Az én kispiszkosom, bár az életében nem aludt ágyban, merthogy kerti kutty - kiállítás előtti éjszakán, kifürdetve nálunk aludt a lakásban. Éjjel arra ébredtünk, hogy valaki közénk furakszik. Férjem azonnal kidobta - merthogy mit képzel ez a dög. Hess lefele! Kis idő múlva újra arra ébredtünk, hogy frissen illatosított kutyuskánk édesdeden pihen a párnámon:O)) A felháborodást megelőzendő hatalmas puszikat osztogatott mindkettőnknek, minekutána férjem lemondóan legyintett, oldalára fordult és a piszok kutyu elérte, amit akart. Együtt ébredünk hármasban és megállapítottuk, hogy nem való nekünk kutya:O)))
Amikor én a kutyust beszereztem el sem tudtam képzelni, hogy egy ágyban aludjunk. A hálószobám ajtaja elé "ágyaztam" neki, kapott mindent ami szerintem kellet neki, pokrócot, párnát, vizet, játékot stb. Ez ment is igy egy darabig. Egy szép éjjelen halk szuszogás, körmök kapirgálása a parkettán... Kuty felpattan az ágyra mellém, tudja, hogy ezt nem kéne, megfordul és rohan kifelé teljes gőzzel. Következő éjjel ugyanez, a változás annyi, hogy lefekszik az ágyba egy fél pillanatra, aztán spuri kifelé. Aztán a harmadik éjjeltől... Nem bántuk meg :)))
Nálunk a Blöki részéről este 1/2 9 "pizsoma" osztás van. Bejön a szobámba lefekszik az ágyám mellett és reggelig szunnya. Ilyenkor le kell halkítani a tv-t, amennyiben olvasni akarunk vagy beszélgetni akkor az olvasó lámpát kell használni, mert a hang és a fény zavarja. Ilyenkor fekvő helyzetből felemeli a fejét és szemrehányóan ránk nézz, jól van na és már halkítjuk a tv-t és kapcsoljuk az olvasó lámpát.
Mondjuk úgy szeret legjobban elaludni, ha közben simogatjuk ezt szokta meg és reggeli simi puszi , szeretgetés se maradhat el.
persze, hogy érti.... ha a gyerekeimnek szólok, hogy kész a vacsora és méltóztassanak kivonszolni magukat a szobájukból, ők még el se indultak amikor a két szőrös már hanyatt homlok kirohan a konyhába és jelzik, hogy ők szivesen elfogyasztanák. Mindnet értenek, pontosan tudják épp hova indulunk és van-e esély arra, hogy velünk jöjjenek. Egélsz hosszu idő elteltével is megértik, ha kimondom pl, hogy kirándulás vagy Sziget.
A kutya arra is jó a lakásban, hogy megelőzzük velük az ételek megromlását. 3 palacsinta már biztos nem romlik mega szobalevegőn, amit a nagymama csomagolt a gyerekeknek és az iroasztalon felejtették :-)))
Mi most ott tartunk, hogy enyimke a lábamnál alszik ( ha a barátom is itt tölti az éjszakát akkor féltékenyen az oldalamhoz simul hihi mármint a kuty ) a lányomkutyi meg a lányom ágyában alszik vagy a paplan alatt ( fázika drága ) vagy a kispárnán. Lányom meg a lepedöre teszi a fejét a párna helyett ( mertugye fázika drága )
Tiszták, lábat mosunk, alvázat mosunk szükség esetén, piszkos helyne nem járunk, csak a ház körül a füben vagy kirándulni zöldbe.
Ez van, most már teljes jogu családtagok, senki nem szólhat az ágybeosztásunkba bele.
19 éve élek kutyával, a második már az ágyunkig is
elmerészkedett. Nem tehetek róla, ragaszkodik hozzánk. Max kicsit többet költök mosóporra:)))
Csak azért van velem mert szeretjük egymást. Nálunk nem alacsonyabbrendű élőlény, hanem családtag. Akinek sose volt kutyája nem tudhatja milyen érzés amikor megsimogatod,mikor lefekszik a lábadra és jóizüen alszik, mikor a maga, nagyon is érthető nyelvén kommunikál veled. Ebben a rohanó büdös világban egy hatalmas szeretetbomba!
Ha tacsi akkor mindenképpen fogadd be, mert tudod van kutya, meg van tacskó! :-)
Egy jól megszerkesztett kutyaház megoldja a problémát. Kutyaházat jó sok hungarocelre rakni, belsejét telirakni szalmával, de teli ám! (Ha szalmát nem tudsz szerezni, menj el egy állatboltba és vegyél szénaalmot sok csomaggal, olyat amit rágcsálóknak tartanak!) Abba majd szépen befészkeli magát, a szalma megtartja a meleget, a sok hungarocel az alján meg nem engedi felfázni, aztán ha időtök is lesz, akkor bejöhet a lakásba is. Esténként, hétvégeken szeretgethetitek, legalább lesz mire várnia.
Szia Alice!
Ezek szerint én is barom vagyok, mert nekem is a kutyáim lakásban voltak/vannak.. ;-)) Most viszont van kert, ezért a dilemma, ráadásul a kinézett babakuty éppen tacsi keverék ami nem a vastag bundáról híres.. ;-)) Még végiggondolom/juk a dolgot, mivel később egy pici baba mellett nem tudom mennyire lenne időm/energiám kutyababát nevelni.... Eh, kijöttem már a gyakorlatból, régen volt már a 13 évvel ezelőtti kutyagyerekgondozás.. :-))
Szia Csibe!
Szvsz. válassz ki egy baba kutyit, aztán nappal tartsd a kertben egy kutyaházban, éjjelre meg engedd be.... igazán nem kell ám a lakásban tartani a kutyákat, erre csak az ilyen barmok képesek mint én... van ám nekik szőrük meg minden... és bárhol jobb dolguk van mint egy menhelyen (melesleg mit gondolsz, ott hol tartják őket lakásban????) -legfeljebb arra ügyelj, hogy ne egész rövidszőrűt vigyél ki, mert egy vizslát vagy tacskót nem szvesen tartanék télen a kertben...
Sziasztok!
Végigolvastam a topicot és örömmel láttam, hogy egyezik a véleményünk. Nekem 2 kutyám van (illetve már csak egy, mert idén májusban a "kisebbik" 12 éves korában meghalt) és végig lakásban voltak. Nem terveztem, hogy lakásban legyenek de amikor lelkiismeretfurdalásom lett volna, eszembe jutott, hogy ennél csak rosszabb sorsuk lett volna, hiszen az egyiket menhelyről hoztuk ki még babaként a másikat pedig találtuk a tesóival együtt. Abszolút családtagok akik rendes kaját és iszonyú mennyiségű szeretet kaptak sok sétával. Bár én lakótelepen éltem rengeteg zöld volt körülöttünk és nyáron rendszeresen vittem a Dunapartra úsztatni őket. És ugye nem voltak ránk, emberekre utalva, hiszen ha nem figyeltünk rájuk akkor egymást "nyektették" v. játszottak. Tetvesek-bolhásak nem voltak, ágyban nálunk nem aludtak (bár néha A büdös dög stikában felment), viszont naponta pórszívoztunk aminek eredményeként nem volt brutál gusztustalan a lakás... :-))
Most kertes házban és olyan környéken lakom, ahol viszont azt látom nem viszik el a kuttyokat sétálni, csak kennelben dühöngenek vagy fexenek valahol a kertben. Bár egy agarat és egy vizslát láttam már séta közben. :-))
Viszont lenne egy kérdésem hozzátok. Szeretnék kihozni a menhelyről egy viszonylag baba kuttyot. Természetesen lakásban lenne, viszont még 2-3 hónapig nem tudok otthon lenni vele. Mit tegyek? Kitegyem addig csórikát egy meleg kutyházba a kertbe vagy maradjon a lakásban inkább bezárva? Nem tudom, hogy szobatiszta-e, egyenlőre csak érdeklődöm mit tegyek???
Namármost leszögezem, hogy kurva jó dolog egy kutyával aludni. Nade ha az a kutya 40 kilós és úgy dobálja a szőreit mint a tarajos sün, azonkívül Ő AZ AKI A VÉGÉN ENEGEM AKAR LERÚRNI AZ ÁGYRÓL??? Csak a nagysága miatt... szóval sajnos hiába van egy nagytestű kutyának pincsilelke, a méretei bizonyos korlátokba ürköznek a kényeztetést illetőleg.. :-)
Na, ez nálunk kétféleképpen működött.
Volt, amikor odaállt az ágy elé, és rámnézett, hogy jöhet-e. Ha megengedtem, akkor üdvözült pofával felmászott az ágyra, forgott három kört, és lefeküdt.
A második verzió, amikor minden kérdés nélkül felmászott az ágyba, levetette magát és olyan képet vágott, mint aki ott sincs. Hát ezek után le lehetett zavarni? :))
Nem tudod miből gondolod, hogy spánielem van, mert megírtam, hogy beagle, de azóta már több is van úgyhogy vettem egy francia ágyat, hogy mindenki elférjen.
MInden kutya szeretne titkon a gazdájával aludni...
Ha jól értelmeztem, neked egy spánieled van. Jó neked. Én is egy ekkora kutyát akartam volna, de aztán befogadtam egy igen-igen kicsi kutyát, amiről joggal feltételeztem, hogy nem nő nagyra, a bibi csak ott volt, hogy nem tudtam, hogy ez a kiskutya alig négy hetes - ne ragozzuk, most kb. akkora mint egy kuvasz, úgy is néz ki, csak éppen fekete és a szőre kicsit símább... egy éves korában volt egy autóbalesete, mielőtt a póráuzt feltettük volna a nyakára kirohant az utcára és elütötte egy autó, eltört a mellső lába, összeszegecselték stb... nagyon szenvedett, no akkor felmászott hozzám az ágyba... aztán kb. 3 hónapba telt, míg megtanítottam neki, hogy ezt nem szabad, az csak kivételes volt, (mindig határozottan lerúgtam a lábammal), most 10 éves és még mindig ez él benne, mindig az ágyam előtt alszik mint egy élő ágyelő vagy mi, de ha nem zárom le a szobámat akkor ha elmegyek itthonról, hétszentség, hogy belefekszik!!! Hiszen ott maradnak a fehér ágyneműn a fekete szőrök!!!
Szóval egy kutyának csak EGYSZER szabad megengedni, hogy az ágyadba feküdjön, onnantól annak annyi... én imádom amúgy ezt a nagy buta állatot, és ő is imád engem, ő az egyetlen aki minden feltétel néklül imád....
Az első kutyám én sem akartam fel engedni, de szerintetek ellen lehet állni egy kölyök beagle könyörgő tekintetének.
Ma már este azzal büszkélkedünk a családban egy másnak, hogy "bibi, most az én ágyamban alszik".
Hát igen, én sem hittem volna, hogy ez lesz belőle. Ma már úgy alszunk el, hogy a kuty háta végigsimul az én hátamon... Már nehéz lenne (nekem) leszokni róla. Reggeli ébredéskor pár puszi, füleim orrom tisztára nyalogatása stb. Régen ez teljesen elképzelhetetlen volt a számomra, a szobába sem akartam őkelmét beengedni. Ahogy mi neveljük a kutyát ő is nevel minket ... :))))) és mindektten hibázunk néha.
Hát könnyű elrontani!:O)) Valahol már leírtam, hogy Dömike rendszeres ágyban alvásától kizárólag az mentett meg, hogy még időben haza mentünk a nyaralásból. A kanapéra már rákerült a lepedő, hogy őfelsége nyugodtan tölthesse ott a délutáni sziesztáját, az ágyba csak egyszer ugrott be reggel mellém. A fejét odanyomta a fejemhez és szépen elnyújtózott a paplanon. Nagyon elégedett volt. Félek nem sokáig bírtam volna, hogy megfosszam ettől az élvezettől:O))))
Valaki pedig - már nem tudom melyik topicban - azt fejtegette, hogy a kutya nem tud szeretni, nem érzelmei vannak, hanem tudja, hogy kitől kapja a kaját - azaz egyszerűen csak önző és megalkuvó. Hajlamos voltam ezt elhinni, de a tapasztalatom mást mutat. És az is, amit Te leírtál.
Mikor megérkezem, annyira tud örülni, olyan látványosan mutatja ki a szeretetét, hogy az ember elolvad:O))) És ezt nem a kajáért teszi, hiszen azt ritkán szoktam adni neki.
Sziasztok!
Nekünk spánielünk van, lassan 6 éves lesz.Mikor elhoztuk még a házba se mert bejönni. Helyett kapott a szobám ajtajában kivül, de az ajtó nyitva volt, hogy ha valami gond lesz észrevegyem. Az elején kis sirdogálással, de elvolt(de szörnyen magányosnak érezthette magát...), merthogy egy éjjel bekocogott, lefeküdt az ágy előtt leteritett szőnyegre. Tudta, hogy ezt nem szabad, úgyhogy spurizott kifelé. Viszont rákapott a dologra, úgyhogy idővel beköltözött. Akkor még csak az ágy alá..., de rájött, hogy az ágyban jobb lenne neki. Most már nagyon hiányozna, ha nem lenne ott :)))) (valamit asszem nagyon elronthattunk)
Egyébként kertünk is van, ha ki akar menni kimegy, ha be akar jönni akkor bejön. Esős, sáros időben is, de ez ezzel jár.
Nálunk is így van... nem én adok neki enni, mégis nekem fogad szót, az én hívásomra jön azonnal.. Persze sétálni én viszem, és én szeretgetem a legtöbbet, effektíve én vagyok vele a legtöbbet.
Azt hiszem a kutyáknál nem az számít igazán ki ad nekik enni, hanem kitől kapnak a legtöbb szeretetet! :-)) Kiválasztanak maguknak egy valakit a családból, akit "vezérnek" tekintenek, éegalábbis én így tudom.
