Nagyon helyes!!
De azért lehet,hogy puszta emberbaráti szeretetböl adnál valamit..ha igen,mégis mennyit
100ft-ból:1fillért?
10fillért?
netán 50fillért?
Valahogy utálom a határontúli Tesókat, biztos azért mert a magyar-román határon nőttem fel.
Valahogy láttam én a magyar Tesókat pofátlankodni Békéscsabán , Sarkadon, Gyulán 1989-előtt.
Mostanság még többet akar megszerezni ingyen mindent.
ÉN NEM VAGYOK HAJLANDÓ ELTARTANI ŐKET !
az hogy elfogadta, nem jelenti azt, hogy örült neki. és emellett hol a románok ugatnak be néha, hol mások a törvény miatt. És ha még nem is így lenne, a szlovákok még mindig nem fogadták el. Szóval azt hiszem az állításom helytálló.
"A státustörvény viszont lényegesen rontott a viszonyon, és az azóta sem normalizálódott."
Francokat.A st.tv ,a szlovákokat kivéve már tavalyelött mindenki elfogadta.Az MSzp,SZDSZ kivéve,persze:((
- gazdaságilag: véleményem szerint ez csak és kizárólag a magántőke részéről lehetséges.
- oktatástámogatás: a legfontosabb célnak annak kellene hogy legyen, hogy odakint jöjjön létre szinvonalas oktatás. Ezt viszont nekünk is támogatnunk kellene (illetve támogatjuk is).
- munkavállalás Magyarországon: nem nagyon értek egyet azzal, hogy az itteni munkavállalásukat túlzottan segíteni kellene, hiszen ezt az áttelepülés követné, ami viszont a szomszéd országokban élő magyar kisebbség létszámának gyors csökkenéséhez vezetne.
tulajdonképpen nem eldöntött cél az sem, hogy a szülőföldön maradást támogassuk, vagy a Magyarországra történő bevándorlásukat.
Ha az előbbit, akkor felesleges kettős állampolgárságon gondolkodni.
politikai hátszél: politikailag fontos támogatni a határon túli magyar pártokat (és mindet egyszerre), ugyanakkor ennek nem úgy kellene kinéznie, hogy az ottani pártok támogassák a magyar kormány törekvéseit, hanem fordítva.
röviden: tökéletesen esélytelen és értelmetlen törekvés.
Esélytelen, mert nincs olyan komoly hatalom nem csak Európában, amely támogatna egy békés úton történő határváltozást. Erőszakos úton szintén nincs esélye a dolognak.
Értelmetlen, mert ha minden határon túli magyart "vissza akarunk szerezni", akkor az ő létszámuknál 2x-3x nagyobb létszámú nem magyar lakosságot is be kellene fogadni, ha pedig csak az egy tömbben élőket, akkor meg jelentős szórványban élő magyar népesség maradna "ott".
Értelmetlen továbbá, mert az esetek nagy többségében Magyarországnál lényegesen fejlettlenebb területeket kellene integrálni az országba, és ez rengeteg pénzbe kerülne.
Ráadásul veszélyes is a téma politikailag, hiszen a magyarellenes szélsőségesek malmára hajtja az a vizet, ha a hazai szélsőségek felemlegetik. Ez a magyarellenes retorika, ill. adott esetben tettek megsűrűsödését hozza. Ez pedig a határon túli magyarok számára jár veszéllyel, hiszen a magyarellenes pártoknak vannak pozícióik magyar lakta területeken is. (pl. Kolozsvár a legismertebb.)
szóval a politikusoknak hanyagolni kellene, nekünk meg reálisan elgondolkodni rajta.
a státustörvényig jelentős előrelépéseket sikerült elérni, holott az egyes kormányok más és más hangvételben tárgyaltak. Addig az időszakig azonban mind a szomszédos országok és Magyarország viszonyában, mind a magyar kisebbség helyzetében jelentős javulás állt be.
A státustörvény viszont lényegesen rontott a viszonyon, és az azóta sem normalizálódott. Sem az orbán, sem a Medgyessy kormány nem választott véleményem szerint megfelelő hangvételt. Sem Orbánék konfrontatív (majd a háttérben megegyező) stílusa, sem Medgyessyék túl sokat engedése nem célravezető. Eredményt a 90-es évek elejének politikája hozhat, hogy miközben folyamatosan tárgyalunk a szomszédokkal, az európai közvélemény felé napirenden tartjuk a kisebbségi problémák c. témát. A státustörvényt pedig ebben a formában el kellene felejteni, és nem a külsőségekre helyezni a hangsúlyt (leginkább ez zavarja a szomszéd országokat, miközben az ottani magyaroknak az esetleges érzelmi plusszon kívül nem ad semmit - pl. a címer az igazolványon).
Az oktatási támogatást nevezzük külön oktatási támogatásnak, a munkavállalási kedvezményt szintén munkavállalási kedvezménynek, stb.
A határon túli kisebbségek helyzete szempontjából - bármennyire nem akarjuk őket ebbe bevonni - az igazodási pont mindig a szomszéd országok kormánya lesz. A státustörvénynél kiderült, hiába akarunk segíteni, ha ők nem engedik, ezért az ő szempontjaikat is figyelembe kell venni. Nem minden áron, de némi engedmény tenni kell nekik is. Véleményem szerint sok esetben elég lenne annyi, hogy nem erőltetjük a nemzeti retorikát. Végső soron ha a következő években beindul egy komoly gazdasági növekedés a térség országaiban, és a szegénység visszaszorul, akkor a helyzet magától is sokat javulhat.
Azt is fontosnak érzem megemlíteni, hogy az alapszerződések megkötése után az előrelépések lényegében a szomszéd országokban tevékenykedő magyar pártoknak köszönhetőek inkább, semmint a magyar külpolitikának.
A szomszédos országokban élő magyar kisebbség főbb problémái:
- gazdasági helyzetből adódó problémák. Ezek nem csak a magyarokat, hanem a többségi népességet is sújtják. tekintve, hogy azok a szomszédos országok, ahol jelentős létszámú magyar kisebbség él, fejlettlenebbek nálunk, ezért az ott élők elvárásai közé beletartozik az is, hogy gazdaságilag segítsük őket.
- a többségi népességgel való együttélés problémái. Ezen a téren általában jobb a helyzet, mint várható lenne politikai viszonyok alapján. Napjainkra a szélsőséges, magyarellenes pártok háttérbe szorultak a szomszédos országokban (leszámítva a kolozsvári polgármestert), így kevésbé mindennaposak a magyarellenes kirohanások. Viszont az is igaz, hogy a magyar - román és a magyar - szlovák viszony továbbra sem jó, és ezt jól le lehet mérni egy felvidéki vagy erdélyi túra alkalmával.
- politkusok hangulatkeltései:
kétoldalú dolog, az elmúlt 13 évben mindkét oldalról megfigyelhető volt a hangulatkeltés. A szomszédos országok politkusai rendre magyarellenességgel igyekeztek szavazatot szerezni, viszont egyes magyar kormányokra is jellemző volt a külpolitika szavazatszerzésre való felhasználása.
- konkrét ügyek:
a. nyelvhasználat: a 90-es évek elejétől nézve sokat javult a helyzet.
b. kárpótlás: a kommunista rezsimek bukása utáni kárpótlási folyamatoknak a magyar kisebbség nem volt akkora haszonélvezője, mint a többség.
c. anyanyelvi oktatás: az alsó és középszintű oktatás azokon a területeken, ahol jelentős számú magyar él, szűkösen , de biztosított. A szórványban élők számára viszont nem, bár ennek gondolom elsősorban anyagi okai vannak. a felsőoktatás nem mindenhol.
d. autonómia: az én szememben idejétmúlt törekvés, de már nem nagyon van olyan magyar szervezet (Tőkéséket leszámítva), ahol erőltetnék. Az Európai unióval együtt a regionalizmus ideje jön el, amely szintén lehet az alapja egy olyan struktúrának, ahol a magyarlakta területek valamelyest önállóan dönthetnek a saját területüket érintő dolgokban.
A szomszéd országokban élő magyarok földrajzilag mely területeken élnek, és milyen arányban?
Ausztria: többséget csak egy nagyon kis területen, Felsőőr környékén alkotnak. Az országban élő magyarok egy része nem is őslakos, hanem 56-ban vándorolt ki. Kb 10-20 ezer magyar él az országban.
Szlovénia: A határ melletti kb. 10-20 km-s sávban van magyar többség, ez kb 10 település. létszámuk 10 ezer fő alatt van.
Ebben a két országban a magyar kisebbség kapcsolata a többséggel lényegében problémamentes.
Nagyjából ez igaz Horvátországra is, bár a Tudjman rezsim alatt adódtak gondok, főleg abból, hogy a szerb megszállás alatt elüldözöttek nem kaptak ugyanakkora támogatást mint a horvátok. Egyébként szintén nem nagy az itt élő magyarok létszáma, (pontos adatot nem tudok sajnos), a baranyai háromszög keleti részén van egy egybefüggő tömb, Eszék és Vukovár környékén van még több magyarlakta település, ezen kívül Szlavóniában (Dráva - Száva köze) néhány.
Szerbia-Montenegró:
az itt élő magyarok létszáma kb 300 000, a 90 - és évek elején még félmillió volt. A balkáni háborúk alatt nagyon sokan költöztek át az anyaországba, és kaptak állampolgárságot. A magyarok Bácska északkeleti részén alkotnak többséget, Szabadka és Zenta a két központjuk. ezen kívül többfelé vannak még magyar szigetek a Vajdaságban, a legnagyobban a Bánát egyes területein találhatóak. Az itt élő magyarok helyzete sokat javult a Milosevics rezsim bukása óta. A legnagyobb magyar párt tagja mind a tartományi, mind a Szerb kormánynak.
Románia:
itt él a legnagyobb magyar közösség, létszámuk kb. 1,5 milló (nem pontos adat). a két nagy magyar tömb mellett jelentős a kevert lakosságú területek aránya is.
A legegybefüggőbb magyar tömb a Székelyföldi három megye, Hargita, Kovászna és Maros, itt a magyarok aránya 90% felett (az előbbi kettő megyében), illetve 70-90% között (Maros) van. A másik tömb eléggé felszakadozott (többek között a folyamatos román betelepülés miatt), ez a Nagyváradtól északra húzódó határsáv menti terület. Ezen kívül több kisebb folt fordul elő, többek között Kolozsvár, Arad környékén, a Szamos és a Maros völgyében. A legtöbb erdélyi nagyvárosnak jelentős számú magyar lakossága van, de többséget csak Marosvásárhelyen alkotnak. A magyarok helyzete itt is sokat javult a rendszerváltás óta, de bizonyos magyar követelésekkel a román állam még mindig adós. Ezek közé a követelések közé tartozik a magyar nyelvű állami egyetem (ha jól tudom, csak magán van), az egyházak kárpótlása, illetve a autonómia kérdése, bár ez utóbbi a nemzetközi reagálásokat és a tényleges hasznot figyelembe véve túlhaladottnak tűnik. Az erdélyi magyarok között fontos két réteget elkülöníteni (amely a jelenlegi magyar politikai erők között küzdelmet is okozza), a tisztán magyarlakta területeken élőket és a többségi román lakossággal közösségben élőket.
Ukrajna:
kb 150 - 200 000 magyar él Kárpátalja magyarországgal határos kb 30-40 km-s sávjában. A Vajdasághoz hasonlóan a 90-es években szintén erőteljes elvándorlás sújotta a területet, de itt főként a rossz gazdasági helyzet miatt. A kisebbségi problémák fő oka szintén ez.
Szlovákia: Kb. 600 000 magyar él a magyar határ menti hol szélesebb , hol keskenyebb sávban. A magyarok aránya a határtól északfelé haladva folyamatosan csökken. A 90-es évekre visszatekintve szintén jelentős az előrelépés a kisebbségi jogok tekintetében, de a viszonyt beárnyékolja a státustörvény ügye.
forrásom a Magyarország Atlasza volt. a számadatok nem pontosak (tévedhettem is).
Az első dolog: kik azok a határon túli magyarok?
tulajdonképpen két csoportot alkotnak:
- a szomszéd országokban élő magyarok, akik a terület őslakosai
- az ország régebbi, vagy mai területéről kivándoroltak. Főleg az USA-ba, de viszonylag nagy számban Nyugat Európa országaiba, Kanadába, Ausztráliába, egyes dél amerikai országokba, és Izraelbe.
Politikai szemszögből az első csoport az, akik segítségre szorulnak, így ebben a topikban elsősorban velük kellene foglalkozni.
Nyílt mostanában több topik is, amely a határon túli magyarok témához köthető. Érdekes volt olvasni a hozzászólásokat (meg szórakoztató is sok esetben), mert azon túl, hogy a szokásos két részre oszlott a hozzászólók többsége, két igen eltérő vélemény fogalmazódott meg. Én azt gondolom, az igazság a kettő között van. (konkrétumokról kicsit később)
Ebben a topikban meg lehetne beszélni ezt a problémakört, személyeskedések, és érzelemkeltés nélkül.
