Miért engedi meg Isten a katasztrófákat?
Tisztelt hozzászólók, kedves mindenki! :)
Kérlek szépen, hallgassátok meg (olvassátok el végig!, türelmesen …) azt, amit én tudok a témáról. Szándékom, hogy amit tudok, továbbadjam – ha lehet mindenkinek, - mert remélem, hogy ezzel segíteni tudok. Bár talán időnként úgy fog tűnni, nem megyek el a témától, csak ahhoz, hogy a választ meg lehessen érteni, kell néhány háttérinfo is.
A logikus, és viszonylag egyszerű választ, a Biblia alapján mondom el. (A Károli Gáspár féle fordítást használom.) Ha tehát valakinek a Biblia ’nem jelent semmit, talán ésszerű azzal kezdeni, hogy a Biblia tényleg Isten szava-e? Szívesen közlök néhány érdekes infót ezzel kapcsolatban. Ha valakit komolyan érdekel, írjon: tankolaca@freemail.hu
Tehát:
A dolog egyik része: (háttérinfo 1 ;-))
A kérdést úgy is fel lehetne tenni, - tágabb értelemben – Miért engedi meg Isten egyáltalán a szenvedést?
Kezdjük az ’elején’. Az édenben Isten megtiltotta az első emberpárnak, hogy egy bizonyos fáról egyenek. Miért?
Azért, mert ki akarta próbálni, hogy mennyire értékelik, amit kaptak tőle. A csodálatos életkörülményeket, stb. Egyszerűen, csak az engedelmességük próbája volt ez.
Ám jött – mondjuk most így – Walaki, aki a kígyót, mint bábot felhasználva, kételyeket ébresztett Évában. (A részletekért olvassátok el a I. Móz. 3. fejezetét.) A lényeg, hogy a következőt mondta neki:
„Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
(1 Móz. 3.5)
Vagyis miért ettek? Olyanok akartak lenni, mint Isten. Ők akarták eldönteni, mi jó, és mi rossz! Egy tőlem okosabb ember ezt úgy írja le, mint ami „az Isten iránti függetlenségre való törekvés.”
Ezzel tulajdonképpen azt kérdezték: Joga van Istennek uralkodni rajtunk? Tegyük hozzá, hogy a gondolat ’sugalmazója’ Walaki volt, ezt nem Éva találta ki. (Egyébként, ez a gondolat a matematikai nagy számok törvénye alapján később mindenképpen felvetődött volna valamikor a történelem során, számitásba véve, hogy Isten szabad akaratot, és tökéletes elmét adott az embernek. – is, de erről még később.:)) [Remélem, eddig érthető voltam ;-)]
Adott tehát ’egy’ vagy első számú kérdés: VAN E JOGA ISTENNEK URALKODNI A VILÁGEGYETEMBEN? VAN-E JOGA KORLÁTLANUL ELDÖNTENI, MI A JÓ, ÉS MI A ROSSZ? (Kérlek jegyezzétek ezt meg, mert nagyon fontos a válasz szempontjából!)
A dolog másik része: (háttérinfo 2 ;-))
A Jób könyvének elején olvashatunk egy történetet. A lényege, ha valaki nem ismerné, röviden:
Walaki Isten trónja elé járul, - isten többi angyalfiaival együtt. Isten megkérdezi, hogy látta-e Jóbot, aki becsületes, igaz, stb. Erre Walaki így válaszol:
„Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!” (Jób. 1: 9-11.)
A történet folytatását talán sokan ismeritek. (Aki nem, olvassa el, tanulságos!)
A lényeg, az, hogy van egy újabb kérdésünk: VAJON AZ EMBEREK CSAK AZÉRT SZOLGÁLJÁK ISTENT, MERT Ő MINDENT MEGAD NEKIK? (Már aki szolgálja, és Isten szolgájának vallja magát. Sokan vannak …!)
Tudjátok a ’legjobb’ az, hogy ez a kérdés személy szerint mindnyájunkra vonatkozik. Lásd Jézus szavait amit jóval Jób életideje után mondott:
„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;” (Luk. 22.31)
Ezzel el is árultam, hogy Walaki = Sátán. Tulajdonképpen Isten egyik intelligens angyalfia. (eredetileg…)
Most tehát szükséges, hogy röviden ismételjünk egy kicsit:
Van két alapvető kérdésünk:
1. VAN E JOGA ISTENNEK URALKODNI A VILÁGEGYETEMBEN, ÉS MINDENKI SZÁMÁRA KORLÁTLANUL MEGSZABNI, MI A JÓ, ÉS MI A ROSSZ?
2. VAJON AZ EMBEREK CSAK AZÉRT SZOLGÁLJÁK ISTENT, MERT Ő MINDENT MEGAD NEKIK, VAGY ÖNZETLENÜL, SZERETETBŐL, MERT ÉRTÉKELIK AMIT KAPTAK TŐLE?
Igen, ez eléggé abszurd, de hát „a szabad akarat egy kicsit macerás dolog…” (ha ismerős az idézet..) Ha ugyanis Isten nem adott volna szabad akaratot nekünk, intelligens teremtményeinek, nem lenne gonoszság a földön, sem katasztrófák. (Tegyük hozzá még, hogy Istennek milliárdnyi intelligens ’angyalfia’ él az égi birodalomban!) No de ki szeretne olyan világban élni, ahol kényszerítik az engedelmességre? Ez istennek sem lenne jó! Ha szülő vagy, tudhatod: mi okoz örömet, ha a gyermeked szeret, bízik benned, és önként teszi amire kéred, vagy ha kényszerítened kell egy makacs gyermeket?
Nos szerintetek hogyan lehet eldönteni ezeket a kérdéseket – figyelembe véve, hogy Isten maga a szeretet?
Isten elpusztíthatta volna a lázadókat, de ezzel csak a hatalmát bizonyította volna, a kérdésekre nem adott volna választ senki. A hatalom nem az igazság bizonyítéka. A felvetett kérdések erkölcsi természetűek voltak!
Isten tehát IDŐT adott, vagy engedett. (Zseniális megoldás!) Nem, mint ha Ő maga akart volna valamiről megbizonyosodni. Inkább azért, hogy minden intelligens teremtménye megbizonyosodhasson arról, mi az Isten elleni lázadás következménye. Egyben mindenkinek lehetőséget adott arra, hogy személyesen állást foglalhasson, ezekben a létfontosságú kérdésekben.
Nos, mi ebben a „türelmi idő”-ben élünk. Természetesen ez a türelmi idő nem tart örökké! A Bibliában próféciák tömkelege szól arról, ami ezután következik. Isten ugyanis visszaveszi majd a dolgok feletti teljes irányítást. A „vitakérdések” tisztázása után, soha senki nem kap lehetőséget a békebontásra, de az már egy másik rendkívüli téma…
A jot nem ismernénk fel, ha nem lenne a rossz is. A katasztrofák is a teremtett világhoz tartoznak. Mert nem csak mi lettünk teremtve, hanem a Föld is, aminek, vagy akinek megvan a maga feladata, léte, és ennek a létnek vannak következményei...
Isten miért nem védi meg az embereket az ilyen hatalmas katasztrófáktól?
Miért hagyja, hogy tízezrek pusztuljanak el?
Ha egyáltalán létezik, akkor igen furcsa lenne tőle, hogy védene ettől-attól valakiket, hiszen akkor (mivel korrekt illető kell hogy legyen, hiszen ő az Isten) mindenkitugyanúgy kellene attól kezdve védeni, tehát beleavatkozna a dolgok menetébe és ezzel jobbára ő határozná meg, hogy mi történjen, ebből lenne egyfajta a paradicsomi állapot, <>szabadság nélkül...
Isten csak figyel és nem avatkozik közbe?
Ez volna a korrekt tőle (és e katasztrófa is erre utal), hiszen ha olyan lény, akinek bármit tenni a hatalmában áll, akkor kénye-kedve szerint belepiszkálgatna a valóságba és korrupt volna az egész. Nem? Tehát szerintem - amennyiben létezik - valószínűleg bizony csak figyel...
ha ilyen hatalmas katasztrófa történik, azt hogyan tudja feldolgozni magában a vallása szerint?
Nem tudom és szerintem senki sem tudhatja igazán, mi az oka és értelme (és egyáltalán van-e)..
Nagyjából ugyanúgy értint - nem vallás és hit szerint (hiszen egyikem sincs), hanem csak úgy - mint az inkvizícióba vagy a holokausztba való belegondolás... Rossznak tűnik, de igazán nem tudom, nem tudhatom, hogy jó-e vagy rossz illetve valószínűleg van jó és rossz (vagy inkább célszerű-hasznos és elszomorító-kellemetlen-ártalmas) aspektusa is, de ezt sem tudhatom.
Úgy tűnik, a természet illetve a világmindenség gyakran "viselkedik" úgy, mintha értelme volna (meglehet ezért is alakultak ki az Isten-képzetek) és szabályoz (pl. katasztrófákkal, vírusokkal, háborúkkal) bizonyos dolgokat (persze mindez véletlen is lehet), ha ez nem így volna, valószínűleg mi sem léteznénk...
Egy ilyen "katasztrófát" feldolgozni, a tradicionális vallások töbsségével - nehéz. Nehéz, mert számos ember, kivált az istentagadással kacérkodók, úgy gondolják, Isten most "direkte" kinyírt x ezer embert, "jót", "rosszat" vegyesen, és ez legalább is ostobaság, ha nem kifejezett gonoszság... A saját teremtményeit, gyermekeit.
Tehát ha nem tudunk hinni abban, hogy a fizikai lét csak egy, a léleknek számtalan megjelenése közül, és hogy a fizikai test megsemmisülésével a lélek tovább él - máshol, más formában, másként - akkor ez a dilemma nem oldható fel.
(Mellesleg érdekes a megkülönböztetésed, a háborúk hullamilliói nem ingatják meg az Istenhitet ? Ott is beavatkozhatna éppen... :-) )
A kérdésfeltevés eredményezte a választ, ugyanis vagy egy Isten van, akkor értelmetlen Ábrahám, és Jákob istenéről beszélni, vagy több isten van, és van Ábrahámnak, Jákobnak is, meg nekem is.
De jó muszlim szokás szerint azt mondom neked, a Te Istened az én Istenem is! :)
Kedves Avi,
Az az istenség, akit Ábrahám, Jákób, Izsák, Mózes az ő Istenének nevezett az Ószövetség szerint, és akit Jézus az ő Mennyei Atyjának nevezett az Újszövetség szerint, neked nem istened?
Vagy fenti meghatározások szerinted nem az általad tisztelt Egy Istenre vonatkoznak?
Katasztrófa történt, Isten miért nem védi meg az embereket az ilyen hatalmas katasztrófáktól?
Miért hagyja, hogy tízezrek pusztuljanak el?
Én abból indulok ki, hogy Isten a javunkat akarja, és bölcsebb nálunk, tehát tudja, hogy mi válik javunkra, és akkor is azt mozdítja elő, ha mi azt rossznak látjuk.
Isten csak figyel és nem avatkozik közbe?
Jézus azt mondja "Atyám szüntelenül munkálkodik" Jn.5.17. ebből én nem passzivitást olvasok ki. Veréb nem eshet le a fáról Isten tudta nélkül, a hajunk szála is számon van tartva, Mt.10.29 tehát Isten minimum az egyetértésével benne van az eseményekben. A be nem avatkozás is egyfajta beavatkozás.
Teljesen igazad van. Ezek a gondolatok bennem is megvannak, csak nem tudtam ilyen kifejezően leírni. Azoknak akik kárörvendően beírják, hogy Isten megmutatta a muszlimoknak, szvsz nem a balgaságot hanem a rosszindulatot kellene megbocsátani. Ez már nem balgaság...
Ez csak az egyik dolog.... persze a legfontosabb. De vannak emellett még nagy tanulságok.
Ilyenkor növekszik bennünk emberekben a segíteni vágyás, az elesettség, kiszolgáltatottság érzése, megmutatkozik ki az ember, és ki az, aki csak nevetve megjegyzi, hogy Isten megmutatta a muszlimoknak. (Isten bocsássa meg balgaságát)
A baj nem mindig csak baj. Hiszen a fájdalom a legjobb tanítómester. Nagyon nagyon nehéz, de rengeteget lehet tanulni tőle. Vannak gyenge emberek, akik elfásulnak tőle, és vannak erősek, akik belekapaszkodva hitüket, és emberségüket növelik általa.
... és ha belegondolsz.... még egy látszólag hitetlen ember is mit hajtogat, amikor valami nagy baj éri? „ Jaj Istenem, jaj Istenem.... Ő áll mindannyiunk felett, és Ő tudja mit miért ad és vesz el. Hála Neki érte.
rossznak tartjuk, ha valaki meghal, és jónak, ha életben marad.
Mindig?
Ha elfogadnánk, hogy Isten jobban tudja, mi a jó nekünk, mint mi magunk, akkor nem tartanánk rossznak az ilyen tömegszerencsétlenséget.
Komolyan azt hiszed, hogy Isten szerint jo egy tomegszerencsetlenseg? Felek, hogy te egyaltalan nem ismered Abraham es Jakob Istenet. Ti. ha abbol indulok ki, hogy Isten annyira szereti az embert, hogy Egyszulott Fiat valtsag gyanant kuldte a foldre, tovabba hogy minden embert draga(!) aron vett meg, akkor kicsit furcsa ezzel osszepasszitani azt, hogy oszerinte egy tomegszerencsetlenseg az jo.
felmerül a sokat hangoztatott szabad akarat kérdése, mely teória szerint Isten sosem avatkozik bele életünkbe.
A szabad akaratnak semmi koze ahhoz, hogy Isten beleavatkozhat-e (volt mar ra pelda) valakinek az eletebe. Ti. a szabad akarat azt jelenti, hogy az ember tud-e szabadon cselekedni. Marpedig ez fuggetlen attol, hogy Isten beavatkozik-e egy adott helyzetben az ember eletebe, es pl. meggatol egy rossz cselekedetet. Elarulom, hogy a bukott ember nem szabad, nincs szabad akarata. Ez nem azt jelenti, hogy pl. valami/valaki mindenre kenyszeriti (igy mozgatva az embert kenyszerpalyan, amit aztan lehet elemezni tarot-kartyaval, varazsgombbel, meg a joegtudjahogymivelmeg), hanem azt, hogy az ember keptelen a jonak cselekvesere. Ezert mondhatjuk, hogy nem szabad, mert beszukult a lehetosege a jonak cselekvesere.
Vagy varrjuk a sátán nyakába, és akkor kerek a teória?
Nem. Vegeredmenyben *minden* Isten kezebol jon. Ebben termeszetesen az is benne van, hogy idonkent a Satan vegzi el a "piszkos munkat", mert ne feledjuk el, hogy o is Isten eszkoze.
a miértet (mint általában) nem a mi dolgunk tudni, hanem azt, hogy _mi_ mit tegyünk
Nem titok a miert sem. Ez a vilag ugyanis a gonosz uralma alatt all, meg a hivo ember szamara sem eghy eletbiztositas. Ezert Jezus ezeket a jeleket megteresre valo felhivaskent ertekeli: terj meg mar most, mert ki tudja, hogy holnap lesz-e ra modod.
Hogyan is tudnánk, hogy miért is van a halál, ha már azt sem tudjuk, hogy mi az, és, hogy milyen.
Mar hogyne tudnank? Halal azert van, mert az ember bunos. Az ember buntetese a halal (egyaltalan melyik halalrol beszelunk?). Eredetileg, a halal nem lett volna buntetes, hanem bekes elalvas az Isten kebelen (Ravasz szerint). Hanem a bun tette azt ilyen rettenetesse. Es hiszed v. sem, az ember meghalt, amikor bunbe esett (megpedig lelkileg). De azota hala Istennek, Jezus megvaltotta az embert, ujra kozossegben lehetunk Istennel, batran kozeledhetunk hozza. Ja, hogy akkor megis miert halunk meg mindig meg? Mert ez a test halando, romlando. Mert meg nem tokeletes, zavartalan a kozosseg Ovele. Meg nem toroltetett el a halal, a konny, a fajdalom. De jo hir: mar nem legyozhetetlen ellenseg a halal. Jezus megtorte a hatalmat, es az o feltamadasa nekunk is remenyseg, hogy majd egyszer minket is fel fog tamasztani.
Hogy milyen "erzes" a halal? Errol csak keves utalast kozol a Biblia, egyfajta alvo allapothoz hasonlitja. Ezen tul csak talalgatni lehet errol, meg mindenfele okkult eroket segitsegul hivni, de errol mindenkit lebeszelek, mert nem veletlenul zarta ezeket a dolgokat el Isten az ember elol.
Hogy miért van halál, erre egyszerű a válasz:
"Kullu nafsin dhaiqatu almawti", Minden lélek megízleli a halált (Korán 3:185), mert Isten így rendelkezett, hogy minden lélek egyszer átesik ezen az állapoton, sőt, az elpusztulás minden teremtett dolog, velejárója is.
Hogy mi az, milyen lesz, erre is van válasz a Koránban: Isten a tudója mindennek.
Egyetértek testvérem.
Hogyan is tudnánk, hogy miért is van a halál, ha már azt sem tudjuk, hogy mi az, és, hogy milyen.
Márpedig ezt közülünk tapasztalatból senki sem tudja. Akik hisznek (vagy legalábbis muszlimok), úgy gondolják, hogy a miértre a válasz Istennél van. Az ember meg nem értheti, tehát firtani felesleges.
A mi lesz a halál után kérdésre nekünk van válaszunk, bár nem tudjuk, hogy hova is kerülünk, és talán azt sem tudjuk elképzelni, hogy konkrétan milyen is lesz.
Igazság szerint egy tőlem távol eső katasztrófán nincs mit feldolgoznom. Sajnálom az ottaniakat, (talán nem is a meghaltakat, hanem az ottmaradókat) de ez a sajnálat távoli. Megpróbálok segíteni, de nem firtatom, hogy miért is történt a katasztrófa. Ezt csakis Isten tudja.
Ha közvetlen környezetemben történne valamilyen tragédia, halál, azt már sokkal nehezebb feldolgozni. Nem azért őt sajnálom, hanem azért, mert az ittmaradókat sajnálom, magamat sajnálom. Mert nehéz elfogadni, hogy most már jó ideig, vagy talán soha nem látom többet annak az általam szeretett embernek a hangját, nevetését, sírását, zsörtölődését, stb. de ez azt hiszem minden embernél így van, vallásosnál, és nem vallásosnál egyaránt.
Persze, hogy normális, én is sírtam a kislányom sírjánál, amikor temettük. De három hét múlva találkoztam vele álmomban, láttam, megtapasztaltam, hogy ő jó helyen van, és rájöttem, vele nem történt rossz, hanem velem, mert én itt maradtam. Évente egyszer-kétszer sírok most is, de tudom, hogy magamat siratom, hogy ő nincs itt nekem, és milyen rossz nekem.
Ha arra gondolok, hogy Jézus is sírva fakadt Lázár sírjánál, akkor azért úgy vélem, normális emberi hozzáállás a halál rossznak tartása. Amikor Jézushoz jöttek pontosan ugyanezzel a problémával (ráomlott a Siloám torony emberekre), akkor azt válaszolta, hogy azok nem voltak bűnösöbbek, hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóan elvesztek. Tehát a miértet (mint általában) nem a mi dolgunk tudni, hanem azt, hogy _mi_ mit tegyünk.
A szabad akaratról írtakkal egyet értek, a deista megközelítésnek, de még a kvázi-deistának is, melyben Isten csak az imák hatására cselekszik, igen komoly problémái vannak.
A feldolgozhatatlanság látszólagos problémája a jóról és rosszról alkotott képzetünkből adódik.
Mindenki ragaszkodik a földi élethez, és mindenki fél a halál utáni élettől, sőt van, aki nem is hisz benne, így aztán rossznak tartjuk, ha valaki meghal, és jónak, ha életben marad.
Ha elfogadnánk, hogy Isten jobban tudja, mi a jó nekünk, mint mi magunk, akkor nem tartanánk rossznak az ilyen tömegszerencsétlenséget.
Melléktéma, de felmerül a sokat hangoztatott szabad akarat kérdése, mely teória szerint Isten sosem avatkozik bele életünkbe. És az ilyen tömegkarasztrófa? Vagy varrjuk a sátán nyakába, és akkor kerek a teória?
Iráni földrengés, 70 000 halott.
Érdekelne mindenkinek a véleménye, hogy ha ilyen hatalmas katasztrófa történik, azt hogyan tudja feldolgozni magában a vallása szerint?
Ne keverjük össze a háborúkkal és éhínséggel, amik az emberek hibájából történnek.