folyamat a naprendszer képződése során természetes, és elkerülhetetlen volt (ezeket aláhúznám) így nincsen benne semmi szenzáció (az ellenkezője lenne furcsa), bár kétségkivűl javíthatta (ha nem is okozhatta) esélyét a gyorsabb keringési idő, ami pedig "visszásság" benne, az nem a modellé. Nem vitathatja senki a meteor- ütközések tényét, legfeljebb hogy némelyek valamely bolygókból származhattak, de nem becsapódás folyamodványaként.
Hogy kezdjek szakirodalomra is hivatkozni, pl. fanerozóikumi őslénytani adatok alapján -100-és -500 M év között a föld forgásában számottevő, hirtelen lassúlás, majd stabilizálódás következett be (~21-23,5 h). Talán akkor valami megváltoztathatta az árapályok (holdon is) szerkezetét?
Néhol már elavult ez a szakdolgozat, pl. a Kuiper öv nem ér ki 1000 AU-ig, hanem levágása van mintegy 100 AU-nál.
Asszem a Vénuszon találtak radarral egy krátersorozatot, amelyről valószínűsíthető, hogy rövid időn belül, egy ilyen "ütközési kampány" során keletkezett.
A Földön olyan gyors az erózió, hogy a megmaradt néhány kráterre hülyeség ilyen 26 millió éves periódust kényszeríteni.
Az igaz, hogy egy nagy üstökösmag -egy óriáscég szlogenjével élve- "bármikor bejöhet". Becslést lehet csinálni a méret-(becsapódások közötti idő várható értéke) eloszlásról.
"Ja, amúgy mi nem stimmel a dinoszauruszos becsapódással?"
Itt találtam egy szakdolgozatot amiből belinkeltem az idegen csillagos ábrát.
Annyi bajom volt a dinoszauruszos elmélettel, hogy azt mondják: Jött egy idegen csillag és a naprendszer szélén kimozdította az Oort felhő objektumait és egy ilyen objektummal ütközött a Föld, és ettől kipusztultak a dinoszauruszok.
Most képzeletben kezdj összetolni két gömbhéjat egymásba. Az egyikben ott a Föld és láthatod, hogy a mikor az idegen csillag még az Oort felhőt el sem éri, akkor az idegen csillag saját Oort felhője már eléri a földet.
Tehát elég forgalmas lehet olyankor a naprendszer amikor egy idegen csillag akárcsak súrolja a szélét.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen esetben nem egy-két nagyobb meteorral kellene számolni egyidőben, hanem sorozatos becsapódásokkal, akár 10-20 nagy objektummal is amire viszont nem találtak bizonyítékot. (Persze ehez tudni kéne, hogy valójában milyen sűrű az Oort felhő.)
Ebből azt szűrtem le, hogy ha a dínók 1 nagy meteorit vagy üstökösmag becsapódástól haltak ki, akkor azt nem idegen csillag okozta, hanem egyszerűen így jött össze.
Most is benne van a pakliban, hogy egyszercsak jön egy üstökösmag és megkongatja a Földet.
Érdekes ez az ábra, szerintem az Oort-felh? kisebb ennél.
Abban igazad van, hogy a másik csillag is rendelkezhet Oort-felh?vel.
Bár én azt mondanám így kapásból, hogy a Földet fenyeget? PHA-k nagy részét Naprendszeren belüli hatás irányítja felénk, f?leg a Jupiter.
Próbáltak korrelációt keresni a becsapódás-gyakoriságok és a közeli csillag-elhaladások között, de úgy tudom, hogy nem volt látványos eredmény, egyrészt mert túl kevés a nagy ütközés a jó statisztikához, másrészt pár millió éven túl nem lehet visszakövetni a csillag-találkozásokat.
Javítsatok ki, ha err?l tudtok valami konkrétabbat, mert én csak a leveg?be beszéltem most.
Ja, amúgy mi nem stimmel a dinoszauruszos becsapódással?
Oké,oké.Tiszta sor,hogy egy rendszer eredő impulzusnyomatéka külső hatás nélkül nem tud megváltozni.
DE az erőmentes pörgetyűnek van ugye egy nutációja,ami a tehetetlenségi főtengely és az impulzusnyomaték főtengelyének különbségéből jön össze,és ami értelmezésem szerint az eredeti impulzusnyomaték különböző tengelyű és forgási sebességű komponensekre való bomlűását jelenti.
A lényeg megértéséhez nem kellenek tenzorok, csak az impulzusnyomaték ismerete. Ha nem lennének külső (forgató) hatások, akkor csupán a belső átrendeződések révén a Föld impulzusnyomatéka nem tudna megváltozni. Persze az átrendeződések miatt a felszíne elmozdulhat a belsejéhez képest, és ezért nekünk tűnhetne úgy, hogy mégis megváltozott. De a Föld egyes részeinek a forgástengelyét nem helyes a Föld forgástengelyeként azonosítani.
Természetesen igaz, hogy az eredő impulzusnyomaték felbontható a kisebb részek impulzusnyomatékának összegére, és ezen kisebb részek saját impulzusnyomatékának iránya bármilyen (változó is) lehet az eredőhöz képest.
A számolásokról:
Engem inkább az lepett meg, hogy a moonshadow által belinkelt (50) csillagászati oldal még a differenciálszámítást sem használja fel.
********
Kedves moonshadow (75)!
Szerintem teljesen jogosak az Oort felhővel kapcsolatos felvetéseid. Magam is úgy gondolom, hogy az időnkénti becsapódási hullámok (továbbá nagyobb lehülések) ennek lehetnek a következményei.
Pólusimbolygás:
Szvsz (bár eddig nem találtam elegendő mat. bizt erre) a kezdeti impulzusnyomaték vektor valóban állandó,de praktikusan tömegátrendezéssel az elredeti vektor felbontható komponensekre,melyeknek vektoriális összege kell hogy kiadja az induló impulzusnyomatékot.
apropó.Ezek a massziv tenzorok nem igazán fekszenek,véletlenül quaternionsokkal nem lehet impulzusnyomatékot számolni?
Mert ugye ha a quaternionsokat normailzálom,akkor lehet velük eredő forgási vektort/sebeséget számolni,itt viszont ennél több kell...
Jó, hogy felhoztad ezt a dinoszauruszos becsapódásos dolgot, mert az sem stimmel teljesen:
Az elmélet hibája, hogy míg a nap körül Oort felhő van, addig a magányos csillag ami megközelítette a naprendszert és behatolt az Oort felhőbe, nem rendelkezik saját Oort felhővel.
Miért nem?
Miből gondolják, hogy az a csillag kialakulása során egyedül kiszakadt a környezetéből és nem hozott magával legalább akkora Oort felhőt, mint amekkora a Napnak van?
Ha pedig elképzeljük, hogy volt neki is Oort felhője, akkor ahogy a csillag közelebb ért, az Oort felhő szépen behatolt volna a Naprendszerbe.
Tehát nem 1-2 nagyobb ütközésre, hanem sorozatokra lehetett volna számítani.
Hát ez tényleg hülyeségnek tűnik.
Olvastam viszont eg elméletet, miszerint a hold a földből szakadt ki, mivel az túl gyorsan forgott.
Legfőbb hibája az elméletnek, hogy a földnek még most is sokkal gyorsabban kéne mozognia.
"vagy pont ezt tanulják" Vizsgázok. Le.
Nem furcsa, hogy a holdnak pont az az oldala tagoltabb, amelyet a kritikus, kezdeti időszakban éppen a földnek kellett volna hatékonyan védelmeznie, a másik, a védtelen oldal pedig szinte sima?
Vajon a föld felszíne alatt nem képződhetett olyan feszültség, amely képes volt a 3,4 g/cm3 sűrűségű anyag I. kozmikus kezdősebeségre való gyorsítására? Becslésem szerint ehhez 1500-2000 kbar elegendő lett volna.
A föld középpontjának hidrosztatikus nyomása jelenleg 3600 kbar-ra becsülhető. A mag folyamatos melegedése miatti, a köpennyel gátolt térfogatnövekedés a felsőbb rétegekben is okozhatott ennél nagyobb feszültséget.
Kb. 1-2% többlet térfogat viszonylag gyors (kozmikus sebességű) lefuvatása létrehozhatta a feltételeket a földi élet nyugodtabb fejlődéséhez.
Szinpompás lehetett- a leggyengébb zónában a kéreg előbb megemelkedett, majd kinyilt, és az 1000 km nagyságrendű hasadék(ok) mentén megkezdődött a tüzijáték, amely néhány napig tarthatott csupán. Mint egy nagy vulkánkitörés. A hasadék minden km2 területén közel 10 km3/s anyagot lövelt ki.
A rakétahatás persze a földet is elmozdította a kinduló tömegponttól, tengelyét, forgását befolyásolhatta. A hold anyaga pedig, mely jórészt a köpenyből származott, s így nem volt forró, 2-2,5 földsugárnyira elkezdett keringeni, távolodását az ütközési teória is megmagyarázza. A föld még egy ideig "táplálta" a holdat, létrehozva további krátereket, majd megnyugodott, mondjuk viszonylag.
(jobb eset, ha csak a SCI-FI kategóriába irányítanak)
De azért kösz, hogy elmondhattam a szenzációs hülyeséget, s így talán megnyugodszom.
Az az utóbbi években világossá vált, hogy az evolúció menetét dönt?en befolyásolták a becsapódások (perm-triász, K-T (dínók)...).
Olvastam valamit arról, hogy a Hold jelenléte esetleg pajzsként hathatott: eltérítette a becsapódni szándékozó testek egy részét.
Tehát volt annyi ütközés, amennyi egészséges (a 65 millió évvel ezel?tti nélkül mi sem lennénk itt), de nem volt annyi, hogy mondjuk 10 millió évenként újra kelljen kezdeni.
Ha annak is örülsz, hogy olyanok írkálnak bele, akik nálad kevésbé értenek hozzá, akkor folytatnám. Próbáltam elképzelni, mi lehet az oka az" élet bölcsőjének" tartott vulkánikus tevékenységnek. Az előbb ismertetett asszimetrikus gyorsulás mellett ilyesmik jutottak eszembe:
- a forró láva kisebb átlagos sűrűsége miatti képződő felhajtóerő
- a lehűlve- megszilárduló, és emiatt összehúzódó kéreg alatt létrejövő nyomás (érdekes, hogyan változik időben a földátmérő). Zárt terekben extrém mértékű nyomás léphet fel.
A fagyás, vagy melegedés térfogatnövekedése vastag acélcsöveket repeszthet szét. Eljátszhatunk a gondolattal, nem történhetett ilyesmi az égítestek, a föld fejlődése során? Hiszen a mag fokozotason melegedett, a kéreg meg hűlt, mig az egész egy helyen olyan erővel hasadt ki... No nem, inkább az ütközés. Egyébként érdekelne, mi magyarázza a hold látható és nem látható oldala közötti szignifikáns domborzati eltéréseket az ütközéses teória esetén (a látható oldal tagoltabb).
Szóval, még sokféle lehetőségre gondoltam, de biztos az a legjobb, amelyiket remélem, hogy megismerhetek.
Nem baj, ha több szálon fut a téma, sőt örülök, hogy olyanok is írkálnak bele akik nálam jobban értenek a témához vagy pont ezt tanulták, tanulják.
A témaindítóban saját magyarázatomat írtam le, ami persze eléggé leegyszerűsített és nem mindenre kiterjedő magyarázat, de szerencsére elég volt ahoz, hogy egy vita elinduljon.
Én úgy gondoltam, hogy a Hold hatásait tekintve a Föld és az élet fejlődésére nagyon nagy jelentősséggel bír.
Arról már meggyőztek a többiek, hogy élet létrejöhet a Hold nélkül is, de azt, hogy ez az élet az egysejtűek illetve alacsonyabbrendű vizi élőlényeken tovább fejlődhessen itt a Földön Hold nélkül, nem tudom elképzelni.
"itt jön képbe a Hold, ami segít fenntartani és erősíti is ezt a dinamó elvet, mivel a föld vas nikkel magját a Hold-Föld közös tömegközéppontjának állandó vándorlása következtében szűntelenül mozgásban tartja"
Talán így: A tömegpont-tengely R=4780 km -re adódik, az alsó köpeny külső zónájában. A tömegpont tengely asszimetrikus elrendezése a föld hidrosztatikai egyensúlyát, ha igen kis mértékben is, de megbolygatja. A szilárd kérget (mint egy karikát) a centrifugális gyorsulás kifelé, a képlékeny magot a gravitáció befelé, vagyis a kettőt egymás felé szorítja. A mindenkori ütközési pontjuk ~15-16 m/s kerületi sebességgel jár együtt a holddal, a belső mag mozgási sebessége lényegesen kisebb lehet. Az ütközési zóna előtt nyomó, mögötte szívóhatás képződik, mint valamely fogaskerék szivattyúban. Össznyomása becsülhetően (2,0-4,0 kbar). Ennyit (1-2%-ot) kellene ugyanis az asszimetrikus gyorsulás rádolgozzon a mélységi hidrostatikai nyomásra (1500-2500kbar) ahhoz, hogy a kiömlő magma képes legyen a földfelszíni, ~ 10 km- magas hegy-völgyek, a földkéreg alakítására, stb. A földfelszíni képződmények magassága, gondolom, ha nem meteorit becsapódás hozza létre (mint a holdon), részben ettől függ. Ahogyan arról már szó volt, ilyesmi lehet a mechanizmusa a föld mágneses tere kialakulásának, amihez tulajdonképpen most hozzászóltam. (Nem baj, ha több szálon fut a téma? Engem is nagyon érdekel az ütközés kérdése, de ahhoz nem tudok hozzászólni).
"Valahol azt olvastam, hogy a Vénusz retrográd forgását is egy ütközés okozhatta."
Na igen. De ott is gyanús, hogy a forgástengely és a keringési pálya normálisa milyen jó közelítéssel merőlegesek az ekliptikára.
Esetleg kiindulhatnánk a következőkből:
1.) Eredetileg, a Naprendszer kialakulásakor a belső bolygók kezdeményei sokkal közelebb keringtek a Naphoz.
2.) A Naprendszer alapanyagának már eleve megvolt a nagyjából olyan irányú impulzusmomentuma, amit ma is látunk.
3.) Kozmikus ütközések révén egyes belső bolygók forgástengelyének és keringési síkjának az iránya lényegesen megváltozhatott.
4.) Később viszont, a forgó Nap árapály erői révén komoly ekliptika irányú pályaimpulzusmomentumot adott át a belső bolygóknak, így azok fokozatosan eltávolodtak és a keringési síkjuk újra közeledett az ekliptika síkjához.
5.) A bolygók tengely körüli forgását a Nap csak kisebb mértékben képes befolyásolni, de azért a Merkúrét szinkronizálta.
6.) Talán valamikor korábban szinkronizálta a Vénuszt is, de azt újra megforgatta egy becsapódás. A szinkronizálódott Vénusz enyhe visszafelé forgatásához nem kell túl nagy becsapódást feltételezni.
7.) Most nincs kedvem utánaszámolni, de lehet, hogy az ekliptikától eltérő irányú tengelyforgást a Nap hamarább fel tudja emészteni. Ez magyarázhatná, hogy miért normális irányú a Vénusz egyébként retrográd tengelyforgása.
8.) A Föld esetében ugyebár van Hold is. A Föld is megtette, hogy pályamomentumot adott át neki, eltávolította és szinkronizálta. Vagyis míg a Nap a Föld keringését és tengelyforgását igyekszik saját tengelyforgásához igazítani, addig a Föld is ezt próbálja megtenni a Holddal. A pályasíkok nagyjából rendben is vannak, a Hold tengelyforgása is szinkronizált, így már csak az nem stimmel, hogy
A.) a Föld forgástengelye eléggé eltér az ekliptika normálisától,
B.) a Föld tengelyforgása nem szinkronizálódott a Nap körüli keringéséhez,
C.) a Hold keringési pályájának normálisa nem a Föld forgástengelyéhez, hanem az ekliptika normálisához igazodik,
9.) 8.A.)-t tekinthetjük egy egykori kozmikus ütközés máig el nem tűnt hatásának, 8.B.)-t pedig magyarázhatjuk úgy is, hogy talán a Föld túl messze van a Naptól, hogy a szinkronizáció bekövetkezhetett volna.
Így hát főleg az a kérdés, hogy a Hold pályamomentuma miképp illeszkedhet ilyen jól az ekliptikához, dacára a más forgástengelyű Földnek?
10.) Erre nem tudok jobb választ, mint hogy a Nap közvetlen árapály hatásával van dolgunk a Föld-Hold rendszerre, amely ebben az esetben egy igen erősen deformált égitestnek felel meg. Ha ez igaz, akkor érthető (lásd még 7.)-et), hogy a Hold pályamomentuma (amely a Föld-Hold rendszer teljes impulzusmomentumának több mint 80 százalékát adja) közelítőleg normális lesz az ekliptikára.
11.) Az előbbi alapján az is várható, hogy a Föld-Hold rendszer "tengelyforgása" (azaz a Hold keringési ideje a Föld körül) is lassuljon (a Hold pedig talán távolodjon a Földtől?), illetve szinkronizálódjon a Föld-nek a Nap körüli keringéséhez. (Ennek alapján nem lenne véletlen, hogy az évet elég jól fel lehet osztani Hold-hónapokra...)
12.) A Mars esetében külön magyaráznivaló szinte nincs is (:-). Keringési síkja illeszkedik az ekliptikához, tengelyforgása viszont nem szinkronizálódott a Nap körüli keringéséhez, mert ahhoz már túl messze van, így megmaradt az ekliptika normálisához képest kissé eltérő (24 fok) tengelyforgási iránya.
13.) Érdekesebbek a távolabbi óriásbolygók, ugyanis a relatíve nagy méretükhöz képest még gyorsabban is forognak (a Jupiter pl. kevesebb, mint 10 óra alatt), és a tengelyforgási irányaik mintha kevésbé kötődnének az ekliptika normálisához. Mindez persze jól magyarázható azzal, hogy ilyen messze a bolygó tengelyforgására a Nap már csak kis árapály hatást gyakorolhat.
Egy homogén gömb tehetetlenségi momentuma valóban 2/5*m*r2, de a Föld tömegének kb. 1/3-a egy nagyjából 0.6-szeres Föld sugarú (R) magon belül van, így ennek résznek a járuléka kisebb (0.6*0.6=0.36), a külső 2/3 részé pedig picit nagyobb (mert az meg egy R sugarú gömbhéjhoz kezd hasonlítani). Közelítően úgy átlagoltam, hogy megfeleztem a mag járulékát:
vagyis durván 0.5*1/3 + 2/3 = 5/6-dal kell még megszoroznunk a homogén gömb képletében szereplő 2/5-öt, s így 1/3-ot kapunk. (Ez persze csak egy közelítő érték.)
Az ütközési elmélettel kapcsolatban szerintem különös, hogy a Hold-Föld rendszer eredő impulzusmomentuma meglehetősen pontosan merőleges az ekliptikára. Márpedig, még ha a Naprendszeren belüli, és így szintén az ekliptikában mozgó viszonylag nagy égitesttel ütközött volna is a Föld (mint manapság előszeretettel feltételezik), valószínűleg elfordult volna a forgástengelye, egy tetszőleges irányban. (A Föld mostani tengelyforgási iránya ugyan meglehetősen döntött, de már korábban írtam, hogy ha visszaadnánk neki a Hold pályaimpulzusmomentumát, akkor sokkal merőlegesebben forogna az ekliptikára, szóval a Hold kialakulásakor is még ez lehetett a helyzet.)
Tehát jelentősebb elfordulás nem következett be, ezért (leszámítva a véletlenségből nagyon szerencsés helyzetű ütközés esetét) arra kell gondolnom, hogy a Földdel ütköző égitest mégsem lehetett túl nagy (talán még a Holdnál is kisebb), így viszont a Holdat csak akkor hozhatta létre, ha még a Föld sem volt teljesen kialakult bolygó. Vagyis szerintem a Hold kialakulása nem történhetett sokkal később, mint a Naprendszer bolygóié.
Vagy úgy (:-)! Így is jó a megoldás, ugyanis csak arra céloztam - ha már annyit foglalkoztunk a tengelyforgással és a keringéssel - , hogy a Föld valójában egy picikét (kb. 1/364-ed résznyit) gyorsabban forog, mint azt a Nap látszólagos mozgása alapján látjuk (és amelnek alapján az az órát annak idején meghatároztuk), ugyanis kering is a Nap körül.
A kozmikus ütközéshez:
Manapság kb. 1.5 óra a Föld körüli keringési idő a felszín közelében. Az ütközés előtt (kicsit nagyobb Földdel, de azonos sűrűséggel számolva) valamivel rövidebb. Mindenesetre nagyjából ennél gyorsabban nem foroghatott az ősi Föld, ugyanis akkor már nem maradhatott volna egyben.
Az ütközés anyagából az a rész, amelyik legfeljebb 1.5-szer ilyen gyors volt, az nem hagyta el egyből a Föld vonzáskörzetét, és lassacskán tömörödhetett. A Föld tengelyforgási ideje talán tényleg lehetett mindössze néhány óra, és ezért intenzív árapály erők keltésével kezdetben gyorsan távolíthatta magától a leendő Hold anyagát. (Egyfajta centrifugként.)
Mindenesetre, ha a Hold mai pályaimpulzusmomentumát (kb. 2.9*10E35) hozzáadjuk a Föld tengelyforgási momentumához (kb. 5.9*10E34), abból kaphatunk egy értéket, hogy a távolodás kezdetekor mennyivel foroghatott gyorsabban a Föld: (29+5.9)/5.9 = 5.9
E durván 6-szoros faktor szerint vagy 4 óra lehetett a nap hossza.
Köszönöm a válaszod,tégla. Más topicba lépek, mert ehhez nem értek, de még egy kérdést feltennék: Ha a tömegpont a föld felszíne alatt lenne, akkor az árapály nem fordítva játszódna le? (olvasni azért fogom)
Tenyleg egy "fiktiv tomegkozeppont" korul keringenek, ami nem ugyanaz, mint a Fold tomegkozeppontja. De meg mindig a Fold belsejeben talalhato. Es persze a Fold belsejeben is mindig mashol....
Pontosítom a kérdésemet
Ha valamely "fiktív tömegpont" (amely egy nap körüli fiktív pályát követ), képviseli a kettős rendszer tömegét, akkor a föld és a hold nem egymás, hanem körülötte keringenek. Nincsen ebben semmi új, távoli kettős rendszerek figyelhetők meg így. Ez azonban azt is jelentheti, hogy nem maga a hold, hanem a fiktív közös tömegpont hozza létre azt a vonzást, amely a földfelsziní, és magbani árapály jelenségeket okozza.
Ugyanazon ok miatt fellép egy másik, el nem hanyagolható tényező is (amely külön nem lenne), - a mindkét égitest szempontjából erősen torzult, asszimetrikus centrifugális erőtér.
Az árapály vonzási iránya a köztes oldalon a tömegpont (persze a hold felé is, de annál sokkal közelebbre) mutat. A centrifugális erő viszont ellentétes irányba, kifelé indukálna áramlást. Azonos mértékük helyén örvénylő áramlás képződhetne .Valami tudható például a légkörben lejátszódó árapály jelenségekről?
Igaz, vagy nem igaz, de ez a kép "árnyaltabb". Helyettesítheti e mindezt a topic tárgya szempontjából kizárólag a föld és a hold közötti tömegvonzás elemzése?
Mondjuk a 4 körüli érték is elég kicsi. Persze, ha közvetlenül a feltételezett kozmikus karambol idejét tekintjük, abból a szempontból lehet reális. (Talán pont ezért indultak ki ilyen közelségből? Hogy majd azt kelljen csak kiszámolni, hogy a Föld gyorsító hatása révén miért került olyan messze a Hold, mint ma látjuk?)
Üdvözletem mindenkinek, habár...
nemigen láttam még közös föld-hold szemléltető modellt, pedig összetartoznak. Térbeli mozgásukat elképzelve az atléta és a "kalapács közös tömegpont körüli, csak annál kissé lassúbb, 28 napos periódusú "imbolygása" jutott az eszembe, és elbizonytalanodtam:
Vajon ugyanazt jelenti a kétféle megközelítés: 1. a hold a föld körül forog (ez a gyakoribb, jól elképzelhető változat). 2. Mindkettő a közös tömegpontjuk körül forog? Ha nem egyenértékű, melyik a helyes? Hol van a közös tömegpontjuk? Hogyan viszonyíthatók számszerűen az éves holdhónapos és a napi forgásciklusokból származó gyorsulási tényezők, és hogyan szuperponálódnak, ha az élet keletkezésében oly fontos szerepük lehet?
