az igazi nevem róza, de az már foglalt, így nagyobbik fiacskám műszavát használom, a paszadát – ez az ő csúnya szava, amit mi nem mondhatunk ki.
nemrég regisztráltam magam, és még nem böngésztenm át alaposan az összes topicot de a felületes vizsgálódás alapján úgy látom, hogy itt főleg kisgyermekes anyák vannak, és én velük (Veletek) szeretnék kapcsolatba lépni.
most fogok diplomázni pszichológiából, és a gyes-betegség nevű tüneményről szeretnék írni. tudom, hogy van irodalma, de engem nem az irodalom érdekel, hanem a szubjektív élmények. ki szenved tőle, ki nem, ki miért, és miért nem, ki hogy küzd ellene, ha küzd, és mennyire sikeresen. szeretnék őszintén, előítéletek és indulatok nélkül beszélgetni erről, ha nyitottak vagytok ilyesmire, kérlek Benneteket, válaszoljatok.
köszi,
paszada
ps.: ha a rendszer engedi, majd nyitok egy saját topicot is, mert még nem találtam kifejezetten ilyet
Hathetes volt a fiam, amikor nekem már nagyon be volt sózva a hátsóm, úgyhogy elvittük a Corába egy bevásárlás erejéig. Irtó jól bírta, kb. 1 órát átaludt, de a végére sok lett neki a zaj, meg a fény, meg az emberek, úgyhogy a pénztárnál már meglehetősen ordított. A pénztárosnő meg ahelyett, hogy sietett volna, közölte, hogy "márpedig szoktatni kell a babát az ilyen helyekhez, mert később baj lesz..."... aha, mert rém el voltunk késve a gyerek szocializációjával. :-))) Mondtam is neki, hogy ezentúl majd mindennap elmegyünk valamelyik bevásárlóközpontba, hadd szokja a gyerek... :-)))
Mellesleg őt meg rendszeresen kislánynak nézik, annak ellenére, hogy többnyire full kékbe van öltöztetve...
az en lanyon nem egy hisztis fajta szerencsere,de a multkor rajott az 5 perc es vegiguvoltotte mind a 100 m-t,amig a buszhoz ertunk.Nagyon tanulsagos volt.Ha nem szoltak hozzank 20-an,akkor egy sem.Az egyik ellatott tanacsokkal ,miszerint mekkorat kellene csapnom es hova,a masik a gyereket probalta meggyozni,hogy nem annyira szep,ha uvolt.A harmadik arrol gyozkodott,hogy egy kis csoki sokat segitene:))))
A legszebb,amitol viszont uvoltok,ha kozlik vele,hogy ha nem hagyja abba,elviszi a zsakosbacsi.Ilyenkor elvesztem urino mivoltomat es hangosan orditva kuldom el melegebb eghajlatra:))
Tegnap seta közben megkerdezte egy nenike hogy a kislanyom biztos hogy kislany-e mert olyan fiusan nez ki, rozsaszin mintas cicanadrag volt rajta rozsaszinü ruha meg feher body ,na jo a haja rövid, de a hosszuhaj nem all neki jol.
Lehet, hogy sminkelnem kellene mint az indiai kislanyt a jatszoterünkön....?
Meleg témára egy szösszenet: "ne vedd le a gyerekről a kabátot, mielőtt beszálltok a kocsiba, mert hideg van benne!" Igaz, hogy 2 perc alatt gyönyörűen bemelegszik, de az már csak zavaró mellékkörülmény. :)
Nekem egeszsegugyi alapon javasolta a doki a KV-t meg mikor terhes voltam.Annyira alacsony a vernyomasom ,hogy jot tesz neki.Jobbat,mint a gyogyszer,ugy gondolom.A gyerek meg ugyan izgaga,de nem amiatt:)
én is szoktam kávézolni, az én köjköm is anyatejet eszik még, oszt mégis tud aludni éjjel.. [csak 2 - 3 szor kel fel, hol éhes, hol a sajat köhögése ébreszti /most egy kicsit betegeskedik/, de amúgy jól alszik]
[nem feltétlen öngól, gyereke válogatja, éppúgy, mint a felnőtteknél: van, aki simán alszik a koffeintől, van, aki meg fent dalol hajnalig egy déli kávétól. az én gyerekem a napi két rendes kávém mellett úgy alszik nappal min. kétszer két-három órát, mint a huzat, pedig szopizik, mint egy kis kompresszor :-))]
Lucilla, én eldöntöttem magamban, hogy úgy fogom csinálni, ahogy azt a 2. pontban írtad. Csak egy kicsit finomítva. Mindent úgy fogok csinálni, ahogy én gondolom jónak, de azért meghallgatom őket (persze csak ha nem vmi égbekiáltó hülyeségről van szó), és ha úgy találom, hogy az jobb, mint amit én gondoltam, akkor elfogadom. De beleszólni NEM engedek.
Amúgy apa családjával jó a viszony, eddig nem is volt még soha konfliktus. El is döntöttem, hogyha legközelebb ilyen helyzet lesz, mint a szombati volt, szépen elmagyarázom nekik, hogy nem akarok rosszat a gyerekemnek. Amúgy soha nem voltam meggondolatlan semmilyen dologban, akkor miért pont most lennék az… Ismerjük már 6 éve egymást és ezért is sért a feltételezés, hogy nem igaz, hogy ennyire nem ismertek ki, hogy azt feltételezik terhesen rágyújtok… Ezek előtt sem voltam nagy bagós.
(Anyámmal is biztos lesznek még gondok, de mondjuk őt percek alatt helyre tudom tenni :)
Kóla-téma: sose voltam egy igazán kólázós típus, csak most valahogy úgy megkívántam. Tudom, hogy nem igazán jó „alap-állapotban” sem, terhesen meg még annyira sem, de hát most mi történhet, hogy megittam 2 pohárral…
Idike: nem semmi anyósod van!
Angi: ettől a „biztos meg fog fázni ez a gyerek” már most sikítófrászt tudok kapni, de komolyan! Ez is olyan tipikus hülyeség, hogy majd pont te akarnád megfázítani?!
Nem ismerem Andromedus viszonyait, de en azzal sporolhattam volna csak meg a beszolasokat anyosomtol, ha lathatatlanna valok, vagy felszivodom.
Es hat lehet gyujtogetni a koveket, de en bizony a terhessegem alatt sem mondtam le semmirol, amit addig elveztem, max a mennyisegek voltak kisebbek, de ittam alkoholt es kavet, ettem jo csiposet meg fujosat. Felnott ember vagyok, tisztaban vagyok a rizikokkal es egy pohar kolatol... na nem ragozom, szvsz erted. :)
Mondjuk megvolt az a hallatlan mazlim, hogy bar a teherbeeses korul voltak gubancok (ezzel kapcsolatban is hallgattam sokmindent), a terhesseg, a szules es utana minden olyan zokkenomentesen zajlott, mint a konyvekben olvasni. A gyerek evett aludt, nott mintha fujtak volna, soha semmi baja. Kizarolag anyos karjaban uvoltott ;) ugyhogy rolam, a tokeletes anya magabiztossagaval birva, leperegtek a hallottak. Bar nem mondom, hogy nem zavart, de o engem nem szeretett, es ezt erezni lehetett, csinalhattam akarmit.
Nem, nem marólúg, de ezzel együtt nem hiszem, hogy ne lehetne lemondani róla, különösen, ha ezzel meg lehet úszni egy beszólást.
Szoptatás alatt meg kifejezetten öngól kólát inni, a koffein miatt, hacsak nem szereti az ember a túl élénk kölköket:) Jobb terhesség alatt leszokni róla. Legalábbis szerintem.
Engem a vedono oktatott ki legutobb.Fel kellett vilagositsam,hogy nem egy taknyos kolyokkel,hanem egy lassan 3 gyerekes anyukaval van dolga.
Kicsit megvaltozott a hozzaallasa,a vegen elg joban lettunk,es 3 gyerek ide vagy oda,tudott ujat mondani.:)
Csak hozzaallas es stilus kerdese,hogy valakitol elfogadsz-e tanacsot,vagy meghallgatod-e.
Es te ismered magad es a gyereket a legjobban,foleg a jozan eszedre kell hallgatnod.
NA, én mostanában sokalltam be, mert nincs olyan családtag, aki ne piszkálna ezzel: "úúúúristen, meg fog fázni az a gyereeek", és ezt olyan hangsúllyal, h naa, mert nem akarom, h olyan fázós legyen, mint mi. Páran tudjátok, h az én kislányom minden betegségre sokkal hajlamosabb (elvileg leg), és nem is egy zsírpacni, tehát elviekben igazuk lehetne, de nem így van:)). Komolyabban még 1szer nem volt beteg!!!. Úgyhogy újabban ezt mondom mindenkinek: "MAjd akkor cseszegessetek, amikor először beteg lesz a gyerek". NAaa, ez hatásos, mert tudják azt, h milyen nagy dolog, h a mostani vírusdömpingben milyen nagy dolog, h enyim lánynak kutya baja:))).
Luci tanácsai közül, én sokáig az 1.t próbálgattam. KEzdő anyaként (ami esetemben még nehezebb volt), egyszerűen a legjobbat akartam neki. ÉS minden tanácsban volt valami, ráadásul ilyenkor hiszékenyebb naiívabb az ember (én leg azt voltam). Kb ilyenek, h ha valaki azt mondta volna, attól lesz sok tejem, ha fejenállok napi 1órát, én biztos 2t álltam volna... és nem vettem észre, h mennyi hülyeséget csinálok, sokszor egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat. KEll, muszáj már kezdetektől (már a terhesség alatt) erre megoldást találni, és fel kell szívni magát az embernek, h ne hagyja magát befolyásolni, és néha fülünk befog, és értelmesen bólogatunk:)
A rokonokat ,ismerosoket meg csak helyre lehet tenni,de az utcan,kozertben keretlenul tanacsokat adokat nehezebb.Hanyszor hallotta szerencsetlen gyerek,hogy "elvisz a zsakosbacsi,a kukas,stb"
Mit kellene tennem a nyafogo gyerekkel,stb...
Oket legfeljebb otthagyom,de vitatkozni nem allok el.
1. Alámész a jótanácsoknak, és követed őket, megfelelsz a családi elvárásoknak. Nem javasolnám, mert sokféle vélemény lesz különböző kérdésekben, amiknek egyszerre nem lehet megfelelni.
2. Nem törődsz a tanácsokkal, lesz@rod, ki mit mond. Ezzel persze felvállalod azt is, hogy a hátad mögött mindennek elmondanak és sajnálkozó tekintetet vetnek a gyerekre...
3. Az arany középút: megpróbálod betartani az általános jótanácsokat (pl: cigi, drog, alkohol, stb soha, kávé mértékkel.), és autentikus szemlélettel esetleg vitába szállsz, vagy csak meghallgatod a tanácsokat. Jobb ha előre tisztázod: meghallgatod a tanácsokat, de nem biztos, hogy aszerint fogsz cselekedni.
Sajnos, egyet kell értsek azzal, aki szerint nem tanácsos kólát inni terhesen. Több szempontból is, a benne lévő koffein, foszforsav nem olyan anyagok, amiket tanácsos a gyereknek bejuttatni. Ezzel együtt a narancsos lónyál sem megoldás.
A kutyával viszont lehet játszani, miért ne? A macska más eset, ha nem vagy toxémia ellen védett.
Az öltözködés tekintetében: ha nem vagy hajlamos vírusos kórokra, akkor tégy úgy, ahogy jólesik, ha viszont igen, akkor jobb ha felöltözöl.
Nem gondolom, hogy azt gondolják, rosszat akarsz magadnak. De arra gondolhatnak, hogy esetleg nem tudod, pl. milyen ártalmas is kólát inni. És jót akarnak. Mindig lásd meg a jóindulatot a tanács mögött, akkor is ha pusztán okoskodásnak tűnik. Mert a családi béke kedvéért érdemes a vitákat mederben tartani.
A fentiekkel csak illusztrálni szeretném azt, hogy mire is gondoltam a 3. számú megoldással.
Össze kell gyűjteni az összes információt, amihez csak hozzáférsz, és korszerű életmóddal viselni ki a terhességet. Ebbe beletartozik, hogy nem iszol kólát, kávét, nem dohányzol, ésszerűen étkezel, mozogsz, sokat pihensz. Ha látják rajtad, hogy felelősséggel, megfelelő informáltsággal cselekszel, nem fognak annyi "jótanácsot" osztogatni. Ha meg mégis, akkor könnyen leszereled őket egy-egy utalással modern orvostudományi kutatásokra (pl: bizonyított, hogy a kutyától nem kapod el a toxoplazmát, stb...)
És! Már most szereld le az összes kéretlen jótanácsadót (a pároddal közösen), mert szülés után nem lesz erre erőd, sőt sokkal rosszabbul fogod érezni magad. Amúgy ha nem sikerül, akkor a legegyszerűbb, ha az első időkben ("gyerekorvos mondta!") nem engedsz be senkit a lakásba, beleértve a saját szüleidet is. Mondjuk 6-8 hétig, addigra rendeződik a szoptatás kérdése (a szüleink korosztálya ebben a kérdésben tudja legtöbb hülye tanácsot osztogatni), és általában összebarátkozol a babával, kialakul az életetek, és a hormonális krízis is csitulóban lesz.
Amúgy nekem alapvető tapasztalatom, hogy ha látják rajtad, hogy nagyon tudatosan cselekszel, hogy jól informált vagy, akkor békén hagynak.
Az én anyósom szólni sem mert gyereknevelési kérdésekben, sőt a gyereket is csak előzetes engedéllyel fogta meg, annyira jól helyretettük (természetesena párommal, még szülés előtt, mondván, hogy a mi gyerekünk, és tudjuk, mit csinálunk). És mivel látta is, hogy jól csináljuk, megelégedéssel vette tudomásul, hogy akkor adjon tanácsot, ha kérjük. És szoktam is kérni.
Amúgy meg hozzá kell szokni, hogy gyereknevelési kérdésekben mindenki illetékes a nagymamáktól egészen a sarki zöldségesig. Egy "majd kipróbálom" + egy kedves mosoly kíséretében kell elviselni.
Koranyaron estem teherbe, augusztus-szeptemberben strandra jartam rendszeresen. Eljott velem 1x es a medence szelen ult vegig argus szemmel figyelve engem. Ki akart menteni vajon? Meg uszni sem tudott...
Tobbet nem vittem magammal :)
40+ heten, mar tulhordasban kitakaritottam a garazst. Anyosom majdnem infarktust kapott es kiabalni kezdett velem. Attol felt vajon, hogy elvetelek? :)))
Te szegeny, ez sajnos igy lesz meg 8 honapig. Ez ellen nem tudsz tenni. Utana viszont, amikor a babaval kapcsolatban osztjak az eszt, gyakorold be a :" A gyerek orvosa ezt igy mondta" kezdetu mondatot. A te szakertelmedre ne hivatkozz, azt lehurrogjak. Bar lehet hogy a dokiet is.
Tarts tavolsagot, mert ok nem fognak megvaltozni.
En annyi "jotanacsot" kaptam,mikor terhes voltam az elso lanyommal,hogy mikor megszuletett addigra besokalltam.
Az elso furdetes /anyoseknal/ ugy zajlott,hogy bezarkoztam a gyerekkel a furdoszobaba es az Anyak konyvevel.
1 lapozas...Emeljuk fel a gyerek labat tisztitsuk ki a hajlatokat...En csinaltam..Meg egy lapozas...stb...
Utolag mokas ,hiszen tenyleg halvany fogalmam sem volt a dolgokrol,de azt gondoltam,ha megszultem,talan a furdetes sem akkora feladat,hogy az egesz csalad okos tanacsokkal lasson el.
Persze azota is jobban tud mindent,pedig azota mar nekem is 3 gyerekem van,de a mai napig szol,ha a 18 evesen nincs atleta,mondvan megfazik a dereka.AUGUSZTUSBAN?????????:)
Húú, de gáz! Mondjuk így hallva nagyon vicces, de elhiszem, h kiakasztott. ÉS javaslok a kéőbbiekre valmi megoldást, mert, ha megszületik a baba, akkor még rosszabb lehet a helyzet. AKkor amúgy is ki leszel bukva, és MÉG TÖBB fogadatlan prókátorral fogsz találkozni, engem ez nagyon kikészített akkoriban. Szvsz beszélj a férjeddel, h lehetőleg védjen meg az ilyen dolgoktól, (pl. azt mondja az ilyenekre, h ANdromedus el tudja dönteni, h ...), mégiscsak másképp jön ki. JA, és ne engedd előre szervezgetni, h anyós hányadik héten dog mondjuk odaköltözni, mert az nagyon rosszul tud elsülni... (persze valahol jól, épp a közeli környezetemben tapasztaltam egy ilyet), de ez az eset nem annak néz ki:(.
Kitartás!!!
Felhozom egy kicsit a topikot, mert egyszerűen forr a méreg bennem!!
Szombat du. anyóséknál Erzsébet napi köszöntés.
(Tudni kell, hogy most várom az első babámat, 6 hetesek vagyunk.) Szépen sorban mindenki nekem szegezi a kérdést: de ugye NEM cigarettázol? Köszi…. Sz@rul esik, hogy mindenki alapból azt tételezi fel, hogy biztos titokban rágyújtok. Egyébként tényleg nem, de mindegy.
Kólát kérsz, vagy narancsot? Mondom kólát, alapból utálom a szénsavas narancsot. De azt ne igyak, mert az árt a csontoknak stb. áááá, mondom narancs nem jön be. Akkor igyak vizet. Persze…. Így a harmadik X-en túl el bírom már talán dönteni, hogy mit iszok.
Vacsora után indulunk haza, elkanyarodok a kutya felé (kölcsönös imádat), egy simogatásra. Erre a párom nővére ordít utánam, hogy ne kutyázzál! Nahát, tudjátok… Úgy tettem mintha nem is hallottam volna. Errefel amikor kimegyek a kocsihoz anyós: hát nem hallottad? De! Csak annyit mondtam még, hogy nem kell izgulni nem fogom a számba venni a kezem…
Mi lesz majd ha megszületik a baba?!!!
Ja, tegnap du. telefon. Apa vette fel. Mondd meg Andromedusnak, hogy meg ne fázzon! (megjegyzem, nem nyári topban szaladgálok, de ha egyszer nem fázok – sose voltam fázós – akkor minek öltözzek be?!!!)
Meg úgy alapból sért a feltételezés, nem tudom miért gondolják, hogy én rosszat akarok magamnak… (amúgy tudom, hogy nem rosszindulatból mondják, de akkor is)
Azért nem szólok neki, mert reménytelen. :) Szerintem legalább 100 éves, na jó 70 biztos elmúlt, és amellett, hogy tényleg süket, egyszerűen leperegnek róla a dolgok. A múltkor büszkén mesélte, hogy amikor az unokája kicsi volt, megharapta, mert muszáj volt. Mondta a lányának is, hogy megharapta, mert olyan ennivaló. Én meg kapaszkodtam az ajtófélfába... :) Valamelyik nap arra jöttem haza, hogy kicserélte az én kálámat az övére, egy legalább kétszer olyan nagyra, (igaz már az eredetit is tőle kaptam, és már akkor sem kértem. Egyszerűen ott találtam a többi között). S lazán átültetett két másik növényemet egy nagyobb cserépbe. Az egyik cserép ráadásul a sajátja is volt. Lilát-vöröset láttam, és kérdeztem tőle, hogy ezt most miért tette, semmi szükség nem volt rá, mire ő döbbenten: de hát nem azért tettem, hogy pénzt adjon érte! Ne érezze magát lekötelezettnek, én csak egy öregasszony vagyok, aki szereti a virágokat.
Anyósomról meg egy rossz szót sem mondhatok, mert nagyon szeretik. :) Amúgy se persze. :) Nem győzik nekem dicsérni, hogy amikor ő vigyáz rá, mennyit mesél, énekel Andrisnak.
