Húúú, az kegyetlen lehet :((( A múltkor Yocko póráza elszakadt, és nagyboldogan elrohant. Észrevett egy kutyát a túloldalon, és átszaladt hozzá. Szerencsére nem ütötte el semmi, de mindketten nagyon megijedtünk.
Előtte volt egy ugyanilyen Kerry-blue - Aldi. Ő nagyobb volt, és morózusabb, s meglehetősen öntörvényű. Hét évet élt, 1993-ban halt meg, miután kirohant az úttestre és a házunk előtt elcsapta egy kocsi. 2 perc alatt kilehelte a kis drágám a lelkét. Gyászoltam 3 hónapig, utána az egri kennelből szereztem egy rokont. Az a történet talán még borzalmasabb volt, hiszen még csak 7 éves volt...És a balestz elkerülhető - ha pórázon hagytam volna.
Igen sajnálom. :((( A mienket 10 évesen el kellett altatni, állitólag rák, gyanúm szerint későn felismert babézia miatt. Ez akkoriban még nem volt olyan gyakori betegség mint most. Az elaltatás egy iszonyatos döntés, nagyon nehéz felvállalni. Még akkor is, ha az ember tudja, hogy biztos nincs tovább, de reménykedik, hátha van esély.
Képed van Dzsoniról? Feltennéd? Van másik kutyusod is esetleg?
Át tudom érezni a fájdalmadat....én az eddigi életem során már sajnos 3 kutyát veszítettem el...
Az első dogomat az állatorvos félrekezelte...az egyetemen halt meg...nem lehettem akkor vele...
A második dogomat 7,5 évesen el kellett altatni- ő rákos volt- mindent megpróbáltunk de nem lehetett megmenteni...nagyon nehéz döntés volt elengedni őt...szenvedett, láttam a szemében hogy menni szeretne...így hát nem volt más választásunk...elengedtük...ő szépen elaludt.... a kertben van a sírja...
Aztán anyukámék a törpesnacija - vele nőttem fel, szintén rák....őt tavasszal kellett engednünk, hogy méltósággal távozhasson....
Nagyon nehéz elengedni azt, akit annyira szeretünk....akitől annyi mindent kaptunk...de velünk ők mindig ott lesznek..és várnak a szívárvány lábánál....
Mindennek megvan az oka, csak lehet hogy mi nem értjük...
Nagyon nehéz meghozni azt a bizonyos döntést, de én úgy gondolom, hogy megérdelmelnek annyit, hogy megengedjük nekik hogy fájdalom nélkül, méltósággal távozhassanak....
Tudjátok, én orvos vagyok. De a saját családodban nem vagy felkészülve elviselni a szenvedést - mint ahogyan nem tudod igazán kúrálni a családtagot sem. A kerry-blue-m, Dzsoni, családtag volt. ..Fél éve kaphatott egy kisebb agyvérzést (kombinált védőoltás miatt), ugyanis elment az egyensúlyérzéke és megsüketült. Mintha leborotválták volna a frontális lebenyét. De jelzett, ha ki kellett menni pisilni, sétáltunk, csak a legutóbbi időkben jelentkezett egy gyors lefolyású, rosszindulatú izomsorvadás. Fogyott az izomereje, egyre nehezebben ment neki a járás,"csonttaraj" nőtt a fejére - a rágóizmok atrófiája miatt. Utolsó napokban karban vittem le a második szintről a kertbe ...A szívem szakadt meg. Amikor már nem akarta elfogadni a csirkeszárnyat, az utolsó napon nem ivott, felborult a homeosztázisa (szegény földöntúli, borzalmas büdösséget árasztott), tudtam, közel a vég. Felkészültem, hogy elaltatom, ha elmennek a húgomék haza, a három kisgyerekkel, mert nem akartam őket kitenni ennek az agóniának. De szegénykém szombatról vasárnapra virradóra -vele aludtam-kiszenvedett, és már az örök vadászmezőkön futkározik, borzasztó űrt hagyva bennem maga után. Könnyeim felszáradtak, a fájdalmam velem marad. De 13 évet élt, szeretetben, megbecsülve. Igazi társ volt - talán korábban kellett volna lépnem, lehet , hogy az önzőségem miatt tovább szenvedett. Ez az én keresztem marad. Drága Kutyusom, mindig velem maradsz a szívemben…A legjobb barátom, Igaz Társam voltál, nyugodj békében. Megtanítottál szeretni.
Sziasztok! Nekem négy éve halt meg a colliem agyérgörcsben! És a mai napig siratom hogy nem tudtuk megmentenide mindent megtetünk érte amit lehetett! Ezek nagyon fájó dolgok de mindig ott lessznek velünk az álmainkban a gondolatainkban a szívünklben!
Édes Istenem! Mennyire tud fájni. Az enyém nem döglött meg, csak el kellett ajándékoznom, de a mai napig siratom, és könyörgök egy-két hírért, hogy jól van-e.
Amint lehetőségem lesz rá, azonnal magamhoz veszek egy kölyök vizslát,akit meg tudok tanítani arra, hogy ne egye meg a tyúkokat...Annyira hiányzik egy vizs!
Ha majd egy kicsit túl leszel rajta, biztos találni fogsz méltó utódot te is.
Cifra egy mudi anya nem tervezett gyermeke, apa ismeretlen :-) (de nagyon ügyes lehetett, mert 2 kerítésen ment át a csábos mudilányhoz)
Szándékosan választottam keverék kutyust, mert annyira sajnálom a kóbor kutyákat. És hát, egy fajtatisztát, ha megunják szegényt, még mindig el lehet adni, de a keverékek gyakrabban végzik az utcán, vagy ha nem is ott, de gyakran magányosan, elhanyagolva élnek.
Nálunk még póráz se volt, jó ha 10x volt rajta életében, de szerencsére nálunk is szinte mindenki tök pozitiv volt. Mondjuk szerencsére itt ahol lakok szinte több a kutyás/ex kutyás mint akinek nincs.
