Én is sokat gondolkoztam régen a témán, hogy egy szarabb cd olvasóval másolt audio cd miért lesz botrányosan szar minőségű. (Nem vagyok audiofil, kövezzetek meg de legtöbbször jó nekem az mp3 is egy régi Technics erősítővel és Videoton hangfalakkal.) Ugyanaz a cd olvasó az összevissza karcolt adat cd-ket tökéletesen hiba nélkül olvassa mindig.
A megvilágosodást a CD-R FAQ hozta nekem. (Hú de költői voltam :)) Ajánlom mindenkinek, hogy olvassa végig az audio cd-vel foglalkozó részeit, sok okosság kiderül belőle. Azt például megtudtam, hogy audio cd-t tökéletesen pontosan nem, de számomra elfogadhatóan jó szinten lehet másolni. Az is érdekes, hogy másolt cd továbbmásolásakor és annak láncszerű továbbmásolásaikor a hibaterjedési törvényeknek megfelelően a másolási hibák összeszorzódnak. Ezért pl egy sokadik generációs másolat már nagyon szar tud lenni.
Na bocs ha hosszú voltam.
Dafke megcsinálom a tesztet.
Komoly amerikai kollégák arról vitáznak, hallani-e a 48/96 kHz közti különbséget. Van, aki nem hallja.
A Hi-Fi magazin volt tán az utolsó normális szaklap, precíz mérésekkel, tesztekkel. Jó lenne ma egy ilyen fotótémában. Hogy ne csak Korbely hirdetéseit olvashassuk.
Örülök, mikre képes az ember,ha ír. Szóval az állításom at volt, (és ma is az), hogy ha egy digitális zenei állományt normális, technikailag korrekt, rendszereken másolok akkor ezek között hallható különbség nincs (másolási sebbeségtől függetlenül)!!!
Mert jó pénzért eljuthatunk akár meddig, de a digi az digi marad szerintem.
Volt az öskorban egy HIFI Magazin ahol egy idő után az analog hiend-ben odáig jutottak a fiuk, hogy ha különböző szinű korongokat ragasztottak a hangfalakra akkor azok másképpen szólta.
A drágát csak megfelelő filozofiával lehet eladni és ehhez megfelelő hülyítésre van szükség.
Én például a piros (bordó) rétegü SAMSUNG CD-Reket szeretem, de csak egyszer tudtam eddig venni és el nem hittem volna de müködik.
Angliában azzal etetik a népet, hogy csak az arany (eredeti 24 Au) rétegű feketére festett lemezek (CD-R) az sudiófil igazán. Én arra gondolok, hogy egy egy brill segít a hangzás elmény növelésében (mert, ha van egy pármillió a zsebben akkor az élet sokkal sokkal csodálatosabb) így a zene is jobban szól!!!
Ezért szegény embert (és föleg boldogtalant) ne engedj a teszt közelébe mert az még azt is meghallja, ha a két bit 0,00001 mikronnal arébb került a lemezen.
Lágy szórt fényt és szép halk hangokat mindenkinek!
Ma már nemigen lehet 4x-nél kiseb sebességű írót kapni. Szarnak bele a gyártók, de a hallgatók is. Mit számít a mai hangzóanyagoknál (nem írok zenét), hogy mivel vették föl/játsszák le?
Most már kipróbálom, mi történik, ha mondjuk százszor oda-vissza másolom két vincseszter között a hangot.
Így van: az audio CD csak annnyiban különbözik a ROMtól, hogy az árában benne van a zenei jogdíj is. Az a kis előnye megvan, hogy noname cégek nem gyártják, tehát biztos minőséget kapsz.
Az asztali audio-CD írók (amibe ugye elvileg ROMot nem lehet tenni) átverésének népszerű módja, hogy beletesz az ember egy frankó (audio) lemezt, azt szépen fölismeri a gép, majd ezután kézzel ki kell húzni a fiókot és kicserélni egy ROMra.
Yogi, ezt te írtad...
"Van egy barátom akit azzal etetnek, hogy a lemásolt digitális állomány máskép szól mint az eredeti"
Ha jól értem, ez az én szakmám, akkor pedig nem etetik. Elég nehéz tökéletes másolatot csinálni, de ezt máshol beszéljük meg.
Yogi,
én ebből indultam ki és itt a szövegben benne van, hogy 'másolt digitális', annak meg nem szabadna különböznie.
az audió dolog más tészta... Nekem volt egy Halász Judit cd-m ahol a többszöri próbálkozás sem hozott eredményt, mert a 18. (utolsó) tracket mindig elrontotta. Végül leszedtem a lemezről...
Mi van azzal a CD íróval aminél 4x-esnél kezdődik az írási sebesség? Tehát nincs 1x-es!
Nem tudom adatokkal alátámasztani, de azt hiszem itt jöhet be, hogy milyen CD-íróval írod a CD-ket. Próbaképpen írtam 32x-es-en audio CD-t (TEAC-kel) és azt is gond nélkül lejátszotta a Pioneerom. Viszont hallottam másoktól, h még a 4x-esen megírt CD-jüket sem játszotta le az asztali lejátszójuk. Az is igaz, h az asztali CD-játszó közeli kinyúvadásának legbiztosabb jele az írható CD-k bizonytalanabb lejátszása.
Ja és még egy fontos tapasztalat! Nem mindegy az írható CD színe sem (a fényvisszaverődés miatt)! Legmegbízhatóbban az arany (ftalocianin színanyag, arany hátoldal, régebben a Kodak gyártotta) színű, ill. a halványzöldes színű (ftalocianin + ezüst hátoldal, pl. Philips) CD-k olvashatók. A TDK audió téren nem mindig remekel, különösen a kék színű nem. De sajnos ugyanaz a márka sem mindig hozza ugyanazt a minőséget (különböző gyártók :(()
Azt nem tudom, érdemes-e kicserélni a HB elporlott hangszóróit, azt viszont tudom, hogy lehet jelentősen késleltetni a szétporlásukat: létezik egy (szürke flakonos) gumiápoló szilikonspray (az autós boltokban szokták árulni vagy nagy áruházakban. Néhány havonta befújva a gumikat sok évvel meg lehet hosszabbítani az élettartamukat!
Úgy tudom - de yogi majd kijavít, ha tévedek -, h az írható audio-CD-t azért találták ki, h az asztali CD-írókba drágább (értsd több sarcot tartalmazó :( CD-ket lehessen csak írni. Van rajtuk egy előre írt track, amit az asztali CD-író fölismer. Számítógépes íróhoz fölösleges ilyet venni (nem is tudom, megírja-e), lényeges minőségi különbség nincs!
az audio-cd címkés cdr-ekkel mi a helyzet? az jobban csillog/tartósabb?
az audio másolásnál egyébként nem a hangzó anyag minőségére, hanem a digitális formátum állapotára gondoltam. a moduláció stabilitására. erre lehet ráhatás? pc-s cd-pörkölővel persze.
Ha gyerekveszély van, inkább dobd ki a cuccot, vagy betonozd a padlóhoz. Ne essen rájuk egy 50 kilós hangsugárzó.
Ismertem egy hifiőrültet, akinek kulcsrazárt szobában volt a cucca, nehogy más hozzányúljon: szabadon lógó, szigeteletlen kábelok kifeszítve a helyisében...
Jó kérdés, de fogalmam sincs, hogy mennyire romlik. Az biztos, hogy nagyobb sebességel írt, pláne újraírt lemezt már nem biztos, hogy elfogad a lejátszó, természetesen az írótól és a lejátszótól is függ. Az is a baj az írható cédével, hogy más fizikai alapon működnek, mint a gyáriak. Az utóbbiban a fény a lemez felületéről különböző távolságból visszaverődve vagy összeadódik a referenciasugárral (1), vagy kioltják egymást (0). Az írható lemeznek viszont elszíneződik a felülete az adat helyén, így ott rosszabbul veri vissza a fényt. Csakhogy ez a fénykülönbség 0 és 1 között sokkal kisebb, mint a gyári lemez interferenciából adódó eltérése. Magyarul az írt és még inkább az újraírt lemez olvasásához jóval precízebb készülék kell, mert nagyobb a hibalehetőség. Ha a gyári lemez 20 hiba/sec-et produkál, az írt legalább 100/sec-et. Nem véletlen, hogy a saját öreg Sony CD-játszóm is a másolt lemezeket kezdi el nem érzékelni. Haldoklik szegény.
Egyszer találtam egy pincében egy pár nemtudommilyen sugárzót. Fölvittem kipróbálni, bekötöttem, zene rá.
"Ejnye", mondok, "mik repkednek itt az arcom előtt?" A gumiperem darabjai voltak. Elrohadt a nedves pincében és köpködte kifelé.
Nagyon ritka a valóban jó CD, ami jól van felvéve, keverve, stb. A többiből tényleg felnagyítva lehet kihallani a hibákat. Azért azt is lehet szeretni, ha hallod, ahogy valaki kiejti a kezéből a vonót, vagy hogy a jegyíszedő néni fölkattintja a zseblámpáját.
A konkrét válaszom: otthon sehogy. Örülhetsz, ha nem romlik hallható mértékben. Stúdióban már többet lehet tenni, de sajnos közel sem mindent. Mondjuk ha túl sterilnek érzed, hozzá lehet adni egy nagyon pici zajt (rózsazaj, szalagsusi, tape hiss), az elsimítja a nagyon halk részeken fellépő hibákat. Bakelitról készült felvételből ki lehet operálni a sercegést, van erre egy-két program (majd megnézem, fene tudja fejből). Ja, ha van otthon EQ (equaliser, többcsatornás hangszínszabályzó), akkor azzal egy nagyon picit talán javíthatsz a felvételen.
Egy apró csalást még el lehet követni, amit néha kényszerűségből én is megteszek: ha van egy sztereó felvételed, azt bármelyik házimozi-erősítő felbontja négy csatornára, abból pedig a surround megkettőzésével már játszva csinálhatsz DVDt. Ha csak sima ProLogic módban hallgatod, már az is segít, de ezt csak nagyon rossz 'alapanyagon' érdemes kipróbálni. Egy jó felvételt ne ronts el ezzel.
OFF
Lehet, hogy ki kell venni a kedvencekből ezt a topikot, meg elfelejteni a teljes Audioland fórumot, mert már most rosszat sejtek...
Míg a szüleimmel laktam úgy rendeztem be a szobám, hogy a két hangfal helyére, motyók közé, fotel a szoba közepére, + minimális bútor. Most meg? Azt se tudom, melyik jányom harapná le valamelyik csövet, vagy dő'tené fel a hangfalat.
ON, bocs.
Yogi, írtad a szigorú 1-2x-es sebességet. Hogyan romlik a minőség 1-2-4x-es írásnál?
verz:
nekem most porlott szét a hb-n (mind a kettőn) a membrán neoprén gumija. érdemes kicserélni a hangszórót(vifa, dánia)? a maiak jobbak? sokkal régebbi vt hangszórókon épek a gumik...
a 70-es években én is hifista voltam. hallgattam akkor(!) milliós hangfalat(darabja!) és rájöttem, hogy egy vagyont kiadván minden sz@rt kihall az ember a felvétel/reprodukcióból. minél jobb a lánc, annál többet...
hát nem a guta üti meg az embert?
úgy-hogy azóta egy szintet üssön csak meg a berendezés, ez az elvem. :)
yogi:
a kérdésem konkrétan: hogyan lehet javítani a minőségen másoláskor? itt és most csak saját célú házilagos receptekre lennék kíváncsi. arra is persze, mitől romlik/javul a minőség. teljességgel gyakorlatias szempontokkal. elmélet sem kizárt. sőt, jól jön a megerősítéshez...
Én anno (van vagy 8 éve) megálltam 150k-nál. Szemem fénye a két csöves monoblokk, ezen kívül egy (akkori nagy) Philips CD+2 Triangle hangfal. Konyec. 4 éve nem volt bekapcsolva. Nincs hol. :-(((
Azóta meg számítógépről mp3, autó. Már talán az audiokazetta-CD különbséget se hallanám meg. ;-)
Nekem már 500 K-ból is egész jó berendezés összejönne (igaz én nem hallom meg az eredeti és a másolt CD közti különbséget úgy, hogy még ennyi is kár belém :)))!
A tűrhető relatív fogalom! 1 milkáért azért szerintem már a "tűrhetőnél" jobb rendszert lehet kapni, de egy valamire való rendszer tényleg minimum ennyi, sőt... :(((
Pioneer PD-S703, Ion Obelisk 2, HB1-es hangfalak. (Tudom nem a csúcs, de ha ezen nem hallik a különbség, akkor engem nem is izgat különösebben a dolog! :)
Tűrhető hangrendszert (CD-játszó+erősítő+hangsugárzó) nemigen kapni egymillió alatt. (No erre sokan föl fognak hördülni, de fenntartom.) NB nekem sincs ilyen otthon, sőt.
Én komolyzenei CD-ket gyűjtök (ami SZVSZ érzékenyebb a hangminőségre...), és kipróbáltam ezt az elterjedt elméletet (sőt hangmérnök barátom is kipróbálta, aki a te álláspontodra esküdözött!), vagyis csináltam különböző sebeséggel (1-16x) másolatokat ugyanarról a CD-ről. Vaktesztben senki sem tudta megmondani, melyik az eredeti és melyik a másolat! Sőt a bitről bitre összevetéskor sem volt lényeges hibaszázalék!
(Bár elismerem, én is találkoztam már fertelmesen sikerült másolattal, de én azt hiszem, inkább a rossz grabbelés és/vagy a gyenge minőségű író lehet a bűnös...)
Az adat CD-ken sokkal nagyobb a redundancia, vagyis a hibajavításra sokkal nagyobb a lehetőség. Teljesen más az adatszerkezet az audió és az adat CD-ken. Az utóbbin nem elég, hogy interpolálunk valamit, vagy kicsit némítunk.
